A hazai felsőoktatásról szóló posztomban említettem, hogy a felsőoktatás elhoffmanozása veri be az utolsó szöget az ország elbutításának koporsójába. Sajnos az új oktatási törvény általában leginkább azokat a fiatalokat sújtja, akik számára pont a tanulás jelentené az egyetlen esélyt arra, hogy kitörjenek mostani siralmas helyzetükből.

Gondoljunk csak a felsőoktatásra, hisz az államilag finanszírozott férőhelyek csökkentésének üzenete a következő: tehetség helyett tehetősség. Mivel 16 évesen már nem lesz kötelező az iskolában rontani a levegőt, nyilvánvaló, hogy sokan az érettségi közelébe sem kerülnek, ami az egyik szükséges, de nem elégséges feltétele a felsőoktatásba való belépésnek.

Sokan vagyunk, akiknek nem tetszik, hogy az új oktatási tákolmány a legrászorulóbbak esélyeit rontja leginkább, de akad olyan is, aki cselekedett, úgyhogy van egy története is. Salamon András filmrendező, tanár, doktorandusz az, akire az előző mondatomban utaltam.

Véleménye szerint a 21. században bizonyos kulcskompetenciák hiánya alapvetően megakadályozza a munkaerő-piaci integrációt, ezért tömegek számára vált létkérdéssé ezek legalább alapszintű elsajátítása.

Salamon András azt tapasztalta, hogy azok a fiatalok, akik valamilyen filmoktatásban vettek részt, rövid idő alatt képesek voltak fejleszteni szociális és kulturális kompetenciáikat. A döntően hátrányos helyzetű célcsoport tagjai elsajátítottak egy olyan – korábban ismeretlen – munkakultúrát, ami növelheti esélyeiket a foglalkoztatás piacán. Hasonló segítői módszerrel dolgozik például Bódis Kriszta a hétes-telepi alkotó és fejlesztő programban.

Salamon András koncepciója alapján, az ő vezetésével  - no meg néhány lelkes szocmunkás-, építész-, bölcsészhallgató segítségével - 2010 nyarán, Magyargécben,  az MTA Gyermekszegénységi Elleni Programjának bázisán indult el az első Roma Filmiskola Program.

Az önként jelentkező fiatalok először filmelméleti alapozásban vettek részt. A filmtörténet klasszikusait és a nemzetközi kortárs alkotásokat elemezték a nyolc általánossal sem rendelkező és mindenféle kultúrától elszigetelt cigány fiatalokkal.

Ezután egy intenzív gyakorlati kurzus következett, melynek során megismerkedtek a filmkészítés alapjaival, majd megtervezték és elkészítették életük első filmjét, amely egyben a Roma Filmiskola első, azóta sok nemzetközi és hazai vetítést megért vizsgafilmje lett. Tíz év múlva: ez lett a címe a filmnek, melyről talán tudnék írni néhány sort, de azt gondolom, hogy épp elég beszédes lett a maga az alkotás.

Miért gondolom, hogy érdemes foglalkozni a Roma Filmiskolával? A program bizonyítéka annak, hogy a tehetség, akarat, munkakedv nem státusz vagy bőrszín függvénye, a legszegényebbekben és a romákban is éppúgy megvan, mint bárki másban, és bizonyítéka annak is, hogy az oktatás egy járható útja annak, hogy a társadalom peremén lévő embereket hozzásegítsük ahhoz, hogy ők maguk képesek legyenek boldogulni, s ezáltal visszakerüljenek a társadalom kerékvágásába.

(kép forrása)