Sztrájk és szakszervezet a multiknál

2010.01.18. 10:00 volankombi

A BKV-sztrájk kapcsán az egyik legsűrűbben felmerülő kérdés az, hogy a közszolgáltatónál végzett sztrájk mennyire jogos - a fővárosiak munkáját, és ezzel a magyar gazdaság fejlődését lehetetlenítik el a kacsapénzükért ezek a kapzsi buszvezetők.

Biztató fejlemény, hogy a legfrissebb felmérés szerint a többség támogatja a BKV-sztrájkot, vagy legalábbis inkább a vezetők és a politika nyakába varrja - az ellenző kommentek között azonban felmerül, hogy más a közszférában, és megint más a piaci szférában szerveződni és sztrájkolni - a kizsákmányoló gonosz kapitalista gyáros ellen harcolni már csak a mindennapi munkahelyi tapasztalat miatt is elfogadhatóbb, mint az, hogy a sofőr közpénzből megfagy a vezetőülésben, és ezért sztrájkba kezd.

Na de miért nincsenek akkor hatékony szakszervezetek a piaci szférában?

Persze, mert nem hagyják, mert ott félsz, hogy kirúgnak - de akkor miért vannak a világon olyan helyek, ahol azért harcolnak érte?

 

Fehérgalléros szakszervezet?

 

Miközben kérdéses, hogy mit szabad és mit nem szabad tenniük a magyar állampolgárok adójából fizetésüket kapó dolgozóknak, szocialista múltúnknak köszönhetően éppen ezek az "állami" szakszervezetek a legerősebbek (MÁV, Pedagógus Szakszervezet stb.), és százezrek maradnak közös szervezet nélkül - olyan százezrek, akiket a válság éppen úgy érintett, csak éppen jól hangzó márkanevű cégeknél dolgoznak - kevesebb fizetésért -, vagy már csak dolgoztak. A multik ellen tüntetni a sötétvöröstől a sötétzöldig sokféle körben menő dolog - de vajon ér-e egyáltalán a multiknál dolgozóknak szakszervezetbe tömörülni és a jogaikat közösségileg érvényesíteni? Vagy ők már eleve a pokol tüzén fognak elégni?

Kollektív szerződése márpedig nemcsak a buszsofőröknek, pedagógusoknak és fizikai munkásoknak lehet - az IBM-ben dolgozók például világszerte több országban évek óta küzdenek ezért, és hiába próbál minden módon keresztbe tenni a mammutcég, szép lassan révbe érnek. Vegyük ezt a példát.

 

Alliance@IBM - a központ

 

Amerikában különböző formációkban már a 80-as évek dereka óta küzd az elismeréséért a jelenleg Alliance@IBM nevű alakulat - kevés  sikerrel, hiszen az USA-ban a cégben dolgozók legalább 30%-a szükséges a hivatalos megalakuláshoz, az erős tárgyalási pozícióhoz pedig 50% felé kellene kerülni. Ennek ellenére megkerülhetetlen tényezővé tudtak válni: sajtómegjelenésekkel is felhívják a figyelmet magukra, a 2009-es leépíteseket megjósló közleményük még hazánkba is eljutott.

Külön pikantéria, hogy USA IBM-munkásainak legnagyobb problémája az, hogy a cég a globális integráció nevében az olcsóbb munkaerejű Kelet-Európába és a harmadik világba (leginkább Indiába) szervezi át a működését, miközben a honlap utolsó posztjában címlapon üdvözli az argentin IBM-szakszervezet első legális tisztviselő-választását.

Most ugrik a majom a vízbe.

 

A periféria - helyi törvények és virtuális tüntetések

 

Az egyes ágazati szakszervezetek legfontosabb célja - ha nem is globális méretekben - "az iparág vagy ágazat összes munkahelyére kötelező erejű kollektív szerződés megkötése a munkáltatókat képviselő munkáltatói szervezettel." Az Európai Unió kifejezetten egységesen szeretné szabályozni a dolgozók jogait szakáganként. De hogyan lehetne globálisan szerveződni egy olyan világban, ahol a különböző régióknak nem egyszerűen a hagyományaik eltérőek, hanem az igényeik is?  Úgy tűnik, az amerikai és a magyar IBM-dolgozók követelései összeegyeztethetetlenek, miközben a multicégek víziója épp a határokon átívelő lehetőségek világának megteremtése - a globális (integrált) kapitalizmus kizárja a globális szolidaritást. Pedig a célok alapjáraton ugyanazok volnának: jobb munkafeltételek, munkahelyek megmaradása, több juttatás a cég profitjából stb. Emellett a különböző országokban továbbra is különböző szabályozások vonatkoznak a munkások jogaira és a szakszervezetekre az alapítástól a működésig.

