Konzervatív forradalom 2.0: Előléptetnék a Don-kanyar parancsokát
A gyűjtő és irányító állomások pk-ai Bjelgorod és Prochowkaról a kijelölt területekbe meneteltetik zárt rendben a gyülekeztetett csapat és vonat részeket a D. körletbe a 19. hop., az É. körletbe a 10. hop-hoz, kik felelősek azért, hogy annak Ny. határát 1 ember vagy jármű át ne léphesse, aki megkísérli, azt fel kell koncolni, ha egység kísérli meg, meg kell tizedelni. Minden állomás fõõrséget és belsõ szállás õrséget állít fel. Feladatuk a kijáratoknak Ny. irányban való lezárása. Senkit tovább nem engedhet, ki, állj parancsot nem teljesíti, felkoncolja.
Jány Gusztáv 1943. január 24.
Kishír az évforduló napján: egy tökismeretlen ügyvéd előléptetné Schmitt Pállal (jézusereje) a 63 éve kivégzett Jány Gusztáv tábornokot. Vitéz Jány Gusztáv parancsnokolta azt a kétszázezer magyar honvédet akik áldozatul estek az ezen a napon kezdődő urivi áttörésnek, ismertebb nevén ez a Don-kanyar tragédiája. Hogy léptetné már őt elő.
A kudarc arca
A "kanyar" nemcsak része annak a huszadik századi magyar történelemnek, amelyben valódi materiális sikerre alig lehetünk büszkék, hanem szimbóluma az országvezető szerencsétlenségnek, rövidlátásnak. Szomorú hagyomány, szabadulnánk tőle. Betetőzése annak a húsz évnek, amikor az úgynevezett történelmi magyar középosztály baloldali ármánytól mentesen kormányozgathatta országát egészen 1944-ig és időközben mintegy mellékesen, a német követelésekkel szemben lélektanilag is érthetetlen szervilizmussal háborúba lépett.
Voltak ennek a leszerepelt osztálynak a tagjai között persze olyanok is, akik valódi szorgalommal építették újjá a megcsonkított országot, voltak olyanok, akik tiszti esküjükhöz híven bátor önfeláldozással vezették a rájuk bízott állományt. Összességében ez a történelmi osztály azonban kudarcot vallott. Külpolitikai meglátásai ostobának, országépítése anti-szolidárisnak, katonapolitikája nagyszájúskodónak, a magyar vérrel tékozlónak bizonyult.
A hallgatás megtörése
A Don-kanyar ugyanakkor szimbóluma valami másnak is. A nyolcvanas évek végétől ez lett a Kádár-rendszer fasisztázó múltképével szembeállítható magyar tragédia, amiről végre már beszélni kellett. Az egyedül maradt feleségek, síró anyák első szabad gyertyagyújtása. A Sára Sándor filmjével, Nemeskürty István könyvével megvalósult első igazi, magántörténelmi szférákig lehatoló szembenézés a múltunkkal. A kimondás katarzisa, hogy minket is veszteségek értek. Hogy akik ott elpusztultak, vagy áldozatok, vagy hősi halottak, de nem fasiszták. Ez a légkör még a rendszerváltás előtt megszületett. Fönntartotta az állampárti állítást, hogy az egy rossz háború volt, de cserébe kimondhatóvá lett a fájdalom, a veszteség, a gyász.
"Elvesztette becsületét"
De hogy jön ebbe a képletbe egy olyan katonai parancsnok előléptetése és rehabilitációja, aki képtelen volt a rábízott honvédek védelmi lehetőségeit bővíteni, aki még a német hadseregcsoporti parancsnok bíztatása ellenére is kitartott a hitleri visszavonulási tilalom mellet a legválságosabb órában, majd a harcképességüktől megfosztott katonák életükért vívott küzdelmét gyávának és becsületvesztettnek minősítette? A becsületét egyedül Jány veszítette el, aki magyar honvédtiszti esküjének teljesítése helyett a német embertelenség végrehajtójául szegődött.
