"A kerékpáros az út négere", állította a városi biciklizéssel kísérletező Para-Kovács Imre tíz évvel ezelőtt. A hasonlat ma már csak rossz emlék, az egyre több városi bringás egyre több figyelmet kap. Ezért is volt érthetetlen a belváros szívében évtizedek óta kint feledett két, kerékpárral behajtani tilos tábla. Az egyik a Lánchíd, a másik a Váralagút úttestjét zárta el az adott pillanatban épp kerékpárral közlekedők elől.

Régen ez nem volt probléma. A híd járdáján karikázva a kilátás is jobb volt, és a várat vakuzó japán turisták is elvétve ütköztek biciklistával. Az utóbbi években viszont biciklisták ezrei lepték el a hidat. Egy bringás átkelése 10-15 konfliktushelyzet, napi 5000 biciklistánál ez 50 ezer. 2009-ben már a kerékpárosokat is kezdte zavarni mindez.

Akkoriban csak egy félsikert könyvelhettünk el. A tiltó tábla maradt, mindössze egy nappali feloldó táblácska került alá. Az autóvezetők nem látták a kiegészítő táblát, ahogy a bringások sem a logikát. A változás így kimerült annyiban, hogy a továbbra sem csillapodó ledudálásos, kiabálós vitákban az "anyád" után a "kivéve nappal" váltak a leggyakoribb szavakká. A Kerékpárosklub azóta is rendszeresen felvetette mindezt a fővárosi tárgyalásain, míg végül megjelent egy BKK mackós szerelő, hogy egyetlen csavarhúzóval, és 20 perces munkával felszabadítsa a buda-pesti bringásokat. Régóta vártuk, köszönjük!


Azonban a bringás aktivista nem az a könnyen megelégedős fajta, én meg aztán végképp nem. Nyáron egy haverommal felültünk a Lánchíd közepére számolgatni. Bár a híd, a Váralagút, és a József Attila utca csúcsidőben teljesen megtelt autóval, sőt, a tovagyűrűző torlódás miatt még a Fő utca, Mészáros utca, és Bajcsy Zsilinszky út is, a hídon irányonként és percenként mindössze 5-15 autó haladt át.  A buszok eközben a dugóban vesztegeltek, pedig egyetlen 10 méteres buszon annyi ember állt, ahány autó összesen a hídon.

Ezért ne dőljünk most hátra, mert ideje lenne elgondolkodni a következő logikus lépésen, a Váralagút és a Lánchíd útpályáinak busz-kerékpársávvá alakításán. A tömegközlekedés azonnal gyorsabb, sűrűbb, így versenyképesebb lehetne a belváros közepén (ez Budapest Szíve programcél). Az azt kiegészítő taxik kiszámítható idő alatt kelhetnének át a Dunán, a gyalogosok fulladás nélkül átsétálhatnának az alagúton. A budai biciklitulajdonosok pedig meghívót kapnának a városi kerékpározásra, ami jelenleg egy akadályversenyhez hasonló élmény. Lehet választani a fél Gellért hegy megmászása (Hegyalja út), egy szabálytalan buszsávon tekerés (Erzsébet híd), a város legnagyobb kipufogója (Váralagút), legbüdösebb belvárosi utcája (József Attila), és a hömpölygő Margit körút között. A forgalomcsillapított Váralagút szinte ingyen oldaná meg a tömegközlekedők, taxik, gyalogosok, kerékpárosok problémáit, de a Fő utca és Bajcsy kidugulásával az aznap éppen autót vezetők tízezreinek is gyorsíthatná a közlekedését. E semmibe sem kerülő beruházás hatásait fontosabbnak tartom a Kossuth Lajos utca milliárdokba kerülő forgalomcsillapításánál is. A Lánchíd - rettenetes állapotának köszönhetően - amúgy is felújítás előtt áll. A megnyitás napján az új forgalmi rend is megkönnyebbülés lehet, de minek is várnánk addig, ha már most megnyithatnánk az ésszerű közlekedés előtt.



A fotó forrása: Mark Mervai