A jobboldal berendezkedése

2014.04.25. 18:30 Fent és Lent Vendégszerző

róka_oroszlán.jpg

Szalai Erzsébet írása

1999-ben Oroszlánok és globalizáció címmel könyvet publikáltam az első Orbán-kormány első nyolc hónapjáról. Mai szemmel újraolvasva úgy tűnik, hogy a benne megfogalmazott tézisek és előrejelzések többsége kiállta az idő próbáját.

Az első tézis ahhoz kapcsolódik, hogy – többek heves ellenkezését is kiváltva – a Fidesz nemzedéket oroszlán generációnak titulálom. Paretora hivatkozom itt, aki az elitek körforgásában ravasz, kreatív, de a hatalmat tartósan megtartani képtelen rókákat, és kevésbé találékony, konzervatív, de hatalmi pozíciójukat hosszabb távon is stabilizálni képes oroszlánokat különböztet meg. A rókák új utakat tesznek járhatóvá, majd az oroszlánok beülnek az alapvonásaiban a rókák által megformált új struktúrába, és rögzítik azokat.

Nem vitás, hogy a „nagy” generáció róka volt. Ezen nemzedék reprezentatív csoportja vezényli az 1989-es politikai fordulatot,  majd legjelentősebb alfrakciója, a késő-kádári technokrácia vezényli azt a gazdasági rendszerváltást, melynek révén a félperifériás szocializmus hatalmas robajok közepette félperifériás újkapitalizmussá alakul át. Utóbbi legfőbb jegyei (egy szervetlen újraiparosítás eredményeként) a gazdaság és társadalom kettős szerkezete, a gazdaság nagyfokú kitettsége a világpiaci folyamatoknak, és a megállíthatatlanul növekvő erős egyenlőtlenségek, egyre jelentősebb társadalmi rétegek tartós leszakadása.

A rókák által teremtett viszonyok óriási feszültségei vonzzák be 1998-ban, majd 2010-ben másodszor is a hatalomba az oroszlán generáció reprezentatív csoportját, a Fideszt, melynek szándékai és törekvései és az ezekhez kapcsolódó unortodox hatalomgyakorlási módszerei ellenére sem lehet más funkciója, mint a magyarországi félperifériás újkapitalizmus alapvető egyenlőtlenségi viszonyainak karakteresebbé tétele, szentesítése és stabilizálása. És hogy erre a belátható jövőben valóban képes, annak a 2014-es választási eredmények ékes bizonyítékát adják.

1999-ben azt írtam, hogy mivel a Fidesz generáció szülei nem alkottak önálló nemzedéket, ezen generáció tagjai – különösen annak reprezentatív csoportja – a náluk csak nagyjából tíz évvel idősebb „nagy” generációval szemben, a velük való harcban fogják kialakítani önálló identitásukat – és ez így is történt. (Gondoljunk csak a mai hatvan-hatvanöt éveseknek második Orbán kormány időszakában történő tömeges eltávolítására a társadalmi élet majd minden területéről.) Azzal a megkötéssel, hogy valódi felnőtté válásuk csak akkor következhet be, ha a teljes tagadás után képessé válnak a „nagy” generáció pozitív tulajdonságainak személyiségükbe való integrálására. Ez azonban nem következett be, és nem is várható, hogy bekövetkezik.  A „nagy” generáció talán legfontosabb – és egyben legproblematikusabb – tulajdonságai, a szabadság értékének feltétlen tisztelete egyfelől, az elesettek iránt érzett baloldali ihletésű, küldetéstudattal áthatott szolidaritás másfelől, szinte teljességgel hiányoznak belőlük. Azt írtam róluk, hogy szentimentális hatalomtechnikusok: időnként hisznek különleges nemzeti küldetésükben, a keresztény konzervativizmus eszméjében, a kapitalizmus sajátos magyar útja  megvalósulásának lehetőségében -  de  ebből a gyakorlatban csak egy pragmatikus  hatalomtechnikai megfontolások diktálta döntési mechanizmus működtetésére telik.

1999-ben a Fidesz vezette politikai elit pozicióját bizonytalannak láttam. Hozzátéve: „Legfőbb riválisát azonban már a Bit-es MSZP-s politikusok jelentik, akik szintén alkalmasak a korosztály „reprezentatív csoportja” szerepének betöltésére. S akik – győzelmük esetén – hozzájuk képest nem fognak gyökeresen újat hozni, sem gazdasági-hatalmi szövetségeseik megválasztásában, sem a társadalomhoz való viszonyukat illetően.”  S valóban: az 1998 és 2002 közötti Fidesz-kormányhoz hasonlóan Gyurcsány, majd Bajnai kormánya szintén döntően a nagyburzsoázia kormánya volt – még abban is egyeztek, hogy utódaihoz hasonlóan és a nemzeti retorika ellenére a Fidesz-kormány is inkább a multinacionális tőkét, mintsem a nemzeti tőkét támogatta elsősorban.

Tartalmát tekintve hasonló a két hatalmi csoportnak a társadalomhoz való viszonya, és ezt meghatározó értékei is: mind a középgenerációs „szoclibek”, mind a „fideszesek” alapvetően csupán hatalomgyakorlásuk terepének, semmint olyan emberek csoportosulásának tekintik Magyarország népét, melyért  felelőséggel tartoznak. Taktikailag azonban döntő különbségek mutatkoznak: a „fideszesek” képesek ráérezni a magyar társadalom mentális-érzelmi állapotára és politikai üzeneteiknek ehhez való igazítására, a középgenerációs „szoclibek” viszont szinte egyáltalán nem.

A magyar társadalom többsége a rendszerváltást követően a gazdasági lecsúszás mellett súlyos identitási válságba került: a régi szerepek, identitások elolvadtak, új és vállalható szerepek,  identitások pedig a hatalmas forgatagban nem tudtak kialakulni. A 2010-es választások idején, majd azt követően is, egészen a 2014-es kampányig, a Fidesz nem csak gazdasági felemelkedést ígért az emberek számára, hanem azt is, hogy olyan közösséggé formálja őket – „Együtt az ország” – melyben mindenki számára jut jól értelmezhető szerep – identitás.  „Senkit sem hagyunk az út szélén” – ez nemcsak gazdasági természetű üzenet volt. Bár a Fidesz kormány gazdasági ígéreteit nem tudta teljesíteni – csak a lakosság leggazdagabb tíz százalékának jövedelme tartotta meg reálértékét, mindenki másé csökkent, a legszegényebb tíz százalékhoz tartozóké éppen tíz százalékkal – sikeresen el tudta viszont hitetni az aktív szavazópolgárok nagyobbik részével nemcsak azt, hogy mindannyiukra szükség van, hanem azt is, hogy ők így együtt  szabadságharcos magyarok, akik akár az egész világgal is képesek szembeszállni. A Fidesz kampánygépezete helyreállította, stabilizálta sokak önértékelését – és ezzel ismét megnyerte a választásokat.

