Stephen Hawking mondotta egyszer: "Nem érdekel különösebben, milyen jelzőket aggatnak rám az újságírók, ez csak a médiafelhajtás része. Nekik egy Einstein-szerű figurára van szükségük; de hogy olyanok hasonlítanak Einsteinhez, akik egy szót sem értenek sem az ő, sem az én munkáimból, az nevetséges."

Nos, teljesen igaza van abban, hogy mi, emberek szeretünk olyan dolgokról beszélni, véleményt formálni, s végül állást foglalni, amikről igen szerény a tudáskészletünk. Persze, nem gondolom, hogy ez olyan nagy probléma lenne, hiszen az élet túl rövid ahhoz, hogy "információmaximalisták" legyünk mindennel kapcsolatban, ami csak körülvesz bennünket.

Talán valami ilyesmi zajlik most az IMF körül, annyi különbséggel, hogy ezen vita kimenetele nagyobb hatással lesz az átlagemberre, mint Az idő rövid története. Nem szokásom Orbán Viktort és a Fideszt védeni, azonban nem tartom helyesnek, hogy sokan a "minél rosszabb, annál jobb" szemüvegen keresztül figyelik a fideszes fiúk munkásságát.
  
„Ideológiailag” nem vagyok elég képzett ahhoz, hogy akár megkíséreljem megmondani a tutit ájemef ügyben, de arra kérek mindenkit, hogy az érme mindkét oldalát nézegesse, úgyis a szimpatikusabbat tartjuk magunk felé az esetek többségében (én is).

Megkockáztatom, hogy Orbán kurucos dacossága mögött néha van józan, racionális gondolkodás is, s talán az IMF-hez köthető politikai lépések is ezek számát bővítik. Politikailag igenis ésszerű törekvés, hogy a Fidesz nem akar alárendelt szerepet játszani a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások során, hiszen nem babra megy a játék, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kondíciókkal juthatunk hitelhez. Honnan tudhatnánk, hogy ki demonstrálta keménységét (Orbán vagy a Valutaalap) decemberben, amikor az IMF képviselői hazamentek karácsonyozni? Ebben a kérdésben csak találgatni tudunk, ez van.

Mindenesetre sajnálatos tény, hogy Orbán, akármilyen remek stratéga tud lenni, ez esetben elszámította magát, rosszul mérte fel az erőviszonyokat, gondolom, fő is a feje, hogy összeveszett az USA-val és nagyjából mindenkivel Európában. Ugyanis előbbi a legnagyobb szavazati súllyal rendelkező IMF tag, az Európai Unió, pedig a szavazatok 30 százalékával rendelkezik.

De miért idegenkedik Orbán az IMF-től? Ciki lenne, ha ezt a politikai csatát nem ő nyerné? Most jött rá, hogy a határ túlsó oldalán nem ő a JANI?  Szerintem ez is benne van a pakkban, de vegyük észre, hogy akiktől épp kölcsönt kérünk az nem valami jótékony alapítvány, őket nem a caritas vezérli! Nemzetközi Valutaalap elleni kritikákat sokan megfogalmaztak már, ezek közül kiemelném Joseph E. Stiglitz, Nobel díjas közgazdász véleményét, miszerint az IMF a hitelért cserébe az országok adottságait figyelmen kívül hagyva vár el olyan gazdaságpolitikai lépéseket, amik nagy kárt okozhatnak, s így a „segítség” előtti időszaknál rosszabb helyzetbe kerülhet a gazdaság. Etiópia és Argentína példája rávilágít arra, hogy az IMF munkásságának mérlege nem feltétlenül pozitív. 

Mire akarok kilyukadni mindezzel? Csupán annyira, hogy az ellenségem ellensége nem feltétlenül a barátom.