Hogyan is hülyítették a népet az elmúlt 20 évben?

2013.10.18. 11:37 notandanafn

 

 

trollfoci.jpg

A magyar futballválogatott által Amszterdamban elszenvedett 8-1-es vereség után napvilágra kerülő kommentekben, megszólalásokban és nyilatkozatokban a keserűség és a düh helyett talán nem is olyan meglepő módon a „na ugye megmondtam” kétes elégtétele, a diadalittas káröröm uralkodott.

Kár tagadni, hogy ehhez természetesen hozzájárul az ellentétekkel terhes politikai hangulat, a több száz milliárdos stadionépítések és az ország általános gazdasági helyzete közötti éles ellentét, az emberek saját politikai meggyőződésük igazolásaként szinte diadalként érték meg a vereséget (Csak néhány idézet a kommentek közül: „Még több stadiont nekik”, „Azért nem tudnak focizni, mert nincs elég stadion”.)

Ez az általános közhangulat lassan odáig fajul, hogy az emberek már szinte örülnek, ha a magyar futballválogatott veszít, mert akkor Orbán Viktornak biztos, hogy rossz kedve lesz. Olyasfajta öncsonkítás ez, mint amikor Aaron Ralston hegymászó kénytelen volt levágni a saját kezét, hogy a sziklafal szorításából szabaduljon- csak éppen mi ettől még sehonnan sem fogunk szabadulni, viszont elveszítünk valami nagyon fontosat.

Persze lehetett sejteni, hogy ezek után a selejtezősorozat utolsó meccsén, a Magyarország-Andorra mérkőzésen a kommentátorfülkében is elszabadul a pokol. Ennek a mélypontja talán az volt, amikor Knézy az újságírói etika, és egyáltalán, a szakma alapjait felrúgva kezdte el mindentudó orákulumként bírálni- mit bírálni, ordenáré módon ócsárolni- a meccs szünetében nyilatkozó egyik riportalanyt úgy, hogy neki már nem volt alkalma reagálni rá. Ilyet egy komoly sajtóorgánum munkatársa a világon sehol sem engedhet meg magának. Ha a rövid interjút készítő riporter rendelkezett volna elég ismerettel, bátorsággal, vagy idővel, akkor szembesíthette volna interjúalanyát, Csank Jánost a kijelentéseiben rejlő ellentmondásokkal, azonban nem tette meg ezt. Ezek után Knézy a vásári nyilvánosság olcsó eszközeivel élt, amit általában a leghangosabb kofa vív ki magának: a csak nála bekapcsolt mikrofon mellől biztonságban szólogatott be annak, akitől már rég megvonták a válaszadás lehetőségét.

mém.jpg

Persze mindezt Knézy ma Magyarországon minden komolyabb megrökönyödés kiváltása nélkül megtehette, hiszen a magyar futballal kapcsolatos kommunikációban az utóbbi időben Szalai Ádám nyilatkozatának köszönhetően egyfajta önleleplező hangulat kezdett el uralkodni, sorra kerülnek elő az önjelölt megmondó-emberek. Szalai Ádám nyilatkozatát lassan annyian idézik, mint az öszödi beszédet, de van abban valami ironikus, hogy pont az a rész hangzik el a legtöbbször, ami ugyan kétségtelenül leghangzatosabb, ugyanakkor a Szalai által használt értelemben talán a legkevesebb valóságtartammal bír, legalábbis a leginkább vitatható. Ez a „húsz éve hülyítjük a népet”-kijelentés, ami alatt Szalai azt értette, hogy minden világverseny selejtezője előtt irreális célokat fogalmazunk meg, vagyis azt, hogy azért szeretnénk kijutni. Tényleg ennyire elképzelhetetlen lenne, hogy részt vegyünk egy világversenyen? Elárulom: nem. Vannak ugyanis objektív mércék. Magyarország a (a legutóbbi, szeptemberben kiadott lista alapján) 30. a FIFA-ranglistán. A futball vb-nek 32 résztvevője van. Az eredmények alapján tehát a magyar válogatott biztos résztvevője kellene, hogy legyen a vb-nek, hiszen az objektív rangsor alapján benne van a világ 32 legjobb csapatában, más kérdés, hogy a tényleges összeállítás a földrajzi eloszlás, a selejtezőcsoportok kontinensenkénti különválasztása miatt másképp alakul.

De ha már Szalai az elmúlt húsz évet emlegette, idézzünk fel néhány eredményt ebből az időszakból. A magyar válogatott két éve Svédországot verte EB-selejtezőn, 2000-ben pedig döntetlent játszott Olaszországgal. Barátságos meccseken pedig 2007-ben 3-1-re vertük az Olaszokat, 2004-ben 2-0-ra a németeket (Németországban), 2002-ben 1-1-et játszottunk a spanyolokkal, előtte 98-ban pedig ugyanezt az eredményt értük el az angolok ellen. És ezek a világ szoros élvonalába tartozó csapatai.

