A liberális szentkoronatan

2010.09.30. 08:00 napon tamás

Érdekes újdonság állt be a blogoszféra történetében azzal, hogy egy komoly – bár csökkenő érdeklődéssel vásárolt és hullámzó színvonalú - heti nyomtatott sajtóterméken zajló vitába emelik be pölö egy Török Gábor kolumnáit.

A térfoglalás persze akár szándékoltnak is tűnhet hiszen bloggerGábor az aki, a hetilapban zajló demokráciaféltő írásra reagál, az erre való reflexiók azonban elsősorban nem a megjelenés helye, a műfaj terjedelmi, részletezettségbeli sajátosságai miatt anyázzák le, "csak" azért, mert „nincsen benne szubsztantív érv” – majd rögtön ezt követően úgy folytatva a koherens gondolatmenetet, hogy: „ha jól értem érvelését”.

Ebből több következtetés is adódik, amit nem érdektelen számba venni.

 

Házi viták

Az ÉS hasábjain lefolytatott házi vitáknak megvannak a maguk protokolláris szabályai, például, hogy háziak. Háziak abban az értelemben, hogy a választható álláspontok közül is csak azok jelenhetnek meg, amit a „háziak” képviselnek, akkor is, ha ugyanez a vélemény más szerzőtől más orgánumban anathemával jár. (lsd. még.: cigányság,  jogállam, Zsanett-ügy, Kertészbotrány(ok) stb.).

A házias ízek lényege, hogy akár csúnyaságot is lehet egymásról mondani, de végleges kizárással és megsüketüléssel nem szankcionálják az eltévelyedőt. Légy tehát közülük egy. Az sem baj, ha éppen irodalmár (Radnóti Sándor), esetleg esztéta (György Péter) vagy a körön belül, még felszínes vasárnapdélutáni szellemességeid is fontoskodó figyelmet kapnak, mint az alkotmányosságra érzékeny komoly elemzések.

És kell-e több a magunkfajta (meg önökfajta) nárcisztikus értelmiséginek? Tök jó nekik, mondom az outsiderek – generációs - irigységével.

 

Térfélváltás

BloggerünkfajtaGáborral az igazi bajuk persze nem ez. Ő nem hajlandó magáévá tenni az új szektás beszédmódot. Látni kell, hogy ez a nyelv még beszélői számára is új és néha meg-megakad a nyelvhasználat. De a lényeg kirajzolódik: a fideszgyőzelemmel lélektanilag azok a szerepek kerültek át a kisebbségi balos értelmiségire, amelyek korábban a jobboldali értelmiség énmítoszának a részei voltak. Így például: a többség uralma tény, de a többségnek nincs igaza. Igazunk nekünk van. A nép ideig óráig, vagy tán jajj, örökké vak, tudatlan.

Továbbá a szekta ÚJ babonája értelmében nem a procedurális legalitás az alkotmányos rend egyetlen számonkérhető eleme, mint eddig nagyonis gondolni méltóztatták, hanem horrible dictu van az alkotmány BÖTŰJÉN túl számonkérhető (halkan: szóval akkor metajurisztikus?) érték, amelynek akár egy betű szerinti alkotmánymódosítás nem felelhet meg.

Nos, ez a  pálfordulás – amellett, hogy legsilányabb és legszittyább természetjogias (tehát a liberális szentkoronatan) közhelyét csempészi be a gondolkodásba, most már megállapíthatjuk: nyilvánvalóan annak a következménye, ha egy érdek vagy érték csoportja marginalizálódik és az intézményes államban és annak jogrendjében már nincs otthon, a jogrenden belüli intézményes eljárásokban nem bízhat – csakúgy mint a Kossuth téri sámánok, vagy egy Budaházy 2006-ban. Ez a metajurisztika és „haza a magasban” felé fordulás, ne tagadjuk, szép heroikus lelkiállapot.  Ez tartotta meg a jobboldalt oly sokáig és éppen ez a lélektani otthontalanság, folytonos hiszti, és torzultság, amit a 2010-ben nyakunkba ültetett jobbos értelmiség vitustáncaként élvezhetünk. Ezért is az aggódó mellékdal: csak nehogy ez a sok idegroncs egyszer a mainstreambe, vagy a politikacsinálásba visszajöjjön – „s nem lesz-é vajon visszatérte / boldog aki nem éri meg”

 

Hány füle van egy demokratának? Bőr van-e a nyakán?

