Se múltat, se jövendőt?

2014.01.30. 07:00 énnemvagyok?

orwell_1984.jpg

"Megbűnhődte már e nép a' múltat 's jövendőt!" - nem akarok úgy tenni, mintha egyáltalán nem érteném, hogy mit jelent ez a sor a himnuszunkban, de néha komoly kételyeim vannak. Egyrészt mert az is kérdéses, hogy valóban megbűnhődtük-e a múltat. Jó, lehet, hogy azt igen, mert néha kifejezetten úgy tűnik, mintha Magyarország büntiben lenne. De a jövendőt, kérem? Hát hogy lehetett ennyire biztos a dolgában Ferenc? Mármint Kölcsey. Annyira göröngyösnek tűnt az út 1823-ban a visszapillantóba nézve, hogy úgy gondolta, bármit csinálunk is a jövőben, az legföljebb idegenrendészeti kérdés lehet?

Pedig mennyi minden történt azóta. Trianon plusz ultra. Világ- és rezsiháborúk, véres diktatúrák és elmúltnyolcévek követték egymást ebben a 191 esztendőben.

A 19. században még akadtak kreatív válaszok is arra a kérdésre, vajh’ miért tép minket az a fránya balsors oly rég’... turáni átok stb.

Vezetőink nagy része manapság inkább az egyszerűségre törekszik, amikor a balsors forrását keresi: mások tehetnek róla. És ez egy roppant népszerű válasz, mert könnyű benne hinni. Nagymagyarország-matricás Suzukik tulajdonosainak százai-ezerei gondolkodnak így, de a jelek szerint Magyarország kormányának az a hivatalos álláspontja – legyen szó Trianonról vagy párszázezer honfitársunk meggyilkolásáról –, hogy mi kisangyalként szenvedtük el, ahogy megerőszakol minket a történelem. Épp itt az ideje hát a bosszúnak, most elkapjuk a kis ribancot.

Ezek után jobb érzéssel lehet hozzáfogni az új rendszer felépítéséhez. Nem tudom, hogy kormánykörökben mennyire menő Orwellt olvasni, de valaki vagy átlapozta az 1984-et, vagy mázlijuk volt és ráhibáztak... igen, aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is

Olybá tűnhet, hogy ez a rendszer éppen most bontogatja csak turulszárnyait, mégis, mennél elvetemültebb a hülyeség, amit Orbánék lenyomnak a Nemzeti Együttműködés hol éljenző, hol pedig ‘anyázó torkán, annál nyilvánvalóbb, hogy a kérdés nem ezeknek a hülyeségeknek a mibenléte, hanem az, hogy hosszabb távon mi jöhet ez után.

Nem a politikai konstellációra gondolok. Ha csak az elmúlt száz évünkből indulunk ki, nagy eséllyel inkompetens, gonosz idióták kezében lesz a gyeplő továbbra is - de ha a fehér ló összeesik, akkor teljesen mindegy, merre sarkantyúzzák majd. Viszont - hiába fogy a magyar - lesz még élet a Kárpát-medencében Orbán Viktor után is.

O.U. 70-ben hogyan emlékszünk majd arra, hogy miről szólt a Szabadság téri nácisasos angyalmagyarországos giccskolosszus? Vajon ugyanabba a szoborparkba teszik majd, amiben a komcsi szobrok várják hiába a soha el nem jövő rehabilitációt?

Apropó komcsik, senkiben nem merül fel, hogy a Horthy-korszak bűneit elmismásolni, meg nem történtnek tekinteni, ennek szobrot állítani, mennyire kínosan hasonlít ahhoz az igyekezethez, amivel a Kádár-rendszer a Tanácsköztársaságot idilli babazsúrként próbálta feltüntetni? A páncélvonatok kerekei alá is csak afféle forradalmi szükségszerűségből hullott pár csutkababa. De hát, ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, ugye. Mindenesetre a Horthy-mosdatás és a Kunbéla-mosdatás után a kádban maradó mocskot a jövő generációinak kell kisúrolni. Az persze most is nagyon jól látszik, hogy a múlt (és persze a jelen és a jövendő) lehazudása rövid távon komoly politikai előnyökkel kecsegtet. Retrospektíve viszont az is világos, hogy a hazugság kiderül, és a szoborparkból nincs visszaút.

