Minek 30 mosógép egy társasházba?

2011.03.11. 10:15 volankombi

A múlt hétvégén Érden jártam. A hatalmas méretű alvóváros, amely valaha Európa legnagyobb falva volt, méreteivel, kísérteties ürességével, a kilencvenes évek nagy vállalkozási felbuzdulásából feltorladt, félbemaradt épületeivel Jean Baudrillard Amerikáját idézte fel bennem, a mellérendelések sivatagának kelet-európai változatát - a járda nélküli földutakon hébe-hóba Toyoták, Volkswagenek viharzottak el vagy álltak be garázsokba, gyalogos, rajtunk kívül, még annyi se volt: „az én házam, az én váram” individualitáskultuszának egészen radikális megvalósítása zajlik a budapesti agglomerációban. Itt a belvároshoz képest még nehezebb elképzelni, hogy egy egész utca szomszédsága együtt mulasson, pedig a lehetőségek adva vannak rá: kertek, nagy házak, gyér forgalom, eseti madárcsicsergés. A lakók mégis inkább bizalmatlanul tekintenek egymásra (érdi ismerősöm, akit igazán nem lehet rendpártisággal vádolni, rögtön arról kezdett el beszélni, mikor élményeimet meséltem, hogy milyen rémes közbiztonsági állapotok vannak, hova törtek be és hogyan), ami nyilvánvalóan egy negatív tapasztalatra is visszavezethető, ugyanakkor egyértelműen a közösségiség, a szolidaritás deficitjét mutatja. Ennek eredménye az, hogy nagyvárosi lakóközösségeinkben valamiféle minimáltörzsi hozzáállás uralkodott el, ahol a közvetlen barátok és a család lakásainak szigetein kívül úgy érezzük, hogy egy teljesen idegen, ellenséges világ vesz minket körül.

Nincs ez másképp a városban sem – ki nem élt már meg konfliktust a szomszéd nénivel az albérletében, vagy, ha igyekezett netán véghezvinni egy füvesítést a ház belső udvarában, nem ütközött-e bele az értetlenkedő földszinti öreg néni vétójába, mivel az „behozza a bogarakat”? Ki nem hallotta még azt az érvet, hogy „ez egy társasház”, és ki hallotta már ezt olyan kontextusban, hogy ez mennyire jó dolog? Miközben három földrésszel arrább élő haverjaink mindennapjairól folyamatosan értesülünk a Facebookon, úgy halunk meg, hogy soha nem beszéltünk a harmadik emelet öt lakójával.

Persze nem kell mindenkinek mindenkivel jóban lennie. A probléma az, hogy nem azok laknak együtt, akik esetleg jóban lennének egymással. Kelet-európai nagyvárosainkban a tulajdonjogok elaprózását a kommunizmus kezdte meg, a városnegyedek korábbi kasztszerű lakosságeloszlását (Újlipótváros, Erzsébetváros – zsidónegyed, Buda – polgárság, Andrássy út, VIII. kerületi palotanegyed - nagypolgárság, Ferencváros – kispolgárság stb.) betelepítésekkel,  elkobzásokkal, ad absurdum konkrét negyedek elpusztításával törve szét; az erre következő kapitalizmus helyi formái pedig tovább fokozták azzal, hogy a többiek lenyomása árán történő egyéni boldogulás hazugságát emelték fel célként. Öröklések, vásárlások, áttelepítések hosszú évtizedei hozták létre a mai kelet-európai társasházak tarka lakóközösségeit, amelyben senki nem érti a másikat, ami finoman szólva is kényelmetlen érzés, és aminek következményeképpen elérni szándékolt álommá lett a „városhoz közeli saját ház” – ez pedig a sivár, sivatagszerű alvóvárosokat hozta létre, amelyet az ingatlanlobbi nyomulása csak gerjesztett. A közös tér lehetősége elfelejtődött, lépcsőházainkat jó esetben takarítja egy gondnok, társasházfejlesztéseink jó részét vállalkozókkal kötött, hosszútávon előnytelen alkuk finanszírozzák.

Nem elég, hogy kényelmetlenek ezek a társasházi közösségek, de az individualizmus oltárán súlyos áldozatot hoznak erőforrásaikat tekintve is: értelmes közösségi terek létrehozásával és minimális időráfordítással a háztartások költségeit jelentősen lehetne csökkenteni. Az, hogy minden háztartásban van mosógép, ahelyett, hogy lenne öt a földszinten elzárva, csak a mosógépgyártóknak jó, ahogy az is csak a szolgáltatónak éri meg, hogy nem közös tévé- és internetcsomagot vásárol a ház, és sorolhatnánk tovább a vasalóktól a porszívókon át a közös festésig. Ahelyett, hogy kiadná a vállalkozónak, a ház maga is üzemeltethetné az üzlethelyiségeket, munkát teremtve néhány ott lakónak, és a profitot saját célokra fordítva, ráadásul az üzletmenetbe is nagyobb beleszólása lenne (vö. „már megint hajnalig randalíroztak stb.”). Ismeretlen közös képviselők alapkezelése helyett hatékonyabb volna a közös akarat ahhoz, hogy különböző projekteket megpályázzon egy ház, amivel a fenntarthatóság és az energiatakarékosság irányába mozdulna el az üzemelés. Persze mindennek elsődleges akadálya a bizalom hiánya, a közös tulajdonhoz való, kommunizmusunkból örökölt szkepszisünk – de éppen az a kérdés, hogy hogyan kívánjuk leélni az életünket.

Kocsmába félretolt generációnk nagy részének esélye sincs arra, hogy ezekbe a tulajdonviszonyokba cselekvőként tudjon belépni – súlyosan eladósítva magát, képes lehet egy-egy bérlakás megvételére, amit huszonöt éven keresztül fizet, hacsak nem svájcifrank alapon vette fel. Ha ezután esetleg a fenti ötletekre vetemedik, és bedobja az éves társasházi közgyűlés még súlyosabban rétegzett közönségének, akkor a negyvenöt éves menő építész ugyanúgy röhögi ki, mint a nyolcvanöt éves nagyanyó... esetleg egy biciklitárolóig lehet eljutni. A megoldás elméletileg persze kézenfekvő, gyakorlatilag viszont igen nehéz: szerezni kell egy x lakásos társasházat, ahol x+n fő fenntarthatóbb módon tud együtt lakni.

Habár hasznos tanulságokat hordoz, és bizonyos értelemben inspiráló lehet, a korábbi kísérletek alapján egyértelmű, hogy a nyugat-európai squatok mintájára házat foglalni Magyarországon megvalósíthatatlan álmodozás, ahogy azt a korábbi kísérletek kudarcai is bizonyították. Egy olyan fővárosban, ahol a hajléktalanság ilyen szintű, olcsó sznobságnak tűnik házfoglaló-szubkultúrát kialakítani, szemben mondjuk Spanyolországgal, Franciaországgal, Németországgal, Nagy-Britanniával, ahol a munkanélküli segélyből vidáman elsörözgetnek az ún. kortárs képzőművészek. A jogszabályi háttér ellen lefolytatni egy olyan harcot, amit harmincöt évvel ezelőtt, teljesen más körülmények között folytattak más országokban, reménytelenül romantikus, főleg, ha azt látjuk, hogy a jelenlegi politikai kurzus még az ehhez némileg hasonlító, ám lakóval nem rendelkező projekteket, mint amilyen például a Tűzraktér is, inkább elfojtani kívánja.

A tulajdonviszonyok - vagy legalább a közösségek - újraszervezését azonban valahogy meg kell kezdeni, és erre valóban alkalmasok az elhagyatott, elhanyagolt belvárosi ingatlanok, amelyek jelenleg az ingatlanbefektetők célpontjai – arról kell meggyőzni a tulajdonosokat (legyen az önkormányzat vagy magánbefektető), hogy hosszú távon jobban jár azzal, ha kiadja ezeket egy olyan csoportnak, aki felelősséget visel érte, pályázik rá és tud dolgozni rajta, mint odadobni egyszeri pénzért valakinek örökre, újratermelve ezzel a tulajdon aprózódását.

Hogy milyen lesz egy olyan társasházi közgyűlés, aminek van értelme, mert az emberek ismerik egymást, hasonló céljaik vannak, közös tulajdonuk iránt felelősséget viselnek, és közös érdekeikről tudnak dönteni? Szerintem fasza.

A bejegyzés trackback címe:

http://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr662726040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Hát, én jól elvagyok a saját mosógépemmel. Funkcióra azt tudja, amit én szeretek, energiatakarékos, és a saját pénzemből vettem, mert nekem így jó.

Én 10 emeletes házban lakok, és 100 lakás van a lépcsőházban, ám, a másik lépcsőházban is van ennyi, azaz egy épület 200 lakás, lakásonként több fő lakja. Elképesztő belegondolni is, hogy a lépcsőházunkban 100 lakás,100 család, ebből az egyik mi vagyunk.

Az a nagy büdös helyzet, hogy én nem is akarom megismerni a szomszédaimat. Bőven elég, ha az emeletnek azon a "szárnyán" ahol mi lakunk, a folyosó szomszédnak egy szia-szia, hogy vagy, kösz jól mondattal elintézzük egymást, ha véletlen összefutunk, és mindenki megy a mag a dolgára. Túl sok emberrel találkozok már akkor is, amikor kiszedem a postát, vagy amíg liftekre kell várni. Ezen kívül eszem ágában sincs jópofizni még a szomszédokkal.

Magamra zárom a lakás ajtót, és idegent nem akarok látni, amikor elindítom a mosógépet.

Másrészről, ha egy kisebb társasházról lenne szó, akkor sem szívesen vinném a saját háztartásunk alsóneműit közsszemlézni. Másrészről kényes vagyok, ilyen helyzetben azon agyalnék, hogy vajon aki előttem mosott, van-e annak valami betegsége.
Meg allergiás is vagyok, nekem külön mosószer, öblítő kell. Ha pedig előtte hagyományossal mosott valaki, akkor üres járaton is el kéne indítani egy mosást, hogy biztos az én ruháimmal ne keveredjen allergizáló anyag.
Hát, én ebből a közö mosodából, kösz nem kérek. A lakógyűlés is kész rémálom, ha nem muszáj, mert az adott napirendi pontok számomra érdektelenek, el se megyek rá, ha jön az értesítő.

