- tesszük fel a kérdést, amire talán nem csak a sötétzöldek kíváncsiak, a CLIM-CAP klímaadaptációs projekt képzésének budapesti tanulmányi sétáján. Elvégre jogosan gondolhatjuk, hogy pénzosztótól a közbeszerzőn át az egyszeri közlekedőkig mindenki szívesebben várakozik a villamosra egy fa árnyékában, mint hogy a kövön főne. A válasz egyszerű, de rafinált: azért, mert egy városi területet zöldíteni (akár gyepesíteni, akár fásítani) lényegesen olcsóbb, mint leburkolni – tehát kevesebb pénzből több minden valósulhat meg egy esetleges uniós támogatásból, tehát, bár ezt nem mondja ki senki, de mindenki továbbgondolja: kisebb a korrupciós potenciál.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy komolyabb zöldfelület építéséhez szükséges növénymennyiség szinte soha nem található meg egy kertészetnél, mert szinte lehetetlen évekre előre megtervezni és elültetni a konkrét fajta- és mennyiségigényt, és ezért a faiskolák ilyenkor általában kisegítik egymást, míg a térköveket elég megrendelni egyetlen cégtől, akkor még egyértelműbb a helyzet. A karbantartást meg – ami ugyanakkora macera volna egy növénnyel borított területen, mint az elkátyúsódó burkolatokon – majd csinálja valamelyik baráti cég, esetleg kiírnak rá újabb pályázatot is.

A klímaadaptáció alapvetően egyszerű, hétköznapi emberek számára is teljesen logikus dolgokról szól: a Kossuth tér monumentális méretű sötét térkőburkolatán haladva a felhős szombat délutánon is érezzük a lábunkon a kibocsátott hőt, míg a Pozsonyi út fái és növénykazettái, színes utcakockái között előkerülnek a kardigánok, pulóverek. Persze a nagyvárosok hő-, szél- és vízháztartásának megfelelő szabályozásához mára komoly tudományos kutatások, kísérletek, és eszközök is rendelkezésre állnak, kérdés, hogy akarja-e azokat használni az, aki a döntéseket hozza lakókörnyezetünk megváltoztatásáról.

Pedig aki nem veszi figyelembe ezt a szempontot, az nemcsak a mi életünkkel játszik: mára világszerte elfogadott tény, hogy a Föld klímája változik, a kérdés nem is az, hogy ezt meg tudjuk-e előzni, hanem az, hogy tizenöt-húsz-negyven év múlva melyek lesznek azok a városok, amelyek a megváltozott klímára a megfelelő választ adják, és élhetőek, használhatóak, magyarul: gazdaságilag versenyképesebbek lesznek. A verseny már elindult; mi az Energiaklub szervezésében tizenötödmagunkkal – főként építészek, tájépítészek – egy olyan városi sétára indultunk Budapesten, ahol arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a főváros hogy áll benne.

Ki dönti el, hogy meddig élhet egy fa?

A Széll Kálmán teret nem érintettük, elvégre ott még a gépek az urak, és ott átépítés megkezdése előtt se volt túl sok zöldfelület, de a látványterveken mutatóba kitett néhány, ládában álló fa világosan mutatja, hogy itt is győzött a térkőlobbi: amellett, hogy ezek a felületek növelik a város hőmérsékletét és az emberek szubjektív hőérzetét, esztétikailag is megkérdőjelezhetőek.

Persze ész nélkül nem érdemes fákat ültetni se: Szkordilisz Flóra, a BME kutatójának előző napi előadásából megtudhattuk például, hogy ha egy utca egyik oldalára ültetünk fákat, az a másik oldalon jelentősen megnöveli az átfújó szél erejét – így sokkal jobb ötlet, és még a parkolóhelyek száma is magasabb marad, ha cikkcakkban ültetjük a fákat a két oldalon. Az egymás melletti fák ültetésénél arra is ügyelni kell, hogy azok ne legyenek túl sűrűn, ne akadályozzák egymás fejlődését. Egy nagy autóforgalmú úton pedig egyenesen káros is lehet, ha végig elzárjuk a fák lombkoronájával a légmozgást: így a szennyezett levegő “beragad” a fák és az út közé ahelyett, hogy elszállna onnan.

A fák - amellett, hogy a klímatudatos várostervezés legjobb és legsokoldalúbb eszközei - az épületek belső téri klímájára is hatással vannak. Jótékony hatásuk egyrészt az árnyékolásnak köszönhető: leárnyékolják a falakat, ablakokat, ezáltal a szoba levegője és szerkezete kevésbé melegszik fel; másrészt a párologtatás okán a ház közvetlen környezetét is hűtik. Az árnyékoló hatásból (ablak- és falszerkezettől függően) 0,5 - 1,3°C -kal lesz hűvösebb a szoba levegője.

A fák árnyékoló hatása azért is jobb, mint mondjuk egy redőnyé, mert míg a redőny a napsugárzás hatására egy 60°C-os réteget képez közvetlenül az ablak előtt, és blokkolja a kilátást is, addig a fa árnyékoló, pormegkötő és zajcsökkentő hatása révén megteremti az ablaknyitás - ezáltal a természetes szellőzés lehetőségét. Ha nincs fa, akkor valószínűleg nem szívesen nyitunk ki egy utcára nyíló ablakot, ám ha fa áll a ház előtt, akkor a zöldre, lombra, madárcsicsergésre szívesebben teszünk így.