Azért is, mert a középgenerációs „szoclibek” most sem tudták eltitkolni, hogy valójában megvetik az országban élő embereket. Bajnai Gordon például legalább kétszer nagy nyilvánosság előtt azt üzente a társadalom tagjainak, hogyha félnek kiállni mellettük, akkor húzzanak magukra narancs színű pólót Fidesz felirattal, és a szavazófülkében tegyék az Összefogás-Kormányváltók mellé az ikszet…

***

A Fidesz államát maffiaállamnak nevezni – miként  Magyar Bálint teszi – egyszerű publicisztikai túlzás. Valójában a Fidesz és Orbán Viktor az elmúlt négy évben nem tett mást, mint megpróbálta megtörni a gazdasági elit politikai elit feletti húsz éves uralmát. Ha ma maffiaállamról beszélünk, akkor e logika alapján korábban maffiaburzsoáziáról kellett volna beszélnünk. Hiszen mindaz, amit ma a politikai elit megtesz a „gazdasággal”, azt megtette már a „gazdaság” is a politikai elittel – rengeteg példát lehetne erre hozni, most csak kettőre utalnék. Egyrészt a versenyszabályok felfüggesztésére a privatizáció „legvadabb” időszakában, másrészt arra a mai, de már régen megfigyelt gyakorlatra is, hogy a gazdasági elit tevékenységét szabályozni hivatott jogszabályok igen sok esetben egy-egy nagyvállalkozó ügyvédi irodájában születtek – és születnek. Csak míg korábban ennek kezdeményezői a gazdasági elit tagjai – kijárói –  voltak,  most inkább a politikai elit áll elő hasonló ötletekkel.  (A két szféra gazdag történeti múltra visszatekintő összefonódását jól mutatják Koren Miklós, Szeidl Ádám és Szilágy Katalin kutatásai a politikai kapcsolatok jelentőségéről a közbeszerzésekben: a szerzők minden eddigi kormány alatt hasonló intenzitású kapcsolatot mutattak ki, megítélésem szerint mostanra csak az változik, hogy míg korábban inkább a vállalkozók voltak, mostanra döntően a politikusok  lettek  az  „ötletgazdák”.)

Másrész a politikai és gazdasági elit kapcsolathálója ma sokkal képlékenyebb, változóbb annál, mint ami egy hierarchikus, szigorú szabálykövetéssel mozgatott maffiaszerű képződményt jellemez. Ennek legfontosabb oka az, hogy a politikai elit képtelen a gazdasági elit minden tagjának azonos intenzitású uralására. Egyrészt a korábbi kurzusokból olyan erős magyar burzsoákat örökölt, sőt hosszú ideig támaszkodott is rájuk – elsősorban Csányira és Demjánra gondolok – akiknek birodalmai „országok az országban”. A második Orbán-kormány már néhányszor össze is rúgta velük a port. Másrészt minden szabadságharcos retorika ellenére ez a kormány sem merte felvállalni a multinacionális szektorral való teljes, totális konfrontációt. („Ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit teszek” – üzente többek között nekik számos alkalommal Orbán.)  Eme kötöttségeket ellensúlyozandó kellett létrehoznia közpénzből a saját, „külön bejáratú”, „nemzeti” burzsoáziáját, de ezektől sem érezheti teljes biztonságban magát, mert ezek is bármikor a fejére nőhetnek. Ezért elsősorban az állami megrendeléseken keresztül folyamatosan versenyezteti és megosztja őket – miként a senki által nem ismert tartalmú stratégiai megállapodások rendszerén keresztül folyamatosan versenyezteti és megosztja a „multikat” is.  Célja a hazai és külföldi nagyburzsoázia helyzete képlékenységének, bizonytalanságának folyamatos fenntartása, és egyáltalán, a tulajdonviszonyok és az azokra vonatkozó szabályrendszerek permanens labilitása. És pontosan ez a kiszámíthatatlanság az, ami az így összeálló hatalmi rendszert elsősorban megkülönbözteti a maffiaszerű képződményektől. 

Mindazonáltal az Orbán Viktor vezette politikai elitből és a hozzá kapcsolódó oligarchiából összeálló hatalmi szerkezetnek a fő társadalmi folyamatok alakítását tekintve nem voltak és nincsenek hatékony korlátai. Nem csak általában kell itt a fékek és ellensúlyok rendszerének kikapcsolására gondolni – miként azt Szabó Tímea megfogalmazta, maga a parlament is csak bábszínházként működik és fog még inkább működni.  Nem beszélve arról, hogy a szakszervezetekről sem hallani szinte semmit – a szakszervezeteket a kormány egyszerűen megvásárolta. Néha olyan hír jelenik meg a médiában, hogy a fő szakszervezet helyi ügyekben a kormány segítségét kéri. (Például az EVM Háztartásvegyipari és Kozmetikai Zrt. ki nem fizetett munkásai ügyében.) Nem tüntetést szervez, nem a munkásság szolidaritását szervezi, hanem a hatalomhoz folyamodik…Miként tette a Munka Törvénykönyvének a munkasságra nézve egyértelműen hátrányos módosításakor is.

A késő-kádári technokrácia példáján, mely úttörő szerepet játszott a gazdasági rendszerváltás irányításában, felmerülhet a lehetősége annak, hogy megszületik egy olyan új, fiatal technokrácia, mely felülről korlátozza a kormányzati unortodoxia kiterjedését. Ez azonban nem reális opció: a késő-kádári technokrácia egy olyan gazdasági hatalmi vákuumban szerveződött meg, amikor az állam gazdasági ereje már összezsugorodott, de nem alakult még ki erős burzsoázia sem – most azonban más a helyzet. Az erős gazdasági hatalmi jogosítványokat magához ragadó állam és a külföldi, valamint helyi burzsoázia között nincs egy talpalatnyi hely sem, melyen egy új, országos és globális perspektívában gondolkodó gazdaságpolitikai elit megvethetné a lábát. Ez a hiátus képeződik le abban, hogy Máriás Leopold kutatásai szerint a fiatal technokraták vagy messze ívben elkerülik a politika szféráját, vagy tökéletesen idomulnak a politikai-kormányzati elit vagy/és a burzsoázia játékszabályaihoz, elvárásaihoz.