Ennek alapján nem lehet azt mondani, hogy hibás az a hozzáállás, hogy úgy indulunk neki egy világ-vagy Európa-bajnoki selejtezőnek, hogy alapvetően nem mi vagyunk a legesélyesebbek, és nehéz lesz, de azért a kijutás a cél. Elárulom: ha a következő selejtezőknek nem így vágunk majd neki, az a magyar futball végső lezülléséhez fog vezetni.

Nem tudjuk ugyanis majd mi alapján számon kérni a játékosokat, sportvezetőket, elégedetten kell majd hátradőlnünk adott esetben egy Andorra ellen elért döntetlen után, mert már „a Szalai is megmondta”. Az elkövetkezendő tíz, tizenöt évben- amíg ki nem nevelődik a következő futballista-generáció- mindenki mutogathat majd lefelé, hivatkozhat majd arra, hogy nem 25-27 évesen fognak majd megtanulni futballozni, alulról kell felépíteni mindent.

És a legviccesebb az lesz, hogy ettől még egy futballista sem fog kevesebbet keresni. Mert nem az a Knézy által ironikusan emlegetett 200 ezer sok, amit az MLSZ egy döntetlen meccs után ad, hanem az a sok millió, amit a legjobbak még egy magyar klubcsapatban is megkereshetnek havonta, a másodosztályú külföldi csapatokban játszó, vagy a jobb csapatok kispadjait koptató játékosok fizetéséről már nem is beszélve (Szemléltetésként álljon itt egyetlen adat: Dzsudzsák Balázs Moszkvában évi egy milliárd forintot keres).

Ugyanis megpukkadhat Knézy Jenő, leállíthatják az összes stadion építését, mégsem tehet senki semmit az ellen, ami az átlag magyarnak bizony a legjobban fáj: ezek a fiúk nem fognak kevesebbet keresni.

Nem fognak, mert egy szponzornak még Magyarországon is jobban megéri támogatni egy futballcsapatot, ha kimegy az a pár ezer néző a meccsekre, és adott esetben még ott van a tévés közvetítés is, mint mondjuk egy pár száz példányban megjelenő könyvbe betenni egy reklámot.

footbal-hungary.jpg

Szalai Ádám nyilatkozatában azonban nagyon sok fontos, helytálló megállapítás is volt. Például, hogy a magyar válogatottnak a komolyabb eredmény eléréséhez olyan szövetségi kapitány kellene, aki nemzetközi szinten is letett valamit az asztalra (és aki ennek alapján értelemszerűen csak külföldi szakember lehet.) Ez nem rossz recept: gondoljunk csak Rehhagelre, aki 2004-ben EB-győzelemig juttatta az esélyesnek aligha gondolt görög válogatottat. (Hozzátéve azt, hogy Görögországnak egyébként 2004-ben 24/!/ év után először sikerült kivívnia egyáltalán azt, hogy az EB-re kijusson.)

Ahhoz viszont, hogy egy ilyen szakember Magyarországra jöjjön, elárulom, mi kell: PÉNZ. Amiből a magyar futballra már így is túl sokat költenek.

A másik fontos dolog, hogy sokkal több fiatal futballista kell. A rendszerváltozás utáni beruházások következtében abszolút megszűnt az- egyébként meglepő módon korábban még Budapesten is jelenlévő- grundkultúra, aminek keretein belül naponta több százezer gyerek rúgta a bőrt pusztán kedvtelésből az ország különböző közterein. Az ificsapatok edzői, futball-szakemberei országszerte járták ezeket a grundokat, innen is fedeztek fel tehetségeket, de egy futballcsapat játékos-toborzóin egy-egy alkalommal csaknem ezer gyerek megjelent. Ez mára már gyakorlatilag teljesen megszűnt.

Radikálisan kellene emelni tehát a létszámot. A Bozsik-programnak köszönhetően 80-ról 120 ezerre emelkedett az 5 és 14 év közötti labdarúgók száma, de ez még mindig kevés, legalább 200 ezer gyerek kellene. Ugyanez a helyzet a futball-akadémiákkal is- mire ez a néhány száz gyerek eljut a felnőtt korosztályba, jó, ha egy olyan lesz, aki nemzetközi szinten is megállja a helyét. Az akadémiákra költött pénzt ezért a klubcsapatok játékos-nevelésének kiszélesítésére kellene fordítani, mert az igazi tehetségek felfedezéséhez és kineveléséhez sokkal nagyobb merítés kell annál, mint ahány gyerek egy-egy ilyen akadémiában megfordul.