A liberális szentkoronatan úgy véli, hogy az alkotmányosságot és a demokráciát (aminek házias ízeit tartalmazó receptkönyvét nyilvánvalóan az ő sublótjuk őrzi) verik szét, épp most, épp a Zorbán. Figyelemreméltó tényeket is sorakoztatnak az állítás mellé, olyanokat is amiket egy Török Gábor sajnos valóban említés nélkül hagy. A kérdés persze mint mindig, most is döntő: jogállam és demokrácia volt-e a 89-es paktum III. Köztársasága, és jogállam és demokrácia lesz-e az orbáni köztársaság? Még döntőbb kérdést ad ki mindez: a jogállam és a demokrácia-e a legkedvesebb értékek, amiért egy közösségnek érdemes magát létrehoznia?

A két kérdés válasza egy gyökerű: a III. Köztársaságot nem Orbán buktatta meg, hanem saját rezsimje alatt alkalmatlanodott el – 2006-ra biztosan. Hogy az ÉS-esek által propagált 89-es illiberális, antidemokratikus kapitalizmus kudarca után, a magyar nép tizenkilencre lapot húzott, mert a demokráciát már nem, legföljebb a torz magyar kapitalizmust remélhette eltüntetni, nos ennek az állításnak a bizonyítása egyszerre igényelné az összes ÉS-es és TG-os retorikai képességem segítségül hívását. Egyelőre erre pihenjünk rá. De hogy milyen alkotmányt és milyen országot akarunk magunknak, azt biztos, hogy 89-ben még nem döntötték el végleg - és 2010-ben sem. Azt mi fogjuk kiküzdeni, az a mi sikerünk és kudarcunk lehet egyedül.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr172330353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Figyelemreméltó tényeket is sorakoztatnak az állítás mellé, olyanokat is amiket egy Török Gábor sajnos valóban említés nélkül hagy."

Na most akkor az ÉS figyelemre méltó tényeket sorakoztat, vagy csak egy belterjes bagázs, akiknek ugat a szájuk?

Török Gábor az új, szexi politikai elemző prototípusa, aki "nem hajlandó magáévá tenni az új szektás beszédmódot", vagy épp ellenkezőleg, ahogy a blogján is néha a szemére vetik: "ratyiskodik", és pont a legsúlyosabb kérdésekben keni el, vagy kerüli meg a választ?

(A ÉS-nek igaza van: Schmitt Pál, vagy Stumpf kinevezése koránt sem csak esztétikai kérdés...)

Egyik mondatoddal ütöd agyon a másikat...

"Háziak abban az értelemben, hogy a választható álláspontok közül is csak azok jelenhetnek meg, amit a „háziak” képviselnek, akkor is, ha ugyanez a vélemény más szerzőtől más orgánumban anathemával jár."

Több mint 15 éve olvasom az ÉS-t, a legvisszafogottabban fogalmazva is csúsztatsz.
@gyilkos fűegér:

A figyelemreméltó tényekből sajna nem következik, h a III.K-t most verik szét, hanem csak az h. az már ennekelőtte elbukott amikor vállalásait nem teljesítette. Nincs rajta mit megvédeni.

TG nagyon szexi. Persze más az ő szempontja mint az ÉS-eseké, az ÉS-esek szempontjából inkább az a bájos következetlenség érdekes, h hirtelen elkezdik mondani, h a jogállamiságot tartalmi és értékfogalomként használják, a ius scriptumon túl, miközben a gyurcsányi-legalitást a legvakabb formális törvényes/nemtörvényes kritériumrendszer mentén értelmezték. Most lepleződik le, milyen védtelen a legalitás fogalmával szemben, aki politikai értelemben kiszorul belőle és szükségképpen nyúl valami jogon túli ezotériához. (fordítva is igaz, h a jobboldal válik ilyen helyzetben jogpozitivistává)