Szalai Erzsébet.jpg

A szekértáborokba, törzsekbe szerveződő értelmiség  egyelőre szintén nagyon távol van attól, hogy önálló víziót legyen képes megfogalmazni az ország előtt álló alternatívákról, és ennek bázisán tudjon hangot adni a fennálló hatalommal szembeni kritikájának. De a Fidesz-uralommal szemben megszerveződő, függetlennek induló mozgalmak – Milla, Szolidaritás, stb. – is az egyik pártosodó törzs áldozatává váltak: elsősorban az Együtt-2014 úgy felzabálta őket, hogy szinte nyomuk sem maradt. 

Az elmondottak alapján nem hiszek abban, hogy – néhány jelentéktelen gesztustól eltekintve – a harmadik Orbán-kormány konszolidációra és valamiféle önkorlátozásra fog törekedni. Az állandó erőfitogtatás, az állandó mozgósítás, az egymást követő kampányok, a szabályok állandó változtatása ugyanis jól bevált hatalmi eszközként funkcionálnak számára.  És mivel a mostani választások visszaigazolták ezek sikerességét, eme hatalmi eszköztárat már csak rutinból is alkalmazni fogja abban az esetben is, ha az országnak mégis csak sikerül növekedési pályára állnia.

***

Mindazonáltal a tartós növekedési pályára való rátalálás főként csak illúzió.  Nem elsősorban a magas államadósság, a keleti – elsősorban orosz – kapcsolatok túlzott forszírozása vagy az alacsony beruházási ráta miatt. Ami az elmúlt huszonöt évben – és leginkább az elmúlt négy esztendőben – hatásait tekintve a legdrámaibb módon sérült, az a humán erőforrások minősége – márpedig Jánossy Ferenctől tudjuk, hogy ez a minőség a hosszú távú növekedés legalapvetőbb tényezője. Egy olyan országban, ahol többszázezer gyermek éhezik és a lakosság legalább negyven százaléka a létminimum alatt él, nos ott a fiatal nemzedékek egyszerűen nem juthatnak hozzá azokhoz az alapvető tudástőkékhez, melyek szükségesek egyfelől saját boldogulásukhoz, másfelől a társadalom dinamizálásához. Vagy akik mégis hozzájutnak, azok előbb-utóbb elhagyják az országot.

És/mert egy ilyen országban csak illúzió marad az erős, független középrétegek kialakulása.

A rendszerváltás kezdete óta egy hamis, rossz dilemma osztja meg a politikai elitet, az értelmiséget – és a társadalmat. A „szoclib” politikai elitek és értelmiségiek úgy vélik, hogy mivel a kaptalista berendezkedés alapvetően jó, a „középosztállyal” nem kell törődni – elboldogul az magától -, ami azt jelenti, hogy az állami redisztribúció tárgyát jelentő erőforrásokat egy rászorultsági elv alapján a társadalom legszegényebb csoportjai számára kell átcsoportosítani. A jobboldal viszont a „középosztályra” „tesz”, egyik legfontosabb alapelve az, hogy azokat kell támogatni, „akik a hátukon viszik az országot” (Orbán Viktor kifejezése a kilencvenes évek végéből). Sőt, a mai Bogár László már odáig is elmegy, hogy a társadalom egyharmada menthetetlen, az oda tartozókat egyszerűen a sorsukra kell hagyni, hogy a többiek boldogulni tudjanak.

Szóval melyik ujjunkat harapjuk? Az adott körülmények között – erre mindjárt rátérek – „rásegítő intézkedések” nélkül a „középosztály” nemhogy megerősödni nem tud, de folyamatosan hanyatlik, süllyed szegénysorba – és ez kikezdi munkaképességét is. Vagy akinek módja, tehetsége és vállalkozó kedve van, az kivándorol.  Azt viszont mondanom sem kell, hogy a szegényekről és magatehetetlenekről való gondoskodás a legeslegelemibb társadalmi feladat: amint arra Ferge Zsuzsa is rámutatott, minden vallás előírja.

És a rossz, hamis dilemmának csak nem szándékolt rossz megoldása lehet: a Tárki adatai szerint 2009 és 2012 között a tehetősek és a felső középrétegek aránya nem változott (8 és 27 százalék mindkét évben), a középrétegek közepének és az alsó középrétegeknek az aránya csökkent (31 százalékról 30 százalékra, illetve 22 százalékról 21 százalékra), a szegénynek nevezettek aránya ugyanakkor nőtt (12 százalékról 14 százalékra). Vagyis a „középosztály” kormánya regnálásának első éveiben is a korábbi tendencia folytatódását látjuk: a „középosztály” lesüllyedését szegénysorba. (1987-ben a tehetősek aránya 6 százalék, a felső középrétegek, a középrétegek közepét jelentő rétegek és az alsó középrétegek aránya 27, 39 és 24 százalék, a szegénynek nevezettek aránya pedig 4 százalék volt.)

A rossz dilemma forrása alapvetően nem a politikai, gazdaságpolitikai vezetés alkalmatlanságából vagy viszálykodásából, hanem a magyarországi – és jórész kelet-európai – rendszerváltásokat követő kapitalizálódás sajátosságaiból fakad: történelmileg egyedülálló módon ehhez nem csak hogy nem álltak rendelkezésre a gazdaságpolitikai vezetés/vezetések által szabadon felhasználható külső erőforrások, de már a kezdet kezdetétől forráskivonás történt és történik az országból. Adósságtörlesztés, osztalékkivonás, offshore és egyéb formákban. (Lehet persze és indokolt is hivatkozni például az elmúlt négy év teljesen felesleges presztízsberuházásaira, ezek forrásemésztő hatása azonban a kiáramló nagy tételekhez viszonyítva nem igazán jelentős.) Ilyen körülmények között pedig a belső tőkefelhalmozást csak a társadalom egyre nagyobb részének lecsúszása, elszegényedése árán lehetett és lehet biztosítani – váltakozva „harapva” hol a „középosztályba”, hol a legszegényebbekbe.  Ez az alapképlete a magyarországi, és jórészt a kelet-európai félperiféria legújabb kori kapitalizálódásának. És eme alapképlet váltakozó élességű tematizálása a titka a Fidesz erejének, hatalmi pozíciója konzerválódásának és a szélsőjobboldal ijesztő előretörésének – valamint ezzel párhuzamosan a problematikát teljességgel megkerülő, sőt önmaga előtt is elhazudó a „baloldal” kudarcának.  Ezért reális egyben Szelényi Iván jóslata Magyarország – és a térség egészének  – „putyinizálódásáról”.

