Demokratikus vita

2010.11.15. 08:00 ferisegitenikell

Rövid bejegyzés lesz ez az előző posztom nyomán kirobbant elkeseredett Trianon-vita apropóján. A demokratikus nyilvánosságról, kevésbé flancosan a TV-ről és a politikáról fog szólni.

Nemrég kivették a kábelcsomagunkból a BBC-t. A CNN továbbra is olyan, mint mindig is volt, azaz percrekész, komolytalan riportok tömkelegével szolgál. Euronewsunk hol épp van, hol egyáltalán nincs, hol meg csak franciául hajlandó megszólalni, ami számomra a kettő közötti határesetnek minősül. A 90-es évek német adódömpingje után meg, amikor is harminc csatornánkból vagy huszonhaton el lehetett csípni a Wettervorhersagét, azt voltam kénytelen konstatálni a közelmúltban, hogy alig maradt néhány német adónk. A sámánok időszemléletének problematikáját és belga bajnokik élőben viszont rendszeresen műsoron vannak, csak ugyebár minek.
 
Mégis szoktam néha látni demokratikus vitákat. A Konzervatórium becses szerzői bármelyik pillanatban itt lehetnek lehurrogni, hogy ezt miképp képzelem, úgyhogy inkább elmagyarázom.
 
Meghívnak vezető, az épp tárgyalt területért felelős politikusokat, felkészült, többnyire évtizedes tapasztalattal rendelkező szakértőket és a civil társadalom elismert és releváns (adott esetben egyben közismert és népszerű) tagjait. És egymásnak eresztik őket. Ez nem mást jelent, mint hogy a nemzet színe előtt megvitatja a döntéshozói, a mélytudású és a különösen érdekelt fél, hogy hogyan is állnak a dolgok és mi a (nem-lenini értelemben vett) teendő. Az ilyen demokratikus politikai vitaműsorok házigazdái szintén felkészültnek szoktak tűnni, és határozottan kézben tartják a beszélgetéseket, visszakérdeznek, pontosítanak, ellenvetnek ha kell. Eközben ráadásul a témával kapcsolatos alapvető tények is bemutatásra kerülnek, meg még ajánlatokat is kapunk hogy minek hol érdemes utánaolvasnunk.
 
Végig sumákolni, cselesen kitérni, durván elhallgatni nem lehet, a demokratikus vitaműsor már csak ilyen.
 
Ha hirtelen azt kérdezné valaki, hogy milyen legyen a demokratikus nyilvánosság a 21. század elején, azt mondanám, hogy ilyen: a politikus, a szakértő és az aktivista a nyilvánosság legnépszerűbb terében (a képernyőn) ütköztesse, egyeztesse a véleményét. Az elmélet, a gyakorlat és a hatalom problémái egymáshoz képest, egymással kommunikálva jelenjenek meg milliók számára.
 
Ilyesmi nálunk, ahol a szakértelem nagyobb dicsőségére szakértők a nyilvános térben szinte kizárólag egymással beszélgetnek, egy-egy aktivista néha bekerül kuriózumként, hogy „mesélhessen”, a politikusok meg maximum épp hajlandóak szóba állni egymással, talán furcsán hangzik. Pedig érdemes lenne megpróbálni. A demokrácia aligha látná kárát.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr642448127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

@ashnur: érdekes videó egy érdekes kísérletről, annyit jegyeznék meg, hogy mint azt a kommentek között is írják, a cím kissé félrevezető, hiszen az előadás inkább a demokratikus érvelési technikákról szól, semmint a vitáról, és erre kínál egy számomra meglehetősen utópisztikusnak tűnő megoldást, ami 1. nem von be nagyon széles tömegeket (csak egyetemi hallgatók) 2. nem hinném, hogy politikai döntéseket befolyásolna (ld. fenteslent.blog.hu/2010/11/08/beleszolas_nincs) 3. nem helyettesíti a politikai vezetők és a tekintélyes szakértők közötti nyilvános vitákat, legfeljebb eszközöket ad a kezébe.
süti beállítások módosítása