Kísértetiesen emlékeztet a sztori a Szabó Ervin könyvtár körüli átnevezési hercehurcára. Valakik fantáziájának ismét nem képesek a tények határt szabni. Ismeretek nélkül valaki meglovagol egy trendet: mindenki biztos jó csávó volt, aki nem tetszett a komcsiknak, aki tetszett a komcsiknak, biztos rossz csávó. Miért nem akarjuk inkább megérteni a történelmünket? Nagyszüleink, dédszüleink törekvéseit, küzdelmeit, kudarcait, sikereit? Hogy majd egy birodalomtól érkezhető bizonytalan előnyért ne pusztuljon oda pótolhatatlanul erőforrás, emberélet több ezer kilométerre Magyarországtól?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
+A m. kir. 2. honvéd hadsereg a Don mentén mélység nélküli gyéren megszállt nagy kiterjedésû védõállásban a januári nagy orosz támadás elleni küzdelemben becsülettel állta a harcot. A hadsereg színe-java ott veszett a nagy túlerõvel szemben vívott csatáiban, de elérte azt, hogy ellensége is felmorzsolódott, mit bizonyít, hogy hatalmas gyalogsági és harckocsi tömegeinek nem volt ereje a visszavetett részeket üldözni. Kelet felõl ilyen nem következett be. A Déli szárnyunk hátába a szomszédoknál áttört gyorscsapatok támadtak és ugyanonnan Ny-nak elõretört erõk kísérelték meg É.-nak felkanyarodva Alexajewkánál és Ilinkánál utunkat elvágni.
Az Uryw-i hídfõben áttört oroszokat a III. hadtesttõl elvont zászlóaljak a védõ csapatokkal együtt küzdve ugyancsak megsemmisítették és frissen bedobott erõk voltak azok, amelyek napok múlva a felsodrítást folytatták. A legnagyobb veszélyt azonban a Liwny-tõl D. K.-re áttört orosz tömegek jelentették, amelyek az Olym völgyében és attól Ny.-ra nyomultak elõre.
Büszkén állapíthatjuk meg, hogy a Don-ról magyar honvéd vált le utolsónak, a 9. k. ho. csapatai csak 26.-án hagyták el állásaikat, hogy mint a 2. német hadsereg utóvédjének utóvédje vonuljon az elrendelt területre.
Kemény harcokat vívtak még a visszavétel után is a pc. ho. maradványai, vitéz Vargyassy vezérõrnagy psága alatt hirtelen megszervezett vegyes kötelékekbõl álló zl.ak. a III. hdt. csapatai, míg átküzdötték magukat a hadsereg gyülekezõ területéig, mindezt dermesztõ 45 fokos hidegben fedél nélkül, élelmezési nehézségek és lõszer hiánya mellett.
Hódolattal álljunk meg hõsi halottaink, sebesülteink ezrei elõtt, dicsõség nevüknek, hála és elismerés illesse õket, de azokat is, kiket a Mindenható becsülettel végzett hû kötelességteljesítés után visszavezetett, hogy állják a harcot, míg a végsõ gyözelom órája üt.
Aki pedig megfeledkezett esküjérõl, azt érje a megvetés és a törvény szigora.
Az átszervezett egységek minden parancsnoka és tagja érezze át, hogy a Don-i hõsök példája kötetez arra, hogy hozzájuk hasonlók legyünk, hogy lépéssel sem maradjunk mögöttük, mikor áldozatot követel tõlünk magyar mivoltunk. Aki eddig nem értette meg, hogy miért szállt a hadsereg harcba messze túl a Kárpátokon, azt a sok száz kilométeres út felvilágosíthatta. Rumbadõlt városok, földdel egyenlõvé tett falvak, odukban, pincékben megbújva nyomorgó lakósok intenek, hogy milyen sors vár hazánkra, ha a háború veres ekéje az otthonunkonn szántana végig. Nem hiszem, hogy egy is legyen közöttünk, ki ilyen sorsot kívánna anyjának, feleségének, gyerekének. A már eddig elveszített sok 100 km-rel az orosz repülõk annyira közel jutottak, hogy veszélyben házunk, a földünk, a munkahelyünk. Lépést sem szabad engednünk, nehogy a távolság még kurtább legyen.
Kemény helytállást követel tõlünk a honvéd eskü, megfogadtuk, hogy becsülettel élünk és halunk, ezt parancsolják a Don menti hõsi halottak ezrei.
Bízom benne, hogy megért mindenki és tudja mit vár tõle a magyar becsület és azok, kik hozzá legközelebb állnak, mit vár tõle a Legfelsõbb Hadurunk.
vitéz Jány Gusztáv sk. vezds."
