Pukli és a foci

2016.03.20. 11:46 énnemvagyok?

Uniszónóban Puklizik a 444 és a mandiner a március 15-i pedagógus-tüntetés kapcsán. Kritizálni persze lehet, na de mi értelme van egy pár hete-hónapja alakult, nem politikusokból, hanem felháborodott, elkeseredett emberekből álló mozgalmon álságosan számon kérni, hogy miért nincs távlati politikai stratégiája? Mi értelme van számon kérni egy dühös tanáron, hogy nem célszerű a miniszterelnöktől krétát kérni? Mi értelme lenne (lett volna), ha Pukli István szeretettel meghívja Tóbiást, Gyurcsányt, Schiffert vagy netán Vonát, hogy patinás neveikkel adják meg a hiányolt fajsúlyt a mozgalom első padsorának?

Amíg a palettán csak teljességgel elfogadhatatlan színek vannak, addig az ember nem fest, mert kárba vész a vászon. Különben is, a vásznat rég ellopták úgyhogy a sok rikító narancssárga, vörös és barna festék az üres keretre meg a körülötte állók arcába fröcsköl.

Orbánt azon a lejtős focipályán, amivé a magyar politikát tette, a saját maga által írott és folyamatosan újraíródó szabályok szerint nem lehet legyőzni. Ráadásul Orbánék – sőt, sajnos úgy tűnik, ellenségeik közül is sokan – azt a jogot is fenntartják, hogy  az ellenzék csapatát is ők válogassák ki. Aki azt gondolja, hogy a Fideszt le tudja győzni a bukott baloldalból és annak esküdt ellenségeiből, a cukisodó nácikból meg a magát ezektől távol tartani igyekvő, de a játékban mégis részt vevő Lehet más a Foci Politika játékosaiból álló csapat, az súlyosan téved.

Ennek ellentmondani látszik a másik alapvetés: Orbánt csak akkor lehet legyőzni – nemhogy a saját pályáján de bármilyen másikon is –, ha az anti-orbánisták egy platformra helyezkednek. Legalábbis arra a rövid időre, ami ahhoz szükséges, hogy a NER fundamentumát képező diszfunkcionális Alaptörvényt a szemétre vessék, és újra lefektessék az alkotmányos labdarúgás demokrácia szabályait Magyarországon. A széthúzó Összefogás még lejjebb nyomta a pályának azt a felét, amin állt, miközben a velük (is) szemben álló Jobbik simán eladta a meccset a ruszkiknak. A demokraták valóban szükséges együttműködésének célja nem lehet az, hogy meredek emelkedőn felfelé játszva is nyerjenek, hanem az, hogy a meccset egyáltalán ne ott játsszák.

Természetesen kellenek pártok is a parlamentáris demokráciához, de inkább parlament kell hozzá meg demokrácia, nem stadion és szotyi. Focimeccsre menni politikai pártzászlókkal egyszerűen hülyeség. Mindenkire szükség lesz Orbán legyőzéséhez, igen, még a gyurcsányista liberókra és a jobbikos demokratákra is. Ám nem azért, hogy egy csapatban játsszanak, hanem hogy fogják a labdát és otthagyják a másik csapat kapitányát, hadd hisztizzen a lejtő alján, mikor rájön, hogy nincs mivel, nincs kinek gólt rúgnia. Nem játszik vele a kétfarkú kutya se.

Orbán minden vágya, hogy a valódi nemzeti ügyek (oktatás, egészségügy) mentén szerveződő újkeletű ellenzékét össze tudja mosni a régivel, amely ma már csak azért létezik, mert a kormánypárti média felhabonyosítja. Ha a Fidesz nem tartaná lélegeztetőgépen az MSZP-t, a Jobbikkal kellene felvennie a harcot. Márpedig nemzeti színekben egy országban csak egy csapat szokott játszani. Olyan nincs, hogy a cséká narancsos-árpádsávos, a jobbszélső meg nyilaskeresztes-kiskutyás karszalagban szeretne játszani.

A párt szó jó ideje nem cseng hívogatóan a magyar választók fülében. Az új demokratikus ellenzéknek éppen az lehet a stratégiája, hogy nem teszi meg azt a szívességet a kormány propagandagépezetének, hogy idő előtt párttá, tehát céltáblává alakul. Ha Pukli 15-én bejelentette volna egy új párt megalakítását, lehetővé tette volna, hogy a kormány valódi kockásinges tanárok helyett egy absztrakcióra lövöldözhessen. Ha az ellenzék a megfelelő időben sem alakít elfogadható pártokat, az persze hiba, de 2018 még messze van. Ha pedig nem a 2018-as nagy meccsben gondolkozunk, hanem bojkottban, urambocsá’, forradalomban, ahhoz teljesen fölösleges pártokat gründolni.