Sokan foglalkoznak nagyon komolyan azzal, hogy milyen tragikus és kártékony folyamatok zajlanak ma Magyarországon. Igazuk is van, viszont a szerencsétlen magyar fiatalok nem engedhetik meg maguknak azt a pesszimizmust, amit a helyzet indokolni látszik. Hülyék lennénk hurrá-optimisták lenni, amikor Magyarország szobrot állít a múlttal való szembenézésre való képtelenségének, de muszáj megpróbálni pozitív lehetőségként tekinteni erre az egész mizériára.

Hiszen Párkányi Raab alávaló kontárságánál nehéz lenne egyértelműbben rámutatni arra, hogy a múlttal szembenézni igenis lehetséges. Miért is lenne annyira elvetemült dolog arra gondolni, hogy annak ellenére is lehet valaki rendes magyar ember, hogy szembenéz a múltjával?  Sőt, akkor lehet csak igazán.  Persze engem is mindig zavart, hogy olyan könnyen puffogtatják ezt a múlttal való szembenézősdit, pedig nem úgy megy azért, hogy "Szevasz múlt, hű, tényleg, de ronda vagy, na csá"...

Önmagában a történelem ismerete természetesen még kevés a szembenézéshez, és felvállalni egy olyan történelmet, mint a miénk, és büszkének maradni, arra, hogy kik vagyunk, nem könnyű. De nem kéne ettől ennyire rettegni, mert annál azért sokkal könnyebb, mint Gábriel arkangyalt formálni mondjuk Gömbös Gyulából.

gyulaangyal.jpg


A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr325785142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ami a masok tehetnek nyomorunkrol vagy sem c. temat illeti:

- Edward C. Banfield a The Unheavenly City Revisited-ben szepen levezette, hogy a gazdag orszagok szegenyei joreszt azert azok, mert magas az idöprefernciajuk, magas az idö-diszkontalasi ratajuk, tehat nem hajlandoak magasabb jövöbeni haszonert jelenbeni költseget vagy nehezseget, kenyelmetlenseget vallalni, pl. sporolni, befektetni, tanulni, szorgoskodni. Tücsök, nem hangya tipusu eletmod.

- A magyar tarsadalom idö-diszkontalasi rataja kimondottan alacsony, "nyugatias", sporolos: PDF: www.bf.uzh.ch/publikationen/pdf/publ_2149.pdf

- Nemi tulzassal tehat a magyar ember pontosan ugy viselkedik, mint anno a regi holland polgar, aki szorgoskodik, sporol, egyröl a kettöre jut

- Tehat a magyar ember nagyjabol JOL CSINALJA

- Tehat tenyleg masok tehetnek rola, vagy vezetöink, vagy idegenek, TrianonHorthyKadarNacikKomcsikGyurcsanyOrbanBankokAkarkik.

Mondjuk ez most az altalanos szegenysegre vonatkozik, nem a nacik-komcsik remtetteire...
Kezdetben az volt az internet "forradalmi" vívmánya, hogy bárki megírhatja a véleményét.

Újabban pedig az a nagy vívmány, hogy bárki megírhatja bárkinek a véleményét... Mint most éppen a posztoló...

Olyan jó lenne leszokni arról, hogy valaki kényszeresen arról ír, hogy a másik szerinte mit gondol, miért gondolja úgy, vagy éppen mi célból gondolja úgy, ahogy, majd aztán pedig mindezt lerántani a sárba, hogy az úgy miért nem jó...

Bőven elég lenne arról olvasni, hogy te hogy gondolod... még sok is...
Kiváló összegzés, mintha saját gondolataimat olvasnám! Ez a mentalitás sajnos tényleg tetten érhető kis magyar mindennapjainkban: akármilyen szarul menjen is nekem, tuti más érte a hibás (nemzetközi karvalytőke, imperialista IMF, gonosz bankszektor, vagy éppen az egyedüli szórakozásként mindig kizárólag pont a magyarokat froclizni szerető EU). De lobogjon csak a székely zászló, attól majd egy csapásra magától visszacsatolódik Erdély...

Komolyan, semmiben nem különböznek az ilyen jellegű "túlbuzgó" hazafiak azoktól a román/szerb/szlovák "kollégáiktól", akiket akkora vehemenciával utálnak. Történelemhamisításra nálunk ugyanúgy van példa, mint náluk. De ha nem is akarunk konkrétan így fogalmazni, bizonyos dolgok elhallgatására, más színben való feltüntetésere, eltérő hangsúlyozására biztosan. Így pedig valóban nehéz szembenézni azzal, amiről tudomást sem vagyunk hajlandóak szerezni, hogy szembe kellene vele nézni.