A belvárosi Olimpia Park és a Kossuth tér felújítása esetében az váltotta ki – a közlekedés megváltozása mellett – a legnagyobb közfelháborodást, hogy rengeteg régi fát kivágtak. Ahány szakértő, annyi vélemény, és bizonyára megalapozott volna a döntés, mondhatnánk, ha nem adna némi gyanúra okot, hogy az utóbbi években minden ilyen nagyarányú fakivágást megelőző szakértői jelentést egy bizonyos Móczár Béla jegyzett, beleértve a lakosság által megvédett Nagymező utcai fák ügyét is (őt épp a napokban szólaltatta meg a VS, és egészen épelméjűnek állították be, de azért érdemes megtekinteni ezt a régebbi interjút is, ahol épp egy szél miatt kidőlt fáról értekezik), működési területe tehát túlnyúlik kerületeken és pártérdekeken; a Magyar Faápolók Egyesületének, a téma iránt elkötelezett szakembereket gyűjtő szervezetnek azonban soha nem volt tagja.

A fák megítélése egyébként is rendkívül változatos, és a minőségük is sok mindenen múlhat. Nagy Ildikó Réka, a Corvinus Egyetem Kertművészeti Tanszékének tanára - aki részt vett a közös sétán - például szívesen látna platánokat és vadgesztenyéket a továbbiakban is Budapesten annak ellenére, hogy kimutatták: kevésbé ellenálló a város kedvezőtlen környezeti hatásaival szemben, mint például a kőrisek. Azzal kapcsolatban pedig, hogy mennyi minden befolyásolhatja egy faállomány minőségét, elmeséli, hogy a budai rakpart gesztenyefáit Budapest ostroma idején tőben egy méretre vágták, hogy jobban át lehessen lőni a Dunán, és innen nőttek újra a fák; ezért is rosszabb egészségi állapotúak és dőltek ki könnyebben a híres augusztus huszadikai vihar idején. A Kossuth tér felújításánál is voltak olyan tervek, hogy fokozatosan vágják ki az ott elhelyezkedő, “a Parlament monumentális látványát” zavaró fákat, míg egyszer csak egyik napról a másikra, egy éjszaka alatt kivágtak mindent, ami nem felelt meg a koncepciónak. És bár a tervezők számításai szerint a végleges lombkoronamennyiség meghaladja majd a felújítás előtti állapotokét, erre így még hosszú éveket kell várnunk, amíg megnőnek a frissen ültetett növények, ahelyett, hogy addig is élvezhettük volna a pusztulásra ítélt fák levegőfrissítéső hatását és árnyékát.

Az ember tervez

Számos olyan példa is akad a fővárosban, ahol a nyertes tervpályázáton eredetileg megtervezett és elfogadott átalakításhoz képest később komoly kompromisszumokat kellett kötni, és ezért a klímaadaptáció szempontjából hibrid változatok jöttek létre: még mindig jobb, hogy valami megvalósult, de visszalépések történtek. Ilyen példa a már emlegetett Kossuth tér is: a 2007-es tervpályázaton nyertes s73 studiót végül bevonták a 2011-ben újra, ezúttal közbeszerzési eljárással meghirdetett felújításba, azonban az eredeti szempontok (az épülethez közel engedni az embereket, a dunai oldal megnyitása, a közönség használhassa a teret) mellett immár újabb, figyelembe veendő szempontokat és kialakítandó elemeket (a monumentalitás kihangsúlyozása, az 1944-es állapotok – bármi is lett légyen az – továbbgondolása, mélygarázs, látogatóközpont stb.) is adott a megbízó. Így jöhetett létre például a tér átlagosnál nagyobb dőlésszöge, ami az ötvenhatos emlékmű vízfelületétől – ez utóbbi finoman szólva is lehetett volna nagyobb – nézve már szinte túlságosan is grandiózus méreteket biztosít a Parlament épületének.

Hasonló kompromisszumokat voltak kénytelenek kötni a kivitelezés során a Károly körút belső gyepsávjának kialakításakor. Az eredeti tervekben a villamossínek egészen az autók sávjánál lettek volna, szélesebb, egységes zöldfelületet alkotva, azonban az egyeztetések során a hatóságok - talán hogy elkerüljék az emberek jelenlétét a „veszélyes” zöldterületen - keskenyebbé tették, és végleges állapotában a sínek háromba is szelik azt. Egyébként most sem tiltja semmi, hogy leüljünk a fűbe, de a kivitelezés során jól számoltak: szinte senki nem megy oda soha, még akkor se, ha tele az Erzsébet tér. A terv eredetileg költséghatékonnyá szerette volna tenni a Károly körút működtetését (ez a klímaadaptációs gondolkodás egyik fő szempontja), ehelyett az emberek számára hozzáférhetetlen területen állandó karbantartással járó nyírott fák és az öntözés mellett a teljesen funkciótlan apró szökőkutak is növelik a fenntartás költségeit.