Mindennapi Alinsky-nk VI. - Az elit haragja segít

2009.12.16. 09:00 Fent és Lent

Playboy: Egy kívülről jött, önjelölt szervező hogyan fogadtathatja el magát azokban a közösségekben, amiket meg akar szervezni?

 

Alinsky: Az első és legfontosabb dolog, amit az elfogadásod érdekében tenni tudsz, az, hogy ráveszed a hatalmi struktúrát, hogy nyilvánosan támadjon meg. Amikor a Back of the Yards –ban [A Back of the Yards negyed megszervezésének története coming soon] megpróbáltam megalapozni a hitelességemet, szándékosan kritikát provokáltam ki. A sajtóban sértő nyilatkozatokat tettem, megtámadtam minden városi és üzleti vezetőt, aki csak eszembe jutott, hogy visszavágásra ösztökéljem az establishmentet. A Chicago Tribune, ami abban az időben az ország egyik legreakciósabb szarkupaca volt, felforgatónak és közveszélyesnek nevezett, a konzervgyárosok szóvivője pedig a törvényesség és a közrend veszélyes ellenségének állított be. Namármost épp ezek a hatalmak voltak azok, amik a Back of the Yards-ban az átlag Joe-t basztatták, aki abban a pillanatban, hogy látta ezeket a támadásokat, azt mondta: „Ez az Alinsky nevű fickó biztosan oké, ha ennyire fel tudta dühíteni ezeket a köcsögöket. Biztosan tud valamit, ami ennyire aggasztja őket.” Szóval az általam pszichológiai ju jitsu-nak nevezett módszert használtam az elittel szemben, és ez látott el az ajánlólevelemmel minden olyan közösségben, ahol valaha is szerveztem.

 

De minden efféle eszköz előtt van egy alapvető kulcsa annak, hogy a közösség elfogadjon: tiszteld a méltóságát annak a személynek, akivel foglalkozol. Ha önelégült, arrogáns vagy leereszkedő vagy, azt azonnal meg fogják érezni, és akkor akár fel is szállhatsz az első gépre. Az első dolgod egy közösségben az, hogy figyelj, ne pedig beszélj. Tanulj meg egyetlen dolgot belélegezni: a közösség problémáit és vágyait. Mert nem számít milyen fantáziadúsak a módszereid, milyen ravasz a stratégiád, még mielőtt nekiállnál el vagy átkozva, ha nem sikerül elnyerned az emberek bizalmát és tiszteletét, és erre az egyetlen mód az, ha bízol bennük és tiszteled őket. Enélkül a tisztelet nélkül nincs kommunikáció, nincs kölcsönös bizalom és nincs akció. Ez az első lecke, amit minden jó szervezőnek meg kell tanulnia, és én ezt a Back of the Yards-ban értettem meg. Ha ezt nem tanultam volna meg, soha nem nyertünk volna, és sosem változtattuk volna azt a szemétdombot a progresszív közösségi szerveződés tankönyvi mintapéldájává.

 

Részlet az 1972-es interjúból

 

Folyt. köv

 

 

A sorozat többi része:

Mindennapi Alinsky-nk X. - A középosztály boríthatja lángba az országot

 

Mindennapi Alinsky-nk IX. - "Szerettem fogdában lenni"

Mindennapi Alinsky-nk VIII. - "Nem találtak el, és én sem őket, amikor visszalőttem, bazmeg"

Mindennapi Alinsky-nk VII. - Hogyan győzz meg egy papot

Mindennapi Alinsky-nk V. - A radikálisok 12 szabálya

Mindennapi Alinsky-nk IV. - Ne félj a konfliktustól

Mindennapi Alinsky-nk III. - A rettegett szarósztrájk

Mindennapi Alinsky-nk II. - Az meg ki?

Mindennapi Alinsky-nk I. - A 4K! és Alinsky

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr621597122

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az első felében leírtakra jó példa a Jobbik sikere: amikor 2007 augusztusától az mszp, szdsz és mdf vezetők plusz a holdudvaruk elkezdte hisztérikusan támadni a Jobbikot, amikor a legtöbb tévériporter elkezdte úgy kezelni Vonát, mintha egy darab szar lenne, akkor mindenkinek a szimpátiája, akinek tele van a töke a helyzettel a Jobbik felé fordult.

és úgy tűnik, végig nem jöttek rá, hogy ez egy Piszkos Fred effektus, ha ők támadnak valakit, ha vki ellen egyszerre fröcsög Lendvai Ildikó és Dávid Ibolya, akkor annak a népszerűsége az egekbe szökik
@istvanffy: Igen, részben ennek is köszönhető a Jobbik sikere. Egyébként lendvai és dávid esetére mondhatjuk, hogy ez a pech. :))
@istvanffy: Nekem is azonnal a Jobbik jutott eszembe arról a részről. Kár, hogy épp a szélsőjobb profitált egy látszólag bal-liberális, valójában pedig gazdasági értelemben szélsőségesen jobboldali kormány működéséből.