Meghalt Chávez. Na de kit érdekel?

2013.03.06. 03:31 camburpinton

Ven_Chavez_Minicon.jpg

Időnként beszámolót írunk arról, hogy mi folyik ebben dél-amerikai országban, ahol állítólag egy "kommunista diktátor" elnökölt. Már voltak pletykák, hogy nem is él, csak amíg kitalálják az utódok, hogyan kezeljék a helyzetet, addig titokban tartották. Rendben, de felmerül a kérdés: "Mi közünk van nekünk ehhez az egészhez?!" Jogos, ezért is írjuk most ezt a kicsit szubjektív posztot, hogy megvilágítsuk annak, aki esetleg nem tudja amúgy is, hogy miért érdekes nekünk Venezuela, és hogy mi történt az elnökével.

Tegnap, itteni idő szerint fél ötkor meghalt Chávez. Ez az életében készült utolsó közzétett kép róla. A fotó Kubában készült, és a két lányával látható együtt.

Ven_chavez_hijas.jpg

Amióta két hete hazahozták Kubából, azóta sem látta senki. Tegnap délben az alelnök már olyan beszédet mondott, amiben majdhogynem nosztalgikusan kéri az embereket, hogy tartsanak ki Chávez mellett, mert az állapota súlyossá vált. Újabb légúti fertőzés. A diákok meg tüntetnek, hogy adjon életjelet, vagy mondjon le. Közben az alelnököt vádolják, hogy titokban a Castro fivérekkel együtt kormányozzák Venezuelát. Egyre távolibbnak tűnt az esély, hogy egy életerős és munkaképes Chávez térjen vissza, ha visszatér egyáltalán. Most végre, több mint két hónapos bizonytalanság után a legfontosabb dolgot már lehet tudni. De a limbó még egyáltalán nem múlt el. Új választások lesznek, és a legnagyobb kérdés, hogy az emberek fognak-e támogatni egy Chávez nélküli chavizmust. És ha nem, akkor vajon szavazni fognak-e arra, hogy "azok" visszajöjjenek.

Na de kezdjük előlről! Először is, aki kicsit is rányitotta már a szemét a világra láthatja, hogy a dolgok alapvetően nem jó irányba mennek. A láthatatlan kéz annyira láthatatlan, hogy már nincs is; a baloldal "történelmi vereséget szenvedett" (nem most, hanem már évtizedekkel ezelőtt), a gazdag és hatalommal rendelkező országok csak arra használják a pénzüket, hogy még több hatalmuk legyen, a szegények csak még szegényebbek és kiszolgáltatottabbak lesznek; és mindeközben a Föld felforr a p....ba, mert senki nem akar kevesebbet autózni.

Szóval annak, akinek a csipája még ennél is kicsit tágabbra nyílik, és már elolvasta Huxley-t, Szathmári Sándort, vagy éppen Alinskyt, arra is rájön, hogy ha konklúzióként felvágja az ereit, attól tuti nem lesz jobb semmi. Rendben, kezdjünk el csinálni valamit, álljunk be önkéntesnek! Elmegyünk szórólapozni az utcán, tüntetést szervezni, aláírást gyűjteni; aztán elmegyünk házat foglalni, kommunában élni; aztán alternatív pénzgazdasággal foglalkozni; eljutunk esetleg a szociális fórumra; aztán jöhet az ökogazdálkodás, ökofalvak, természetes életmód, jóga, meditáció, buddhizmus. Mindeközben kormányok jönnek-mennek, és mindig csak ugyanaz a szájtépés megy odafönn. Láthatóan a civil élet és a politika, azaz a jófiúk és a rosszfiúk gondosan elkülönülnek. Kezdünk kiábrándulni, hogy tehetek amit akarok, a világ csak nem akar változni. Az odafönt, ahol a tényleges döntések születnek, süket és vak.