Az ember a barátait megválaszthatja, de a szomszédokat többnyire készen kapjuk. Persze lehet belőle egy-két barátság is, de számomra a szomszéd, az szomszéd, nem pedig barát, nem csevej partner.

Egy 100 lakásos lépcsőháznál, meg úgyis mindig valaki lakást felujít. Van aki több műszakban dolgozik, és arra megy haza, hogy mások mikor pihenne, fúrnak-faragnak, zeng a ház. Persze a szomszéd kisgyerek bőgését sem kellemes hallgatni, főleg éjjel annak, aki meg akkor aludnának. Ezek után, még közös mosoda is? Na, ne...
Bazmeg Kanadaban, a nagy berlemenyes tarsashazakban ...so called building... nem szabad mosogepet tartani otthon, hanem a kozos helysegben lehet cska mosni vagy mehetsz a fizetos mosogep boltba. Senkinek nincs gondja, tok jol mukodik, Egy csomo vizet es aramot takaritanak meg vele.
Igen, csak kanadát bevándorlók lakják, akik saját hazájukban nem kellettek vagy nem állták meg a helyüket. Különbenis, ne már indiángyilkos tahókról vegyünk példát. Költözz oda végleg.
@phaszfej: szeretnél te úgy élni mint az indiángyilkos tahók :)
nekem tetszik a poszt. egy baj van vele: a magyarok sajnos tökéletesen alkalmatlanok bármiféle normális társadalmi együttélésre...
és mivel kurva gazdagok vagyunk, a fenntarthatóság sem érdekel bennünket. igenis saját lakást, mosógépet és plazmatévét akarunk, ha meg nem tudjuk fizetni, mentsen meg bennünket az állam!
azért a mosógépes posztokbol látszik a nagy közös mentalitás, el sem tudják képzelni hogy ez müködhet másképp is... :)
@norbi2k: tévedsz, nem szeretnék
@pretender: akko húzz el az országomból te gennyedék
Egy mosógépet az emberek 95%-a akkor cserél, ha az már megjavíthatatlanul elromlott. Ha közös mosógépek vannak, akkor is akkor cserélődnének, ha már elromlottak. Ha ugyanannyi mosás után romlanak el, akkor...
persze igaz, hogy egy ipari mosógép jobban bírja, olcsóbb lehet. De kényelem vagy olcsóság? annyival meg nem olcsóbb.
@Chaoyang:

itt mások a viszonyok mint Kanadában.

Nem értek egyet azzal, hogy a közös mosógépekkel energiát, vagy vizet lehet megtakarítani.
Ma már a legtöbb mosógép energiatakarékos, az enyém is. Víztakarékos is, annyi vizet használ fel, amit a ruha súlya alapján szükséges. Még csendesen is működik, nem hallja a szomszéd. Úgy érzem, senkit nem zavarok vele, energia és víztakarékos, kicsi is, keskeny is.

Szerintem egy nagyobb ipari mosógéppel nem lehet ennyit taakrékoskodni, mert ha intelligens is ahhoz, hogy súly alapján adagolja a vizet, akkor is nagyobb szerkezet, ami meghajtásából, működtetéséből adódóan eleve több áramot zabál. Másrészről, szomszédokkal senki sem fog közösen mosni, mások szaros gatyái közé senki sem tenné be a ruháit.
A fehér és nagyon sötét, és "középszínes" ruhákat külön kell mosni. Egy nagyobb ipari mosógépet elindítani háromszor külön ezért pont, hogy energiapazarlás lenne. Vagy netán 4-szer a bébi ruhák, külön kímélő programja miatt...stb.

Magyarországon sose volt hagyománya a hatalmas, közös patakparti mosásoknak, amcsiknál volt, nekik ebből adódóan természetes is lett napjainkra is a közös mosoda.
Hazai viszonylatok közé nem ültethető át manapság, -főleg nem a 100 lakásos lépcsőházaknál.
@phaszfej: phaszfejnek lenni jobb :)
@adelew: szerintem ebben a kérdésben csak az az érdekes, hogy nálunk már eleve nem is müködne a koncepcio, még ha nem is nézzük azt hogy valoban megéri e vagy sem.. a hozzállás a közössködéshez elég elkeserítő, pedig ez csak egy mosógép, nem egy közös lépcsőház, utca, tér stb... semmi meglepő nincs abban hogy nem akar senki közösködni, ilyenek a magyarok ( enyém enyém enyém )
A posztot olvasva jutott eszembe, én láttam ilyet.
Heilbronn mellett (Németo.) egy társasház alagsorában kialakított lakrészben hédereltünk a tulaj fiával pár napot.
Ott volt egy mosókonyha, úgy 6-8 m2, egy mosó, meg egy szárítógéppel. A lépcsőház úgy tíz lakásból állhatott.
Szemlátomást működött a rendszer, de nem szabad elfelejteni, hogy BÉRLEMÉNYEK voltak.
Ott meg szabályok vannak, amiket be kell tartani.
Pl. illik rendet hagyni magad után, meg ilyenek.
Mai magyar viszonyok közt, egy társasházi lakóközösséggel nehezen tudnám elképzelni a dolgot.
@pretender:

"igenis saját lakást, mosógépet és plazmatévét akarunk, ha meg nem tudjuk fizetni, mentsen meg bennünket az állam!"

a saját lakás igénye is más hazánkban, mint másutt. Az albérletek árai az egekben vannak, sokszor olcsóbb egy saját törlesztése, mint az albérlet, ami sose lesz a tiéd, -így esélyed sem lenne később neked másoknak kiadni...

Aki a törlesztőrészletét nem tudja fizetni, az albérleti díjat se tudná.
A bérbeadandó lakások zöme rossz, de jónak biztos nem mondható állapotú, és még egy képet sem tehetsz a falra oda, ahova akarnád, egy szöget nem verhetsz be...stb.

He nem tetszik az albérlet színe, nem engedik átfesteni, -még akkor sem, ha vállalnád, hogy mikor kiköltözöl, visszaállítod az eredeti szineket.
Ám egy bizonyos életkor felett, otthonos, saját ízlésnek megfelelően felújított és berendezett kéglire vágyik az ember.

Ehhez meg hazánkban saját lakás kell, mert a hazai bérleménykínálatok borzasztóak. (Egy ideig albérletes voltam, tudom miről beszélek. Ja, és kevesebb a havi törlsztőrészletem, mint mikor albérletben volt a bérleti díjam).
@penumbra1984:

"Ahhoz képest, amilyen tisztaságmániás a kommentelők egy része, nem látom a tágabb környezetemben (országban) az ebből levezethető tisztaságot."

Rossz helyen laksz, talán rossz családba is születtél.
Nekem tetszik az ötlet, asszony a közös mosógépben moshatná a lótakarót meg nyeregalátétet, a sajátunkat meg használnank a ruhák mosására :)
Egy tanulságot már tutira levontam a kommentekből:
Mindig a mások gatyája szaros!
Ez a "mosógép-probléma", nálunk jóval gazdagabb országokban már réges-régen nem kérdés. Németországban, de máshol is simán működik évtizedek óta a közös mosóhelység, nagy mosó és szárítógépekkel felszerelve. Nagy, és kisvárosi lakóközösségekben mindenhol közkedvelt megoldás.
Szemléltetésként egy példát említek. Kölnben a Luxemburger strassén, a 45 emeletes Unicenterben laktam egy ideig. Tudni kell a hatalmas, 133 méter magas épületről, hogy 900 különböző méretű apartmanból áll. Három szintenként van egy ilyen helyiség, ahol a gépek zsetonokkal működnek, amit az épület portaszolgálatán lehet potom pénzért vásárolni. És mit tesz isten, több évtizede működik a dolog, pedig nemcsak "tüchtig" németek lakják a házat, hanem mindenféle nép fiai.
Csak az érdekesség kedvéért mondom el, hogy jómagam lakások tervezésével foglalkozom. Néhány évvel ezelőtt, egy igazán igényes beruházás belsőépítészeti tervezését végeztem. Ez egy négy Duna-parti villaházból álló, 42 igen magas négyzetméter áron kínált luxuslakást magába foglaló projekt volt. Az ott lakást vásárlók messze nem azok közül kerültek ki, akikről itt néhány hozzászóló meglehetősen lekicsinylően emlékezett meg. A lakások vásárlói kifejezetten jómódú, igencsak gazdag emberek voltak. Közöttük volt néhány, a közéletből napjainkban is jól ismert személy. Az épületek tervezéskor javasoltam a posztban, és a fentiekben taglalt megoldást. A dolog nem valósult meg, mert a beruházó nem látta még az amúgy magasan kvalifikált, vezető pozíciókat betöltő lakásvásárlókat felkészültnek az efféle új kezdeményezések befogadására. Magyarul, nem bízott abban, hogy a magukat az elithez tartozónak vallók kulturáltan használnák a közös gépeket.
@Goompah: Mi köze annak ahhoz hol lakik és milyen családban született? Az ország koszos, főleg Budapest.... mert azt ne mond nekem hogy tiszta :)
Hova lett az előző kommentem? Cenzúra van? Mi rosszat mondtam? Talán tilos "A Magház modell bukása" témát felemlegetni?
Az üzlethelyiséget a lakóközösség üzemelteti...

hát nem tudom. Inkább prioritást kell adni, hogy ha valaki szükségét érzi, hogy ABC-t/műkörmöst/kocsmát stb. üzemeltessen a házban.

Sztem a legtöbb házban nem laknak ennyire vállalkozó kedvű emberek, inkább arra kell figyelni, hogy jó szerződést írjanak és megfelelő típusú legyen az üzlet. A kocsma pl. jól hoz, sok bérleti díjat kérhetnek el esetleg nem kell közös költséget egyáltalán fizetni, mert kitermeli. De hangos ezért csak korlátozott lehet a nyitva tartás ilyesmi.

Persze azért mindent el lehet érni. Egy társasházban béreltünk üzlethelyiséget (már 4 éve) amikor is a házban lakó is szemet vetett rá. Mivel fél év volt hátra a szerződésből így megkörnyékezett bennünket, hogy költöztessük el a papírboltot. Meg akartuk várni, erre megfenyegetett, hogy intézkedik a közös képviselőnél. Persze az sem hülye, mondta, hogy ha lejár a szerződés akkor nem hosszabbítanak nekünk, mert van egy másik jelölt is.