Ahhoz, hogy az ellenzék ne sétáljon be ismét Orbán csapdájába, mint 2014-ben tette, nem feltétlenül van szükség forradalomra, csak forradalmian új hozzáállásra. A társadalom és a független média részéről éppúgy, mint a pártok és a tüntetők, politikai aktivisták részéről.

Tele van a szánk gittel, és arról veszekszünk, hogy vegyük vissza a grundot, pedig már teleépítették stadionokkal, eladták atomra a muszkának, és a szerződést nemzetbiztonsági okokból titkosították százötven évre. A bejárathoz Fradi-szekusokat állítottak Geréb Kubatov faterjáék, a vörös- barnaingesek sem tudnak bejönni…

Vitatkozunk hát; a másik oldal nem vitatkozik se velünk, se mással, semmiről. Ezt az oldalt a vezetője centrális erőtérnek nevezte.

Ennek a centrális erőtérnek fel kell bomlania ahhoz, hogy bármi érdemleges történhessen a perifériával, amelyen a magyar nemzet többsége találja magát, amióta ez az erőtér magának vindikál nemcsak minden hatalmat, de magát a magyarságot, a nemzetet is. Ma a magyar ellenzéknek nem az a feladata, hogy másik erőteret hozzon létre, hanem az, hogy repedéseket idézzen elő Orbán rendszerén.

A tanárok mozgalmának az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet az ország számos problémája közül a legégetőbbikre, iskoláink működésképtelenségére és a reformnak csúfolt rombolás értelmetlenségére. Ezt a célt a mozgalom elérte, minden egyebet értelmetlen számon kérni rajtuk.

Jobbos és balos: a magyar politikában régóta nem jelentenek semmi mást ezek a zavaros fogalmak, mint olyan emberek értelmetlen szembenállását, akiknek - nyilvánvaló véleménykülönbségeik mellett - közös érdekük is nyilvánvalóan rengeteg van. Sajnos vagy szerencsére a magyar iskolák és kórházak állapotai olyan siralmasak, hogy a legtöbb beteg/diák rájön, hogy a „rezsicsökkentés” és a „migráns”-tabletták nem kezelik sem a rák, sem a funkcionális analfabetizmus problémáját. Ez utóbbi persze a hatalmon lévők számára nem probléma, ők örülnek neki, ha a választók egyre fogyatkozó tömegei nem képesek felfogni egy átlag Blikk-sztori tartalmát sem, hát még a magyar demokrácia strukturális problémáit. Jobbosok vagy balosok, mi mindannyian minőségi oktatásra és egészségügyi ellátásra szorulunk. A többi részletkérdés. Ráérünk azután megbeszélni, hogy felszámoltuk a rendszert, ami ellensége mindenkinek, aki nem szolgálja.

A bejegyzés trackback címe:

http://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr58498890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

A fő ellenséget kell először likvidálni: ez a liberalizmus. Amint ez megvan, lehet vitázni, hogy Orbán-e a jó vagy valaki más.
A fő félremagyarázót kell először likvidálni: ez a birca. Amint ez megvan, lehet vitázni, hogy Orbán-e a jó vagy valaki más.
Szegény ember ,ilyen névvel élni.Tényleg sajnálom.D
HOgy lehet erről ennyit írni?
@BircaHang Média: izmusokat nem lehet likvidálni, embereket sem, élőlényeket sem.
Álmotokban,kedves cikiró.
Nincs olyan hangulat ami alapul szolgálna bárminek,ami abeágyzódott és megszokottá vált foylamatot visszavetné.
A "VÁLTOZÁS" éppugy mint a" sztrájk,tüntetés" egyértelmüen negativ a nép körében,és itt most nem Budapeströl beszélek.
Inkább elfogadjuk ami MEGSZOKOTTAT ,még ha az nem is olyan jo,a mint az UJAT ,ha az változással jár.
Volt itt már bohocforradalom és éhségmanat,haha,egymillioan a jo ég tudja mi ellen,kockás ing ,MINDIG UGYANAZ MÁS FORMÁBAN,mint a libsi más gatyában.
Ismerjük,tudjuk,fujjuk,unjuk.