De utálhatjuk a németeket is, hogy mit szólnak bele a dolgainkba. Végül is 2010-ben a görögök is rögtön azzal kezdték (miután kiderült róluk, hogy már megint akkora kulimászt mutyiztak össze, ezúttal az államháztartásuk háza táján), hogy persze, ez is azért van, mert a náci Németország, és egyébként még ők fizessenek kártérítést. Csak hát nem is tudom... mintha mégsem attól lenne hangos minden, milyen rosszul élnek. Vagy, hogy ne irigykednének rájuk sokan. Őket nyers erővel kényszerítették a saját múltjukkal való szembenézésre, és ezt meg is tették. Sikerült nekik, na. Ha valaki mondjuk vaskereszttel menne ki karlengetni Berlin utcájára, valószínűleg hamar szájba verné egy lelkiismeretes helyi állampolgár. Nálunk ez valahogy nem sikerült. Volt itt is kényszerítés, de az inkább elfojtásra sikeredett, nem arról volt szó, hogy az emberek megértették volna mi történt. Pedig erre nagy szükség lenn...
Budapesten a munkaerő képzett és olcsó. Tehát a magyar ember igyekszik, szogalmas, és vállalja a munkát. Akkor pedig vagy az ország vezetőiben, vagy a külső körülményekben lehet a hiba. Ja, és a kint dolgozó fél millió magyarra sincs külföldön panasz. Ez is bizonyítja, hogy nem a hétköznapi emberekben van a hiba.
@ColdWellEr:
Kedves barátom. A Vaskereszt régi porosz kitüntetés, a napóleoni háborúk idejéből és óriási presztízzsel rendelkezik, mert nem adták oda akárkinek.

Berlinben minden év május elsején szétverik a fél várost. Nem a karlendítők, hanem azok inverzei.

Az "öntudatos polgár" nem basz be nekik az arcukba, mert rábízza azt a yardra.
Helyes. Akkor ez gondolom azt jelenti hogy soha többet mszp-t.
A Horthy rendszer tisztára mosása kb. ugyanaz a szellemi nívó, mintha azt bizonygatnám, hogy 45 után a szocdem párt jelentős vezetői nem cselekedhettek máshogy: muszáj volt kollaborálni a bolsevik mészárosokkal.

A különbség az, hogy most nincs második világháború, nem szállta meg az országot sem a Wehrmacht, sem a Szovjetunió hadserege. Nem visz el a Gestapo, sem a csekisták. Most Orbán Viktor és üzletfelei az a kényszerítő erő, ami miatt a szellemi kurválkodás hazafias kötelesség lett egyeseknek. Ahogy szokták mondani: a gazemberek végső menedéke a hazafiság. Ez viselkedés jelen állapotok közt felér a hazaárulással. Schmidt Máriák, és Szakály Sándorok elárulták a hazájukat pénzért, és hatalomért. Tudják, hogy amit mondanak nem igaz, de már nincs visszaút. Azt hiszik, olyan mélyen másztak fel a Fideszes seggbe, hogy most már esetleg csak kihányhatják őket.

Jó keresztényként imádkozzunk értük, hogy ezt tévképzetüket feladják, és igent mondjanak a kis Anakin Skywalkerre, aki még bennük él.