A magyarországi szélsőjobboldal szinte egyedülálló megerősödése és a „putyinizálódás” közvetlen összefüggésben vannak – lesznek – egymással. A Jobbikkal való verseny erősiti és erősíteni fogja nemcsak a Fidesz „szabadságharcos” retorikáját, de erre irányuló tényleges motivációit is – miként ezzel összefüggésben diktatórikus, féldiktatórikus törekvéseit is. Utóbbira már csak azért is „szükség” lesz, mert a társadalom jelentős csoportjainak további lecsúszása az ellenállás parlamenten kívüli formái megszületésének/újjászületésének sugárszerűen feltörő forrása lehet, és az ebből létrejövő mozgalmakat csak erőszakos eszközökkel lehet majd meghátrálásra kényszeríteni.  Ellenkező esetben ugyanis eme mozgalmakat megint csak a várhatóan újra radikalizálódó szélsőjobboldal fogja integrálni.

Hacsak nem következik be a baloldal teljes újjászületése, melynek alapfeltétele az ország – és a térség – valóságos problémáival való, minden korábbi tabut félretevő szembenézés. De elsősorban is az újraelosztást szabályozó korábban említett „alapképlet” megváltozása, vagy legalábbis módosulása. Ami viszont a világrendszer kiépültségének mai szintjén nemcsak tőlünk függ.

Az is elképzelhető szcenárió azonban, hogy szinte semmiféle társadalmi ellenállás nem fog kibontakozni – a lecsúszókat annyira le fogja kötni a napi túlélés biztosítása, hogy sorsuk ellen protestálni nem lesz már erejük. És/de ez a legrosszabb, ami történhet velünk…

A cikk az Élet és Irodalom 2014 április 25-i számában jelent meg. A cikket az Élet és Irodalom engedélyével utánközöljük.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr66082863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hol vagytok hé, szegény kóborkutyák,
hogy bírjátok ki mostanság a sorsot?
Talán nyulat gyilkoltok s őz-sutát,
vagy kunyhótájról koncokat raboltok?
Lehet, hogy erdőszélen kóboroltok,
s irhátoknak nem árt a hó s hideg,
mert éjjelente most nem panaszoltok,
vonítgatás a tért nem tölti meg.

Züllött ebek, kivert komondorok,
örökre elhagytátok városunkat?
Feleljetek, lompos kalandorok,
talán a város háborgása untat?
Vagy tudjátok, hogy nincs itt mit keresni,
étlen gyomor itt csak tovább korog,
hogy céltalan már hulladékra lesni,
felfalja mind szikkadt embertorok.

Kisgyermekek szemétkosárba vájnak,
vénemberek piszok között kotornak,
kéjjel röhögnek félzacskó dohánynak,
három fillérnek, félpohárka bornak;
egekre átkot fogvacogva szórnak,
falat kenyérért készek késre menni. –
Bizony, jobb most az izmos komondornak
fehér mezőn őzet űzőbe venni!

Ég hercege, essék meg vén szived,
ne bánj velünk rosszabbul, mint kutyákkal,
ételt s tüzet teremts mindenkinek,
hogy ehessünk s ne átkozzunk a szánkkal!
Értelmes írás,kár hogy jobboldali nem attól lesz a jobber csürhe hogy bemeséli magának,miközben balról előzi a ballereket.Ballerek baloldalisága is erősen véleményes.
Kedves toportyánzsóti, magam is így gondolom...
Az írás szerint végeredményben a hatalmon lévő magyar jobb és bal oldal egyaránt hatalomtechnikusokból áll, legfeljebb a jobb oldali hatalomtechnikusok ügyesebbek.
Ezzel a minősítéssel nem lehet egyet érteni, mert:
A jobb oldal teljesen relativizálta,
esetlegessé tette a jogrendszert, melynek célja alapvetően a saját oldalához szorosan kötődők jogi normán, így erkölcsi követelményeken kívül helyezése . A jobb oldal fő elemzőiben teljesen megszűnt a szégyen érzése. Sajnálatosan ezt a jellemzően még tisztességesnek mondható "jobberek" is elfogadják, csak azért, mert Orbánéknak sikerült a másik oldalt démonizálni.
@toportyánzsóti:
Hasonló megállapítást Moldova már vagy 20 évvel ezelőtt tett. Valahogy úgy szólt, hogy a fiatal demokratákkal /ld. fidesz/ az a baj, hogy nem demokraták, az mszp-vel pedig az, hogy nem baloldali.
A fentieket annyiban tudnám kiegészíteni illetve megerősíteni, hogy a fidesz több olyan intézkedést hozott amik baloldali típusúnak tűnnek /de csak első látásra, mert valójában apopulizmusukkal a kapitalizmus erősítését szolgálják /, míg az mszp - mint szocdem párt /lásd Lenin minősítését: "az opportunista szociládemokraták"/ - sok intézkedése valóban a kapitalizmust szolgálta illetve erősítette.
@Doberdo:
Az írás "végeredményben" ugyanazt mondja, mint az Orbántól Bogárig (és tovább) terjedő "véleménykontinuum": "kezdet kezdetétől forráskivonás történt és történik az országból"

És ugyanúgy kikerüli a kérdés velejét: "végeredményben" miért nem biznisz Magyarországon/Magyarországba befektetni?
@panelburzsuj: A mai 11.21-re. A forráskivonás azért folyamatos, mert hiába "üvöltjük világgá a magyarságunkat" sem a másik magyarban sem önmagunkban nem bízunk igazán. Ezzel ki nem mondva sajnos nem saját magunkat, hanem más országokat erősítünk. Ennek oka a késő kádári szisztémában van alapvetően, amikor is a "munkás-paraszt" hatalomnak nagyon megérte az egyik magyart a másikra ráuszítani, és ennek alapján fenntartani a status quot.
Amely hatalom ezt a bizalmat megteremti, vagy visszaállítja az nagyon sokat
fog javítani a magyar gazdaságon is.
@Doberdo:
Na, ez a "késő kádári egymásra uszítás" egy érdekesnek tűnő teória: kik is voltak a ravaszul szembe állított felek? Már elfeledtem, pedig benne éltem...
Kedves Barátaim,

délután válaszolok, most nem tudok, mert itt vannak az unokáim :-)
@panelburzsuj: Én is elfelejtettem, de
attól még nem lehet meg nem történtnek
venni. Mintha úgy emlékeznék, hogy az
úgynevezett munkásosztály és az értelmiségi réteg érdekei jelentősen
keresztezték egymást. Ezért nevelődtek
lombikban a később értelmiségivé váló
munkáskáderek stb. stb.
@Szalai Erzsébet:
Helyes: velük kell legalaposabban megkonzultálni, hiszen ők a legfőbb érdekeltek! ... :)
@Doberdo:
Te meg a lombikon kívül?