És végső soron Szalai Ádámnak abban is igaza volt, hogy nem várható el, hogy ezek a játékosok kihozzák a maximumot magukból mondjuk Bukarestben vagy Hollandiában, több, mint ötvenezer néző előtt, ha nincsenek erre mentálisan felkészítve. Ezen viszont sajnos a hasonló nyilatkozatok sem segítenek.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr185581296

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Focikonteó* a köbön! 2013.10.18. 13:35:57

Legyen meg itt is, amit a Szabad Város blogon agyaltam (http://szabadvaros.blog.hu/2013/10/15/focikonteo_a_kobon): A csapból is a „történelmi” holland-magyar meccsen való rágódás folyik, az „elmúltnyolcegy” és társai, de minek, kérdem én nagy tis...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szív kellene, nem pénz!Az utánpótlás az egyik ludas. Eleve úgy nevelik a jövendő focistákat, hogy különbnek képzeljék magukat mindenkinél. A nagy arc, megvan. Erőnlét, meg a többi hiányzik.
Véletlen az, hogy ennyi focista hal meg fiatalon? Erről a sportorvosok tudnának beszélni. A szív amiről írtam, kétszeresen is fontos. Először, hogy ne a pályán haljon meg a fiatal focista, másodszor, ahogy egykori edzőm mondta: Nem kérek sokat, de azt szívből csináljátok. Erdei Madár, ha bemegy egy edzőterembe látogatni, a belépés után már jár keze lába! Élvezi amit csinál! Szívből csinálja! Mikor lesz ilyen focistánk? Ha lesz, akkor újra lesz magyar foci.
Mi a baj? A teljesítmény. Ahogy elvárom az autószerelőtől, asztalostól, marketingestől stb. ugyanúgy elvárható ez a magyar válogatottól és a kluboktól is.
De nincs. Ellenben van töménytelen és igazságtalan TAO pénz, tömegsportok részére megközelíthetetlen új stadionok, amiken rossz időben még a játékosok sem gyakorolhatnak, nevetséges nézőszám a lelátókon, furcsa eredmények és még ezernyi dolog. Persze hogy kiakadnak az emberek.
A pénz felvetése is vicc. Eredmények eléréséhez ez édes kevés, elszórni, magánklubokba tömni viszont rengeteg. Ráadásul az állam belenyúlásával (itt is), torzulnak az erőviszonyok, az anyagi háttérről már nem is beszélve.
A tömegsportok támogatása az egész társadalomra pozitívan hatna. Mi meg toljuk bele egyetlen sportágba a pénzt, pedig már évtizedek óta látjuk, tudjuk, ez egy feneketlen bendő. Megint a szokásos idióta mentalitás nyer: csak a kirakat fontos.
Valamihez nem értel,kár hozzászólnod.Rászántál volna némi időt értelmes írást is idekanyaríthattál volna.Így csak magadat égetted.Szakmailag létminimum alatt vagy,pedig volt ez ügyben néhány kiváló poszt!
Hova focizzanak a gyerekek? Politikusokhoz meg oligarchakhoz vagy koztorvenyes bunozokhoz es huliganokhoz? Mert Mon jelenleg ez a ket brigad uralja a futballt. (Nyilvan mashol sem az udvhadsereg es ministransfiuk vannak a fociban, de mo-n CSAK ez van.)
Ebbe a kozegbe eressze egy szulo a gyereket? (Mar ha lenne arra penze ami a profi sportoloi eletvitellel jar).
Mon megszunt a tomegsport intezmenye, ahogy megannyi tarsadalmi kohezios elem.
Valamikor a kisfiú, ha fociztak, hol mint Albert, Tichy, Bene, Sipos, Mészöly nevet adta magának--mert focista szeretett volna lenni.
Ma pedig ha megkérdezik, mi szeretne lenni, akkor azt mondja, hogy politikus vagy képviselő.
Jól is fizet, hazudni , lopni ,csalni lehet és megvéd a mentelmi jog !
Akkor miért is csodálkozunk ?
A szurkolók éppen most szavaznak arról ki kapjon szövetségi kapitányként évi 500 millió forintot..

..ennyi
Azért nehogymááá' Knézy Jr. legyen a hunyó ebben a sztoriban.
Menjen a pénz a fociba csőstül. A magántőke. Az adófizetőkéből meg minél kevesebb. Az államnak nem ez a dolga, hanem az oktatás, az egészségügy pölö.
A 30. hely semmit nem jelent. Közel van a '93 óta vezetett lista legjobbjához. De nagy átlagban mindig sokkal hátrébb volt a válogatott.
www.origo.hu/sport/magyarfoci/20110921-a-27-helyet-foglalja-el-a-magyar-labdarugovalogatott-a-fifa.html
Éppen mondjuk Csank János vezetésével volt a mélypont. A jugoszláv 12:1 is.

Szalai és rajta kívül többen mások is nem azt kifogásolják, hogy sehol soha semmit el nem érő magyar szöv.kap-ok vannak csak, hanem azt, hogy ez az állítás az egész magyar edzői gárdára igaz.
Értem én, hogy kell a hangulat, de a "többszáz milliárd" erős. És oltári nagy baromság az is, hogy még több focizó gyerek kell. Nem kell. Ha egy országnyi gyerek nem elég, akkor három országnyi sem elég. Tehetséggondozás kell mesterfokon, negyed ennyi létszámmal. Így lesz becsülete annak, ha valaki focista.
Azért épít stadionokat ez a majom,mert piramisokat építeni manapság már ciki lenne.