Ven_Chavez_gano.jpgÉs ekkor a csoda, amire senki nem számított, bekövetkezik. Egy olyan embert választanak meg 1999-ben Venezuela elnökének, aki már több mint 10 éve szervezi, hogy a bebetonozott oligarchiát kirobbantsa a szögesdrótos falai mögül, szó szerint fegyveresen is; aki deklaráltan az USA-birodalom ellen megy, erre tüzeli sikerrel a többi dél-amerikai országot; Fidel a példaképe és a legjobb cimbije is egyben; aki nemzeti, katolikus és kommunista is egyben; aki fennen hirdeti hogy populista, és tényleg újraosztja a kőolaj bevételeit a Zemberek között; közvetlen, elérhető, emberi; aki bázisdemokratikus szervezkedésre szólítja föl a szomszédságokat; aki alkotmányozással kezdi a kormányzást, népszavazást tart (!!!) arról, hogy alkotmányozzunk-e, és végül az elkészült alkotmányról is; aki tolja a pénzt a szövetkezetesedésbe (demokratikus módon, nem kötelezően), és úgy gondolja, hogy az orvosi ellátás és lakhatás alapvető emberi jogok és nem árucikkek. Az ember az égbe dobja a kalapját és irigykedve figyeli, amint mindazt, amiért eddig civilként küzdött, most ebben a távoli országban, a törvényesen megválasztott elnökével az élen meg fogja valósítani. Látszik, hogy Chávez komolyan gondolja a dolgot. Új köztársaságot kiáltott ki: itt az ötödiket. Az emberek rajonganak érte (nagy különbséggel választották meg az első alkalommal, és utána is újra és újra győzni tudott minden népszavazáson és választáson egészen tavaly októberig, habár egyre kisebb különbséggel), ráadásul az országnak még korlátlan pénze is van a kőolaj miatt. Ideálisabbat kívánni sem lehet egy mélynek ígérkező társadalmi változáshoz.

Elkezdjük nyomon követni, hogy mi történik Venezuelában. Az elején még naivan, lelkesedve: de jó lenne, ha Magyarországon is megtörténne a nagy fordulat. Lelkesedéstől fűtve még személyesen is elmegyünk megnézni a forradalmat, és a végén itt is ragad az ember (legalábbis a szerző, camburpinton). Így viszont, évek óta közelről látva a helyzetet, olyan képet tudunk közvetíteni, amire sem a felületes lelkesedés, sem az ismeretlen elutasítása nem lesz jellemző - remélhetőleg.

Milyen kérdések merülnek föl, amire a venezuelai társadalmi kísérlet érdekes választ adhat? Vajon tényleg működhet-e egy olyan társadalmi átalakulás, ami egyszerre fentről és lentről jön, ahogy az ideális forgatókönyv mondja? És tényleg ideális volt-e itt a helyzet ilyen szempontból? Vajon ereje-e vagy gyengesége a Bolivári Forradalomnak, hogy ennyire karizmatikus vezetője volt? Vajon az, hogy (elvileg) mindenki hasznára történik az átalakulás, ki fogja-e gyógyítani a társadalmat a korrupció krónikus betegségéből? Vajon át lehet-e csatornázni hátulütő nélkül a kőolaj bevételeit szociális kiadásokra? Vajon fel lehet-e venni a versenyt a fogyasztói kultúrával, egy szocialista emberképet állítva példának? És vajon lehet-e szembe menni az előbbi kultúra képviselőjével, a kvázi szomszédos USA-val? Vajon szembe lehet-e menni a mainstream/ortodox gazdasági áramlatokkal a világban? Vajon meg lehet-e valósítani a szocializmust egy karibi/trópusi kultúrájú országban, amire a fegyelmezetlenség, a buli, és ugyanakkor az erőszak a jellemző? És egyáltalán, meg lehet-e valósítani EGYÁLTALÁN?!

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr665110554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ha ez így megy tovább, ilyen hülyék és lusták a magyarok, akkor Orbán Viktor hazug néptribün és hazaáruló is csak így fog távozni.
Másrészt az ENSZ főtitkára méltatta a szegények érdekében kifejtett tevékenységét.
Béke legyen vele,béke lenne és lesz is Magyarországon amikor a vezír hasonló állapotba kerül.
Akinek nem ízlik a hazaáruló,az jó lesz ha emlékszik arra ki kezdte.
@abdelkader: te nem érzed, ahogy rohadsz belülről? Ahogy rohaszt szét a gyűlölet, mint a lepra?
Lehet hogy nem. De előbb-utóbb érezni fogod. Csakhogy akkor már késő lesz talán.
@abdelkader: Huhh! Ezt a kommentet még harmadik elolvasásra sem értem teljesen. Lassíts, ember, mert meg fogsz kattanni! A hazai politikába beleőrülni elég csúf vég.
süti beállítások módosítása