Egy barátunk kiköltözött Venezuelába, így monstantól bepillanthatunk a bolivári forradalom mindennapjaiba: hogyan néz ki közelnézetből az élet a híres-hírhedt Chávezlandben.

Az arepa tipikus alapétel a Karib térségben. Kerek kukoricalepény, amit félig kettévágnak és megtömnek mindennel, amivel csak lehet. Főleg hússal, sajttal és avokádóval. Egy ilyen, „teljes műsoros” ebéd (vagy éppen reggeli, mert annak imádják a leginkább), nem is olyan olcsó mulatság, ha az ember nem otthon csinálja, hanem veszi, egy úgynevezett arepera-ban.

Namost mint tudjuk, Venezuelában szocializmus épül, mégpedig XXI. századi. Így kezd érthetővé válni a képeken látható jelenség, az „arepera socialista”, azaz szocialista arépa-faló, ami jelenség nemrégóta látható Caracas utcáin. Külön közleményben láthatjuk a falon az árkülönbséget egy burzsuj, kapitalista arepa és egy rendes, szocialista arepa ára között, bár kinézetre és ízre természetesen ugyanolyanok. Ez így is van rendjén, hiszen a szegény caracasi proletárok megérdemlik, hogy kis pénzükből jóllakjanak a megszokott arepájukkal. Ez tökéletesen egybe is vág Chávez számos hasonló törekvésével, hogy a nincstelen és bár elég nyomorult körülmények között, de mégis gyermeki nemtörődömséggel élő tömegeket ajnározza egy kicsit.

És így megszületett a XXI. századi eklektika dél-amerikai példája: a hipermodern, szocialista gyorsétteremlánc.