Jobb most az irakiaknak?

2010.09.09. 08:00 dugovics titusz
Az afganisztáni, immár kettős haláleset óta több figyelem irányul a magyar közvéleményben Közel-Keletre és az ottani amerikai (és nemzetközi, többek között magyar) „szerepvállalásra”. Egyes bukott eszméket népszerűsítő publicisták – akiket mondjuk Sgt. Hartman nem biztos, hogy a szívébe zárna – már tankszaggal álmodnak, mások pedig afgán terroristáktól rettegnek.
Azonban egyetlen mértékadó médium sem volt képes kimondani a lényeget: az USA, akit mi ebben a konfliktusban kiszolgálunk, nem más, mint egy birodalom, és úgy viselkedik, ahogyan a birodalmak szoktak – hódít. 
 
Mivel az amerikaiak szeptember elsején kivonták harcoló alakulataikat Irakból, számot vethetünk a megszállás (eddigi) éveivel. Ha visszamegyünk harminc évet, akkor láthatjuk, micsoda mocskos játék végén iktatták ki Szaddam Husszeint: évekig bátorították és pénzelték az iszlám forradalom utáni Irán és az Irán által támogatott iraki belső ellenzék elleni háborúját, amit tömegpusztító fegyverekkel vívott. Később amikor ők békét kötöttek Iránnal, és megszűnt a Szovjetunió, nem kellett már a régi haver, és hálából felkötötték.
 
Az első Öböl háború óta blokád alatt tartott, fokozatosan legyengített és gazdaságilag ellehetetlenített országot 2003-ban katonailag is megszállták és kirabolták. Jelenleg az is kérdés, hogy létezik-e a valóságban még ilyen államalakulat. Na de az iraki nép szabad, és jobb nekik, mint a csúnya, bajszos diktátor alatt, a „Szabad Világ” pedig biztonságosabb lett, mert egy terroristákat szponzoráló, gonosz rendszert romboltunk le – kürtöli tele a világsajtót a konzervatív amerikai jobboldal. Tényleg így van?
 
Amellett, hogy meg kellene érteni, a plurális demokrácia nem feltétlenül működőképes alternatíva minden társadalom számára, és más kultúrában más erényei vannak egy vezetőnek, persze tény, hogy Szaddam diktátor volt. Azonban ez a diktátor az olajkincset nem kizárólag palotáinak építésére fordította, hanem fejlesztésre is. A térségben Irak infrastrukturálisan, technikailag, gazdaságilag és a kultúra szempontjából is egy kimondottan fejlett állam volt. Az iraki társadalom jóval nagyobb része élvezte ennek előnyeit, mint ahányan az elnyomástól szenvedtek. A régió arab országaiból vendégmunkások tömegeinek befogadását is elbírta a gazdaság.

Jól jellemzi Irak akkori kilátásait, hogy Szaddam Husszein kifejezetten és eredményesen küzdött a nők írástudatlanságának felszámolásáért, és az oktatásban való egyenjogú részvételükért, ami mindenképpen egyfajta társadalmi fejlődést jelent. Ez a prosperáló állam veszélyeztette az USA (és Izrael) regionális érdekeit, azaz az energiahordozók, illetve a kitermelésükből nyert haszon feletti ellenőrzést.
 
Az ebből az okból indított első Öböl Háború, majd az azt követő blokád éveiben a jólétinek mondható állam összeomlott. Mára a lerombolt infrastruktúra mellett az oktatás színvonala, a beiskolázottak aránya is messze a régió átlaga alatt van, a háborús viszonyok közt szinte meg is szűnt a közoktatás. Ez kiváló alapot képez arra, hogy tartósan törzsi viszonyok közé süllyedjen vissza az ország, és a korrupt bábvezetők fillérekért kiárusítsák erőforrásait, miközben az újjáépítés önerőből nem fog menni az irakiaknak.
 