Másnap az áruszállító kocsink (az üzlet mellett parkolunk éjszakára, hogy a pakolás könnyebb legyen) össze volt karcolva, gumik kiszúrva...

Munkaeszköz, kicseréltük a gumikat, következő nap ugyanez. Utána inkább fizető parkolóban hagytuk. Rá egy hétre spray-vel összefújva a kirakat. Szóval inkább tényleg felmondtuk a szerződést.

A fickó húsboltot nyitott, amiből kevesebb bevételt kapott a társasház de azt hiszem időközben be is csődölt (1évre rá)
"a ház maga is üzemeltethetné az üzlethelyiségeket, munkát teremtve néhány ott lakónak, és a profitot saját célokra fordítva, ráadásul az üzletmenetbe is nagyobb beleszólása lenne"

Eddig a pontig a poszt csak simán naívan idealista volt, innen viszont már átcsapott önmaga karikatúrájáva.

Üzemeltessen a ház fodrászatot, gyógyszertárat meg szerelvényboltot? Hogy a pékbe?

Én nem értek hozzá meg időm sincs rá. Sőt, kedvem se. Nagyjából a többieknek sem. Elvileg ki lehet nevezni egy random lakót, aki foglalkozik ezzel, nyilván a háztól kapott fizetésért, de szerintem akkor már inkább lássa el ezt a feladatot egy profi vállalkozó, mint Kovácsné Marika a II. em. 5-ből.

Ja, és ha valaki a házból fodrászatban/gyógyszertárban/szerelvényboltban akar dolgozni, az végezze el a szükséges iskolákat, keressen állást, és dolgozzon jól, de nehogymár a ház alkalmazza csak azért, mnert itt lakik...
@Chaoyang:
".. nem szabad mosogepet tartani otthon, hanem a kozos helysegben lehet cska mosni vagy mehetsz a fizetos mosogep boltba. Senkinek nincs gondja, tok jol mukodik, Egy csomo vizet es aramot takaritanak meg vele. "

Aham..es ehhez mit szolsz?

"
Higénia, intim szféra? Szeretném-e ott, abban a gépben mosni a fehérneműimet, ahol pl. a gombáslábú szomszéd? Szeretném-e a fehérneműimet közszemlére tenni, ha még csak egy mosógép ajtaján keresztül is lenne megtekinthető? Szeretném-e, ha minden egyes mosás előtt még a gépet is trisós kimosással kéne előkezelnem, 90 fokon, másfél-két óra alatt (mert tutira nem egyezik mindenkivel az ízlésem mosóporban, öblítőben, annak maradványai meg csak így eltávolíthatók. Ezek energiaigénye, környezetterhelése kisebb lenne-e, mint a jelenlegi gyakorlaté? "
@szanalmas: jaa, hát hogy tenné be a mosógépbe a tiszta ruháit... fuj, mások koszos ruhája után?! :)
@Goompah: Inkább rossz országba. ;)

Nem hiszem, hogy a hiba az én készülékemben van. Ha elolvasod, hogy a kommentek hány %-ában hivatkoznak higiéniai okokra mint ellenérvekre, nos ez alapján ha kimegyek az utcára, nem szabadna eldobott szemetet látnom, a buszon nem kéne felragasztott rágóval találkozni, sőt kutyaszarba se léphetnék sose...
Ha a Te környéked olyan, hogy fentiekkel sose találkozol, akkor szívesen odaköltözök. Nos? :)

Tartok tőle ez a fenenagy igényesség csak a küszöbéig tart az embereknek, hiszen az utca már közös, tehát senkié, ott már szabad bármit...
@penumbra1984:

a mosóporallergiát ne bagatelizálld el, ugyanis az allergia jelenlét, és nem dózis függő! A lehető legkisebb mennyiség is kiválthat nagyon csúnya dolgokat, ha valaki érzékeny.

Örülj neki, ha nem vagy allergiás!
Ha jó ötletnek tartod a közös mosógépesdit, akkor kezdheted kicsiben is, pl. mondd a szomszédodnak, hogy nyugodtan adja át a ruháját, beteszed a használt bugyijait/alsógatyáját is a sajátjaiddal együtt a mosógépedbe és kimosod neki.

Körömgombát pedig el lehet mástól kapni, közös zoknimosástól is! Egy körömgombásnak a gyógyuláshoz az is szükséges, hogy a cipőjét kifertőtlenítsék, nem elég neki a sima mosás, vagy ki kell dobnia, különben hiába kezelik ki, újrafertőződik!

Pedig ez csak egy banális körömgomba!

Nyilván, ha magas hőfokon mosnak, fertőtlenítő tisztítót használnak és/vagy van fertőtlenítő, pl. AG (ezüst) funkció a gépen, akkor nem feltétlen probléma, elpusztítható a ruhákból.

De ha eleve fertőtlenítős mosószerfélét tesznek bele, -amire mások lehetnek allergiások.

Nekem volt szerencsém ipari mososdát már látni (nem lakóházi), ahol egészségügyi intézményből származó cuccokat is mostak, vasaltak.

Szerinted persillel, vagy tomival mosnak? Elsődlegesen fertőtlenítenek! És jó kis hipós jellegű szag van...

Aki ezt a szagot bevállalja a ruháin állandó jelleggel, az biztonságban lehet a közös mosodában, de akik átlag mosóporokkal mosnak, azok adott esetben a szomszédtól kaphatnak valami kis bacit, ezt/azt amazt is...
Kedves poszt-toló. Kérdezd azért meg a szomszédodtól azt is, hogy esetleg nem csak a virágos oldalát használja-é a wc papírnak, mert akkor ugyi a másik oldalát még el tudnád használni az össznépi összeborulás jegyében, ha már ennyire faszarágó vagy.
Jé, eltűnt egy bejegyzésem...
Van_mikrohullámú_sütőtök? 2011.03.11. 17:02:48

"A fickó húsboltot nyitott, amiből kevesebb bevételt kapott a társasház de azt hiszem időközben be is csődölt (1évre rá)"

Remélem a csődhöz köze volt annak is, hogy valaki kiszúrta az illető kocsijának a kerekeit, illetve lefújta festékspray-vel az üzletét.
@Winston Smith et al.: azt hiszem, elsiklott a figyelme itt többeknek arról, hogy szerintem nem a jelenlegi tulajdonosi/lakóközösségi felállásból kell kiindulni, mert az menthetetlen. Én sem hiszem, hogy Mari néni bogarain változtatni lehetne, viszont ha összeáll az a bizonyos x+n ember az x lakáshoz (és természetesen a saját tudása, képességei alapján vállalkozik esetleg az üzlethelyiségekben), az egészen más.
@Commandante Jayasuriya: Igen, van ahol működik a közös mosógép, ott is ahol én lakok. Csakhogy itt nem saját lakás van, mindenki bérel. Ha nem tisztán hagyod magad után a helyet, akkor hamar kiraknak a lakásból, és nagyon-nagyon nehéz referencia nélkül/ rossz referenciával újat kapni. Nem vagyok benne biztos, hogy saját lakások esetén és nem lakáshiányos albérleti piac esetén is jól működne a közös mosókonyha.
És az őszinte igazság az, hogy kényelmetlen a közös mosókonyha. Főleg egy luxus lakásban had ne kellján már emeleteket mászkálni, ha mosni akarok, és ne csak adott időben lehessen....Én minden héten, amikor mosó nap van, akkor arra gondolok milyen jó is a saját mosógép. :)
ja és nem tudom, mi van a blogmotorral, én még phaszfejt sem moderáltam :) majd visszakerülnek a kommentek, gondolom
@adelew:

Feljebb írtam, hogy koleszban lakom, mások sz@ros gatyája után mosom az enyémet a közös gépben és itt vagyok, még élek, használom a közös tusolót és mellékhelyiséget, sose volt semmilyen gombám.
Azt is írtam, hogy nem kell ezt a közös mosógépet kötelezően csinálni, aki akarja tartson sajátot.
Az egyik kommentem meg eltűnt (üdv a moderátornak innen is), pedig asszem ráférne némely emberre egy kis nevelés. :D
@penumbra1984: penumbra a tiedet meg pláne miért moderáltam volna ki :)

@adelew: 100 lakás, legyen mondjuk 300 ember. Egy ekkora méretű faluban mindenki ismer mindenkit. Azért mégsem olyan jó ez, nem?
@volankombi:

Na jól van, a komment megírása, elküldése után frissült a dolog, azután olvastam, hogy mi van. :)
@phaszfej: Ne aggódj, már igazán nem sok tart vissza. Egy adófizetővel kevesebb, hajrá, jó az irány!
(Egyébként lenyűgöző az érvelés, ahogyan megcáfoltad, amit írtam. Revideálom a nézeteimet. A magyarok nem is bunkók.)
Namost Érd... Egy amerikai jellegű elővárosiasodás elcseszett, keleti beteljesülése. Nagyonis jól adja vissza a poszt. Nőtt a jólét, az emberek meg akartak lépni a koszos városból, sokaknak sikerült, sokaknak félbemaradt. Az önkormányzatnak pénze sose volt, ha volt, akkor is szarul költötte el. Ez az egész probléma szabályozási, várostervezési, közlekedési kérdés. És hihetetlenül komplex. A megoldás akár tetszik, akár nem, a népsűrűség növelése, mert csak azt lehet hatékonyan kiszolgálni tömegközlekedéssel és így csak ott teremthető valamennyire élhető város. Nagyon fontos emellett az, hogy a terület funkciói válotzatosak legyenek, ergo ne legyen alvóváros. Bizony, ezen is múlik a közbiztonság. Egyszerűen több szem lenne az utcán, ha az emberek gyalogolnának és helyben több mindent el tudnának intézni.

