A fenti adótáblák*** kiválóan szemléltetik, hogy az utóbbi 20 év adópolitikája a falig ment. Nincs tovább. Mértani pontossággal belőtte az 50 százalékos adószintet, amit átlépni csak annak deklarálásával lehet, hogy a munkám után többet kap az állam, mint én. Ezt egyetlen kormány sem meri meglépni, bár sok lehetetlenen vagyunk már túl. Itt az idő elgondolkodni, hogy milyen évek óta tartó spirál juttatta ide az országot. Nyilván a legkönnyebb takaró a legutóbbi adóemelés, vagy az azt megelőző eladósodási folyamat felhánytorgatása, szekértábortól függően. De mindez csak politikai mókuskerék, inkább egy harmadik okra szeretnék rávilágítani, magára az ördögi körre.
Ennek megértése egyszerű, ha képesek vagyunk a politikai tyúk-tojás problémáról áthangolni az adófizetés és kivetés tojás-tyúk problémájára, amit hasra ütve kezdjünk mondjuk az adónál...

1. Magasak az adók, ezért egyre kevesebben tudják/akarják megfizetni.
2. A kitartóan fizetők terméke és szolgáltatása drágább lesz a nem fizetőkénél.
3. Az adófizetők visszaszorulnak a piacon.
4. Helyükre olcsóbb, "adómentes" cégek kerülnek. Az internetes ár-összehasonlíthatóság egyre jobban segíti őket.
5. A magasabb kivetett adó mellett is kevesebb folyik be a költségvetésbe.
6. Válság következik a csökkenő bevételek miatt.
7. Újabb adóemelés következik, mert az azonnali adócsökkentés sokkal többe kerülne, és ehhez üres a kassza.
8. Még kevesebben fizetnek adót, még több adófizető húzza le a rolót.
9. Újabb állami bevételkiesés, újabb válság.

És a folyamat ismétlődik tovább. A csődig. Minél több kört teszünk meg, annál inkább zsigereinkbe ivódnak az adókerülés kényszerei és módszerei.

Hibáztatható az adófizető, hogy a bér, forgalmi, jövedéki adó lassan már 70%-os szintjét nem fizeti meg?
Hibáztatható az állam, hogy nincs pénze a negatív spirál adócsökkentéssel való megfordítására?

Talán nincs is mindenki számára igazságos válasz a fentiekre, így sokkal értelmesebb a megoldáson gondolkodni.

Ez pedig a "gazdasági kiegyezés", egy adópolitikai nulla pont. Oké, most magas adó kell a holnapi csőd elkerüléséhez, de ki kell jelölni egy nem túl távoli alkalmat, mikor azonnal,  minden ponton egyszerre, radikálisan akasztjuk meg az ördögi kört. Ebben kormánynak és ellenzéknek is közös nevezőre kell jutni, különben lehetetlen. Egy egységkormányt is megérne, de ez nyilván illúzió. Egyértelmű szabályozás kell. A könnyen láthatatlanná tehető bérek helyett a kézzelfogható javakra érdemes súlyozni az adórendszert. Az áfa emelése ilyen szempontból nem lett volna rossz, ha közben nem 50% lenne a béradó. A béradókat ugyanabban a pillanatban drasztikusan csökkenteni kell, miközben a szabályozásban és osztogatásban egyszerre becsukni végre minden kiskaput. Mindezt nagyon komoly, német precizitású ellenőrzés bevezetésével. Nem biztos, hogy jó út, de elgondolkodtató a görög ötlet, ahol a villanyszámlával arányos adót vetettek ki (vagy akartak kivetni, nem tudom végül bevezették e). Az biztos, hogy a megkerülhetetlen hegy itt van előttünk. És áll előttünk egy lehetőség is. Most először kaphatnánk értelmes, előremutató célra hitelt az EU-tól, vagy az IMF-től. Ehhez fel kell ismernünk, és meg kell értetnünk, hogy nem 4 éves pénzügyi, hanem 10-20 éves adópolitikai válságban vagyunk.  Ennek lenne értelme, hiszen így lenne esély az amúgy is drágább, és kudarcra ítélt folyamat megállítására. Az 50%-os béradókig talán volt, de már nincs vesztenivalónk. A falnál két dolog történhet, visszafordulunk, vagy fejjel beleütközünk. De az ország feje másra való!

------------------------------------------------------
*** Ezt a 4 táblázatot elsőként az Adófizetők Napja facebook oldalára tettem ki. A cikk megírása mellett a pár óra alatt született első 200 hozzászólás olvasása után döntöttem. Egyértelműen látszik, ez is csak megosztja az adófizetőket, akik szinte kivétel nélkül a politikusokban látják a probléma okát. Írásommal azt szeretném sugallni, hogy még ha van is ebben igazság, a megoldáshoz életbevágóan fontos túljutnunk ezen a ponton.