tukán írása

Nem tudok mit kezdeni a luxussal, nem tudom értékelni. Cancún és Párizs között a business class legalsó osztályára kaptam jegyet. Megnéztem a szolgáltatást, csak hogy tudjam, mire számítsak: kényelmesebb ülés, több kaja, mittudomén. Priority lane, beállok, mondja a nő, hogy sajnos túlfoglalás van, lentebbi osztályba kell beosztaniuk, sajnálkozik. Mereven nézek, nem azért, mert dühös vagyok, csak aludtam vagy két órát előző éjjel. Várom, mi lesz a megoldás. Hát hogy visszaadják a pénzem egy részét. Az jó.

Átkísérnek egy másik pulthoz, ott olyan alkudozás indul, hogy beleszédülök. Felajánlják, hogy egy nappal későbbi géppel is mehetek, akkor 200 euró vigaszdíjat fizetnek, 5 csillagos szálloda, all inclusive. Nem volt kedvem még egy napot maradni, nem volt kedvem az all inclusive-hoz, elbutít, gyengévé és kiszolgáltatottá tesz, volt már részem benne.

Nem a társadalmi igazságtalanság miatt nem szeretem a luxust, hanem magam miatt. Túl sok védekező, eltávolító réteg kerül közém és a világ közé, tompul az érzékenységem, amikor a luxus vesz körül. Állok ott a csekkoló desknél, olyan alázatosan viselkednek velem, mintha valami rettentő bűnt követtek volna el ellenem, mintha megaláztak volna, és már én is kezdek úgy viselkedni, mint akit méltatlanság ért, az arcomon érzem, hogy önkéntelenül hasonulok a luxus szabályrendszeréhez.

Kapok belépőt a luxus lounge-ba, a szépen sminkelt félindiánlány már tud rólam, leültet, kiszolgál. Ülök ott a szakadt túragatyámban, a szép indiánlány negyedóránként lép oda hozzám, hogy ha bármit, bármiben, jelzem, hogy minden oké. Újságot hoz, külön csemegecsokit, újratölti a kólámat. És már tompulok is.

A beléptető hídon indiánok állnak, biztonsági ember, takarítólány, neondzsekiben állnak ott a szép indiánok, akiknek tüntetniük kell, hogy beszélhessék a saját nyelvüket a saját földjükön, akiket szó nélkül küldenek ki az ötcsillagos szálloda halljából, amin keresztül a tengerpartra lehet kijutni. Engem meg körbeugrál egy regiment ember, mert két sorral hátrébb kell ülnöm azon a kibaszott repülőn. Körbeugrálnak, nehogy aztán bepereljem a légitársaságot, nehogy rossz véleményem legyen majd. Kifinomult könyörtelenség.