Ami meg Budapestet és a lakóházakat illeti. Édesapám egy nagyon rendes, kedves, eredetileg vidéki ember. Mindenkinek segít mindenben a házban. Odafigyel a dolgokra. Jó múltkor tettenért egy betörőt is a pincében (végül meglépett). Mégis, hiába segítek én is, sőt az egész családom is, a ház egyre szarabb állapotba kerül:
- egy télen keresztül nem volt fűtés különböző tulajdonjogi, ingatlanpanamás és közösképviselős gondokból fakadóan.
- az imént említett betörő visszatérő vendég volt, a műemlék jellegű ház rézkorlátjait ellopta, pótlása meghaladja a lakóközösség erejét.
- a ház nagy része üresen állt évekig. Irodák voltak az alsóbb emeleten, de aztán az önkormányzattól elpanamázódott. Most talán újra élet költözik bele.
- a házban sok az idős, nyugdíjas. Van köztük, aki egyedül él. Nem kerékkötők ők szerencsére (bár elhiszem, hogy máshol ilyenek is lehetnek), csak félnek. Félnek az eladósodástól, a közös költségek növelésétől, a betörésektől, attól, hogy hülyeségekre ráveszik őket. Apám kötegnyi megbízással jár lakógyűlésre szavazni.

Hát ennyi. A lényeg, hogy a hangsúly nem a mosókonyhán van, hanem a jogszabályokon. Amíg a társasáhzakban élőkkel a közös képviselet és a többségi tulajdonos, vagy egy-két ingatlanspekuláns bármit megtehet, addig nem lesz javulás. Az emberek alapvető jogait, kényelmét, biztonságát kell garantálni és aztán jöhet a szépítgetés, közösségépítés. Ha a házaknak nem a szó szoros értelmében a túlélésre kéne játszania (fűtés!), akkor lenne lehetőség kis apró javításokra, bringatárolóra, miegymásra.

A közösségi helyiség is nagyon jó dolog lenne, de jelenleg még nem tartunk ott.
Én azt mondom, hogy a megoldás először normális házmesterekben van. Ha apám főállásban csinálná azt, amit csinál, akkor a házunk maga lenne a budapesti csoda, a sok tulajdonjogi mizéria ellenére is. Volt régen házmesterünk, nem is volt rossz. A takarítást, sózást, karbantartást most is meg kell fizetni, nagy költséget nem is jelentene. Ha még így is durva, akkor két szomszédos tömb fizethetne egy közös házmestert is akár. De munkát lehetne adni sok embernek és emllett a biztonság is jelentősen javulna. Külön képzést kéne rá szervezni, alapvető karbantartói képesítést adva. Ez, és egy kicsit helyrerakott jogszabályi háttér mindent megoldana. Mondok egy triviális példát: Angliában beviszik azt a rendőrök, aki egy olyan ház kapuján megfogja a kilincset, ahol ő nem lakik és nem tudja megmondani, hogy kihez jött (illetve ha megmondja és ellenőrzik az a lakó nem igazolja vissza).

Tudom, sokan ódzkodnak a házmestertől, mert a szocializmus besúgóit látják bennük, de ez tévedés. A "szarnak-bajnak nincss gazdája" és a "közösnek túrós a háta" általános problémáját csak úgy lehet megoldani, ha valakit megfizetnek azért, hogy figyeljen mindenki dolgaira. És ha figyeli, hogy mikor jössz, mikor mész, akkor mi van?! Legalább akkor azt is észreveszi, ha bűnözők jönnek be.

A mosógépesdi faszság. Van itt akkora jólét, hogy egy normális, energiatakarékos mosógépet bárki megengedhessen magának. A közös mosógéppel spórolni minimálisan lehet csak, hiszen áramot és vizet ugyanúgy fogyaszt az is, mintha mindenki maga mosna. És nem is mosol kevesebbet attól, hogy saját/nem saját a gép. Az ipari jellegű robosztus masinák nagyon drágák és senki nem akar újat venni 2-3 évente. Na, de miért kell iparit, vagy rendszeresen újat venni? Azért mert a mosógépgyártók hülyére vesznek mindenkit. A bekrepát beépítik, egy rövid idő után javíthatatlanul szarrámegy. Hajdú Energomatunk van, és amíg lesz hozzá akár csak utángyártott alkatrész is, addig ez a mosógép működni fog. Ennyi az egész.
@penumbra1984:

szerencsés vagy. Az egyik ismerősöm összeszedett már körömgombát mikor még koleszos volt, és szemölcse is lett, az a kezén, -nem tudni hogyan, honnan, viszont a szomszéd szobában volt egy szintén szemölcsös. A körömgomba akinél elsőre jelentkezett, az egy nyári strandolás, nyaralás után lett körömgombás, úgy kezdte a tanévet. Pedig a koleszban elvből papucsban zuhanyoztak, mégis végigsörpört mindegyikükön. Átlagosan 6-8 hónap alatt sikerült kikúrálni magukat, és több pár cipő kidobásával is járt fejenként!

Ezért örülj ha koleszosként nem vagy körömgombás. Nyáron a strandon is tessék vigyázni :)
@adelew: Persze, mert nincs pl. önkormányzati lakásállomány.
De számomra a 15-20 évre történő röghözkötés (hitel) valahogy nem vonzóbb, mint az albérlet, amiből akkor mozdulok, amikor akarok.
@adelew:

Plusz aki hetente egyszer mos, az joggal sérelmezheti, miért kell neki is fizetnie a naponta mosó többgyerekes család vízfogyasztását.

Magyarországon sajnos még egyszerűbb dolgokban sem lehet értelmesen, korrekt módon megállapodni a szomszédokkal. Nálunk emeletenként van szárítóhelyiség, amelyet itt két lakó (a sokkal több közül) kisajátított magának. Pár hónapos harc volt, a végén közgyűlés elé vitel emlegetése, mire kénytelen-kelletlen felfogták, hogy nem az ő két szemükért fizetem én is a közös helyiség világítását és fűtését, a közös tulajdont nem is említve.

Közösségi helyiségnél rögtön felmerülne a dohányzás, na és ismét páran kisajátítanák maguknak.
Cipőből és kabátból is elég kevesebb - úgysem egyszerre megy el otthonról mindenki. Sőt, még több család is lakhatna a házban, mint ahány lakás van - vannak akik éppen nyaralnak, síelnek, vagy van, aki éjszakai műszakban dolgozik - be lehet osztani a kérókat is. A WC, fürdőszoba, konyha is lehetne közös - vagy lehetnének nagy, közös hálótermek is. Ha nagy tételben vennék a sót, lisztet, cukrot, akkor is sok pénzt megspórolhatnának. Kibuc, nyee.
@penumbra1984:

"Azt is írtam, hogy nem kell ezt a közös mosógépet kötelezően csinálni, aki akarja tartson sajátot."

Akkor meg értelmét veszíti a közös. Mert a helyiséget elfoglalja, miközben csak páran használják. Nem akkora beruházás egy mosógép.

"Feljebb írtam, hogy koleszban lakom, mások sz@ros gatyája után mosom az enyémet a közös gépben és itt vagyok, még élek, használom a közös tusolót és mellékhelyiséget, sose volt semmilyen gombám. "

Örülj neki, szerencsés vagy. Azért ugye nem várható el, hogy más igényszintje is a tiéddel azonos legyen?
Nem akarom előadni hogy mennyire szar a közösködés.Más a probléma.Olyan kib@aszott lusták vagyunk mint a dög.Ez van.Lusták vagyunk ismerkedni, közösködni.Én még csengetéskor sem nyitok ajtót/kaput ha nincs kedvem.Sz@rok bele.
(modoros)
@penumbra1984:

"Ha elolvasod, hogy a kommentek hány %-ában hivatkoznak higiéniai okokra mint ellenérvekre, nos ez alapján ha kimegyek az utcára, nem szabadna eldobott szemetet látnom"

Valaminek a tisztán tartásához mindenki együttműködése szükséges. Valami összemocskolásához elég egy kis százalék mocskos ember is.

"Ha a Te környéked olyan, hogy fentiekkel sose találkozol, akkor szívesen odaköltözök. Nos? :)"

A környék nem olyan, de én akkor sem szemetelek az utcán, a folyósón. A legtöbben szintén nem teszik, páran mégis. Ebből furcsa dolog arra következtetned, hogy a higiéniára adó emberek lakása is azért mocskos, mert páran az utcán szemetelnek.

"Tartok tőle ez a fenenagy igényesség csak a küszöbéig tart az embereknek, hiszen az utca már közös, tehát senkié, ott már szabad bármit..."

Üres vádaskodás. Ugye nem magadból indulsz ki?
ez a mosogepes dolog magantulajdonu lakasoknal nem mukodik, az un. condokban itt is bent van mindenkinek, vagy ha hazban lakik es nincs akkor vezet nehany sarkot es ott mos
a normalis es itt eleg jelllegzetes apartamnokban tokeletesen mukodik, de mind a megvasarlasa es javitasa a hely tisztantartasa a berbeado dolga
jelen arfolyamon 1,25 a mosas ugyanannyi a szaritas
szoval itt ezert mukodik es ezert nem otthon
a berbeadas pedig sokkal egyszerubb egy teljesen kulsos szemellyel az uzletet megkotni es a berleti dijat siman beszedni
sok gond elkerulendo
persze a szerzodesnek jol atgondoltnak kell lenni
sajat lako bevonasa, mar eleve problemaforras
ja, csak ugy erdekesseg keppen, bar itt eleg a mosogepek szama, ha tutira akarsz menni hogy ures a mosoda, akkor vasarnap mosol
@pretender:

Albérleti díj amíg magas, logikus a saját lakás vétel helyette, ám szerintem nem a saját lakás köt röghöz, hanem az emberek mentalitása.
Nekem van hitelem, de ha másutt sokkal jobb munkafeltételek lennének mint a jelenlegi, akkor mennék (ez nálam külföldöt jelentene).
A mostani lakást is ki lehet adni albérletbe, lenne hova visszamenni, ha nem jött be az új munkahely. Ha pedig bejön, akkor ki lehet adni továbbra is albérletbe, el lehet adni (ingatlanost is meg lehet bízni a vevőknek, albérlőnek mutogatással, nem kell mindig ottlenni, elég csak a komolynak ígérkezőknél)...stb. Akkor is értékesíthető a lakás, ha hiteles.
Én is olyantól vettem meg a lakást, akinek még volt hitele, nem probléma, nyilván a vételárból a saját bankja felé rendezni kell, az ügyvéd meg megoldja, hogy ilyenkor hogyan kell szerződést írni, mi a módja. Nekem ezzel dolgom nem volt, simán ment minden.