De azért vannak, akik nem látják ilyen sötéten a képet: ők csinálják a UNI-t, amely 900 szakszervezet több, mint 20 millió dolgozóját fogja össze a szolgáltatói szektorból, és igyekszik minél nagyobb nemzetközi szolidaritást létrehozni; az alábbi két szerveződést is támogatta és hátteret biztosított nekik.

Olaszország a mi szempontunkból persze még nem periféria, de az IBM szempontjából már félig...  említést azért érdemelnek, mert az UNI háttértámogatásával hozzájuk fűződik a történelem első virtuális tüntetése, melyet a Second Life-on valósítottak meg. Több, mint 2000 avatar vonult fel az IBM SL-beli szigeténél, követelve a dolgozók jogainak helyreállítását. Mondhatnánk erre, hogy ó, ezek az IT-sek, de a helyzet az, hogy (talán épp a high-tech formának köszönhetően, amire jobban érzékeny volt a menedzsment), a dolgozók elérték, hogy követeléseik megvalósuljanak, sőt, még a vezérigazgató is lemondott - persze a cég cáfolta, hogy a tüntetés miatt - Alinsky valószínűleg elélvezett volna, ha ezt látja.

 

török IBM-szakszervezet alakulásának története viszont már számunkra is példaértékű lehet, hiszen hasonló problémák miatt indult meg a szervezkedés: a dolgozók 5 éve nem kapnak fizetésemelést ("örülj neki, hogy stabil helyen dolgozol"), a korábbi, 1969-ben alapított szakszervezetet a menedzsment különböző praktikákkal lenyúlta ("elvégre mindannyian együtt dolgozunk, meg tegeződünk is, nem?"), és amikor a dolgozók elkezdtek szervezkedni, a főkolomposokat kirúgták a cégtől azzal az indoklással, hogy rossz hangulatot teremtettek a cégnél ("ne ugrálj már, ugye nem szeretnéd, hogy baj legyen?").

A török IBM-esek azonban nem hátráltak meg. A kirúgott szakszervezeti vezető tavaly november 9.-én megnyerte a munkaügyi pert az IBM ellen; a szakszervezet az UNI támogatásával megismételte a Second Life-os tüntetést és valóságosokat is rendezett; nemzetközi támogatással mailek tízezrei mentek el az ügyben az IBM legfelsőbb vezetéséig a CEO-nak (leváltva novemberben egy franciára, természetesen semmi köze a szakszervezet ügyéhez); más szakszervezetekkel együtt hetente rendeztek tüntetéseket az IBM székháza előtt, és a küzdelem kezdete, 2008 eleje után több, mint másfél évvel, 2009. decemberében bejegyezték a Bil-İş szakszervezetet. Az IBM megtámadta ugyan a döntést, de már kevés esélyük van arra, hogy azt másodfokon megváltoztassák, így rövidesen kénytelenek lesznek kollektív szerződést kötni a dolgozókkal.

Pedig Törökországban nem könnyű a munkások helyzete (május elseje nem nemzeti ünnep; ezen a napon a mai napig évről évre halálos áldozatai vannak az összecsapásoknak a rendőrökkel), és szakszervezetet alapítani sem: a dolgozók 50%-ának csatlakoznia kell a szervezethez. A dolgozókat megosztotta az a tény is, hogy a korábbi IBM-esek az újonnan felvettekhez képest nagyságrendekkel jobban keresnek, mert korábban a cég piaci egyeduralkodó volt; a kollektív szerződéssel a fizetések egységessé fognak válni - ennek dacára sikerült megnyerni az ügynek a dolgozók többségét.A téma szempontjából érdekes, hogy többi szakszervezet részéről is széles körű összefogás volt tapasztalható, a multicégnél dolgozókat nem tekintették árulóknak; ennek egyik oka az lehet, hogy az IBM-es szakszervezet a cégen túl tekintágazati szakszervezetet és szabályozást kívánnak létrehozni.

