A főrendek aktív résztvevői voltak a köztársaság megalapításának

2010.11.16. 15:00 Fent és Lent

Nagy Vince országgyűlési képviselő beszámolója a köztársaság kikiáltásáról 1918. november 16-án

"A Ház [ti. az 1910-ben megválasztott országgyűlés] egészen rövid ülést tart. Önmagát búcsúztatja és temeti.

Szász Károly elnök bejelenti, hogy egy óra múlva tartja a forradalmi Nemzeti Tanács a kupolacsarnokban ülését, amelyen meg fog történni a köztársaság kikiáltása.

Felszólítja a képviselőket, hogy testületileg vegyünk részt azon. Így adjunk kifejezést annak, hogy a régi alkotmányos törvényhozás hozzájárulásával történik az új alakulás. Azzal megköszöni a múltban nyújtott támogatást, és a képviselőházat feloszlatottnak, megszűntnek jelenti ki.

Ugyanebben az időben a palota másik oldalán levő főrendiház üléstermében azonos temetési aktus folyik le. Wlassics Gyula elnök bejelenti a köztársaság kikiáltásának időpontját, és majdnem azonos szavakkal, mint Szász Károly tette, kéri a főrendeket, vegyenek részt a kupolacsarnokban végbemenő történelmi eseményen a békés átalakulás dokumentálására.

Sem a képviselőházban, sem a főrendiházban, nem emelkedett egyetlen szó sem az elnöki bejelentéssel szemben. Senki a képviselők és főrendek közül nem hagyta el az épületet. Valamennyien átvonultak a kupolacsarnokba, és ott - ha valószínűen nem is lelkesedő, de aktív résztvevői voltak az uralkodóház detronizálásának, a királyság megszüntetésének és a köztársaság megalapításának.

Az emelvényen Hock János, a Nemzeti Tanács elnöke és vezető tagjai, továbbá Károlyi Mihály és a kormány tagjai ültek. Az államtitkárok a minisztereik háta mögött álltak. Így én Károlyi mögött.

A hatalmas kupolacsarnok, amely annyi díszünnepséget és díszmagyaros közjogi parádét látott, most csupa egyszerű feketébe öltözött emberrel volt tele.

Hock János, az "aranyszájú pap", most nem mint pap, hanem mint politikus, mint magának a nemzetté vált népnek szószólója beszélt. Szónoki tehetségének legjavát adta hallgatóságának. Kossuth 1849. április 14-i szerepét töltötte be, amikor a debreceni kálvinista nagytemplomban egybehívott karok és rendek gyűlésén "a Habsburgokat hazám ellenségének nyilvánítom" mondással a Habsburg-ház trónfosztását indítványozta.

Ezt tette Hock is. És a jelen levő tömeg viharos éljenzéssel és helyesléssel tette magáévá az indítványt.

Másik indítványa a köztársasági államforma elfogadására irányult.

Ezt is zúgó éljenzéssel fogadta el a nagygyűlés.

.... [aztán Károlyit kinevezik, megéljenzik] ....

Ezután az Országgyűlés lépcsőzetéhez vonulunk, miniszterek és államtitkárok. Onnan először Hock János, utána Károlyi beszélnek a több százezer főnyi tömeghez. Beszédeiket óriási lelkesedés fogadja."

Nagy Vince: Októbertől októberig. Bp. 1991. Európa Kiadó. 104-105. oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr592440740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A magyar köztársaságot 1918. november 16-án kiáltotta ki az akkori budapesti Országház teret ellepő, kétszázezresre becsült tömeg, illetve a parlament kupolacsarnokában ülésező, a vidéki nemzeti tanácsok küldötteit is magában foglaló nagy Nemzeti Tanács. Még nevezetesebbé teszi e napot, hogy az őszirózsás forradalommal elnyert függetlenség ugyanekkor öltött törvényes formát. Az ideiglenes alkotmány szerepét betöltő Néphatározat első cikke kimondta: „Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság.” A Néphatározat további pontjaiban felszólította a kormányt, sürgősen alkosson törvényeket az általános titkos választójogról, az esküdtbíráskodásról, a sajtószabadságról és más szabadságjogokról, „a földmíves népnek földhöz juttatásáról”. Az új választójog alapján üljön össze az alkotmányozó nemzetgyűlés, fogadja el a köztársaság alkotmányát, és válassza meg a köztársaság elnökét.

Miután összedőlt a Monarchia

A gyűlés előtt a régi, 1910-ben választott képviselőház ült össze Szász Károly elnökletével, hogy kimondja feloszlását.

Csak néhány tucat képviselő vett részt az ülésen, azok viszont vita nélkül elfogadták az elnök javaslatát, senki sem vetette fel a határozatképesség kérdését.

Még kevesebben jelentek meg a felsőház hasonló tárgyú ülésén, melyen Wlassics Gyula báró elnökölt. A függetlenségi érzelmű arisztokraták közül jó néhányan mint vendégek ott maradtak és részt vettek a nagy Nemzeti Tanács ülésén, így fejezve ki szolidaritásukat a köztársasággal, a néppel.

Hock János katolikus pap és Károlyi-párti képviselő – mint a Nemzeti Tanács elnöke – terjesztette elő nagy beszéd kíséretében a Néphatározatot. A határozat szövegét Nagy György ügyvéd, a világháború előtt betiltott Köztársasági Párt alapítója olvasta fel. Beszédet mondott Károlyi Mihály és a szociáldemokrata párt nevében Kunfi Zsigmond. Károlyi miniszterelnök felolvasta a világ népeihez szóló szikratáviratát, melyben a szabadságharcos múltra hivatkozva leszögezte, hogy a magyar nép a Habsburg-uralom, a háború bűneiért nem felelős. Az új, demokratikus Magyarország „reméli, hogy megtalálja az országban élő testvérnemzetekkel való együttműködés lehetőségét”, és hogy felveszik a Népszövetség tagjai közé.

A gyűlés után a lelkesen éljenző tömeg elénekelte a Himnuszt és a Marseillaise-t.

A tömeggyűlést egyetlen incidens zavarta meg: repülőgépek jelentek meg az Országház fölött és a „forradalmi szocialisták” csoportjának szocialista köztársaságot követelő, vörös színű röplapjainak ezreit szórták az ünneplő nép közé. A kormány és a magyar Nemzeti Tanács tagjait ennél az akkor még teljesen képtelennek tűnő felhívásnál jobban aggasztotta, hogy a vidék képviselői között nem voltak jelen a hazai szlávok és románok nemzeti tanácsainak küldöttei. Azok már másfelé orientálódtak.

www.tankonyvtar.hu/historia-1990-056/historia-1990-056-081013-9
A függetlenség oly régi és becses kívánalma ilyen gyászos következményekkel teljesedett be. A függetlenséget megnyertük, - az országot elvesztetttük. A Monarchia abroncsa nélkül az ország sem maradhatott egyben. Ezt nem látták a postban szereplő politikusok, de sokan mások sem, azokban a napokban. Nem vádolom őket az éleslátás hiányáért, bár megjegyzem, volt aki pontosan tudta, mi következik ilyen esetben: Tisza István. Ő ezt már nem érte meg- szerencsére. A műkedvelő politikusok ideje jött el, akik amikor harcolni kellettt volna, eldobatták a fegyvert, amikor pedig tárgyalni kellett volna, akkor hadjáratot indítottak a Felvidékre.
süti beállítások módosítása