Sokakat nem lehet sehogy sem rávenni arra, hogy új helyre költözzön, még akkor sem, ha másutt lényegesen jobb munka lehetőségei lennének, és lenne módja költözni. Én ezt látom a fő problémának.
Ja, bocs, eltértem totál a mosógépektől. Bocs. Már, on.
Hát ha ezek a sztorik igazak, és a nálunk 10x gazdagabb országokban, a 10x többet keresők ennyire szarrágók és közösben mosnak, akkor el vagyok képedve.
Mossuk ugyanott a fehérneműt, meg a kiscsecsemő rugiját (amire itthon külön mosószert használok, és SOSEM mosom a mi cuccainkkal) a szomszéd redvás-szaros gatyájával? Ilyen egyáltalán kinek fordul meg a fejében? Amikor albérletben laktunk, és nem volt megcsinálva a fürdőszobában a mosógépkiállás (viszont volt a földszinten mosókonyha), akkor én kézzel mostam lavórban, de a közösben nem és nem.
@Advanced Flight:
ah ez csak rossz beidegzodes
ilyen erovel ne menj szallodaba, mert ott aztan egyutt mossak a gecis lepedot a szarospelenkaval/ ha meg lenne/
elnezest
ja amugy nekunk is van sajat mosokonyhank, ha ugy dontunk 99 szazalek, hogy itt maradunk akkor veszunk isbele mosot es szaritot, de csak kenyelmi szempontbol,bar most is kb 30 meterre van a mosoda
/raadasul a mosokonyhat most spejznek hasznaljuk/
egy szo mint szaz nem tudom elkepzelni, hogy otthon mukodjon, maximum, kisebb 4-6 lakasos berelt tarsashazban
@hagyma: olyan nagyon gyakran nem is megyek, de mondjuk az ágynemű nem ugyanaz, mint a ruha. Egyébként igazad van :-)
@hagyma:

a szállodákban nem fetőtlenítő mosás van, mint az eü intézményes cuccoknál?
Ott lehet sima, mezei mosást csinálni?
Éltem olyan házban Svédországban, ahol közös volt a mosógép. Nagy, ipari mosógépek voltak, szárítógépekkel a mosókonyhában a földszinten. Profi volt. Utáltuk. Heti egyszer moshattál, vagy éjjel esetleg, igaz, akkor bármennyit, de így is nagyon szar volt. Senkit nem ismertünk a házban ugyanúgy. Svájci ismerősök ugyanezt mesélik. Egy mosógép fél négyzetméter, és 60.000 Ft hosszú távra, egyik sem sok. Szuper, hogy van sajátom!!

Tudom, a poszt nem elsősorban erről szól, és tényleg szar, hogy sokan úgy élnek, hogy gőzük nincs ki a szomszéd, de erre a közös cuccok nem megoldások, inkább csak plusz konfliktusforrás...
@Advanced Flight:
nem tudom, engem nem zavar az egesz, amosogepek es a mosoda mindig tiszta
@adelew: meg sosem jartam a hotelunk mosodajaban, biztos kicsit mas a mososzer, de hat ha valaki mososzert hasznal, nem hiszem sok fertozes maradna a mosogepben, ilyenrol meg itt nem hallottam, pedig elegge lterjedt megoldas
/valaki irta a bugyi latvanyat, nekunk eddig mindi felultoltos volt
de mondom ehhez kell egy /1/ tulajdonos, aki felugyeli a gepeket a rendet a tisztasagot/ marmint valamelyik alkalmazottja/
otthon emlekeim szerint meg a lepcsohaztakaritassal is gond volt
@Krisz_: jah hat a szomszedokat en sem ismerem
vannak barataim es szomszedaim
a ketto ritkan fedi le egymast
a ruha megy a mosogepbe, indit, haza
20 perc mulva vissza, szarito, haza
1 ora mulva kesz
azok szoktak a gep mellett uldogelni akik a nyilvanos mosodakba viszik
na ennyit a mosasrol, mert most nem poen, de mosnom kell
van egy fasza kosaram, honam ala kapom oszt annyi
@hagyma:

úgy tudom, hogy mezei mosóporokkal vannak dolgok, amik nem pusztíthatók el, az egészségügyi intézmények cuccainak mosásához viszont mindig kötelező fertőtlenítő mosás alkalmazása. Ehhez azt hiszem megvan adva még az előmosás hossza is, hőfok, milyen mosószer, adalékanyagok, mkor van a fertőtlenítő fázis, mikor lehet öblíteni, valami speciálisabb mosás.

Eddig azt hittem, hogy a szállodák is alapból így nosnak. Hiszen az egészségügyi intézményeknél alap elv, hogy minden páciens, potenciális "veszélyforrás" lehet.

Talán a nagyobb szállodákban így mostanak (legalább is remélem). Nyilván, aki csak egy mezei szobát vesz ki, kisebb apartmanban, ott lehet nem adnak erre. Kezdek kíváncsi lenni, hogy a szálláshelyeket nyújtók részére van-e előírás a fertőtlenítő mosással kapcsolatosan.

A fertőtlenítő mosás, viszont nem egyenlő steril, mert egészségi intézményekben, az ezen kívül, még külön van,, pl. műtétekhez ami kell textil...stb, azoknak kell sterilnek lenniük. az egy újabb lépcső.
De az biztos, hogy ha nem is sterilek, de fertőtlenítő mosáson átesettek az ágyneműk, textilek az eü intézményekben.

Jó lenne, ha szállodákban is ez lenne a helyzet.
jah es meg valamit amerikarol, marmint mosogepszempontbol
tehat 2 mosas 1 szaritas, mert a szarito nagyobb az 3,75, meg ha itthon mosnank igen megdobna a villanyszamlat, az a 3,75 a mosogeptulaj haszna, plusz a javitasok fedezese
az aram es a viz gondolom beepul a rentbe, namost ha veszek moso-szaritot 600-1000 dollar, akkor tulkeppen onnantol duplan fizetek a mosasert, mert igen megnyomja a villanyszamlamat
tehat meggondolando

csak azert irtam, mert sajat tulajdonu lakasnal pl. van a kozos koltseg otthon ugy tudom, namost akinek lenne mosogepe, az miert fizesse annak a villany-vizszamlajat aki a kozosben mos
plusz jonne megint az egyedulallo meg az 5 gyerekes
/na teljesen mosasi szakerto leszek, en is ugy latom, nagyon unatkozom ma/
Az elmúlt 11 évben öt különböző helyen laktunk huzamosabb ideig: 4-6-12-24 lakásos társasházban és egy 22 emeletes toronyházban. Mindegyiknek közös mosodája volt. A négylakásosnak 3-3 mosó és szárítógépe volt, a toronyháznak egy egész mosógépterme. (Ott még közös óvoda is volt, de senki se panaszkodott, hogy más gyerekével együtt vigyáznak az övére.) Tizenegy év alatt egyetlen egyszer volt gond a tisztasággal és azt is egy, a gondnoknak írt email-lel el lehetett intézni.

Pár napig egy tízemeletes svéd panelben vendégeskedtünk, ott a háznak közös vendéglakása is volt.
Eleve marhaság a közösködés.
Egy ismerősöm mesélte, hogy mikor beköltöztek a társasházba, vettek egy közös fűnyírógépet, hogy majd a parkot ezzel rendben tartják. Néhány lakótárs látványosan elkezdett nyírni a ház körül, és közben nagyhangú megjegyzéseket tett a többi tulajdonostárs lustaságáról, akik éppen akkor és ott, mikor ő dolgozik, nem jönnek le segíteni.
Aztán szép lassan kiderült, hogy kialakult egy kör, akinek itt-ott hétvégi kertje van, és a gépet egyre sűrűbben elhordozták magán füvet nyírni.
Közben az önkormányzat megoldotta a park karbantartását, így a közös fűnyírót évekig nem látta senki, az vándorolt telekről-telekre, még javíttatták is a ház számlájára.
Azóta sok év eltelt, új lakók is jöttek, a fűnyíró gép további sorsát a homály borítja...

Nem értem, a posztoló mit akar a lakóközösség által üzemeltetett helyiségekkel?
Ilyen nincs, társasház nem üzemeltet boltot, (érdekes lenne 100 tulajdonos), azt ki adja vállalkozónak.
Nálunk egy szoli-műkörmös-fodrász, és egy ruhajavító évek óta bérlő. Stabilnak látszanak, előtte folyamatos volt a fluktuáció, mindenki tönkrement pár hónap alatt.
Volt már vegyesbolt, lottózó, mindkettőt a kedves szülők bérelték a munkanéküli gyerekeknek.
Dehát, ha állandóan buliztak nyitás helyett, úgy nehéz a vállalkozást fentarthatóvá tenni.
Agyatlan posztolónak javaslom, mélyedjen el a kora hatvanas évek frizsiderszocializmus-vitáiban; az akkor publikált cikkekben sok hasonló baromságot fog találni, mint amilyet most ide méltóztatott rittyenteni. A keményebb arcok akkor odáig merészkedtek, hogy konyha se legyen a lakásokban, mert milyen hülyeség már, hogy mindenki magának főzöget. Legyen közös az étkező is, mint a munkahelyeken, aztán vacsoráljon mindenki ott. (A panellakásokban többek között épp azért olyan kicsik a konyhák, mert bár ezt a hardcore javaslatot végül nem fogadták meg, azért az individualista otthoni főzőcskézést nem nézték épp jó szemmel a közösségi - gy. k. kommunista - társadalom lelkes építői.)

Nem arról van szó, hogy elméletileg ne lenne logika a blogger felvetésében, hanem arról, hogy - miképp a marxista ideológia kiagyalói és követői - teljesen figyelmen kívül hagyja az emberi természetet; kiváltképp a magyar ember szélsőségesen individualista természetét. Egy utópisztikus lakóközösségben akár jól is működhetnék a dolog; egy valóságos lakóközösségben viszont még akkor is torzsalkodásokhoz, lopásokhoz, rongáláshoz stb. vezetne, ha történetesen nem lenne más választás.