Megint ott vagyunk, ahol a part szakad: hogy lehet a nem-állami, "dinamikusan fejlődő" cégek között olyan ágazati szabályozást létrehozni, amely egységesíti és "igazságossá" teszi a fizetéseket és a munkakörülményeket, miközben ezek a cégek és ágazatok egy globálisan szerveződő cégvilágba ágyazódnak bele, és egymással való versenyük éppen a fizetések "versenyképességére" is hegyeződik ki? Nem tudom. A törökországi események csupán egy ország szabályozását fogják úgy módosítani, hogy rövid távon az IBM rosszabb versenyhelyzetbe kerül (az HP például hülye lesz magától felajánlani ugyanazokat a kondíciókat a dolgozóinak), jó esetben pedig hosszú távon az ágazat dolgozói közösen védik meg magukat úgy, hogy az aktuális országban az ágazatban dolgozó multiknak arányosan kevesebb lesz a profitjuk. Ez a módszer egyes országonként visszafoghatja a multik nyerészkedését a dolgozók javára, de azért még lássuk meg azt is, mire jutnak az UNI-típusú nemzetközi szervezetek.

Ami Magyarországot illeti - hogy a példánál maradjunk, IT szakszervezet nincs (vagy legalábbis én nem tudok róla, de világosítsatok fel, ha van), és a korábbi állami szakszervezetek utódjain túl fehérgalléros szakszervezetre sem igen van példa. A törökországi példát látva kicsit lehangoló, hogy itthon szakszervezet alapításához csupán 10 ember elegendő, miközben a török és a magyar IBM a padlószőnyeg szürkéjének árnyalatáig teljesen ugyanolyan.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr751679536

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Abszurdisztáni érdekvédelem 2010.01.18. 14:58:02

„Ha a sztrájk változtatna valamin, már rég betiltották volna.” No, azért ennyire ne legyünk pesszimisták a rendszerváltás egyik legfontosabb vívmányával, a sztrájkjoggal. Nyilvánvaló, hogy egy ember mindig kihasználható, megalázható, de

Trackback: Abszurdisztáni érdekvédelem 2010.01.18. 14:57:43

„Ha a sztrájk változtatna valamin, már rég betiltották volna.” No, azért ennyire ne legyünk pesszimisták a rendszerváltás egyik legfontosabb vívmányával, a sztrájkjoggal. Nyilvánvaló, hogy egy ember mindig kihasználható, megalázható, de

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Van itthon is olyan, hogy MCDSZ: mcdsz.hu
Hogy mennyire utőképes, arról nem tudok, de létezik.
Thürmer Gyula nem sok értelmeset mondott az életében de egyszer, 2002ben, a kampány alatt Baló Gy. kérdésére felelve azt mondta, hogy a multik nem csak az olcsó bér v az adókedvezmény miatt jönnek ide, hanem mert a versenyszférában nincs erős (esetenként semmilyen) szakszervezet. Igaza volt.
Pont a szakszervezetek hianya miatt van kitaposva a melosok lelke is.

Ha meg lesznek szakszervezteke es erosek lesznek akkor a multik fogjak szepen magukat es elkoltoznek par hatarral arrebb.
Nem csak a szakszervezet az egyetlen lehetőség a munkavállalói képviseletre. Sok helyi problémára adhat megoldást az üzemi tanács alakitása. Itt nagyon hasznos és részletes információk találhatók a témában: www.etosznet.hu/
@gatsy: Ha ezt a linket sok Tesco -s munkatárs ismerné...

Kb. 40 fős tlejsen maygar cégnél dolgozom. Tulaj is aktívan kiveszi részét a munkából. Kiváncsi lennék mit szólna, ha közölném, hogy beléptem a szakszervezetbe. Szeritnem már itt kirúgna, nem várná meg, hogy sztrájkljak :F
Pedig olya na cég, hogy igazi hiearchia sincs, teljesen haveri a társaság...
Talan pont azert, mert a honi munkadoknak is annyi tapasztalatuk van a szakszervezetekkel, mint a honi munkavallaloknak. Azt latjak, hogy egy rakas barom ingyenelo azert nem dolgozik, hogy tobb penzt kapjon.