1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság – a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványára – Jányt az ellene emelt vádak alól jogilag felmentette. Ennek egyenes következménye, hogy szimbolikusan, poszthumusz vissza kell kapnia vezérezredesi rangját is.
Jány ugyanúgy áldozattá vált, mint a 2. magyar hadsereg 200 ezer katonája!
Jány katona volt aki nem csak parancsokat teljesítettt, hanem parancsokat is adott pl a 294/2. hds. I. a. 43. I. 24. számút.
Ahelyett, hogy a saját parancsnoki felelőssége nyomasztaná a felszerelés nélkül, lehetetlen feladattal megbízott honvédeket gyalázza, gyáva, parancsnokhoz nem méltó magatartás.
Ezt a hadparancsot Horthy utasítására vonja vissza, a hátországban egy ilyen nem vállalható.
Von Witzleben céloz rá, hogy visszavonulhat, mert német hadbíróság nem vonhatja felelősségre. Jány nem ad parancsot a visszavonulásra.
Ha pedig egy hadparansc magyarázható a visszavonulás zűrzavarával, talán megmagyarázza azt is, hogy egy honvéd miért nem öltözik előírásosan és miért teker rongyokat a lábára
a népbírósági justizmord justizmord, ezért föl is mentették, de nem erkölcsi példakép
de tessék idézzük csak ide be:
JÁNY GUSZTÁV VEZÉREZREDES 1943. JANUÁR 24-I HADPARANCSA
(betûhív átírással)
294/2. hds. I. a. 43. I. 24. szám.
HADSEREG PARANCS
1. A 2. magyar hds. elvesztette becsületét, mert kevés - esküjéhez és kötelességéhez hű - ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott.
Állásainkból ellenséges túlerő kivethetett még akkor is, ha a csapat kötelességét meg tette. Ez nem szégyen. Ez szerencsétlenség. De becstelenség az a lelkeveszített fejnélküli gyáva menekülés, mit látnom kellett, miért most a szövetséges német hds. és az otthon mélységesen megvet bennünket. Ehhez minden oka meg is van.
2. Vegye tudomásul mindenki, hogy innen sem betegség, sem sebesülés, sem fagyással el nem engedek senkit. Azon a területen, hol gyülekezésünket elrendelték, hol az újjászervezést végrehajtjuk, ott marad mindenki, míg meg nem gyógyul, vagy el nem pusztul.
3. A rendet és a vas fegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell a helyszínen való felkoncolással, de helyre kell állítani. Ennél kivétel nincs, legyen az tiszt, vagy rendfokozat nélküli honvéd, aki parancsomnak nem engedelmeskedik, az nem érdemli meg, hogy nyomorult életét tovább tengesse, és nem engedem, hogy szégyenünket bárki is tovább nagyítsa.
4. Minden még a legmagasabb pság. is addig marad a gyülekezésre kijelölt helyén, míg útbaindulásra parancsom meg nem kapja.
5. A gyűjtő és irányító állomások pk-ai Bjelgorod és Prochowkaról a kijelölt területekbe meneteltetik zárt rendben a gyülekeztetett csapat és vonat részeket a D. körletbe a 19. hop., az É. körletbe a 10. hop-hoz, kik felelősek azért, hogy annak Ny. határát 1 ember vagy jármű át ne léphesse, aki megkísérli, azt fel kell koncolni, ha egység kísérli meg, meg kell tizedelni.
v. Asztalossy vőrgy. és Molnár ezds. itt, a hátsó körletben v. Heszlényi altbgy-t teszem felelőssé azért, hogy parancsom végrehajtása minden eszközzel megtörténjék.
Számolni kell azzal, hogy élelem terén alapos korlátozások lesznek. Elsősorban annak van jussa élelmezéshez, aki elöl harcol, aki helyét elhagyta és itt hátul gyülekezik örüljön, ha annyit kap, hogy éhen nem pusztul. Helyünket német csapat foglalta el, az megérdemel minden gondoskodást, mi addig míg rend nem lesz, míg harcra alkalmas egységgé nem formálódunk ilyennel ne számoljunk, mert arra érdemtelenné váltunk.
6. A d. és É. körzet pk-a ossza be területét vonat és csapatkörletbe.
a) A vonatkörletbe jut minden jármű felelős pk., néhány kemény tisztes pság-a alatt járművenként 1 hajtóval.