Ezalatt a harcokban óvatos becslések szerint is meghalt legalább 1.000.000 iraki, ami felveti George W. Bush és társai háborús bűnökért való felelősségét. Jelenleg az ország a teljes káosz állapotában van, vallási-etnikai csoportok egymással, a (báb)kormány erőivel és az amerikaiakkal harcolnak, a létbizonytalanság elmondhatatlan; bárhol, bármikor felrobbanhat bárki. A leírhatatlan rombolás minden értelemben évszázadokkal vetette vissza Irakot.
 
Most, bár az úgynevezett amerikai „harcoló alakulatok” kivonultak, bent maradt egy több tízezres sereg az „iraki haderő kiképzése” céljából. Ezen felül az amerikai érdekeltségeket – legyenek azok magánkézben levő olajcégek vagy kormányszervek – Private Military Company-nak becézett, amerikai zsoldos magánseregek védik, akiket helyben nem lehet felelősségre vonni, mert nem vonatkoznak rájuk az iraki törvények – élet és halál urai. Ezek a rendkívül magas színvonalon felfegyverzett zsoldosok felügyelik az olaj, más ásványi kincsek és a Mezopotámiában felhalmozódott évezredes tárgyi örökség kiszivattyúzását, és bármikor, bárkire lőnek, senki nem felelős értük. 
 
Jobb így az iraki népnek? Javultak a kilátásaik? Szabadok? Aligha. Lehetne még sorolni a szörnyűségeket, de a lényeg, hogy a „Szabad Világ” vezető államalakulata nyíltan megszállt és kirabolt egy másik országot, tartós nyomorba taszítva az ott élőket.
 
Biztonságosabb lett a világ? Nem. Ott, ahol nem az amerikai propaganda, hanem más eszmék befolyásolják a szegény és műveletlen tömegeket, senkit nem győzött meg a megszállás arról, hogy ne harcoljon a „Nyugati Világ” hódító birodalmai ellen, akár az élete árán is.
 
Az USA, mint birodalom a hidegháború vége óta egyre látványosabban rúgja fel mindazt, amiben megállapodtak a világ népei a második világháború után, amiért létrehozták a mára jótékonysági segélyszervezetté silányult ENSZ-t. Egyelőre a nagyhatalmak között fennálló status quo miatt ez működőképes. Hogy mi miért támogatunk buzgó szervilizmussal egy erkölcsileg csak elítélhető hódítást mindenféle ellentételezés nélkül, az rejtély. A támogatás, amelyet országunk az amerikai gazdasági, szellemi, pénzügyi elittől kap, felfelé kerekítve is a nullával egyenlő. Az a minimum, hogy kivonjuk magunkat az efféle háborúkból.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr662275295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Míg pár napja meg nem történt a katonáink megtámadása,a halálesetek,és ezt szárnyaira nem vette az írott és képi média,addig az egyszerű afgán ember el sem tudta volna helyezni egy vaktérképen hazánkat.Mostmár bezzeg...Segítettünk a kibaszott USA-nak elvinni oda a "békét",így célpontok lettünk.
Gratula a politikusainknak..
a kiinduló adatok akár igazak is lehetnek, a következtetés azonban helytelen:
az politika, nem pedig erkölcs. erkölcsös az lehetne, aki erős, mi pedig nem vagyunk azok.
az hogy igazság, olyan nincs, különösen nem a szövetségi politikában, nem is értem ezt az idealizmust.
jelenleg európában az usa ereje és érdeke a mérvadó, döntően az meghatározza az államok helyzetét és lehetőségeit. a nyilvánvalóan hazug és képmutató indok, hogy a szabad világ demokráciát teremt ebben a formában együttműködésre kötelez minket, a királyról a meztelenséget mi nem kiálthatjuk ki.
nem menjünk messzire, remek a román példa. lényegesen jobb szövetségi hintapolitikával 100 év alatt mennyivel eredményesebbek, mint mi. és most is elkötelezett atlanti külpolt nyomnak. hát nem tudom, ha most velük ellentétben szembébe mondanánk az usa-nak, hogy hódít és rabol, nem tennénk-e meg a lehető legtöbbet egy tiszai román határnál?
huhh elütés annyi mint égen a csillag de még elragzok is.
süti beállítások módosítása