Miért nem borul zöldbe a Madách tér, annak ellenére, hogy a lehetőség most adott rá?

Erzsébetváros lakosai szeptember 24-től közel egy hónapon keresztül adhatják le szavazataikat a Madách tér átalakítására benyújtott, és a terv- és ötletpályázat szakmai bírálóbizottsága által kiválasztott hat látványterv  egyikére aszerint, hogy melyiket illetnék lakossági különdíjjal. E mellet a Mondja el véleményét a Madách tér tervpályázatáról! felhívással egy hónapon keresztül várják véleményünket.

Mindez szép és jó. Végre örülhetünk, hogy valami pontosan úgy működik, ahogy annak egy modern várostervezés mellett működnie kellene. A Madách tér újragondolására diákpályázatot írtak ki, a nevezők közül a legjobbakat pénzjutalomban részesítik, a győztes pályázat kiválasztásánál pedig figyelembe fogják venni a lakosság véleményét is. Az elsővel próbálják bevonni a friss és újszerű elképzeléseket, a másodikkal ösztönzik azokat, míg a harmadikkal megteremtik a civil kontrollt. Ennél többet nem is kívánhatnánk, ami viszont meglepő, hogy a hat kiemelt pályamű egyikéről sem tudunk egyértelműen pozitív véleményt megfogalmazni, sőt!

Nem árulunk el újdonságot azzal, hogy Budapestnek minél több rendezett, zöld területre van szüksége, ahol a fák és virágoskertek között van hova leülni elolvasni egy újságot, vagy csak hallgatni a víz csobogását miközben magunkba szívjuk az őszi nap melegét. Például Párizs tele van szebbnél szebb közparkkal, amik csak hozzáadni tudnak a francia főváros amúgy is kellemes hangulatához.

Amikor Budapesten egy olyan ritka lehetőség adódik, hogy egy közteret a parkoló autóktól elvéve az ott élőknek szándékoznak átadni – főleg mindezt a belváros kellős közepén és szinte már hihetetlen módon, de felülről jövő kezdeményezés hatására –, minden alkalmat meg kell ragadni annak érdekében, hogy a megvalósítás ne csússzon félre. Ezzel szemben most az látszik, hogy a kiválasztásra, ezáltal nyilvánosságra került tervek mindegyike esetén szembeötlő koncepció a minél nagyobb terület térburkolóval való lefedése. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért öszvérben gondolkozunk, ha lehetne paripánk is?

Vajon minden terv hasonló elgondolás mentén készült, vagy a szakmai zsűri véleménye fogalmazódik meg abban, hogy azok a pályaművek kerültek kiválasztásra, amik szerint a teret ezentúl aszfalt helyett kockaköveknek kellene borítania? Az addig örvendetes, hogy ezentúl nem autók parkolnak ott, de ez azért valahol mégis csak a jól ismert csöbörből vödörbe esete. Pedig a pályázati kiírásban öröm volt olvasni a kerület vezetésének arra irányuló kijelentéseit, miszerint felismerték azt, amire a városrésznek igazából szüksége van. „A tér helyzetéhez méltatlanul jelenleg autóparkolóként működik.”, vagy: „Erzsébetváros az egy főre jutó zöldterületek vonatkozásában a többi kerülethez viszonyítva a legkedvezőtlenebb helyzetben van.” Az ilyen és ehhez hasonló mondatok láttán meg voltunk róla győződve, hogy egy régóta dédelgetett álmunk valósulhat meg azzal, amikor a Madách tér parkolója átalakul. Ezért nyugodt szívvel vártuk a pályázat eredményét, hisz úgy látszott minden feltétel adott ahhoz, hogy a budapesti közparkok viszonylatában is egy igazi gyöngyszem születhessen.

Annyira egyértelmű volt a helyzet, hogy most azzal, hogy napvilágot láttak a lehetséges nyertes pályaművek, szinte szóhoz sem jutunk a döbbenettől, de vegyük őket sorra:

A – kreatív zöldesítés. A tervben nem sikerült felfedeznünk a centralizált parkot, mint ahogy a zöld felületnek a mutatóban elhelyezett pár – acélkeretes, mobil és forgó(?) – díszfára korlátozását sem neveznénk kreatívnak.

B – ez leginkább a szemközti Városháza tér zöld foltjaira emlékeztet, ahol szintén több a macskaköves burkolat a parkban, mint a zöld terület. Igaz azzal szemben itt legalább le lehet ülni.

C – merengő tér. Ebben bár megjelenik a víz, de azon és a betonon kívül semmi más nem.

D – ez a terv tartalmaz szökőkutat. Minden esetre azért, hogy ne legyen teljes az örömünk, mert bár a zöld felület növelését fákkal biztosítják, a látványterven összesen egyetlen egy(!) fa szerepel. Végül is, minden csak viszonyítás kérdése, a jelenlegi állapothoz képest az egy valóban növekedést jelent.

E – talán ez a terv áll legközelebb a mi elképzelésünkhöz. Viszont azt senki sem vitathatja, hogy a Nemzeti Színház Duna felőli oldalában kialakított szintén kültéri színpadánál mi sem bizonyítja jobban, hogy a város közepén a meglévő forgalom és annak zajhatása mellett egy szabadtéri színpad építése nem más, mint felesleges pénzkidobás. Helyére mehetnének a hőn áhított virágok és a szökőkút. A Nemzetinél a tízpercenként járó HÉV az, ami lehetetlenné teszi a kültéri előadások tartását.

F – igaz, hogy náluk van csobogó, és a látványterveken, ha összeadjuk őket, akkor a szabadjára engedve növő füves ágyások társaságában hat fát is meg lehet számolni, de a rendelkezésre álló felület zömét mégiscsak különböző térburkolók fedik.

Láthatjuk a kiemelt felhozatal azért még messze van a kívánatostól. Viszont megragadta a figyelmünk, hogy egyelőre részleteikben megvalósítható tervekről beszélnek, ebből arra következtethetünk, hogy a fentiek közül jelenleg egyiket sem szeretnék egy az egyben kivitelezni. Ez jó hír! Mivel most van lehetőségünk kifejezni igényünket – főleg úgy, hogy még kérnek is rá, hogy véleményünkkel formáljuk a leendő életteret – egy zöld Madách tér érdekében, használjuk ki azt! Ezért amennyiben a fentiekkel ti is egyet értetek írjátok meg a madachter@erzsebetvaros.hu e-mail címre.

Az első kép forrási: innen.