Egy oszlop 50 járműből áll.
b) A csapat körletét seregtestenkénti alcsoportokba kell beosztani, melyekben csapattestenként külön-külön alakulatokat kell szervezni 100 fős alosztályokba összevontan.
Gk. vezetőket külön vonja össze és ossza be valamely alosztályhoz.
A nemzetiségeket külön egységbe vonja. Ezekből alakítsa meg a munkás szd-okat és vonat legénységet. A vonatnál csak idős magyar ember lehet. Fiatal nincs sem ott, sem törzseknél. Ezeket haladéktalanul fel kell váltani, étkezdék személyzete sem lehet kivétel. Tiszti küldönc is csak akkor maradhat fiatal korosztályhoz tartozó, ha egyúttal gk. vezető, ill. másodvezető.
7. Az elsõ naptól kezdve a fegyelem megszilárdítására, illetve megteremtésére kell súlyt helyezni.
Elsõ a katonai külsõ. Nem tûrök mindenféle ronggyal körülcsavart lábbelit, polgári köntöst, lehetetlen föveget, melyen nincs rózsa és rendfokozati jelvény, kivétel az elõírt irhamellény vagy ujjas bekecs.
Második a katonai fellépés. A legfeszesebb magatartást még a fagyott embertõl is megkövetelem. Minden feljebbvaló az õt megilletõ tiszteletadást követelje meg és erõszakolja ki. Minden eszközt megengedek addig, míg tökéletes rend nem lesz. Ellenszegülést haladéktalanul meg kell torolni.
Harmadik az egység fegyelmezett menete, fellépése. A napi rendet úgy kell összeállítani, mintha laktanyába volnánk: kihallgatás, foglalkozás és parancskihírdetés. A foglalkozás tisztán zárt rendbõl áll. Fegyverfogások, menet, fordulatok stb. A fegyvertelenekkel csuklógyakorlatokat kell tartani. A gyakorlatok töltsék ki az egész napot, csak a szükséges pihenõket iktassuk közbe.
8. Minden áp. a legkeményebb emberekbõl állítson össze mielõbb 1-1 táb. csõ. osztagot, kiket karszalaggal, rajta "csõ" felírással és igazolvánnyal kell ellátni. Ezek feladata a feltétlen rend és a parancsok teljesítésének kierõszakolása.
9. Minden állomás fõõrséget és belsõ szállás õrséget állít fel. Feladatuk a kijáratoknak Ny. irányban való lezárása. Senkit tovább nem engedhet, ki, állj parancsot nem teljesíti, felkoncolja.
10. A munkás szd-okkal, melyeket a körzetek összeállítanak addig, míg állásépítéshez nem bocsátom a német pság-ok rendelkezésére, a harcos alakulatok kényelmét szolgáló helyi munkákat kell végeztetni, erre kell a fagyásos embereket is felhasználni. Utak takarítása, hótól mentesítése az egyes községek közt is reájuk hárul.
11. Az alosztályok névjegyzéket vezetnek. Soha senki körletét el nem hagyhatja. Házcsoportján túl csak aloszt. pk. írásbeli engedélye mellett mehet.
12. Naponként és községenként a megalakult egységek számát jelenteni kell. Ezek hozzám 18 h-ig fussanak be.
13. Az utolsó napok alatt látottak azt mutatták, hogy a zsidó munkás szd-ok zárkózottan és rendben menetelnek, míg az úgynevezett csapat legénység szétszóródott állati színvonalra süllyedt csürhe benyomását keltette.
14. E parancsom lényegét pcs. kiadáskor minden nap fel kell olvasni.
kapják: külön IV., VII. hdt. 10., 19. hop.,
egyébként rendes elosztó szerint, de a IV.
hdt., 10. és 19. hop. annyi példányban,
hogy egyes áp-it el tudja több példány-
ban látni.
Törzsszállás, 1943. I. 24.
vitéz Jány vezds. sk.
Kiadom Volant vk. õrgy-nak is, és a hds. pság. illetékes szervei
A másolat hiteles!
Törzsszállás, 1943. I. 24.
Szöllõsy hdgy
hdm. o. sgt.
