Bayer Zsolt levelét megírta, és bár a címzett Vona Gábor még mindig nem válaszolt a Magyar Hírlap botrányújságírójának tényleg minden újságírói és nyelvtani szabályt felrúgó levelére – de egy másik, részben megszólított, a „Pörzse Sanyi” már visszalőtt.

„Egy szarházi vagy, Zsolt”, írja a Baló György televíziójánál indult, mára ősmagyar szakértővé vált/vedlett/fajult, mindenféle fölső fokú képzés nélküli valahai sportújságírócska. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a Jobbik igen sokat köszönhet Baló Györgynek. Úgy látszik Baló Györgynek jó ízlése van, legalábbis jó jobbikos ízlése: Morvai, Pörzse mind – ugyan más pozícióban – tőle indult. De ne kajánkodjunk szegény Balón.

Bayer Zsolt jó barátjának nevezte „Pörzse Sanyit” meg „Losót” (ő lenne Losonczy Pál, valahai HírTévé alapító, a Jobbik jelenlegi terézvárosi képviselőjelöltje), sőt bepillantást nyerhettünk a polgári újságírás két gyöngyszemének, Bayer Zsoltnak és Pörzse Sándornak a magánéletébe is.

Hogy volt nekik egy kis körük – a Turul-kör –, ahol összejöttek, jókat ittak (értsd: népnemzeti alapon bekúrtak, mint az állat), beszélgettek, előadásokat tartottak egymásnak. (Miről, de tényleg, miről? Zsolt biztos előadást tartott arról a két könyvről, amit életében olvasott – igen, igen, Az értelmiség árulásáról és a Nyugat alkonyáról van szó –, Pörzse pedig tán a huszárokról tartott élménybeszámolót) Nos, Zsolt hiába járt össze „Losóval” és „Sanyival”, azok ma már meg sem ismernék Orbán Viktor röhögőpartnerét. „Szarházi vagy, Zsolt”, írja a barikad.hu-n megjelent levelében Pörzse Sándor.

És akkor most álljunk meg egy kicsit. Ízlelgessük Bayer ordenáré levelét, össze-vissza csapkodó dühkitörését és Pörzse kocsmai válaszát. Igen, ez a polgári Magyarország. Ők a polgári újságírás sztárjai. Két kocsmai alak, akik legközelebb tán majd arcon köpik egymást a flippergép előtt. Vagy felpofozzák egymást, amint Pörzse kolléga tette már egy szocialista polgármesterrel valahol vidéken.

Ritkán szoktunk egyet érteni a szabadnépes Várkonyi Tiborral, de ezúttal igaza van a leharcolt komcsinak, amikor azt írja a Népszavában, hogy ez nem újságírás, pláne nem konzervatív modor. Tessék már egyszer lefordítani egy világnyelvre a Magyar Hírlap őrjöngéseit (és akkor tisztelet a kivételnek, mert vannak ott is Péntek Orsolyák, Zalka Szilviák, - egyébként gyakran magyartalanul fogalmazó, de legalább nem bazmegoló – Pion Istvánok, Várkonyi Balázsok vagy Végh Attilák), és odaadni egy nyugati ismerősünknek. És kérjük meg, hogy határozza már meg műfajilag, mit is olvas.

Hát nem a Frankfurter Allgemeine Feuilleton rovata fog eszébe jutni. Ugyanis ritkán szoktak arrafelé bazmegolni meg szarházizni. Igaz, mindenféle műtöslegényből lett tanítóbácsik, műveletlen, tahó bunkók, fideszpénzen hizlalt megmondó emberek, családjukat többszörösen otthagyó, de folyamatosan moralizálgató erkölcsi nímandok (itt a szerző Bayer Zsoltra utal) vagy sportriporterből lett őstörténészek eleve a lapkihordásig jutnának a nyugati lapoknál.

Nem, nem nyugatozni akarunk. Egyszerűen úgy véljük, hogy ami a jobboldali médiában folyik – vagy legalábbis annak egy részében –, az nem újságírás. Mert az nem újságírás, hogy a HírTévé csak az MDF-es és MSZP-s politikusoknak a képébe tudja betolni – egyébként nagyon helyesen – a kamerát, de futni hagyja a Fideszt. Mert az nem újságírás, hogy Rákay Kálmán néha kicsattanóbb fideszes szólamokat mond, mint esetleges fideszes meghívottjai. Mert az nem újságírás, hogy a ténycikkeket a publicisztikával, a publicisztikákat meg a kocsmai késelésekkel keverik össze a jobbos szerkesztőségekben néhányak.

Ami zajlik, az már nem is pártpropaganda.

Hanem verbális kocsmai verekedés. És már nagyon unjuk.