És még most is fáj, és ettől beszélsz hülyeségeket?

Vagy halavány fogalmad sincs, csak éppen jól esik kivenni a részed a hirtelen trendivé vált "konrádozásból"?
@panelburzsuj:
Na ezen a bejegyzésen jót röhögtem. Hála Istennek a humoromnál vagyok. Ami igaz
én nem voltam egy pillanatra sem a lombikban, s nem is nagyon harcoltam
senkivel, csak kívülről néztem.....
De hol itt a "konrádozás" ? Világítsd
meg, hogy ez a valami mi fán is terem ?
@Doberdo: Ui.: Dr. Simicska óta minden magyarnak megadatik alanyi jogon a hülyeség is. Mert mit is kezdenénk magunkkal, ha nem tudnánk egy jót nevetni?
@Doberdo:
Továbbra is csak a semmit ragozod rejtelmesen.

Konrádozás: a választások után lábra kapott azon szokás, hogy az ötfejű baloldal leszerepléséért a belpesti szalonok lejárt szavatosságú megmondócelebjeit tesszük felelőssé.
@panelburzsuj: Örülök, hogy Te pedig a valamit ragozod rejtelmesen. A Konrád György szerepét nem szabad túlértékelni
ebben a folyamatban. Azt meg már úgy sem
tudjuk meg, hogy mi is okozta tételesen
a Fidex "világrengető" választási győzelmét.
@Doberdo:
Megszólítottál azzal, hogy a mai "alulteljesítés" főoka, a bizalmatlanság a késő Kádár-korban mesterségesen felszított társadalmi ellentétekben gyökerezik.

Rákérdeztem - maszatolsz.

Ha nincs további érdemi mondandód - hanyagoljuk, oké?
@Doberdo: Csak részben értek egyet. A Fidesz LÁTVÁNYOSAN kikapcsolta a fékek és ellensúlyok rendszerét, ezenkívül közvetlenül befolyása alá akarja vonni az emberek világnézetét. De mint cikkemben példákkal is alátámasztom, a szoclibek viszont a buzsoázia eszközei voltak abban hogy az egész jogrendszert az érdekeiknek megfelelően alakitsák ki a gazdasági rendszerváltás során - FŰ ALATT. Mindazonáltal például a rendszerkritikai baloldalnak a szoclibek idején valamivel valóban jobb volt a helyzete, mint mostanság. És általában is, kevésbé kellet az embereknek politikai retorziótól tartaniuk, mint most. De azért voltak kényszerek - gazdaságiak.
@István Tamasi: A Fidesz gazdasági intézkedései lényegüket tekintve semmiben sem voltak baloldaliak - főként az egykulcsos adórendszer révén drámai módon növelték az egyenlőtlenségeket, erősítették a középosztály közepéig is kiterjedő leszakadási folyamatokat.Ferge Zsuzsa kutatásai szerint igen jelentős mértékben növelték a gyerekszegénységet. És ahhoz, hogy ezt elviselhetetlennek érezzük, nem kell baloldalinak lenni.
A rezsicsökkentés sem baloldali huzás, mert a nagy lakással, házzal rendelkező gazdagoknak jóval több jutott belőle. Valójában a különböző szektorokra kivetett különadókból az elit és a felső középosztály helyzetét javították, vagy legalábbis stabilizálták.
@panelburzsuj: A jobboldal, szélsőjobboldal és a rendszerkritikai baloldal között nem a társadalmi folyamatok ÉSZLELÉSÉBEN van különbség. Ami viszont alapvetően különbözik, az a kiindulópontjuk, az okok meghatározása és a megoldásra vonatkozó javaslataik. Főként a szélsőjobboldal masszív ellenségképekkel, a bűbakok felmutatásával - zsidók, kommunisták, cigányok stb. operál, ezzel szemben a rendszerkritikai baloldal strukturális, vagyis a kapitalizmus természetéből adódó okokra helyezi a hangsúlyt.
Másrészt míg a jobboldal döntően nemzetállami kereteken belül keresi a megoldásokat, a rendszerkritika balodal a sorstársainknak tekinthető nemzetekkel való összefogást szorgalmazza, vagyis globális keretekben gondolkodik. Ezért - is - ellensége a nacionalizmusnak, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne, lehetne patrióta.
@Szalai Erzsébet:
OK. Sokféle magyarázat van. Elhiszem.

De:

"kezdet kezdetétől forráskivonás történt és történik az országból"

MIÉRT?

Mi Szalai Erzsébet magyarázata?
@panelburzsuj: Mert a világkapitalizmusnak az a természete, hogy a centrumországok - a világ legerősebb gazdasági és politikai erővel rendelkező országai - erőforrásokat szivattyúznak át a világ félperifériás, perifériás országaitól.Látható és láthatatlan kezeikkel. Ennek a törekvésüknek nagy szerepe volt a kelet-európai rendszerváltásokban. A permanens túltermelési válsággal küszködő centrumországoknak szükségük volt felvevőpiacainkra, olcsó, de jól képzett munkaerőnkre, termelő kapacitásaink közül a hatékonyan működőkre, korszerűtlenné vált kapacitásaik eme térségbe való elhelyezésére. (Megfigyelhető jelenség, hogy főként az alacsony munkabérek, és a munkaerő nyugatiénál nagyobb kiszolgáltatottsága miatt térségünkben a centruméhoz viszonyítva jobbak a profitkilátások.)
Amely ország viszont ellen akar állni a szivattyúzásnak, azt a centrum szintén látható és láthatlan kezeivel igyekszik a periféria legszélére sodorni. A döntőek itt a láthatalan kezek, ami azt jelenti hogy a centrum átszivattyúzási szándékai nem feltétlenül tudatosak - csak éppen így működik a monopolkapitalizmus piaca.
@Szalai Erzsébet:
Aha.

