Egy kis katasztrófaturizmusért elég elmenni a Kossuth térre

2012.10.18. 07:30 er13a18

wpp2.jpgA World Press Photo kiállításaira járni trendi dolog, legalábbis erre enged következtetni, hogy évről évre nő azoknak a fiataloknak a száma, akik az éves to-do listájukon a múzeumlátogatást az éppen aktuális World Press megtekintésével pipálják ki. Pedig nem kellene ennyire presztízskérdést csinálnunk belőle, idén például, hogy csak a fotós trendkiállítások szűk körénél maradjunk, ugyanolyan jó, ha nem jobb volt a Robert Mapplethorpe-retrospektív a Lumúban. Növekvő népszerűségében biztosan közre játszik, hogy a katasztrófa és az erőszak ilyen koncentrációban tálalva elég megrázó élmény, de hát a híradások – és miért lenne ez alól kivétel a nyomtatott vagy az online sajtó – pont erre apellálnak.

Ami a World Press-szel kapcsolatban mégis elgondolkodtatott, és ami miatt egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem, az az, hogy segítségével nagyon szép összehasonlítást kaptam a világ különböző pontjain élők totálisan eltérő forrásból eredő problémáiról. A kiállítást végigjárva szemünk előtt éles ellentét bontakozik ki arról, hogy az emberek mivel küzdenek, pontosabban mivel küzdöttek 2011-ben, legyen az nyugaton, a közel- vagy a távol-keleten. A lakáshitelét fizetni nem tudó amerikai család kilakoltatása és az oslói tömeggyilkos áll szemben az arab tavasz véres eseményeivel, valamint a Japánt sújtó természeti katasztrófa következményeivel.

wpp3.jpg

Érdekes volt látni, hogy mennyire determinálja személyes drámáinkat az, hogy hol élünk. Mint ahogy meghatározza azt is, hogy kinek mi jelent gondot és az miből fakad. Természetesen elkezdhetnénk rangsorolni a Líbiában elesetteket, akik a szabadságukért harcoltak, vagy a fukusimai atomreaktor robbanását követően a tiltás ellenére is a körzetből haszonállatokat mentő aktivistákat, akik a saját életüket kockáztatták a sugárzást már amúgy is elszenvedett állatokért, vagy annak a lánynak az esetét, aki a New York-i rendőrök utcai motozása ellen tüntetett és letartóztatták. Ugyanígy azt is, hogy hol jelenik meg a katasztrófa: az egyén, a csoport, a nemzet vagy a régió szintjén.

De van-e ennek értelme? Van-e jogunk arra, hogy egymás alá vagy fölé rendeljük más emberek problémáit? Valószínűleg nincsen, hiszen mindenki számára az őt érintő a legfontosabb, és ezért senkit sem kérhetünk számon. És itt belevehetjük egy másik párhuzamban, hogy a komcsi vagy náci bűnök-e a nagyobbak. Maximum arról tudunk nyilatkozni, hogy saját élethelyzetünkben minket mi érint meg leginkább, mivel tudunk jobban azonosulni, vagy mi vált ki belőlünk nagyobb empátiát. Ez viszont mind-mind egyénfüggő. Mint ahogy szubjektív az is, hogy rám a legnagyobb hatással a természet-sorozatban látható képek voltak, amik nem emberi sorsokra, hanem az állatok kiszolgáltatottságára hívták fel a figyelmet.

wpp1.jpgA kiállítás megtekintése után az, akinek van rá ideje, és még kitart az érdeklődése is, a számítógépes terem elég komoly háttéranyagában merülhet el. Itt a díjazott fotóriporterekkel készített interjúktól kezdve a kiállítottnál bővebb képanyagon át a korábbi évek fotóiig minden megtalálható. A rendszerezés nem is haszontalan, mert a kiállítás elrendezése nem a legszerencsésebb. Áttekinthetőbb lenne, ha az azonos kategóriába tartozó képek egymás mellett kerülnének bemutatásra, mert így bármennyire is próbáljuk fejben tartani, egy idő után már követhetetlen, hogy amellett, amit éppen látunk, kategóriájában ki és mivel volt még helyezett.

Ha valaki el szeretett volna menni, csak eddig elmulasztotta, vagy netalán most kapott kedvet a World Press Photo 2012 kiállításhoz, akkor azt - mielőtt Budapestről tovább vinnék - a jövő hét végéig, október 28-ig nézheti meg a Néprajzi Múzeumban.

Képek forrásai: innen.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr774854162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Játékra a cím: Our word by Eyes of The Press in 2012