Az különösen szép a bejegyzésben, hogy lelkesen szidja a "kommunizmust", miközben ilyen tipikusan szélsőbalos elképzelésekkel traktálja az olvasót.
@Goompah: Hol mondtam én olyat, hogy a magukat tisztának rendesnek mondó emberek lakása háza azért mocskos mert mások az utcán szemetelnek?

Pont arról beszélek, hogy az emberek egy része nagyon-nagyon kényes, de ez csak addig tart, amíg a saját szférája terjed. Mihelyst közös "territóriumba" lép, nem törődik a tisztasággal.

Egy időben olyan szinten laktam a koliban ahol szinte csak lányok voltak (én fiú vagyok), és koedukált volt a mellékhelyiség még akkor. Hadd ne részletezzem, hogy néztek ki sokszor a klotyók, pedig az összes csaj igényesnek mutatta magát, meg adott magára. Mert ugye inkább otthagyjuk a féknyomot a csészében, nehogy érinteni kelljen a vécékefe nyelét, mert azt más előttünk megfogta sz@ros kézzel...
Ezzel nem akarom megbántani a hölgyeket, most külön mellékhelyiségek vannak, ugyanaz a helyzet akkor is ha csak férfiak használnak valamit, tehát nem ivarfüggő a dolog. :)

Igen, együttműködésre lenne szükség valaminek a tisztán tartásához, de ez nem működik, mert a közös mosógép ötletére a leggyakoribb ellenérv, hogy ő ugyan más retkes gatyája után nem teszi be a sajátját, stb...
A közös területeken, helyeken senki sem szemetel, mindenki tiszta, mindenki saját mosógépet használ, valahogy mégis mocsok van mindenhol. Na most akkor hogy van ez?
(Próbáld nem szó szerint értelmezni, amit leírtam, van átvitt értelem.)
@penumbra1984:

"Hol mondtam én olyat, hogy a magukat tisztának rendesnek mondó emberek lakása háza azért mocskos mert mások az utcán szemetelnek?"

Te sehol. Én sem.

"Pont arról beszélek, hogy az emberek egy része nagyon-nagyon kényes, de ez csak addig tart, amíg a saját szférája terjed. Mihelyst közös "territóriumba" lép, nem törődik a tisztasággal."

Egy része igen, de ne általánosíts, ahogy korábban tetted: "Tartok tőle ez a fenenagy igényesség csak a küszöbéig tart az embereknek, hiszen az utca már közös, tehát senkié, ott már szabad bármit..." Az emberek egy része és "az emberek" nem ugyanaz.

"a közös mosógép ötletére a leggyakoribb ellenérv, hogy ő ugyan más retkes gatyája után nem teszi be a sajátját, stb..."

Ez nem zárja ki a közös dolgok tisztán tartását. Sem logikailag, sem a gyakorlatban.

"A közös területeken, helyeken senki sem szemetel, mindenki tiszta, mindenki saját mosógépet használ, valahogy mégis mocsok van mindenhol."

Erre írtam korábban neked, hogy "Valaminek a tisztán tartásához mindenki együttműködése szükséges. Valami összemocskolásához elég egy kis százalék mocskos ember is." Biztos érted.
Nekem nem is az egeszeguyi reszevel van bajom, hanem hogy telen, minusz tiz fokban feloltozni es elballagni a mosodaba, ott 1 oran at baszni a rezet, majd hazacipelni a vizes cuccot...

Itthon meg bebassza az ember a mosogepbe a cuccot, es visszaul a gep ele, vagy elmegy barhova, mert a kutyat nem zavarja ha a mosas utan 2-3 oran keresztul benne marad a gepben a cucc.
@Zb74: a panelkonyha valóban ilyen megfontolások miatt lett akkora amekkora, annyi kiegészítéssel, hogy a panelok építésekor azonnal mellérántottak pár darab több száz négyzetméteres hodály éttermeket, melyekben a tervek szerint a hétvégén étkezik-mulat a proli, hétközben meg úgyis táplálkozik a munkahelyen/óvodában/iskolában.
Ettől függetlenül a 70-es évek elején(ahol laktunk) egy 30 lakásos társasház alagsorában volt pl. egy közös szárítóhelység (a közp.fűtés hőfogadójával együtt). Mivel a társasházban zömmel garzonok voltak, a szárítani való ruha elhelyezését nagyban segítette. Jól működött a dolog.
Váleményem szerint ezek a közös dolgok csakis bérleményekben,bérházakban működhetnek, illetve USA mintára a laundry-kat tartom jó megoldásnak. De hát ugye ott működik a bérlakás-rendszer.
@Winston Smith:
Mi nem tettünk semmi rosszat ellene. Az más kérdés, hogy az ANTSZ havonta vizsgálódott, de hát a tisztaság fontos meg az Apeh is sűrűn ellenőrizte a számlákat ja és a vásárlók könyvébe állampolgári kötelesség beírni ha szerintem büdös a hús. Ja és a barátaimnak is kötelessége :)

De nem vagyok rá büszke, csak hát hagyni nem hagyom magam.
A posztoló sosem lakott társasházban. A közös mosógépet csak egyszer hagyná koszosan valaki, vagy felejtene benne egy zoknit, azonnal kitörne a vita. Az üzlethelyiségek nem bérbeadása, hanem üzemeltetése felvetés felveti azt, hogy az író nem százas, vagy még a közeklében sem járt annak, amiről ír. Ennyi.
Kár, hogy úgy tűnik a posztból, mintha a kasztosodott Budapestet akarnád vissza (nekem is csak egy kommentedből derült ki, hogy nem így van). Pedig az sem volt jó.

Én két évig éltem egy belső Józsefvárosi társasházban (lelkesen jártam közgyűlésre, mások ezért perverznek tartottak, mert éppolyan borzasztó volt, amilyen lenni szokott - de nagy iskola volt), nekem éppenhogy tetszett ez a nagy keveredés, hogy egymás mellett él az egyetemista, a középoszálybeli vállalkozó család, a munkás, és a szegény nyugdíjas.

Azzal szemben, amit a cikk sugall, a legfőbb akadály nem a társadalmi keveredés, hanem az individualista kultúra, bizalomhiány, stb. Gyönyörűen illusztrálják ezt a kommentek. Legfőképp kétfajta komment van, az egyik szerint ez a közös mosógép egy faszság (ezekből azt is kikövetkeztethetjük, hogy egész Amerika, Svájc és Skandinávia körömgombában és egyéb súlyos betegségekben szenved, hálistennek mi nem), a másik szerint meg jó dolog, de Magyarországon úgysem lehetséges, mert a magyarok hülyék. Mind a két hozzáállás nagyon tipikus. (Az én nézőpontom abban különbözik a másodiktól, hogy nem akarok ezért senkit sem lenézni vagy hibáztatni, ahogy hihetetlen arroganciával általában tesszük Magyarországon).

Én francia példákat ismerek, és ott sem azért működnek a lakó- és egyéb közösségek ("vie associative"), mert mind egy társadalmi rétegből jönnek - illetve de: a széles középosztályból, amihez a társadalom többsége tartozik, talán még mindig. És aminek megvan a kultúrája a közösség-alkotáshoz, az együttműködéshez ("s'associer"). És aztán persze vannak olyan projektek is, amik tényleg nagyobb hasonlóságot, erősebb közösséget igényelnek, mint pl. egy üzlethelyiség működtetése (ezért szerintem az társasházi körben nem működne). De az együttlakás pont nem ilyen, ott szerintem érdemes törekedni a vegyességre. Ha már a társasházban sem találkozol "más" emberekkel, akkor hol fogsz? Marad a bkv, ha használod még, és nem autózól vagy biciklizel.

Az általad javasolt "vonuljunk el a magunkfajtákkal"-stratégia hátránya, hogy elzárkózó, szektariánus. Én hiszek a "népnevelésben" is. Illetve talán a kettő ötvözete a legjobb: a többség aktív, akar közösséget teremteni és tesz a közös célokért, és ez a többség aktívan bevonja, húzza maga után azt a más társadalmi rétegbe tartozó, más kulturális mintával rendelkező kisebbséget, aki amúgy ilyen közösségekbe nem kerülne bele. Így elkerülhető mind az elzárkózás, mind a kiégés, ami akkor történik, ha egyedül vagy kevesen próbáljátok megváltani a kis társadalmat, ami körülvesz titeket.
Érdekes a poszt, nem gondolom, hogy nem lehetne ilyen, de a magyar ember morálisan alkalmatlan rá.
Mi 13 éve költöztünk ki egy belvárosi társasházból Érdre és minőségi változást hozott az életünkbe. Annak ellenére, hogy osztom a véleményt, mely szerint Érd infrastruktúrálisan finoman szólva is nem európai, a parkvárosi rész leginkább egy orosz tanyavilághoz hasonlít. ( persze ha nem nézzük a csilivili házakat) Nos, amiért kiköltöztünk, az azért volt, mert a férjem volt a számvizsgálóbizottság elnöke / tehát részt vettünk a társasház ügyeinek intézésében/ és egy szép este betelt a pohár egy szomszéd csengetésével, aki azt próbálta megtudakolni tőlünk, hogy a spájzába berepült galambbal mit kezdjen. Azt hitte, a galamb kiűzése, vagy egy erre vonatkozó ötletelés is a mi feladatunk. Itt sokalltunk be és azt mondtuk,kínlódunk inkább a magunkéval, a magunkért. Egyáltalán nem mondanám, hogy bezárkózva, egymástól elidegenedve élünk a szomszédaink mellett. lehet, hogy nekünk szerencsénk van, de sikerült egy jó kis közösséget kialakítanunk - persze nem mosunk és porszívózunk együtt- de sok nyári estén együtt sütögetünk, biciklizünk a környéken, ha valamelyikünk elutazik, figyelünk egymás házára, etetjük egymás kutyáit és ha nincs áram valamelyikünknél, akkor adunk a másiknak akár éjjel is, megoldjuk néhány hosszabbítóval. És ez így éppen elég. Nem lógunk egymáson, nem közösködünk, nem akarunk összenőni. Sem anyagi szempontból sem közösségi elhivatottságból. És ez így van rendjén. Megtapasztaltuk a városban, hogy bizony igaz a mondás igaz: közös lónak túrós......
Kétségtelenül drágább így az élet, de kiszámíthatóbb.
Ja, és még a gazdasági vetületről. Szintén Franciaországban éltem egy kommunában néhány hónapot. 22 ember, a családoknak külön lakás és konyha, de van egy közös konyha és ebédlő is, a mosógép, a könyvtárszoba, a játszószoba, a számítógépszoba, az autók (3 db), a bankszámlák közösek. A 10 felnőttből 9 minimálbéren (!), félmunkaidőben (heti 2 nap!) dolgozott, és vígan megéltek belőle. A költségvetés legnagyobb része a kajára ment el: majdnem minden bio, helyi, stb. Oké, nem volt iphone-juk, és az autókat is használtan vették.

