Ártatlan sétálók fejére húztak kukákat a hétvégén

2012.10.02. 11:20 er13a18

im5ssRsCEAKsh.jpgA különleges helyszínválasztásairól ismert Placcc Fesztivál idei rendezvénysorozatát szeptember 21-e és 30-a között tartotta. Céljuk évente egy hétre különböző alkotásokkal belakni a város köztereit, a művészetet közvetlenül az utca embere elé vinni, ezzel késztetve őket interakcióra. A szervezők meghívására a Refunc csapat képviseletében két holland srác érkezett Budapestre. Ők a D1618 Műhellyel és néhány szabadúszó alkotóval - mint például a Valyo csoport oszlopos tagjaival - kiegészülve egy hatnapos workshop keretein belül látták el új funkcióval olyan mindennapi használati tárgyainkat, mint a kuka, a bicikli vagy az iskolaszék.


Fontosak az olyan performanszok, amikben a néző nem csak passzív szemlélőként, hanem aktív résztvevőként is megjelenhet. Ez segít annak megtapasztalásában, hogy képes ő maga az események alakítására, mint ahogyan saját életünk formálásában is önmagunknak van döntő szerepünk. Különösen hasznos ez egy olyan társadalomban, ahol a lakosság nagy része a televízió képernyőjén keresztül tálalt olcsó sorozatokat és szórakoztató műsorokat nézve fokozatosan leszokott az önálló gondolkodásról.

iDMqB7Pr2Lu6H.jpg
A MixArt udvarán tartott workshop a nagyközönség számára is nyitott volt. Aki az alkotási fázis alatt elmulasztott betekinteni a kulisszák mögé, az a workshop utolsó napján, péntek délután ismerkedhetett meg az elkészült installációval. A Mikszáth térről induló három órás kuka-sétát több helyen megállók tarkították, ahol a szervezők egy pohár limonádét vagy fröccsöt kínálva igyekeztek minél közvetlenebbül bevonni az arra járókat. Az ilyenkor verbuválódott közönséget elsősorban az foglalkoztatta, hogy mégis mibe botlott, de az alkotók válasz helyett inkább arra kérték őket, hogy ezt fogalmazzák meg ők maguk. A kiosztott kis cetliken mindenki kifejthette véleményét, hogy szerinte az új funkcióval ellátott fura kukák mire jók, valamint ötletet adhatott a jövőbeni hasznosításuk lehetőségeire. Abban az esetben, ha valaki elég késztetést érzett rá maga is kukába dughatta a fejét és csatlakozhatott a sétához.


A sor elején tolt szemetesben egy hordót helyeztek el, ennek a csapját megnyitva vízcsíkot húzva jelölték ki a követendő utat. Mindegyik egymásba fordított két kuka közül az alsónak kivágták az alját, így annak aki fent bedugta a fejét a külvilág vizuálisan arra a körülbelül 30x20 centis darabra szűkült be, amit a hiányzó alj láttatni engedett, de ez épp elegendő volt ahhoz, hogy a csíkot követni lehessen. Érdekes volt figyelni a víz felszínén megjelenő fény-árnyék játékát is. Menet közben különböző aszfaltrajzokkal hívták fel a résztvevők figyelmét az út olyan apró részleteire, amik felett a mindennapok során biztosan átsiklik tekintetünk. Emellett meglepődve tapasztaltam, hogy milyen mértékű bizalomjátékról van szó, amikor homokba dugott fejjel követed a számodra kijelölt utat. Valamint, hogy a csőlátással mennyire korlátok közé szorult a hallásom is.

Séta.jpg
A séta a Pollack Mihály téren ért véget, itt a Béla Műhely tagjainak improvizatív koncertjét hallgathattuk meg, amihez a workshop alatt keletkezett hulladékokat használták fel. A macskaköves út autós forgalma az előadás finom hangjait sajnos sokszor elnyomta, ilyenkor inkább csak néztük, hogy a levágott széklábak és fékkarok hogyan hasznosulnak hangszerként újra.


Az est zárásaként tizenegy jelentkezőt kértek fel, hogy egy-egy kukába énekeljék bele kedvenc dalukat, amit a többiek körbesétálva hallgathattak. Azzal, hogy az éneklők a kukákba bújtak, gátlásaikat könnyedén le tudták vetkőzni, hisz érzetre maguk maradtak, pont mint otthon a tus alatt. Közben a sok éneklő kuka között sétálva mindegyikből el lehetett csípni egy-egy részletet, vagy akár az egyiket végighallgatni elejétől a végéig.

ibuZojIN10355B.jpg
A választási lehetőség ennyi ponton és formában történő felkínálása erős kontrasztot alkotott a kukákat tolók számára előre kijelölt út vakon követésével. Ettől függetlenül nem érződött ellentmondásosság az eszközök ilyetén használatán, talán éppen azért, mert a bizalom megszavazásáról is mindenki maga dönthetett. A Refunc és a D1618 Műhely koprodukciójában létrehozott Pieces/Elemek című installációval pont azt sikerült megvalósítani, amit egy jól működő demokráciának kellene. Részvételre és cselekvésre késztette, mind a célirányosan arra érkezőket, mind azokat, akiket épp csak arra vitt az útjuk, és emellett élt és nem visszaélt a kapott bizalommal.

Képek forrás: innen.

A bejegyzés trackback címe:

http://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr444815361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.