Cselekvésetika

Jenő, a történelem az körforgás, vagy inkább haladás? És a pillangó szárnyának örvénye mit fúj még utunkba kisfiam? Kérdezte a polgármester felesége az urától. A ciklikus történelemszemléletet a vadállatok elé vetném, ha ehhöz nem kellene letennem az újságot, válaszolt a férj sasjózsefi hangon. De mégis Jenő nincs dézsávüd ha pölö a mai újságot olvasod? – érdeklődött tovább az asszony.

Nézd szívem a forradalom mindig visszatér oda, ahonnan indult, hogy újra elkezdje amit egyszer már bevégzett, hogy majd eljöjjön a pillanat amikor azt mondhatod, Hic Rhodus, hic salta! Gyöngyikém, hát még a kommunista eszkatonnak is szüksége volt, egy ciklikus időképpel korrigálnia magát. Hogy ebből mi következik? - az, hogy a két időszemlélet viszonya nem egymást kizáró és vagylagos. Mindkettő a nagy emberi történet egy egy oldala és attól függően hangsúlyozza egyikét vagy másikát az emberiség, hogy a konkrét cselekvésetika számára milyen következményt remél tőle.

Kösz, akkor máskor inkább nem válaszolj – mondta a polgármester felesége, majd lecsapta a vasalót és elviharzott.

Fantasztikus

Az egy fantasztikus érzés - vallott titkáról a Menedzser Magazinnak a közbeszerzési szakértő, - amikor oda juttatunk egy ajánlatot, hogy befogadják és nincs benne formai hiba.

Eszkáb

Az illető egy nap majd talán bárkára száll, hogy elmesélhesse, amit látni fog, burnusza végébe kapaszkodik a Nap, fejkendőjét fogja a Hold, ne hagyj itt minket, nélkülünk nem nyílik az áldás virága, szólanak a legkisebbek. Illető eltöprengve lelassul.  Azóta az utazók, az idegenek és az illetők, nem lehetnek az övéiknél és az övéik is el vannak tőlük választva, mint az állatgyermekek (pölö abból a legcukibb, az a kis gazella, aminek aztán gyorsan meg kell tanulnia  szaladni, mert jön az oroszlán) a csecstől.  Ezekkel a bölcs szavakkal tanította a cigánydoktor a hét gyermekét a kertben, majd PET palackokból eszkábált katamaránját a Dunára bocsájtotta és a bő tavaszi vízhozammal a végtelen felé vette az irányt.

Irányzott

Nietzsche, Jézus és egy hamis próféta bandukolnak egy kisázsiai sivatagban. Egyszer csak aláereszkedik egy fémtartály és tetejére  selyem lepel hull. A hamis próféta jajveszékel, Jézus bölcsen hallgat, de Nietzsche egy jól irányzott rúgással fölpattintja a tartályt. Dzsinn mától nekem szolgálj! kommandírozta a fura gömbbel a fején pislogó ismeretlent. Bár kezdetben voltak kétségei, az első iráni űrhajós akkor már biztosan tudta, hogy ez nem a paradicsom és ezek semmiképpen nem lehetnek a hurik. De akkor mi történhetett? Lassan összeállt a kép: az iráni-izraeli atomháború elpusztította az emberi fajt, csak a három legszívósabb maradt hátra és ő, hogy újra elölről kezdődhessen a történet, amely oly nagyon jól szórakoztatja az Úristent.

 Szép Magyar Bölcsességek és Szólások XVIII.