A félperiférián jobbak a profitkilátások - a burzsujok ezért kivonják a forrásaikat a félperifériából.

Méghozzá kezdettől máig egyfolytában.

Biztos én vagyok a hülye.
@panelburzsuj:
Készített bárki is egy tisztességes (=tételes) leltárat és mérleget az "elmúthuszonötév" szivattyúzásáról?
@panelburzsuj:Itt szeretnek termelni és eladni - most sem volt tömeges kivonulás, mint azt a szoclibek állították - és a profotot szeretik kivinni. Az persze lehetséges, hogy ha a fideszi unortodoxia tovább folytatódik, netán erősödik, akkor már annyira terhesek lesznek egyes szektorokban a különadók, hogy tömegesen fognak elmenni. Mindazonáltal a fideszesek elég ravaszak, jelenleg több mint 40 multival kötöttek un. stratégiai megállapodást, és hogy ennek milyen támogatási vonzata van a multik felé, azt szigorú titok övezi.
De közismert az áfacsalásos NAV botrány is, ebben is a nagy cégek sárosak, azok pedig multik. Ezt most már hadd ne ragozzam.
@Szalai Erzsébet:
Nem kell ragozni.

Annyiban maradtunk, hogy itt szeretnek profitot csinálni - de hogy hogyan jutnak itt olyan helyzetbe, amelyből a keletkező profit felett rendelkezhetnek, azt mély homály fedi.

Egy a biztos - nem abból, hogy tőkét hoztak ide és fektettek be, hanem abból, hogy forrásokat vittek/visznek ki. Kezdetektől.

Tényleg hagyjuk.

Köszönöm az igyekezetet.
@panelburzsuj: Én 2004-ig megcsináltam - olvasható a Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusba c. könyvemben és más írásaimban, kiszámoltan a külföldi szektort érintő költségvetési támogatások és elvonások egyenlegét, de ma már annyira titkos a redisztribúció működése, hogy csak az alaptendenciákra lehet közvetett úton következtetni. És persze nemcsak a közvetlen állami redisztribúciónak volt és van átcsoportosító hatása. És nem csak a külföldi multik, de a magyar tőkések is viszik ki az erőforrásokat - pl.offshore - az országból. Vagy csak egyszerűen nem itthon fektetik be újra az itt összegyüjtött tőkéjüket
@panelburzsuj: Csak még egy félmondat: ők rendelkeznek a profit felett, mert ők a tulajdonosok - ez teljesen törvényes a kapitalizmusban.
@Szalai Erzsébet:
Tényleg köszönöm a hozzám való türelmet - de tényleg nem kaptam arra értékelhető választ, hogy ha Magyarországot - (a félperiféria részeként) - JOBBAN megéri "kizsákmányolni", mint a tőke "eredeti" otthonát, akkor miért nem itt halmozzák fel profitot, miért cipelik olyan helyekre, ahol kevesebbet fial.

Multik, magyarok, bárkik.
@panelburzsuj: Pedig egyszerű: egyrészt viszik még alacsonyabb munkabérű országokba, ahol a miénkénél is jobbak a profitkilátások, másrészt az itt termelt profitból finanszírozzák a centrumországok munkásságának a nagyobb termelékenység által nem teljesen igazolható magas munkabérét - a társadalmi béke miatt.
Én is nagyon köszönöm figyelmét, de most már abbahagynám.
@Szalai Erzsébet:
Akkor köszönetül egy stílusos zárszó - (hogy megértettem-e...):

