A Népszabadság megkérdezett Magyarország felvirágoztatásában több központi szerepet játszó jeles személyiséget (Kóka Jánost, Fodor Gábort stb.), hogy miért lépnek ki a ballib oldal meghatározó személyiségei a közéletből. (Ó, Drazsé, hol késel az éji homályban..)

Kókáék válaszának értelmezésére nyilván nem érdemes energiát pazarolni, ami érdekes, az Tamás Gáspár Miklós válasza.

TGM évek óta egy kint is vagyok, bent is vagyok játékot játszik: mennydörgő hangvételű marxista publicisztikákban kárhoztatja a neoliberális kapitalizmus igazságtalanságát és kegyetlenségét, és a rendszer könyörtelen elutasítójának állítja be magát, majd a neolib programú SZDSZ-re szavazásra buzdít (2006), a rendőrterrort legitimáló Gyurcsány mellé sorakozik fel a „fasiszták” ellen (Magyar Charta, 2008) és kitüntetést vesz át Bajnaitól a harmadik köztársaság építéséért (2009).

Nos, TGM szerint a ballib politikusok azért távoznak a közéletből, mert „Egész egyszerűen legyőzték őket. A polgári humanizmusra, demokratizmusra és liberalizmusra épülő köztársaság megbukott. Vezetői teljes joggal vonulnak vissza, mert az eszméik és a személyük is népszerűtlen, nincs többé feladatuk.”

Kikről is van szó? Kuncze Gábor, Gyurcsány Ferenc, Fodor Gábor, Draskovics Tibor, Magyar Bálint, Pető Iván...

TGM szerint egy nemes eszme bukott meg velük. Nem a mindent lebénító korrupcióból, a gátlástalan hazudozásból, a vezetés helyetti sodródásból lett elege a választóknak.

Hanem a polgári humanizmusból.

A képen polgári humanizmus a Bajcsyn.