A polmarketing vegykonyhája nem a lényegről szól, így ez a poszt sem. Nem arról szól tehát, hogy érdemes e nekünk egy import- és hiteligényes nukleáris technológiát beszerezni, emelkedő nukleáris és zuhanó megújuló energia árak mellett (nem érdemes).

A legyőzhetetlen Fidesz éppen úgy legyőzhetetlen, mint a legyőzhetetlen nagynémet birodalmi Wehrmacht. Ha végre legyőződik, akkor csúnyán taknyol.

Persze tudni kell taknyoltatni. A saját fegyverét fordítani ellene, saját magával megásatni a saját sírgödrét, a saját Lugerét szorítani a tarkójához. Ehhez a delikát módszerhez kevesen értenek. Gyurcsány például értett hozzá.

A Fidesz „szabadságharcát” nem lehet retorikailag lenyomni egy újgyarmatosító EU-párti dumával. A Fideszt nem lehet középről és nem lehet már balról sem (rezsicsökkentés) előzni.

A Fidesz alapvető, önmagáról szóló állítását kell eléggé nyilvánvalóan megcáfolni. Vagyis, hogy: minden szabadságharc dacára az nem egy hazafias erő, hanem hazaáruló. A párt és a szavazók alapvető identitását kell megingatni tudni. (Ehhez mi most nem bizonyítjuk, csak feltételezzük, hogy a Fidesz-szavazók egy része legalábbis nem úgynevezett „agyatlan zombi”, aki két gázszámláért eladja az anyját).

Szóval ez volt az értelme a 2002-es szoclib győzelmet megalapozó huszonhárommilió romános híres, politikatörténeti mérföldkőnek, az első balliberális xenofób kampánynak, meg - szerényebb kiadásban - a mára megkopott emlékű azeri-baltás őrületnek is.

Ez az értelme (az egyébként általunk is okkal elutasított) Paks II megállapodás körül kialakult kommunikációs sürgölődésnek.

A különbség a huszonhárommillió román és az orosz atom között: 2002-ben még nem volt ott a kertkapuban a Jobbik.

Mert az amúgy kényelmes választási vereségre készülő ballib politikai tömb és (ballib) nyilvánosság, éppen olyan hangszereléssel kritizálja a paksi beruházást, amely Fidesz szavazóból max Jobbik-szavazót bír csinálni (az a kis  kavar, hogy a Jobbik az orosz érdekek egyik térségbeli képviselője - vagy nem -, most ne terelje el a figyelmünket).

A baloldal olyan vereségre készül 2014-ben, amelyben értelmes választás a számára a Fidesz előnyét akár úgy is csökkenteni, hogy a Jobbik növekedjen (extrém konteóban: ha másképp nem megy, a Jobbikkal megveretni a Fideszt ’18-ban).

De a magyar balliberális establishment és az extrémjobb egymásra utalt kapcsolatában ez csupán csak egy újabb szakasza a kölcsönösen előnyös viszonyoknak. Korábban például a széljobb veszély fölépítésével amaz "véletlenül" segített is fölépíteni a széljobbot magát - míg a széljobb jelenléte lehetővé teszi számára a humanista, antifasiszta látszat fönntartását.

Szebb takarodj, Orbán jövőt!