Egyszer volt Budán kutyavásár!
Ez az etatista etnokrácia lesz Mária országának halála,egyesek eszetlen gazdagságáért milliók szegénysége az ár.Tökéletesen versenyképtelen az egész őrület,amit csak a tudomány és technika döbbenetes fejlődése ment az azonnali csődtől.Pofátlan adók pofátlan tolvajai lesznek mindadig hatalmon amíg nem feleződik az adószint,győztest gyengítő mandátumelosztás nem lesz 1% alatti parlamenti bejutási küszöbbel.
@Szalai Erzsébet:
Egyetértek és éppen ezért írtam úgy, hogy baloldalinak "tűnnek" /pl a rezsikamu/.
@Szalai Erzsébet:
Egyetértek "panelburzsuly"nak adott válaszaival. Én is úgy gondolom, hogy a kizsákmányolás ma is úgy folyik mint másfél évszázaddal ezelőtt amikor Marx megírta a tőkét. A ma emberei a sok elektronikus kütyütől beborítva nem veszik észre, hogy igenis ki van zsákmányolva az alkalmazott, a kis és középvállalkozó, az értelmiségi mérnök, vegyész, stb még akkor is ha neki évente telik spanyol, tunéziai üdülésre. Utóbbiak megterveznek egy újabb kütyüt ill. létrehoznak egy újabb molekulát amiért kapnak egy bizonyos pénzt és azt hiszik, hogy jól meg vannak fizetve, de nem veszik észre, hogy az csak aprópénz ahhoz képest amit a tőkés az új kütyüvel /új molekulával, stb/ zsebrevág. Az emberek, azért mert valamivel jobb használt autóra futja nekik, mint amilyenhez 30 évvel ezelőtt hozzájutottak, nem veszik észre, hogy egyre kevesebb tőkés kezében egyre nagyobb tőke /Marxnál termelőeszköz/ összpontosul.
@Doberdo: "Azt meg már úgy sem
tudjuk meg, hogy mi is okozta tételesen
a Fidex "világrengető" választási győzelmét."
Már hogyne tudnánk. A magyar nép ki van éhezve a demagóg ígérgetésekre és ha ezt nemzeti színű szósszal leöntve kapja, akkor gondolkodás nélkül le is nyeli.
Plusz a Fidesz minden baloldali poént elsütött, amiről a szocik csak édes almaikban mertek gondolni (multik, bankok szívatása, államosítás, demagóg rezsicsökkentés központi árszabályozással). A Fideszt nem lehet balról előzni, mert nem hagyott teret, levegőt ott. És ami a legfőbb baj, hogy a gazdasági problémákra nincsenek balos megoldások.
@Szalai Erzsébet: "főként az egykulcsos adórendszer révén drámai módon növelték az egyenlőtlenségeket"
Azt kellene megérteni, hogy nem az egyenlőtlenség a fő probléma, hanem a szegénység. Jól működő piacgazdaságban az egyenlőtlenség legalján lévők sem olyan szegények, mint az egyenlősdi miatt leragadt átlagkeresetűek nálunk. A szegénységet tehát, nem az egyenlőtlenségek erőszakos csökkentésével lehet felszámolni, hanem hagyni kell a szabad piacot érvényesülni, amitől felpörög a gazdaság, amitől a legalsó rétegek is kimászhatnak a szegénységből.
Azt is meg kellene érteni, hogy a teljesítmény alapján kialakult egyenlőtlenség egyenlősítése az nettó igazságtalanság. Abból pedig soha nem származik semmi jó.
Végül egy kis elemi logika: Az egykulcsos adózás sem egyenlő adózás, hanem arányos. Azaz a jobban kereső többet fizet. Egyenlő adózás az lenne, ha mindenki egyenlő összeget fizetne adóként. A progresszív adózás durván aránytalan elvonást jelent a jobban keresőktől. Az egykulcsos adó a progresszívhoz képest ez egyenlőbb teherelosztás felé való elmozdulást jelent. Az egyenlősítés nem okoz egyenlőtlenséget. Az egyenlőtlenséget tehát más okozza.
@Szalai Erzsébet: "A jobboldal, szélsőjobboldal és a rendszerkritikai baloldal között nem a társadalmi folyamatok ÉSZLELÉSÉBEN van különbség. Ami viszont alapvetően különbözik, az a kiindulópontjuk, az okok meghatározása és a megoldásra vonatkozó javaslataik. Főként a szélsőjobboldal masszív ellenségképekkel, a bűbakok felmutatásával - zsidók, kommunisták, cigányok stb. operál, ezzel szemben a rendszerkritikai baloldal strukturális, vagyis a kapitalizmus természetéből adódó okokra helyezi a hangsúlyt. "
A baloldal bűnbakja pedig a kizsákmányoló burzsuj, vagyis ugyanúgy nem kínál megoldást mint a szélsőjobb. A jobboldal pedig régóta él is a megoldással, az pedig a szabad piaci kapitalizmus, a polgárosodás. Ez hozott nyugaton jólétet. Na ilyen jobboldal nincs nálunk. Nálunk a kínálat internacionalista szocialistákból, zöld szocialistákból és nemzeti szocialistákból áll. Ezért nem tudunk 100 éve kimászni a gödörből.
@belll: Köszönöm szépen, hogy felhomályosítottál a Fidesz győzelem okáról. Én ezeket a saját fejemmel nem tudtam megfejteni.( Egyébként meg azon
ment a vita a nagyreményű bal oldalon, hogy együtt, vagy külön külön indulva erősebb a bal oldal ? Ennek eldöntésére
most az ifjak külön indítják saját hadaikat....)
@Szalai Erzsébet: "Csak még egy félmondat: ők rendelkeznek a profit felett, mert ők a tulajdonosok - ez teljesen törvényes a kapitalizmusban."
Ha övék a tulajdon, az csak úgy lehet, hogy ide behozták a tőkéjüket. Akkor ez nem kiszivattyúzás, hanem tőke bejövetel.
Ha behozott tőkéjét itt növelte, akkor azt a profitból növelte, tehát ebben az esetben se lehet szó kiszivattyúzásról.
Kivonásról akkor lehet szó, ha kedvezőtlenné válik a hazai piaci környezet. De akkor az kedvezőtlen a hazai tőkének is, és akkor ez nem a tőke gonoszsága, hanem a gazdaságpolitikánk hibája.
@Szalai Erzsébet: A tegnapi 15.48-ra.
Nagyon kedves Szalai Erzsébet. Én sosem
vontam kétségbe, hogy az Ön véleménye
tényleges kutatásokon alapul, csak azt
nem értem egészen, hogy mi a baj azzal,
hogy az állítólagos rendszerváltást követően létrejött bal oldal a jogalkotást a burzsoázia érdekében végzi. Nos: Én azt hiszem mindenki úgy gondolta, hogy 1990 után megindulhat egy szabad, de a "tőkén alapuló" fejlődés
országunkban. Azt azonban nem gondolom, hogy egy a tőke hatását elfogadó pártnak,(a Fidesz KDNP-nek ) joga van egyoldalúan szabályozást adni arról, hogy az árvalányhajas érzelmű magyar
emberek többet érdemelnek, mint a
"normatív alapon" kialkudható tőke.
Ezt a normativitást tette a Fidesz országlása zárójelbe kijelentve, hogy
"Magyarország (értsd a Fidesz-hívők)
többet érdemel"-nek, aki pedig a körön kívül marad az szívhat egyet a
jó levegőből,és a többi kérdéses....
@Szalai Erzsébet: "Pedig egyszerű: egyrészt viszik még alacsonyabb munkabérű országokba, ahol a miénkénél is jobbak a profitkilátások,"
Tehát a tőkének nincs annyi jártányi esze, hogy egyből a jobban profitáló országokba menjen, először tesz egy vargabetűt felénk.:-D Nos, ilyen nincs. Az ilyen procedúra nem költség hatékony.

"másrészt az itt termelt profitból finanszírozzák a centrumországok munkásságának a nagyobb termelékenység által nem teljesen igazolható magas munkabérét - a társadalmi béke miatt. "
Na ezt még nem hallottam. Lefordítom. A nyugati termelékenységi mutatók, hamisítottak. A magas munkabéreket nem indokolja a termelékenység, amit egyébként ezekkel a munkabérekkel számolnak ki. :-) Vagy másként: a nyugati tőkések, a hazai munkásokat túlfizetik és ezt a keletről kiszivattyúzott profitból teszik. Nos ilyen tételeket nem lehet találni a cégek főkönyveiben, csak az ön fantáziájában. Ha a tőke így gondolkodna a társadalmi békéről, akkor nem vinné ki Kínába a tömegtermelést, hanem otthon működtetné azt, hogy nem legyen olyan nagy munkanélküliség.
Kedves Sz.E.! A kommentekben vetett logikai bukfenc sorozata nagyon jól magyarázza a baloldal összeomlását.
@Doberdo: Te nem értetted fentebb, hogy mitől szerepelt le a baloldal.
@belll: Meghagylak a hitedben !
@belll:
Pedig hallhattad - ez a gyarmatosítás klasszikus receptje. Marxistául: az osztályantagonizmusok exportálása.