Ezzel nem csak akarom mondani, hogy éljünk így, hanem azt, hogy lehet azért ezzel a közösködéssel megtakarítani...
@kilobike: nálunk ha közös lenne a mosógép, akkor tutira tönkretennék pillanatok alatt. Közös dolgokra senki nem vigyáz.
@www.doominogame.com:

"A közös mosógépet csak egyszer hagyná koszosan valaki, vagy felejtene benne egy zoknit, azonnal kitörne a vita."

És mennyire igazuk lenne azoknak, akik ezért letolják azt, aki mocskosan hagyta. És azoknak is, akik pont ezért nem kérnek a közös mosógépből.

Van helyette pár más dolog, amit lehetne közösen. Társasházban pl. közös központi klíma, porszívó, igaz, ehhez már eleve úgy kell építeni. Vagy közösen napkollektorokkal telepakolni a tetőt, ahol lehet, nehogy már a 30+ fokos kánikulában is a távmelegvíz fogyjon. Elfolyó melegvíz hasznosítása. Hol mi megoldható.
@Advanced Flight: Nyugodj meg, nem jár mindenki közösségi mosodákba Amerikában. Ahol én élek (Dallas), csak többnyire a legszegényebb bevándorlók mosnak ezeken a helyeken. A mi házunkban és a hasonló színvonalú bérlakás komplexekben a lakásokban saját mosókonyha van (utility room) kiépített mosó- és szárítógép csatlakozóval vagy néhány helyen akár a bérleti díj által fedezett saját gépekkel is. Ha meg nem vesznek az emberek maguknak gépeket, akkor általában bérelnek a bérháztól vagy egy a házzal szerződött szolgáltatótól, itt 40 dollár/hó a bérlés. Van a házunkban két közös mosószoba / laundry room is, de ez 200 lakásra kb. 4-5 gépet jelent. Nem arra van kitalálva, hogy mindenki ott mosson. De a normális egzisztenciával rendelkező családos emberek többsége itt családi házban lakik, ők meg főleg nem járnak közösségi mosodába.
Bécsben működik...a kisebb társasházakban...6-8 lakás esetén...
@Gery.Greyhound: még jó hogy ezek a mosókonyhák az épületben vannak, és nem kell menned sehová ;)
@smoor: érdekes, hogy többeknek úgy tűnt, hogy a kasztrendszerű lakosságmintázatot sírom vissza, lehet, hogy belerakok a szövegbe egy update-et, ha ez így félreérthető.

Szerintem is a túlindividualizált kultúra a fő probléma, ugyanakkor ehhez és a bizalmatlansághoz szerintem erősen hozzájárult az a történeti folyamat, ahogy a házak (kevert) lakóközösségei kialakultak, erre szerettem volna rávilágítani.

Egyébként amiről te beszélsz, az is egy legitim módja a világmegváltásnak :) és apró lépésekben, lassanként lehet is így haladni, a mi társasházunkban például a legújabb eredmény a szemétszállítás 400ezer forintos megtakarítással járó racionalizálása. Ehhez viszont kell egy pár olyan ember (nálunk van,) aki irtó lelkesen igyekszik összefogni a ház életét és rengeteg dolgozik zokszó nélkül, hogy átverje az értelmes döntéseket, ami végeredményben szintén kiégéshez vezet(het). Ha megkerüljük problémát, és mondjuk 10-15 emberrel, akivel hasonló a kultúrád, szerzel egy házat és megpróbálsz felépíteni egy rendesen működő konstrukciót, akkor annak az az előnye, hogy sokkal gyorsabban haladsz, és a komfortszinted is nagyobb lesz, mert a haverod, Julika a szomszédod, nem pedig a kutyás néni, akivel gyorsabban tudod megbeszélni, hogy kell a napkollektor a tetőre. Tény, hogy ezért bizonyos értelemben fel kell adni a diverzitást, dehát valamit valamiért, és azért nem muszáj ettől elszektásodni. Viszont esetleg lehet belőle olyan mintaprojekt, aminek a révén máshol is elkezdenek így szerveződni, tehát a, nevezük így most pongyolán, "külső társadalomra" is hatással lehet.

Nem gondoltam, hogy a mosógéptéma ekkora trollcsont, mindenesetre szépen kijöttek a reakciók, amikre számítottam is :) persze fikázni könnyű, alkotni ebben az esetben igen-igen nehéz.
@volankombi: Nagyjából egyetértünk igazából. Az én tapasztalatom szerint minden az arányokon dől el.

Mondjuk azt elég leegyszerűsítve (közgázra jártam :)), hogy egy közös célokért szerveződő közösségben vannak a 'vivők', a 'követők' és a 'terhek'. A vivők célokat jelölnek ki, kezdeményeznek tesznek. A követők, miután a vivők ezt megtették, alkalmazkodnak a keretekhez, és szintén hozzájárulnak a működéshez, de ha csak ők lennének, akkor nem történne egyáltalán semmi. A terhek hátráltatják a működést, és a többieket még több energia befektetésre késztetik.

Minél kevesebben vannak a vivők a többiekhez képest, és minél többen a terhek, annál lelkesebben kell nyomatniuk a dolgot, annál nagyobb a kiégés veszélye. Egy ilyen közösség könnyen negatív spirálba kerülhet, a vivők sorra kiégnek, lelépnek, és így a maradék vivőkre még nagyobb teher rakódik. Az ideális egy 100%-os vivő közösség, az óriási energiát és lelkesedést tud adni, és szintén önmagát megerősítő spirálként működik. A forradalom lehet ennek a csúcspontja. Hálás lehetek, hogy volt néhány ilyen élményem az életemben.

Bármilyen közösségi kezdeményezésnek úgy kell kezdődnie, hogy a vivők egymásra találnak. Viszont szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy kevés a vivő, és nem csak Magyarországon, hanem az egész világon. Nem tudom, hogy ez természeti törvény-e (valószínűleg nem, mert országonként és időben is változik), de belátható időn belül nem lesz itt csak vivőkből álló világ. A kérdés tehát az, hogyan integráljuk a követőket és a terheket, illetve hogyan támogassuk őket vivővé válásban (ez igen-igen nehéz ügy). Ekkor lesz az arányoknak kulcsjelentősége: mennyi vivő, mennyi követő, mennyi teher van egy közösségben, ez lesz a kérdés. A másik a növekedés dinamikája, milyen gyorsan növeljük a közösséget, és hogyan.

Nyilván ez nagyon leegyszerűsítő modell, pl. egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mi a közösség célja, vagy mi van, ha konflikuts van a célok között, meg csomó minden mással sem, de azért használható szerintem.
@volankombi:

"mindenesetre szépen kijöttek a reakciók, amikre számítottam is :) persze fikázni könnyű"

Meglehetősen érdekes, hogy a veled egyet nem értő véleményeket fikázásnak minősíted.

Lehet, hogy valóban kicsit kevesebb individualizmus és több tolereancia kell az egymás mellett éléshez. Viszont vedd észre, hogy a kulturáltan megfogalmazott eltérő vélemények elviseléséhez is tolerancia kell. Nem kicsit átesel a ló túlsó oldalára, amikor szerinted csak fikázik az. aki nem ért egyet veled. :(
@Goompah: húha, hát nem tudom, amikor azt írják, hogy ez egy faszság, akkor azt bizony fikázásnak veszem. A kulturáltan megfogalmazott ellenvéleményekhez kapcsolódóan pedig azért nyugodtan továbbolvashatod azt a mondatot, amit idéztél tőlem.
@volankombi: Szívem, olyan országban élünk, ahol a "hazaáruló" annyit jelent, hogy "bizonyos dolgokról képes mást gondolni, mint Orbán Viktor". Ki tudja, hátha a "fasság" alatt is csak annyit értettek: "érdekes, bár kissé talán szokatlan fölvetés".
@volankombi:

Hááát, ha a fasz szó használata zavar, akkor hadd idézzem a bejegyzésed utolsó mondatát:

"Szerintem fasza."

Na mármost, ha a "fasza" szót elfogadhatónak tartod, akkor a faszság szón sem lehet okod kiakadni. Főleg ha azt is figyelembe veszed, hogy egy komment stílusa jóval szabadabb lehet, mint egy komolynak szánt poszté. Még inkább akkor, ha a faszság szót olyan kommentekben használják, amelyekben nem mellékesen tisztességesen érvelnek is, nem pusztán odavágják az inkriminált szót.

"A kulturáltan megfogalmazott ellenvéleményekhez kapcsolódóan"

Ha a fasza szó használatától kulturált maradt a posztod, akkor a kommentek is kulturáltak maradnak a faszság szó használatától.

Vagyis ismét oda jutunk, hogy te azt tekinted fikázásnak, ha valaki a poszt hagnemében megfogalmazott kommentben nem ért egyet veled. :) Ez tényleg fasza! :D
@zulululu: Nem hiszem, hogy azért csinálják, mert szeretik, hanem mert ezt engedik meg nekik vagy ezt engedhetik meg maguknak. Én sem szeretném ;)
@Goompah: A fasz szó használatával semmi bajom, és ha valamire reflektálatlanul azt mondják, hogy faszság, azt fikázásnak veszem.
@volankombi:

Az alábbi két kommentben fordul elő a faszság szó, mindkettő elég hosszasan taglalja a posztban felhozott témákat és kulturált hangnemben mondja el az érveit:

@ZBR:
@smoor:

Ezek közül egész konkrétan melyiket minősíted reflektálatlannak? Melyiket minősíted fikázásnak? Kérlek, írd le. Aztán ha kiderül, hogy egyik sem, akkor kérlek, gondolkozz el azon, ki az, aki tiszteletlen hangon szólt a posztjához kommenteket fűző olvasókról. Egész pőontosan fogalmazva ki az, aki másokat fikáz?
@volankombi: Ha ui. kiderül, hogy egyik kommentben sem fikáznak, akkor te vagy az, aki a szóban forgó kommentelőket fikázod azzal, hogy őket alaptalanul fikázással vádolod, holott csak reflektáltak a posztodban foglaltakra.