Te több mint 15 éve olvasod az ÉS-t. Én meg nem csúsztatok. (más az olvasatunk? vagy muszáj h valaki csúsztasson? hűdenehézkérdés)
@napon tamás:

OK, csúsztatás visszaszívva, akkor mondjuk úgy, hogy figyelmetlenül olvastál. Bizony volt az ÉS szerzői közt, aki a politikát a morál és az erkölcs felől megközelítve már 2006-ban is Gyurcsány távozását szorgalmazta, pl.: Kis János, ebből aztán hosszadalmas vita is kerekedett. (Radnóti meg mostanában comingoutolt ez ügyben.) Tény, hogy az ÉS határozottan liberális orgánum, de, hogy mások nem juthatnak szóhoz? Ez egyszerűen nem igaz, bár tény, hogy kényelmesebb, és főleg egyszerűbb interpretáció.

"az a bájos következetlenség érdekes, h hirtelen elkezdik mondani, h a jogállamiságot tartalmi és értékfogalomként használják, a ius scriptumon túl, miközben a gyurcsányi-legalitást a legvakabb formális törvényes/nemtörvényes kritériumrendszer mentén értelmezték"

Nos, pl Stumpf kinevezése a törvény betűjét is sérti, hiszen egyszerűen nem felel meg a követelményeknek.

Ha szerinted közt.-ot azért nem lehet szétverni, mert már nem is létezik, akkor mi a következő lépés?

Hát igen, más az olvasatunk...
@gyilkos fűegér:

"de, hogy mások nem juthatnak szóhoz? Ez egyszerűen nem igaz"

hát éppen ezért nem is mondtam, hiszen írhat bárki bárhová. A lényeg, hogy ha már valaki ott beszél (nem feledve a "vita" részvevőit itt is a szerkesztő kérte föl) tulajdonképpen az ÉS-es brancson belül imitálja a társadalomban,vagy egy hivatásrendben is fellelhető lehetséges szellemi pozíciókat, akár értékütközésekkel, de mindezt a hemokultúrán belül, védetten, egymásra figyelve, nem in personam érvekkel , miközben külső, "illegitim" szerzői véleményekkel, vagy társadalmi magatartással szemben nem restek így is föllépni.

"Nos, pl Stumpf kinevezése a törvény betűjét is sérti, hiszen egyszerűen nem felel meg a követelményeknek."

Nem szeretnél inkább amellett érvelni, hogy van az alkotmányon és kapcsolódó törvényein túli alkotmányossági mérce (ahogyan minap állították) vagy amellett, hogy az alkotmányosság egy törvényi korpuszból kiolvasható és megfelelő eljárásban megváltoztatható Netán, ahogyan az elsőből folyik a kérdés, ha az alkotmányosság nem a szövegkorpuszból kiovasható akkor kik és hogyan ismerhetik meg, miből meríti a tekintélyét, mi a felhatalmazottsága, mik a szükségszerű elemei?

Esetleg hogy akik alkotmányossági kérdésekbe egzisztenciális aggodalmaikat rezonálják bele, a saját álláspontjukban még a természetjogi érvelés és a jogpozitivizmus legalább Kelsen v.Radbruch csávóktól ismerős két egészen eltérő,jogkoncepciót, fundamentális kiindulópontbeli különbséget sem érzékelik, nem teszik szóvá, meg sem kísérlik megmagyarázni.

Vagy sumákolnak, vagy felkészületlen emberek. Vagy nincs nekik semmilyen alkotmányosságról vallott meggyőződésük, hanem bármely tudománytörténetileg lehányt göncöt, politikai széljárástól függően magukra öltenek, szigorúan titokba tartva, hogy az üti a két évvel korábbi tud. vagy pol. gúnyájukat. Erre a szemfényvesztésre is vesztegessünk pár szót.
A végső tanulsággal nagyon egyetértek.
Előről kezdjük annak meghatározását, hogy mit is akarunk.
Onnan, hogy csinálunk egy pártállamot, és amikor megvan, akkor kivívjuk a rendszerváltást...
Hogy milyen rendszert csinálunk, az attól függ, ki, milyen elképzeléssel tudja maga mögé állítani a társadalmat a pártállam leváltásához.
süti beállítások módosítása