Dózsa és Bibó védelmében

2013.10.31. 07:00 lapulevel

“A Dózsa-forradalmat egy későbbi, hierarchikussá merevedett társadalomnak a történetírása szívesen állította be úgy, mint vérig keseredett, de komoly társadalmi programmal nem bíró parasztoknak nagyúri ambícióktól fűtött parasztvezérek vezetése alatt folyó, merőben rabszolgalázadásszerű véres tömegmozgalmát. Valójában azonban ez a parasztforradalom éppen úgy, mint Mátyás király igazságossága, azért vált értelmetlen epizóddá, mert egy következő, kártékony társadalmi fejlődés folytán nem lett folytatása.“

dózsa.jpg

A fenti Bibó-idézet csak egy rövid utalás arra, hogy milyen fontos fordulópontot jelent a Dózsa-felkelés (és leverése) a magyar történelemben. Látva, hogy már a Mandineren sem emlékeznek Bibó szavaira, érdemes felidézni az 1514-es események ezen olvasatát (idézetek innen), ami alapján a Dózsa felkelés-szöges ellentéte a Dobray cikkében olvasható “randomkodásnak”.

“A Dózsa-féle forradalomban megvoltak mindazok a kísérőjelenségek, amelyek az európai forradalmakat a bennük rejlő tudatos társadalomkritikai erőfeszítésnél fogva a legkorábbi időktől kezdve megkülönböztették a merő rabszolgalázadástól. Ott volt a papok és diákok sokasága, akik egy keresztény alaphangú társadalomkritikának, demokratizmusnak és forradalmiságnak akkortájt egész Európában visszhangzó jelszavait népszerűsítették tovább a tömegekben; ott voltak azok a konkrét szabadságok, jogosultságok és szolgáltatási határok, amelyeknek a kiharcolásáért, a helyreállításáért, a biztosításáért a siker komoly reményével lehetett harcolni; ott voltak a szabad városok és mezővárosok formájában valósággal elérhető és megvalósítható polgári és paraszti szabadságnak a mindenki által ismert példái.”

Az európai parasztfelkelésekkel való párhuzamba állítás azért is jelentős, mert ezek azok a mozgolódások, amik idővel kikényszerítik, hogy a direkt személyi alávetettség helyett piaci folyamatokon keresztül kontrollálják a parasztságot. Ez pedig előfeltétele a rendi előjogokat és monopóliumokat forradalmi úton szétszakító új, tőkés osztály kialakulásának – aka feudalizmusról áttérés a kapitalizmusra. Bibónál a Dózsa-felkelés jelentőségét pontosan az adja, hogy ezen sokszínű, kis szabadságait védelmező réteg fog össze a megerősödő főúri hatalommal szemben. Ez lenne a nyugati társadalomfejlődés alapja, ahol a király ezen középrétegek természetes szövetségese, hiszen rájuk támaszkodva képes a főurak hatalmát ellensúlyozni.

“Ez a gazdagon tagolt, földjéhez, munkájához, szakmájához, szabadságához erősen hozzákapcsolódó társadalom eredményesen szembe tudott fordulni a hatalomkoncentrációnak, az egyoldalú alávetésnek a kísérleteivel, éspedig mindenekelőtt azokkal, melyek a nagy hűbérurak, a földesúri nagybirtokok oldalairól indultak el. Ebben a küzdelemben Nyugat-Európában a királyi hatalom a szabadságaikat biztosítani akaró polgári, kézműves, paraszti és értelmiségi rétegek mellett állott, s ez az összeműködés törte meg Nyugat-Európában a feudális hűbérúri és földesúri hatalmat. Ennek az eredményeképpen alakult ki a modern állam, amely Nyugat-Európában még abszolutisztikus formájában sem arra irányult, hogy ezeket a kis közösségeket megtörje, hanem elsősorban a nagy hűbérurak elvett hatalmait összegezte központi hatalommá, míg a céhek, városok, testületek s más társadalmi szervezetek változatos világát inkább csak együvé adminisztrálta, mintsem megszüntette" 

A jobbágyok királypártisága kapcsán tehát a 4K! fellélegezhet, mint ahogy az se különösen “zavar be az osztályharcba”, hogy “egyes nemesek, főleg kisnemesek – például a Becse várát átadó Szakolyi János – csatlakoztak a felkelőkhöz”. Arról, hogy az elnyomás mértéke szükségszerűvé tette-e a felkelést vagy sem, tényleg nem érdemes különösebben lamentálni - nyilvánvalóan volt rá elég ok, mint ahogy a korban Európa bármely országában. Sokkal lényegesebb a felkelés következménye, ahol a leverés ténye - ez más országok esetében is így alakult - vagy a Dobray által elrelativizált megtorlás valóban másodlagos jelentőségű.