Ámen!
@sirwalter: Mi az, hogy Trianon?
Mottó: „Századokon keresztül a magyar a hízelkedéshez szokott, amibűl honosaink nagy részének önmaga túl¬becsülése, gőgje s hiúsága támada: az igaz egyenes szótúl pedig elszokott...
„A közrestség nem engedi, hogy ott keresse a hibák gyökerét, ahol azok valódi fészke van, tudniillik saját szánakozásra méltó tudatlanságában s a legvilágosb oknak sem elegendő gőgjében." Széchenyi.
„Súlyt helyezek arra. hogy elösmerjük, miszerint magunk voltunk okai elaljasodásunknak. mert az egyik leg¬főbb átkunk amaz önámítás. mely szerint hibáink okát mindig másban, magunkon kívül keressük a sanyarú poli¬tikai viszonyokra hárítva mindent, hagyjuk magunkat elbúsulni és elalunni a haza fájdalmat. A nemzet felemel¬kedő korszakát az önismeret vezette be." Vajda János
„A magyarság politikai élete mindig is öntudatlan volt, mint egy félholté”
Erdélyi János 1845. — Miután Szent István kiverte a törzsi arisztokráciát a hatalomból!
A másik lelki- szellemi fogyatékosság, a tapasztalatok szerzésére való képtelenség, melyről Németh László ír, és amit regényhőséről Csibráky-zmusnak nevez.
„A magyarság öntudata egy nagyforgalmu átjáróház, jönnek mennek benne az ismeretek, de nem maradnak meg”
„Természetes belső fejlődést nem ismerünk, az új gondolatok nálunk kiszorítják a régieket, mert nem belőlünk erednek, hanem mindig valahonnét készen hullanak az ölünkbe. S mivel mindig csupán átveszünk valamilyen gondolatkincset, intelligenciánkba nem szántottak barázdákat, nem a gondolkozás folyamatos haladásának eredményei…Olyan gyermekek vagyunk, akiket nem neveltek önálló gondolkodásra, s ha felnőttek semmit se mondhatnak magukénak, tudásuk felületes, lelkünk kívül van önmagukon.” P.J. Csadajev az oroszokról 1828.-ban, (bizony mi is hasonló színvonalon állunk társadalmi fejlődés szintjén!)
Magyar vagyok, és sem én, sem a családom semmiféle felelősséget nem viselt és nem visel a Holokausztért, abban nem vett részt, sem elkövetője, sem áldozata nem volt.

A következő Holokauszt-emlékközpont helyett tőlem nyugodtan lehet építeni egy uszodát.

Az államtól semmiféle emlékműépítésre nincs igényem. Azt gondolom, hogy emlékműveket, emlékközpontokat, mindenféle emléklófaszokat építsen az aktuálisan erre igényt mutató közösség magának, a saját pénzén - szabadon és megkülönböztetés nélkül.
Érdekes hogy orbán ugyanazt csinálja mint a horthy meg a nácijai közbe szobrokat avat ....mintha pedofil kezdene közpénzből játszótereket építeni
„Hiszen Párkányi Raab alávaló kontárságánál nehéz lenne egyértelműbben rámutatni arra, hogy a múlttal szembenézni igenis lehetséges. Miért is lenne annyira elvetemült dolog arra gondolni, hogy annak ellenére is lehet valaki rendes magyar ember, hogy szembenéz a múltjával? Sőt, akkor lehet csak igazán. Persze engem is mindig zavart, hogy olyan könnyen puffogtatják ezt a múlttal való szembenézősdit, pedig nem úgy megy azért, hogy "Szevasz múlt, hű, tényleg, de ronda vagy, na csá"...”

Azért nehéz a szembenézés, mert nem látjuk, hogy mi a célja. A cél ugyanis az, hogy vegyük magunkat végre komolyan. 1867-óta gyakorlatilag az összes rezsim erről akar leszoktatni minket, és Orbán se tesz mást. Pedig talán nem kell túl nagy absztrakciós képesség annak belátásához, hogy a múltbeli sérelmeinkre hivatkozva csak akkor fogalmazhatunk meg követeléseket a külvilággal szemben, ha elismerjük, hogy nekünk is vannak olyan kárpótlási kötelességeink, amelyek az elődeink által elkövetett bűnökből erednek.
Ehelyett mégis annak a múltképnek az uralmát tapasztalhatjuk, hogy mi ugyan senkinek se ártottunk, de a saját helyzetünk azoknak a hátrányoknak tudható be, amelyek az ellenünk elkövetett bűnök következményei, és mondjuk nem a saját jelenkori tehetetlenségünk eredői.
Lehet erre hivatkozni persze. Lehet azt mondani, hogy nekünk ott volt a tatár, meg a török, hogy mi folyamatosan védtük Európát – pedig sose segítettek minket, sőt – és lehet azt is mondani, hogy nélkülünk Nyugat Európa sohase válhatott volna világgazdasági centrummá, amit úgy háláltak meg, hogy nyakunkra ültették a Habsburgokat, a kisantantot, aztán meg az oroszokat. Lehet ezt mondani, csak éppen komolytalan az egész, mert egy külső szemlélő számára azonnal kiderül, hogy itt nem másról van szó, mint a jelenkori tehetetlenségünk igazolásáról és fel magasztalásáról.