A kellemetlen fejlemény az, hogy ezzel a szellemi kulcskészlettel rohadt nehéz megfejteni olyan jelenségeket, mint mondjuk a hajdan "élenjáró" északi iparvidékek lerohadása, és a "Sunbelt" felemelkedése - ugyanabban az országban.

Vagy hogy Moszkva miért tudja "gyarmatosítani" szinte az összes többi milliós oroszországi nagyvárost.
@Doberdo: Ó! Ne hagyj minket tudatlanságban!
Sorold a nem szabad piaci, nem kapitalista, hanem kifejezetten balos megoldásokat a gazdasági problémákra!
@belll: Megtisztelő a figyelme, de csak erre az egy kommentjére van módom válaszolni (a többi felvetésére adott válaszom megtalálhatja összes műveimben.)
Szóval: ez a "lecsurgási" elmélet az újkapitalizmusban látványosan megbukott. Újabban már az IMF is felismerte, hogy különösen a 2008-as válság óta olyan drámai módon megnövekedtek az egyenlőtlenségek a világban, hogy az már fékezi a növekedést. Ennek oka kézenfekvő: egyre nagyobb rétegek lecsúszása azt is jelenti, hogy nem képződik elég fizetőképes kereslet a gyártott áruk megvásárlására, ami fékezően hat a kínálati oldalra. Egyébként a 2008-as gazdasági válság is alapvetően túltermelési válság volt, és azóta ugyan már megindult némi növekedés, de ennek alapvető tényezője még mindig csak elsődlegesen az amerikai jegybank mesterséges keresletélénkítő politikája.
@toportyánzsóti: Törvényszerűen mondhatjuk ki: hitvány idősebb nemzedékek mellett felnőtt ifjúság még hitványabb. Csak: ha az élet kényszerei az idősebb nemzedékekben már megindították az erkölcsi tisztulás, a közösséghez tartozás folyamatait: csak akkor lehetnek úrrá az ifjúságon az egészséges erkölcsi erők s a szolidaritás mély indításai.
Azoknak a szülőknek, akik talán csak közömbösek vagy óvatosan gyávák voltak magyarságukkal szemben: fiai már a magyarság tagadóivá, vagy pláne: idegen érdekek zsoldosaivá lesznek." Szabó Dezső
Végül a középosztály tényleges magyar része: a lefelé és felfelé bukottak két rétegéből tevődött össze: az első típus az úr betyár, minden szociális igazság, kultúra, könyv művészet ösztönös ellensége, a születési kivételezettség és kiváltságosság vadagyarú emberbaromja. A második típus az ezercsalafintaságú ravasz haszonvadász, szolgál minden űrt és érdeket, elnyom minden gondolatot és munkát, lesz bármily párt vagy érdekszövetség ágense, lesz idegen érdekek zászlója, poroszlója, vagy vérebe: csakhogy a maga vagyonát és hatalmi helyzetét emelje. A harmadik típus: talán a leghitványabb, aki nem vállal soha semmilyen felelősséget, kezdeményezést, nem kockáztat semmilyen melléállást, aki minden színű és semmi színű, barátja minden sikernek, és elszökője minden tragédiának. Ezt kell újjáépíteni, megerősíteni?
@Szalai Erzsébet: Hogyan bukott meg a "lecsurgási elmélet? Pláne látványosan.
Ma is csak ez látszik működni. Ami látványosan megbukott az a szocializmus.
Az egyenlőtlenség egyáltalán nem mindegy, hogy miből származik. Az USA egyenlőtlenség egyáltalán nem zavarja a növekedést, az ukrán egyenlőtlenség pedig elfojt minden növekedést. Ha az USA-ban elkezd erőszakosan kiegyenlíteni, abból hatalmas válság és kudarc lesz. Ha Ukrajnában kezdi ezt, az annyit jelent, hogy le kell fejezni az oligarchákat, valószínűleg sokat lendítene az országon, de lássuk be, hogy nem gazdasági sem a probléma oka, sem a lehetséges kezelés.
Ha nálunk egyenlősít, akkor helyben járást okoz. Nálunk egyébként nincs kiugró egyenlőtlenség. Alacsony átlagjövedelem van.
Úgy általában a világban lévő egyenlőtlenségnek pedig nincs köze a növekedéshez. Ha egy lemaradt ország bekapcsolódik a világgazdaságba piaci módon akkor felzárkózhat (pl. Kína), ha nem, akkor Afrika nagy része.
Ma már nincsen túltermelés. A piac azonnal visszacsatol, és a lecsökkent igényre fékeznek a termelésben, a növekvőre gázt adnak.
A 2008-as válság egy állami beavatkozás gerjesztette lufi volt, ami állami beavatkozás nélkül nem jött volna létre.
@belll: 2008-as válság a felügyelet nélkülivé vált kokainmámorban úszó banksterek műve volt,amit az állami felügyelet alóli kijutásuk okozott.
@belll:

Nagyon szexi, ahogy a globális gazdaság szereplőit külön entitásként kezeli (USA, Ukrajna). Talán mintha lenne a globális társadalomban valami hierarchia, ahol a láthatatlan kéz mögött valamiféle valós hatalom "rejtőzködik", ami miatt a piac egyes szereplői nem képesek pusztán leegyszerűsített gazdasági teóriák szerint működni.

Mint ahogy a "kokainmámorban úszó banksterek" is nyilvánvalóan a láthatatlan kéz volta miatt kereshették magukat szénné. Hiszen Lobbisták nincsenek se Washington DC-ben, se Brüsszelben, se a helyre kis Mo-n. Ha vannak is, azokat nem fizeti senki, hanem puszta önszorgalomból járnak a képviselők nyakára, mert kiöregedtek a konditeremből.

Mo-n sincs kizsákmányolás, mert pont annyiért jutnak erőforrásokhoz a befektetők, mint amennyibe a termeléshez szükséges erőforrások előállítása került.

Az USA milliárdosai is arról híresek, hogy centre kifizetik Indonéziától Panamáig az erőforrások helyettesítési értékeit (plusz jatt!).

ui.: A túlzott állami beavatkozást, és minden gazdasági ótvart a kommunisták a klórozott vízen keresztül terjesztenek.
Gratulálok a szerzőnek ezért a nagyszerű írásáért!
Nem is emlékszem, hogy mikor olvastam utoljára ilyen tisztán látó elemzést.