Az eltérés tilalma

2009.09.18. 08:00 SeppiSchluiferer

Ami nem létezik a hétvégi kistelken, a lakótelepen, a saját kis környezetében, az a magyar ember számára sehol sem létezhet. Nem tűri a különbözőségeket. Mindenkinek megvan a maga házi gyártású elképzelése a normalitásról. A férfinek ilyennek, a nőnek olyannak kell lenni. A rendes ember így néz ki. A tisztességes család meg olyan. A magyar ember saját szellemi bezártságában, térbeli és szellemi szűkösségében előre gyártott szabásminták alapján ítél társairól. Korábban a romákról, valaha a zsidókról. Akik persze egyszerűen csak buzik. Nemrég meg a melegekről. Az ő felvonulásaikat a kelet-európai városokban botrányok, verekedések, repülő sörösüvegek kísérik. Mert a tetovált, atlétatrikós férfiember Budapesttől Szófiáig képtelen elviselni bármit is, amely az ő kispolgári világszemléletébe, megszokott világába ismeretlenként törne be.

 

Keleten bárki áldozatul eshet ismeretlenségének. Míg Nyugat-Európában az ismeretlent kíváncsisággal, netán keresztényi elfogadással közelítik, Kelet-Európa sivár pusztáin a gyűlölet, a meg nem értés, a másik feltétlen legyőzése dominálja a társadalmi kapcsolatokat. Egy katolikus tanintézményben kinézhetik azt a fiatalt, aki színes sálakat teker a nyaka köré, egy vidéki diszkóból azt a lányt, aki nem a helyi divat szerinti szűk topban tekeri testét a zenére, a budapesti metrón megbámulják a fogyatékosokat. Majd a normálisok délután – tetszés és ízlés szerint – egyetemisták fogait verik ki (normális rendőrség) vagy homoszexuálisokat dobálnak üveggel, kővel (normális fiatalok). Vagy csak az esztergapad mellett püfögnek. Bécsben, Kölnben, Amszterdamban városi mulatsággá, egész napos családi fesztivállá bővülnek a meleg felvonulások. Izland fővárosában evangélikus istentisztelettel indul a menet, majd az estét a legnevesebb helyi csapatok koncertjei zárják – és közben a központi téren kisgyerekes családok, fiatalok és öregek piknikeznek. Mert ők az életet nem megváltoztatni, hanem élvezni szeretik. És meghagyják mindenki jogát, hogy akként és ott élvezze, ahogy és ahol szeretné.

 

Magyarországon az állandó mércék az öröm szabadságát nyomják el. Mert mindenki méricskél, moralizál, tiltakozik. Mindenki feljogosítva érzi magát, hogy más életére kész receptekkel szolgáljon. Mindez nem a homoszexuálisok problémája. Sőt. A minden oldali önkritika hiánya vezetett a mai verbális és néha tettlegességig fajuló polgárháborúhoz. Ahol a tüntetőket verettető főrendőr lehetett a baloldal sztárja vagy egy provokatív gárda a jobboldalé.

 

Negyvenegy évvel ezelőtt a nyugati fiatalok beleuntak áporodott konzervatív világukba. Egyszer végre mi is megunhatnánk a sajátunkét. Jobb- és baloldalon egyaránt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr771389662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Én alapvetően nem értek egyet a melegfelvonulással, hiszen a homoszexualitás betegség (köztudott, hogy a tudós, aki kutatásai alapján levetette az ENSZ betegség-listájáról, pár év múlva a visszahelyezését kérvényezte, ám nem tették meg), amit nem kell propagálni: ki tartana H1N1-es Hivalkodás Napját, például? Nem a melegekkel van bajom, elfogadom őket teljes jogú embertársaimnak, amíg nem propagálják másságukat.

Más kérdés, hogy egy ilyen felvonulást is sokféleképpen lehet megrendezni. Például talán nem kéne a főváros egyik legszebb (és meglehetősen frekventált) útját 2-300 ember miatt kétszer annyi rendőrrel védetni és kordonokkal körbevenni.

Nyilvánvaló, hogy ha Izlandon evangélikus istentisztelettel nyit a rendezvény, akkor ott nem a rossz sztereotípiákat megtestesítő, rózsaszín bibliával gusztustalankodó, negatív példát mutató buzi (kéretik észrevenni a szóhasználatom indokoltságát) csőcselék vesz részt rajta, hanem olyan tisztességes életet élő melegek, akik adott esetben hívők is lehetnek. (S bár a Biblia szerint a homoszexualitás bűn, én evangélikusként úgy hiszem, hogy az Isten kegyelmébe fogadja azokat a melegeket, akik követik minden másban a szavát).

Nyilván nem értek egyet a megdobálással sem, csak rosszabb lesz, a kormány kezébe adni egyetlen mentőövüket, a vádaskodást homofóbok, "antiszemiták" és "fasiszták" ellen. De talán ha az első magyarországi alkalmak nem olyanok lettek volna, amilyenek, ma a vagdalkozó réteg sem így állna hozzá.

Egy CTF-játékos
Nos, nem csak a melegekröl van szo, mindenröl, ami az elteres a megszokottol. Egyebkent a melegfelvonulast bizonyos eleganciaval kene kezelni: ha nem tetszik, nem nezem, nem megyek oda, eleg nagy ez a kurva varos ahhoz, hogy ne kelljen mindig egymasba botolnunk... Izlandon is van rozsaszin tanga, meg persze szolid, könyvelö kepü meleg is... Mint katolikust zavar, ha a szammora fontos jelkepeket basztatjak - de megadom a szabadsagot mindenkinek a bünhöz. Is. Egyebkent az ellentüntetök radikalizalodasa bizonyosan a felvonulokat is radikalizalja - ami persze eppen nekik nem jo, mert egy hazai gay parade utan mindenki ugy hiheti, hogy a homoszexualisok rozsaszintangaban ugralo, kifestett eszement emberek... Holott nadasdy adamok inkabb, vagy szürke, szokvanyos emberek, akiknek egyszerüen masra gyülik ver amoda...
Igen, csak az egymásba botlást nem csak nekünk kéne elkerülni (=akinek nem tetszik), hanem nekik is. Ergo, nem az Andrássyra teszem.