Nem Orbán uszit és manipulál.Ö csak árnyék.
A nép a nap.
Nem az árnyék miatt süt a nap,hanem a nap miatt van árnyék.
Orbán az árnyék a nép a nap.
Ö csak ugy muzsikál ahogy szeretünk táncolni.
Orbán eltávolitásához először kerressetek egy másik népet,kedves cikiró,ami eléggé "polkorrekt,haladó,nyitott,"egyéb blabla.
Ugy párszáz év alatt sikerülni fog,mint ahogy mentalitásunk még több idő alatt alakult ki.
Idö van,ráérünk.
@népoldali: Nem vagyok biztos benne, mi az oka, hogy válaszolok neked. De egy esély mindenkinek jár. Valószínűleg majd megbánom ezt, de sebaj, nem kerül semmibe. Tudom sok a betű, de remélem elolvasod.
Na akkor vegyük szép sorjában:
A cikkíró két ká. A vessző után szóközt kell tenni. Nem szép dolog valakinek a véleményét a helyesírása alapján megítélni, de te úgy írsz, hogy az már szinte érthetetlen. Ezt a felindultságodnak és nem a műveletlenségednek tudom be. Azt nem teljesen értem, hogy miért vagy felindult.
Álmunkban? Kikében? Kik vagyunk mi? És álmunkban mit? A cikk arról szólt, hogy véleményem szerint a baloldal és a jobboldal is tévesen ítélte meg (el) a tanármozgalmat. Pont arról van szó, hogy ez nem egy pártpolitikai, vagy kampánykérdés - ez egy szakpolitikai kérdés. Személy szerint ismerek rengeteg jobboldali tanárt,igazgatót is akik a Fideszre szavaznának, ha holnap választások lennének (legyen ez az ő bajuk) de nem értenek egyet azzal, ami az oktatásban zajlik. Te arról beszélsz, hogy van egy folyamat (reform, ha úgy tetszik) amit hőn szeretett árnyékod rendelt meg. Ő az, aki változtat. Aztán arról, hogy nem kell változás, mert Orbán úgy muzsikál, a nép táncolni szeret. Ez teljesen logikátlan még a te különös párhuzamos univerzumodon belül is. A nép veszélyes fogalom. Beletartozol ugyanis te is meg én is. Mindketten egy kisebbséghez tartozunk, én azt gondolom, hogy a többség nem úgy gondolkodik mint én, te azt, hogy a nép te vagy. Hiába vitatkozunk, nem fogunk egyetérteni, és én nem is akarlak meggyőzni. Csak annyit szeretnék elérni, amikor írok, hogy az olvasók végiggondolják a szempontjaimat. Te ezt nyilvánvalóan nem tetted meg, mert Orbán eltávolításáról meg népcseréről beszélsz, pedig ezekről nem volt szó. Nem tudom miért gondolom, hogy majd ezt a választ elolvasod és megérted, de megelőlegezem a bizalmat. Az benne van a cikkben, hogy nekem Orbán rendszere nem tetszik. Ha neked tetszik, én ezt elfogadom (bár nem értem, mi tetszik azon, hogy még annál is többet lopnak, mint a szocik, vagy azon, hogy még kevesebb a pénz oktatásra és eü.-re bezzeg stadionra annál több). Azon viszont jó lenne ha elgondolkoznál, hogy vajon tényleg semmi de semmi nem létezik e, ami neked is meg egy "libsinek" is fontos. (Az, hogy én még aszerint a fogalom szerint sem vagyok libsi, ami a te fejedben létezik külön történet. Nem beszélve arról, hogy Orbánt utálni nem egyenlő bármelyik másik párt szeretetével. Ez kétbites gondolkodás.) Az én anyám, meg a te anyád kórházi ellátása, ha majd neadjisten arra kerül a sor? Hogy ne szart kapjanak reggelire? Hogy legyen kréta az iskolában, ahol (majd) a gyerekeid tanulnak? Azt kellene megértened, hogy nem egymás ellenségei vagyunk, hanem magyar állampolgárok, akiknek rengeteg közös érdeke van, mert Magyarországon élünk. A politikai és egyéb nézetkülönbségeink ehhez képes másodrendűek. Nekem az a bajom az Orbánizmussal, hogy autokrata rendszer, kizárja az ellenvéleményeket. Amit te írsz az is ékes példája ennek. TE szertsz úgy táncolni. ÉN nem szeretek úgy táncolni. TE is meg ÉN is azt akarjuk, hogy időben kiérjen a mentő, ha összevertük egymást a vita nagy hevében.
@BircaHang Média: a liberalizmus alapfogalom, birkaelvtárs........, ízlelgesd, liberalizmus nélkül csak kommenizmus van, meg diktatúra, meg mindenféle kutyafasza........, nélküle még ott néznéd a tehén seggét a faeke mögül. csak neked és csak most......, és ingyért !
@mikimackó:

Tévedsz.

A világban nem csak liberalizmus és kommunizmus, hanem még tucatnyi egyéb politikai eszme is.

Mint ahogy a liberális demokrácián és a diktatúrán kívül is van más.
@a BircaHang Média szerk.: igen, a mindnefélébe bele is írtam......., a kérdés csak az, hogy neked jó, vagy nekem is, sokminden ezen múlik !