Érdemes éppen ezért elolvasni a legutóbbi Kommentárból Kövendy Katalin cikkét: Lenullázott katonatisztek - alkalmi munkások. Az 1945 utáni értelimésgről (Kommentár 2010/6)
kiadott, az nekem, mint katona viselt embernek TÜRHETETLEN. Aki meg eltudja fogadni, a lelke rajta, vagy
nem fogott még az életében fegyvert a kezében.
Szerintem meg semmi gond sincs Jány erkölcsi kvalitásaival.
Nem az a tipikus iróasztal tábornok volt, rendszeresen látogatta a fronton szolgáló csapatokat, egy aknavető lövedék szilánkja meg is sebesitette egy ilyen szemlén.
Ráadásul nagyon is reálisan látta a 2. magyar hadsereg helyzetét, már hónapokkal a doni katasztrófa előtt kérte a felmentését, tiltakozásul a hadseregének szánt irreális feladatok ill. az ezekhez szükséges német támogatás elmaradása miatt(egy katonának nagyjából ez a politikai mozgástere). Egy régivágású tapasztalt tiszt volt, nem agált azért, hogy menni kell a németekkel, amikor parancsot kapott, teljesitette. A politikától függetlenül a hazáját szolgálta.
A kifogásolt parancsát lehet vitatni, de ott és akkor nagyjából sikerült összeráznia egy, a szétesés szélén lévő hadsereget.
Az első mondatot meg igazán nem szeretném minősiteni, a hirek szerint az egykori védőjétől jön a jelenlegi javaslat, nem nagyon értem, hogy miért kellene valami menő sztárügyvédnek lennie.
A népbirósági itélet alóli felmentés pedig nem jelenti azt, hogy a katonai tisztségeit is visszakapja, ez nem a biróság jogköre, hanem jelenleg a bólogató ku....izé Palié...vissza lesz még sirva Sólyom László :) Remélem azért nem csak arra elegendő a szellemi kapacitása, hogy a Fidesz által beküldött törvényeket szignálja.
Elnézést a kettőért, de az előbb még elfelejtettem :).....szóval....ha valakit tényleg elő akarunk venni a hadsereg súlyos veszteségei miatt, akkor Bárdossyról és Werth Henrikről kell beszélni.
Molotov ugyanis biztositotta a moszkvai magyar nagykövetet a SZU békés szándékáról és a magyar reviziós törekvések támogatásáról, de erről Bárdossy nem tájékoztatta Horthyt a már fent emlitett Werth Henrik véleményére hallgatva, ráadásul szintén a kormányzó és a parlament jóvahagyása nélkül hadad üzent az USA-nak és olyan katonai felajánlásokat tett a Harmadik Birodalmnak, amelyeket már a leváltása után sem lehetett visszavonni....
Mindig a politikusok baszták el ezt a többre érdemes országot..... már elnézést a hangnemért.
Ha az irreális feladattal tisztában volt, akkor az áttörés elején fölméri, hogy visszavonulási parancsot előbb utóbb ki kell adnia, ehelyett elméletben magyar csapatokkal fedeztették a német magyar visszavonulást, és a kitartani végsőkig blődjét ismételgették. Jány az a fajta ember volt akinél az engedelmesség nem különböztethető meg egy jellembeli gyengeségtől, amely minden fölsőbb elvárásnak meg óhajt felelni. Jelen esetben ez sajnos a német elvárások teljesítésére is kiterjedt, miközben már régóta csak a magyar élet mentése lett volna a feladat. parancsnokként ez a karaktergyöngeség bizony vétkes parancsnokláshoz vezet. Erkölcsileg, igen.
Egy vezérezredes sok mindent megtehet, ha van benne öntudat és autonóm gondolkodás, meg is teszi. A német elvárásnak való megfelelés, és egy nem létező német megvetés helyeslő ismételgetése mutatják, hogy rég nem a magyar szempont szerint látja az eseményeket, csak a saját teljesítményét mentené a "szövetséges" előtt.
"Igaz, hogy Jányval 1945 után rendkívül méltánytalanul bántak. Igaz az is, hogy emberi méltóságát az ellene folytatott eljárásban indokolatlanul megtiporták, és a rá kiszabott halálos ítélet is méltánytalan volt. Tiszti becsületének helyreállítása mégsem lenne szerencsés gesztus. Morális és jogi értelemben Jány ugyanis biztosan nem ártatlan."
nol.hu/velemeny/20110121-a_tabornok_es_a_becsulet