“A Dózsa-forradalom leverése két okból vált következményeiben végzetessé. Az egyik ok az, hogy összeesett és Werbőczy személyén és művén keresztül összekapcsolódott a köznemesség politikai öntudatra ébredésével. Az „una eademque nobilitas”, a nemesi kiváltságok egyneműségének elvében nem a főnemesség és köznemesség „demokratikus” egyenlőségén, hanem a parasztsággal szemben való érdekközösségen van a hangsúly. Ekkor szilárdult meg az a négyszáz esztendeig szétszakíthatatlannak bizonyult érdekkapcsolat, amely a nagyszámú középnemességnek a kis szabadságát nem a polgárok és parasztok kis szabadságaival együttesen akarta biztosítani, ahogyan az Mátyás politikájának a folytatásából következett volna, hanem a földesurak nagy szabadságaival való azonosulásban"

A másik ok, hogy a Habsburg uralom követi, ami szintén az arisztokráciával való szövetségre épít. Tehát a Dózsa-felkelés jelentősége abban áll, hogy ezt követően a középnemesség kiélezett helyzetekben mindig inkább előjogait félti és magát a lentről jövőktől határolja el ahelyett, hogy a társadalmi átalakulás élére álljon. Ez pedig évszázadokra blokkolja a magyar társadalomfejlődést. Bibó olvasatában tehát történelmi fordulópontot jelent a Dózsa-felkelés, szemben a mandiner-cikk - nem megjelölt - központi forrásának tűnő blogbejegyzés állításával, miszerint: "Az 1514-es Dózsa György-féle parasztháború így csupán egy lényeges következmények nélküli epizódként, a magyar történelem legnagyobb parasztfelkeléseként vonult be hazánk történelmébe."

Hogy ez milyen viszonyban van a magyar értelmiségben (és blogszférában) széleskörben elterjedt cinikus, felsőbbrendű, “népet” lenéző értelmiségi attitűddel, illetve milyen az összefüggés a nyugati társadalomfejlődés kibontakozása és a keleti megakadása között - hiszen a gyarmatosításból és az ipari forradalomból, majd az ennek folytán kialakuló európai munkamegosztásból (részben) következik a második jobbágyság, a robot megtartása és a röghöz kötés - vagy hogy ugyanezen értelmiség hogyan állíthatja azt az Európát mérceként, amely civilizációját a fél világ lerablásának és többek közt ezen egyenlőtlen európai munkamegosztásnak köszönheti, az persze kérdés.

Mint ahogy az is kérdés, hogy a 4K! valóban széleskörű mozgalommá alakul-e, ezzel újra életre hívva Dózsa népét és a közép- és alsó rétegek valamiféle szövetségét. Ez egyelőre csak remény, ígéret vagy veszély: ki-ki honnan nézi. Mindenesetre a szimbólumválasztás, az üzenet direktsége és a lefelé nyitás egyelőre követi a bibói “Dózsa-mítoszt.”

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr195606071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dózsa alapvetően egy tétovázó, könnyen manipulálható ember volt, akinek fő erénye a harci képessége és bátorsága volt, de a politikához nem értett. S ez lett a veszte: a saját fanatikus alvezérei vitték a pusztulásba. Így sikerült a magyar történelem egyik káros személyiségévé válni.
Platón (I. e. 500 tehát 2500 éve tudni lehet) Az állam című művének: az oligarchia jellegzetes hibái 551/c pontja idézem: „alig képesek hadat viselni, mert szükségképpen felfegyverzik a tömeget, és akkor az ellenségnél is jobban retteghetnek tőle!” Ezért lett Mohács, és Trianon gyökere is itt keresendő! Linder Béla nem volt gyáva? Vagy nagyon is jól tudta okosabb elszedni a fegyvert a katonáktól, mert a helyzet Dózsa népének feltámadásával fenyegette Őket! (Félmillió halott, másfél millió sebesült volt a háború eredménye!)
A MAGYAR urak baromsága. A magyar urak ezer éven keresztül mindig szem előtt tartották, hogy hatalmuk csak addig biztos, amíg nincs magyar etnikumú polgárság. Nem szabad követniük a nyugati népek példáját, ahol minden társadalomban volt viszonylag erős, saját etnikumú polgársága. Azt egyetlen királyunk nem engedte meg, hogy a városok polgárai magyarok legyenek, mert azok végül még autonómiát is követelnének
@Szúrófény:

Egyszerűen Mo-nak balszerencséje volt, a lehető legrosszabb modell jutott csak. Mert nyugaton két alapvető középkori verzió volt:
- kialakult a feudalizmus, a feudális lánccal, ami később át tudott menni önkormányzatiságba egy rövid abszolutista időszak után (angol, francia verzió),
- szabad parasztok falvai, szabad polgárok városai (holland, skandináv verzió).

Mo-n meg kialakulta a feudalizmus a feudalizmus lényegi eleme, a feudális hűbéri lánc nélkül, magyarul mindenki alattvalója a központi hatalomnak, nincsenek helyi érdekek, ill. nem tudnak megjelenni.
@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: Megint csak olyanba szóltál bele ami meghaladja a tudásod internet bohóca.
Dózsa azért lett,mert egyszerűen volt rá igény.
Az okát kellene firtatni,hogy miért volt igény rá?
@Proszektura: helló, ott van képre kattintva
süti beállítások módosítása