Sortilegus írása.

A Békemenet szervezői az október 23-ra tervezett tüntetésük fő célját a következőképpen fogalmazták meg: „az adósság béklyójából szeretnénk kitörni”. Internetes aláírásgyűjtést is kezdeményeztek, amely szerint a „senki által meg nem választott Európai Bizottság” káros magatartása ellen kell küzdeni. Ezt erősítette meg az egyik főszervező, Csizmadia László október 7-én egy interjúban: a tüntetéssel „az Európai Unió sanda szándékai” ellen kívánnak fellépni.

Most pedig vizsgáljuk meg a tényeket az Európai Bizottság jogállásával, az Európai Unió törekvéseivel kapcsolatban.

Az Európai Bizottság vezetőit, a 27 biztost a 27 tagállam demokratikusan megválasztott kormánya nevezi ki, és kinevezésüket a szintén demokratikusan megválasztott Európai Parlament hagyja jóvá. Az Európai Bizottság nem döntéshozó hatalom, hanem végrehajtó. Azt felügyeli, hogy a tagállamok átültetik-e és végrehajtják-e az Európai Unió jogszabályait – azokat a jogszabályokat, amelyeket a demokratikusan választott kormányok (köztük a magyar kormány) szavaznak meg az Európai Parlament több-kevesebb közreműködésével. Bár az Európai Bizottság maga is kezdeményezhet jogszabályokat, ezek csak akkor léphetnek hatályba, ha az említett, demokratikusan választott szervek jóváhagyják.

Ennyit a formai oldalról, most pedig nézzük a tartalmit!

Az Európai Bizottság az EU – a magyar kormány által is elfogadott – jogszabályai alapján azt követeli, hogy Magyarország tartsa a költségvetési hiányt egy meghatározott szint alatt, és csökkentse az adósságállományát. E tekintetben tehát elvben semmiféle összeütközés nem lehetne a magyar kormány, a kormányt támogató Békemenet és az Európai Bizottság szándékai között. Az ördög feltehetően a részletekben lakozik, ezért tekintsük át, hogy miként képzeli el az adósság csökkentését egyrészről az EU, illetve az Európai Bizottság, másrészről a kormány és a Békemenet szervezői. (Megjegyzendő, hogy e tekintetben sem a Békemenet honlapján, sem a szervezőinek nyilatkozataiban nem találtam semmilyen konkrétumot, csupán azt, hogy támogatják a kormány intézkedéseit.)

A 27 tagállam demokratikusan választott kormánya teljes egyetértésben fogadta el az EU 2020 Stratégiát 2010 júniusában - tehát az Orbán-kormány idején. A stratégia a tudáson és innováción alapuló, erőforrás-hatékonyabb, környezetbarátabb gazdaság kialakítását tűzi ki célul, magas foglalkoztatottsággal, valamint a társadalmi és területi egyenlőtlenségek egyidejű csökkentésével. A stratégia megvalósítása érdekében a nemzeti kormányoknak az Európai Bizottsággal egyeztetve konkrét célokat kell kitűzniük és elérniük. A magyar kormány egyebek mellett a következő célokat határozta meg 2020-ig: javul az oktatás minősége, bővülnek a felsőoktatásban történő részvétel lehetőségei, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 30-34 évesek körében 30,3 százalékra nő, az iskolát idő előtt elhagyók aránya 10 százalékra csökken; a kutatás-fejlesztési ráfordítások elérik a GDP 1,8 százalékát; 10 százalékkal csökken az energiafelhasználás, fejlődnek a tömegközlekedési szolgáltatások; csökkennek a vállalkozások adminisztratív terhei; mérséklődnek a társadalmi egyenlőtlenségek, 450 ezer ember emelkedik ki a szegénységből; érdemi intézkedések történnek a korrupció visszaszorítására. Ezeket a célkitűzéseket az Európai Bizottság elfogadta, támogatja.

A magyar kormány azonban éppen az ellenkezőjét tette és teszi, mint amit ígért az Európai Bizottságnak. A folyamatos forráselvonások miatt a köz- és felsőoktatás színvonala katasztrofálisan romlik, a felsőoktatásban történő részvételt a kormány jelentősen megnehezítette, az egyetemre-főiskolára beiratkozók száma nagy mértékben visszaesett. A kutatás-fejlesztési pénzek többségét csaknem két évig zárolták és most is csak csepegtetik, ami miatt ígéretes fejlesztések szakadtak meg, tapasztalt és fiatal kutatók egyaránt szétszéledtek (közülük nem kevesen külföldre mentek). A környezetvédelmi intézményrendszert a kormány szétverte, a környezetvédő civil szervezetek a túlélésükért küzdenek, az energiahatékonyság javítása továbbra is a háttérbe szorul a hatalmas és rendkívül költséges földgázvezetékek és új atomerőművi blokkok építési tervei mellett. A tömegközlekedést újabb és újabb megszorítások sújtják. A vállalkozások fő adminisztrációs terhei az adórendszerhez kötődnek, a sok új adó és a gyakori változtatások miatt viszont ez a rendszer egyre bonyolultabb, egyre nehezebben követhető. A társadalmi egyenlőtlenségek ugrásszerűen növekedtek az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése, a csak a gazdagoknak kedvező végtörlesztési lehetőség (ezekről egyébként elítélően nyilatkozott az Európai Bizottság is) és a luxusautók tulajdonosainak nyújtott jelentős adókedvezmény következtében, valamint a Fidesz-közeli vállalkozásoknak (Közgép, Századvég stb.) adott érdemtelen kifizetések révén. Mindez összességében évi több száz milliárd forinttól fosztotta meg az állami költségvetést. Nőttek az egyenlőtlenségek azért is, mert számos alapvető szolgáltatáshoz (oktatás, egészségügy, kultúra, közlekedés) egyre inkább csak azok férnek hozzá jó minőségben, akik annak borsos árait meg tudják fizetni. Ami a korrupció visszaszorítását illeti, nagyrészt pontosan azokat az intézményeket számolták fel vagy semlegesítették, amelyeknek komoly szerepe volt a korrupció elleni küzdelemben (ezt a Transparency International Magyarország is többször szóvá tette).

A Békemenet jó szándékú résztvevőinek fogalmuk sincs, mit támogatnak és mit elleneznek a felvonuláson való részvételükkel.