A Trianon évforduló kapcsán a médiát telenyilatkozó megmondóemberek szövegében volt egy közös vonás: a politikai kérdést a pszichológia nyelvén próbáltak megoldani. Szerintük Trianon egy „trauma” ami nincs „feldolgozva”, „kibeszélve”, nem tudunk rajta „túllépni”.

A feszültség szerintük Trianon körül csak azért van, mert a magyar társadalom eddig nem volt olyan felelős, felnőtt gondolkodású, hogy úgy nemzetileg lefeküdjön a díványra, és jól kibeszélje a „traumát”. Ha az megtörténne, állítólag "meggyógyulnánk" és mehetnénk is tovább.

Akkor nézzünk egy másik negatív tapasztalatot a 20. századból: volt egy 40 éves orosz katonai megszállás. Nem volt piskóta. Van most körülötte feszültség? Benne van a levegőben? Matricákat gyártunk róla? Rajta van a pólókon? Nem.

Mi történt? Emlékszik valaki olyanra, hogy össznemzetileg kibeszéltük és feldolgoztuk volna? Nem.

Az orosz csapatok egyszerűen hazamentek oda, ahonnan jöttek. És mivel már nincsenek itt, nem zavarnak minket. Mert egy idegen megszálláson csak úgy lehet túllépni, ha megszűnik a megszállás.

Mi az, ami miatt Trianon nem „gyógyul be”? Az, hogy nagy magyar közösségek az akaratuk ellenére más államokban, nevezzük nevén a gyereket, más népek uralma alatt élnek, akik változó intenzitással potenciális ellenségként kezelik őket.

Trianon nem egy pszichológiai trauma, hanem a hatalmi és gazdasági viszonyoknak egy bizonyos elrendezése. Politikai és gazdasági viszonyokat pedig nem lehet „kibeszélni” és „feldolgozni”. Az egy másik műfaj.

Ha valaki a 80-as évek ellenzéki köreiben azzal állt volna elő, hogy a megszálló orosz hadsereg problémáját úgy lehet megoldani, hogy azt „kibeszéljük” és ezáltal „túllépünk rajta” és „meggyógyulunk”, a hallgatói valószínűleg azt gondolták volna, hogy az illetőnek beleszartak a fejébe és elfelejtették lehúzni.

Ha viszont manapság valaki azt nyilatkozza, hogy azt a problémát, hogy magyar közösségek akaratuk ellenére idegen államok és más népek uralma alá kerültek, úgy lehet megoldani, hogy ezt „kibeszéljük” és ezáltal „meggyógyulunk”, akkor azt az illetőt felelős gondolkodású értelmiséginek tartják.

Trianon ugyanúgy nem pszichológiai probléma, ahogy a magyar honfoglalás sem pszichológiai probléma volt az itt élő szlávok számára. Akik Trianont megpróbálják elpszichologizálni, azt próbálják (gyávaságból?) letagadni, hogy itt valós politikai és hatalmi kérdésekről van szó. Azokat pedig csak a saját szabályaik szerint lehet megoldani.