Nem az iskolának, nem az életnek, hanem a piacnak

2011.05.30. 08:00 napon tamás

"És sokat határoz az is, hogy ki miért tesz vagy tanul valamit: ha magáért, barátaiért vagy az erényért teszi, ez bizonyára nem méltatlan egy szabad emberhez; de ha ugyanazt mások kedvéért teszi, ezt könnyen megfizetett vagy rabszolgai munkának vehetjük." (Arisztotelész)

Az iskola alapvető idő- és térszervező egység. Bemész, kimész, lóbálod a tornazsákot, és a kettő között alapvető dolgok történnek veled.

Olyan rendszer, amely döntően még mindig állami feladatként létezik, társadalmi integrációt és szelekciót változó mértékben megvalósítva. Az iskola a modern állam és európai modernitás egyik még ma is működő nagy találmánya. Az iskola változó mértékben szelekciós vagy integrációs tényező. Hogy éppen mikor melyik, az a politikai közösség értékválasztásának függvénye.

Adott egy konzervatív kormány, amelyik előszeretettel hivatkozik a közérdekre, miközben az x-edik, költségvetési szempontból összefércelt felsőoktatási koncepciójával ún. „munkaerőpiaci elvárásokat” emel be az oktatásszervezés alapelvei közé. Az abszolutizmus panaszleveleinek (cahier des doléances) súlyával sem dicsekedhető szociális kérdőívének 10-es pontjában pedig beleteszi az okos választ a torkunkba: az állam csak olyan képzést finanszírozzon, amely igazodik a "valós gazdasági igényekhez". Eközben az oktatás hagyományos funkciója éppenséggel sok szempontból szemben áll a munkaerőpiaci- és "valós gazdasági" érdekkel. A "valós gazdasági" igényekhez igazított diploma a legértéktelenebb és leggyengébb diploma. 

A piaci elvárások

A munkaerőpiac tetszőlegesen helyettesíthető munkaerőt igényel: olyan tudásokat (újbeszélül: kompetencia), amelyeket tetszőlegesen bárki adhat neki; és olyasvalakit fog alkalmazni, akitől nem kell érdekérvényesítésre vagy a hierarchia megkérdőjelezésére számítania. A munkaerőpiacnak nem érdeke, hogy autonóm gondolkodású és a tudásával jó alkupozícióban lévő munkaerővel álljon szemben. A munkaerőpiacnak és az azt kiszolgáló és tekintélyelvű politikai rendnek nem érdeke, hogy bárki érdemi ellenállást fejthessen ki ellene. Csak hát a politikai közösség működése számára létszükséglet, hogy tagjai nyomást gyakorolhassanak, szabad emberi közösségüket a visszaéléssel szemben megvédelmezhessék. Az új oktatási koncepció nem kíván fordítani azon a trenden, hogy igazából értéktelen diplomákkal, valódi tudás nélkül legyünk kék/fehér galléros droidok a falanszter valamely ócska szögletében. Védtelenül a visszaélő állammal szemben, védtelenül a jóval erősebb munkaadóval szemben. A „munkaerőpiaci érdek” kitüntetett szerepeltetése hasonlatos ahhoz a cinikus megállapításhoz a századelőről, hogy minek a cselédnek iskola, hiszen elég, ha annyi esze van, hogy ha esik, akkor beálljon az eresz alá. Ezek szerint nekünk elég, ha csak annyit tudunk, hogyan lehet alávetett helyzetben jól szolgálni a gazdaságilag hatalmasabbat. 

A közösségi érdek

Az oktatás nem elsősorban munkaerő-előállító üzem. A játéknak, önmagunk és mások felfedezésének terepe. Megtapasztalni azt, hogy mire vagyunk képesek saját képességeinkre támaszkodva, és mire vagyunk képesek együtt, hogy olyan világot csinálhassunk magunknak, ahol nem csak munkaerő-állatként vagy vásárlóerő-állatként jövünk számításba. Meg kell tanulnunk együttműködni egymással (amely nem a gumicsizma talpa alatti "nemzeti" együttműködés), és meg kell tanulnunk ellenállni a visszaéléssel szemben, hogy később "nagyban" ne söpörhessenek félre.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr662921402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"A munkaerőpiacnak nem érdeke, hogy autonóm gondolkodású és a tudásával jó alkupozícióban lévő munkaerővel álljon szemben. A munkaerőpiacnak és az azt kiszolgáló és tekintélyelvű politikai rendnek nem érdeke, hogy bárki érdemi ellenállást fejthessen ki ellene."

valamikor régebben pont ti sírtatok, amikor a gazdasági sajtó mitikus szörnyként festi le a piacokat, hogy a piac ezt akarja meg azt akarja.

a munkaerőpiac nem önálló akarattal rendelkező és elvetemülten gonosz teremtény, hanem csak egy egyszerű fogalom, amin a munkaerőt eladók (munkavállalók) és vásárolók (munkaadók) összességét értjük. A munkaerőpiac önmaga nem akar semmit, a munkaadók is csak annyit, hogy a munkaerő előállítson valami értékeset, elvégre azért adnak neki pénzt.

Abba meg nem szeretnék beleszólni, hogy mi az oktatás, ha szerintetek a "játéknak, önmagunk és mások felfedezésének terepe", lelketek rajta. De aztán ha 15-17-akárhány év játék, önmagatok és mások felfedezése után nem sikerül állást találni, akkor lehetőleg ne a munkaerőpiacot hibáztassátok.
@ misc igen ezt a képes beszédet, megszemélyesítést veszi át a poszt (mert arra reagál). nem a morális értelemben gonosz eredményezi mindezt, hanem a kapitalizmus mintája mindenütt, az egyébként heteronóm szereplők magatartásában. Ez egyébként még mindíg nem természeti törvény, legföljebb kulturális mintázottság, nem alternatíva nélküli.
süti beállítások módosítása