OK, talán egyszerűbb lesz, ha törlöd a kommentemet és engem kitiltasz (mindkettőt túl fogom valahogy élni), hiszen azzal, hogy nem értek egyet veled és ezt kulturált hangon közlöm veled, én is csak fikázok. :(
@Goompah: Nem beszéltem tiszteletlenül a posztomhoz kommenteket fűző olvasókról. A "faszság" szót nem szó szerint értettem. A "fikázni könnyű, alkotni nehéz" egy magyar szólásmondás.
@volankombi:

"Nem beszéltem tiszteletlenül a posztomhoz kommenteket fűző olvasókról."

A fikázás vádja eléggé tiszteletlen, sőt egyenesen sértő, ha nincs alapja. Kérlek, mutass néhány fikázó kommentet. De inkább jó sokat, mert az alábbi mondatod nem azt veti fel, hogy elvétve voltak fikázások:

"Nem gondoltam, hogy a mosógéptéma ekkora trollcsont, mindenesetre szépen kijöttek a reakciók, amikre számítottam is :) persze fikázni könnyű, alkotni ebben az esetben igen-igen nehéz."

Nem gondoltad, de kijöttek, amikre számítottál. :) Persze. :) Akkor most gondoltad vagy nem gondoltad, döntsd el, kérlek. Trollcsont, szépen kijöttek stb., ez nem egy-két kommentre utal.

"A "faszság" szót nem szó szerint értettem."

Ahhoz képest eléggé szó szerint írtad le több alkalommal is, és nagyon egyértelműen hoztad összefüggésbe a fikázással, több alkalommal is.

Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy megkövesd a posztodhoz hozzászóló olvasókat.

"A "fikázni könnyű, alkotni nehéz" egy magyar szólásmondás."

Az is eléggé közismert, hogy másokat megbántani könnyű, ezt beismerni és elnézést kérni érte nehéz. :)

Apropó, te mit is alkottál?
@Goompah: azt hiszem, téged megbántottalak, úgyhogy megkövetlek. Meg bárkit, akit megbántottam volna, nem állt szándékomban.
@volankombi: Engem nem bántottál meg, még akkor sem, ha a fikázást esetleg rám is értetted. Ahogy nem lesz pl. az anyám sem kurva attól, hogy valaki a kurva anyámat szidja, én sem leszek fikázó attól, hogy valaki esetleg annak nevez. :)

De azért kérlek, írd ide a szerinted fikázó kommentek listáját, a poszthoz hozzászóló trollok listájával együtt (nagy trollcsont, ugye ezt írtad). Nagyon rövid lesz, ha egyáltalán sikerül párat is összeszedned. Én mindenesetre meglepődtem, milyen kulturált vita folyt itt, pontosan ezért vágott mellbe, ahogyan trollcsontról meg fikázásról írtál.
@Goompah:

az általam várt reakciók a snoor által összefoglaltak voltak (nem lehet megcsinálni, mert Magyarországon hülyék az emberek/mások szaros alsógatyájával én nem közösködöm). A trollcsont szerintem nem sértő kifejezés, azt igyekeztem kifejezni vele, hogy mennyire ráharaptak a mosógéptémára az emberek, miközben nemcsak erről volt szó.

Most lusta vagyok kilistázni, mert hosszú lenne, az elejéről kettő:
pfekete101: "Hulye vagy kedves posztolo."
qwertzu: "Közös lónak túros a háta. Nagyon. A kollégiumban volt részem közös wc/mosógép/fürdő/konyha/szoba használatában, köszönöm elég volt. Nem sajnálom a pénzt saját mosógépre."

stb.
@volankombi:

Én azt hittem, az efféle posztok arra valók, hogy az emberek a kommentekben elmondják egymásnak a pro és kontra érveiket, tapasztalataikat. Erre most megtudom tőled, hogy ha valaki (snoor, qwertzu) nem ért egyet veled, és azt is leírja, miért, akkor az fikázás. Igen furcsán definiálod a fikázást, annyi szent.

A trollcsontban meg igazán nincs semmi sértő, hiszen mi sértő van abban, ha lényegében trolloknak minősíted azokat, akik rágják a csontot, amit eléjük vetsz? Mondjuk írhattad volna azt is, hogy nagy érdeklődést és egymással vitatkozó véleményeket váltott ki a poszt, de hát azzal nem rúghattál volna bele a hozzászólókba (=trollokba), akik ráharaptak a trollcsontodra. Pedig pont ők tiszteltek meg téged azzal, hogy megvitatták veled és egymással a posztodban foglaltakat.

Na mindegy, nincs értelme magyaráznom neked, sajnos a stílus, valamint mások és mások véleményének megbecsülése nem az erősséged.

Én mindenesetre szeretek úgy vitázni, érvelni, hogy az ellenkező véleményem miatt a bloggazda nem nevez sem fikázónak, sem trollnak. Kérlek, tiltsál ki a blogodból, a továbbiakban nem kívánok hozzászólni egyetlen posztodhoz sem - ami pedig véletlenül is előfordulhat, ha nem tiltasz ki.

További sok sikert a blogodhoz, talán egyszer majd megérted, hogy a hozzászólókat nem vádolni és lenézni kell, hanem örülni, hogy vannak.
@Goompah: kedves Goompah, igazán nem értem, mi a problémád velem, én nem vádoltam vagy néztem le a hozzászólókat, snoor-ral nagyjából egy véleményen is voltam :))) kérésed parancs, örökre kitiltottalak,
Nem is tudom... Szerintem Magyarország még nem tart ott, hogy bízzunk egymás higiéniai szokásaiban. Talán joggal. Ezért szeretünk külön mosógépet használni. Sikertelen volna egy ilyen mozgalom. Nagyon vegyes a közösség. Dániában volt erre példa, de ott is megszüntették a hetvenes években, mert nem tetszett a lakosságnak. Inkább büntetőadót fizetnek a vízért a mai napig. Éltem ott, tudom, milyenek a körülmények.
@bubastis2: Nem még, hanem megint, újra.
100 éve még az volt a villamoson kiírva, hogy "köpködni tilos". Volt TBC is. 40 éve még oktatták, hogy "zsebkendőbe köhögj, tüsszents".
A metrón a szemed láttára tüsszent a markába az utastárs, és már újra fogja a kapaszkodót. Felnőtt emberek nem mosnak kezet wc használat után. Gondolom, előtte sem. Pedig az sem árt.
@cso zsi: na ja. pontosan ilyesmire gondolok. őszintén, a mi ötödik kerületi lépcsőházunkban állandóan turhás a liftben a tükör, és van kettő család, ahonnan állandóan folyik ki a szenny. namármost legyek előítéletes, de sajnos undorít. mosógép rulez...
Azért kell bele 30 mosógép, mert amikor nekünk nem volt, és a közöset használtuk, mindig foglalt volt, mert szárítós volt, és ezért semmi sem tartotta vissza az embereket attól, hogy fél napig is benne felejtsék a cuccaikat, mert nem gyűrődtek jelentősen össze, én meg meguntam fél napig őrködni, hogy kioszthassak egy emberes lecseszést.

Az igaz, hogy közös tér kéne, de az nem a tér jellegén, hanem az emberekén múlik. Az utcán is lehet éppen lógni, ha olyanok az emberek, hogy alkalmasak rá.

Az igaz, hogy ezt úgy lehetne csinálni, ha hasonló etnikumú, társadalmi osztályú stb. emberek élnének együtt, de akkor meg azért sírnának a balosok, hogy diszkrimináció van és hiányzik a diverzitás?
@Commandante Jayasuriya: imádom ezt a fajta burkolt magyarugarozást. Ó hát a fejlett országban a fejlett tudatosság mellett olyan mááás! Én meg akkor vettem mosógépet a fejlett Bécsben amikor harmadszor kellett lebasznom a fejlett indonéz mikiegeret, hogy miért van egész este az ő cucca bent.

Ne aggódj, még ha a fejlett országok fejlett tudatossága fejletten megold mindent, akkor is sikerül annyi kretént importálniuk, akik gondosan ápolják és a közösség szíves rendelkezésére bocsájtják a magukkal hozott harmadikvilágbeli lájfsztájlt.

Teszem azt, ha igaz is lenne, hogy igazi német nem szemetel, sebaj, majd szemetel helyette több százezer török.

Na ezért unom egy kissé a nyugatozást.

Lassan el lehetne mondani, hogy a magyar népesség nagy átlagban megközelíti kulturáltságban a nyugatit, mert lehet, hogy az echte nyugati valamivel fölötte ell, de a pakisztáni kebabárus típus meg mondjuk jelentősen alatta, oszt' leátlagolódik.
De szép, régi cikk, és mennyire aktuális. Kisgyerekes családokban nem heti 2-3 mosás van, hanem naponta ennyi, és nem csak egy ilyen család szokott lenni társasházanként. Akinek nincs minimum 10 váltás egyformán jó minőségű és állapotú ruhája, az se várja meg a hétvégét a mosással.

Egyébként is, ki gyűjti össze hétvégére a felnőtt családtagonként 7-10 darab férfi pólót, inget, vagy női ruhát, plusz ugyanennyi pár zoknit, fehérneműt, két-három nadrágot, amik önmagukban is két mosást kitesznek legalább. Akinek van, a melós ruhát külön mossa, sokan a fehéret-színeset is szétválasztják. Aztán mindezt nem mossuk együtt ágyneművel, törölközőkkel, konyharuhával, egyéb eseti cuccokkal, amik szintén kiadnak heti 2-3 komplett 60 fokos mosási programot. Ha valaki fertőző beteg, főleg, ha gyerek is van a családban, külön mossuk a cuccait, esetleg fertőtlenítő programon, az is másik menet.

A cikkíró vagy koszos ruhában jár, vagy sose vitt saját háztartást, mert az anyja mos rá.

Ezt most jól megmondtam :)