Ha vallalkozo lennek, nekem se kellenenek az ilyen dolgozok. Mondom ezt dolgozokent.

Miert az elmult idoszakban volt ertelmes sztrajk itthon? Vagy volt masra hivatott a szakszervezet, mint lebenitani egy varos/fel orszagot, hogy tobbet szedjenek ki mindenki zsebebol?

Akkor milyen peldakra lapozva lennenek boldogok, hogy letre akar hozni valaki egy ilyen szervezetet?
A Munkatörvénykönyve kimondja, hogy minden cégnél, ami min. 15 főt foglalkoztat kötelező üzemi megbízottat választani. Ha a munkavállalói létszám meghaladja az 50 főt, akkor pedig üzemi tanácsot kell alakítani. Az ÜT tagjainak számát a MT sávokban adja meg, pl 300 és 500 fő között 7 fős ÜT-nek kell lennie.
Sajnos, a törvény nem szankcionálja, ha nincs ÜT, ennek alakításáról a munkavállalóknak kell gondoskodniuk. Ezzel szeretnek is takarózni a vezetők, de a management is felkérheti a munkavállalókat az ÜT megszervezésére.
Ha sikerült a választásokat eredményesen lebonyolítani, akkor az ÜT-nek érdemes elgondolkodni, hogy akarnak-e valamilyen szakszervezettel kapcsolatot kiépíteni, van-e olyan szakszervezet, ami passzol a cég profiljához. Magyarországon működik a szakszervezet ÜT nélkül is, vagy akár párhuzamosan is, esetleg átfedésekkel, de szerintem ÜT nélkül, csak csak magányos harcosok lehetnek a szakszervezitesek a multiknál.
Azt speciel sehol sem látom hitelt érdemlően bizonyítva, hogy az érintett lakosság a sztrájkolókkal szolidáris lett volna. Szerintem kimutathatóan az ellenkezője igaz (az első nap kivételével.)
@papillon: Egyetertek. Ensem talalkoztam senkivel sem szuk, sem bovebb, sem budapesti, sem videki emberrel, aki szolidaris lett volna, eltekintve par, a neten lezengo orulttol, aki ki sem mozdult a sztrajk alatt a szobajabol.
Ja, azt meg sohasem fogom megérteni, hogy miért kell egy cégnél 26 szakszervezet (azon kívül, hogy hájfejű vezetői így aztán szépen keresnek). Szét lehetne szedni egy kicsit azt a céget, hogy egy-egy részre kevesebb ingyenélő jusson.
Kiváncsi lennék, hogy a támogatók hány százaléka budapesti. Bivalybürgözdről könnyű támogatni :-)
A BKV-s sztrájk azért rossz példa, mert az a cég, amely BKV szinten működne, BKV-s menedzsmenttel, dolgozóval, eszközökkel, az nemhogy konszolidációt kapna, hanem rövid idő alatt a betonalapig lebontanák, mert hogy a versenypiacon így nem lehetne élve maradni.
Inbev nevezetű belga cég dolgozói pl. úgy tüntettek kiszervezés ellen, hogy bezárták az irodaházba az igazgatójukat egész éjszakára:D:D nemkell ehhez se szakszervezet, se ÜT.
@_nikk_: A franciaországi Caterpillarnál is volt hasonló eset 1-2 éve :)
Poénnak jó, de nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő "tárgyalástechnika".
Javaslom mindenkinek, akinek problémái vannak a munkahelyén, de nincs munkavállalói érdekvédelmi szervezet, és lát annyit a cégben, hogy ne mondjon fel, mert hiszi, hogy lehet változtatni, az kezdjen el az ÜT alapításán agyalni. Én megléptem ezt, végig is vittem, mert találtam olyanokat a cégnél, akik ebben aktívan részt vesznek. Megcsináltuk a jelölést, választás, megalakultunk, felvettük a kapcsolatot a cégen belül a külföldi ÜTkkel. Már látszanak az első eredmények (2 hónapja indultunk), de sok munka van még benne.