Istvánffy András írása

Csütörtök este a NAV belvárosi irodája előtt a 4K! demonstrációján jelképesen befizettem egy gramm fű után az áfát, 2000 forintra számolva 540 forintot, majd elszívtam egy spanglit. A rendőrök kivárták, amíg végigszívom (közben végig telefonálgattak, hogy most mi legyen), aztán amikor már indultunk volna elfelé, előállítottak.

Polgári engedetlenségből gyújtottam rá, mivel semmi értelme nincsen, hogy a marihuána nem legális, ugyanúgy, mint az alkohol. Ehelyett a fogyasztása börtönnel büntethető bűncselekmény. Ez nonszensz. Pont amennyire az amerikai szesztilalom volt. Vagy az, ahogy néhány hete Nigériában markológéppel semmisítettek meg 240 ezer üveg sört.

Meglehetősen hülye érzés volt egyedül szívni a NAV iroda előtt, miközben egy csomó ember és egy adag kamera és rendőr figyel érdeklődve. Körülbelül olyan érzés, mintha evés közben bámul téged egy csomó ember, aki nem eszik. Én egyébként sem nagyon szívok, egyszerűen azért, mert nem annyira kedvelem. Még gimnázium végén próbáltam ki először, az azóta eltelt több mint tíz év alatt nem szívtam tíznél többször, pedig a legtöbb társaságban, amiben megfordulok, jelen van. De ez pont olyan választás, mint hogy személy szerint a pálinkát szeretem, a konyakot viszont nem. Pont ilyen választásként kéne ráhagyni az emberekre.

Az autóban, miközben mentünk a kapitányság felé, a rendőröknek azonnal igényük volt megtárgyalni az akciót, mi az üzenete és miért kell legalizálni a marihuánát. Abban nagyon gyorsan egyetértettek, hogy nekik rendőrként problémát a részegek okoznak, a fű miatt még nem kezdett el randalírozni vagy az asszonyt verni senki.

A Szalay utcai kapitányságon nem raktak be a fogdába, hanem miután felvették az adataimat és átkutatták a zsebeimet (elég nagy unalommal, hiszen tudták, hogy nem lehet nálam semmi, ha készültem arra, hogy az este a kapitányságon köthetek ki), az aulában várakoztattak. Amikor az ügyvédem elmondta, hogy most elvileg jön a mintavétel, aztán a kihallgatás, és utána visszakapom a mobilomat, nem is mertem szólni, hogy el se vették tőlem. Később, amikor várakozás közben megszólalt, mert egy újságíró keresett, csak megkértek, hogy legalább kapcsoljam ki.

Minden rendőr feltűnően normális volt. Miután lényegében önként voltam a rendőrségen, ők sem vették komolyan az előállítást. Amikor megkérdeztem, hogy használhatom-e az aulában lévő kávéautomatát, a rám vigyázó rendőr nem is tudta, mi ilyenkor a válasz, a felettesét kérdezte meg. A tiszt jóváhagyta, persze, kávézzon csak, mire a rendőr már elnevette magát, "ezt az előállítást!".

A polgári engedetlenségre azért volt szükség, mert minden racionális érv a legalizáció mellett szól. Óriási plusz adóbevételt jelentene az államnak, munkahelyeket teremtene, visszaszorítaná a maffiát, ellenőrizhetővé tenné a minőséget, és szabályozhatóvá tenné, hogy kiskorúaknak ne adjanak el. Semmilyen értelmes érv nem szól amellett, hogy a fű ne legyen ugyanolyan jövedéki termék, mint az alkohol és a dohány. A jelenlegi helyzet egyedül a maffiának jó.

Teljesen álszent az az érv, ami a társadalmat akarja megvédeni ettől a szertől. A röviditalok, mint a pálinka, sokkal erősebb szerek, mégis bárhol lehet kapni őket, nemzeti identitásunk részének tekintjük a pálinkázást, sőt, az Orbán-kormány még a házi pálinkafőzést is legalizálta.

Ha rábízzuk az emberekre, hogy hogyan élnek a cigarettával és az alkohollal, nincs semmi ok, hogy ezt ne tegyük meg a marihuána esetében is.

A mindennapi gyakorlat és a törvények teljesen elszakadtak egymástól. A marihuána fogyasztása az elmúlt tíz évben rég kitört a szubkulturális keretek közül. Gyakorlatilag valamennyi rétegben elterjedt, a törvények viszont pont ellenkező irányba haladnak, és még szigorúbbakká váltak.

A rendőrök, akikkel beszélgettem, elmondták, hogy hiába szigorította az Orbán-kormány a törvényeket, a rendőri gyakorlat nem változott, így összességében semmi értelme nincs az új törvénynek.

Azt is elmondták, hogy ritkán visznek be valakit fű miatt, és hogy nekik személy szerint problémát okoz, amikor szolgálaton kívül, a baráti társaságukban gyújt rá az orruk előtt valaki. Nyilván nem állítják elő a saját haverjukat ezért, ezzel viszont kötelességszegést követnek el. Ilyenkor legfeljebb megkérik a barátaikat, hogy legalább ne az orruk előtt szívjanak.

A fűre vonatkozó szigorú törvények teljes mértékben betarthatatlanok. Ezt tudják az állampolgárok, tudják a rendőrök. Hogy a KDNP-ben is tudják-e, na az jó kérdés.

Így viszont igazi kelet-európai gumiszabályként működik. Ha érdeke a hatalomnak, alkalmazza, ha nem érdeke, nem alkalmazza. Ha rosszul öltözött vagy, ha cigány vagy, ha raszta vagy, elővesz miatta, ha jól öltözött, akkor nem. Ha valami miatt arra van szüksége, hogy fenyegessen téged, akkor ezzel fenyegethet, ha nem, akkor nem tartatja be a saját törvényét.

Ahogyan odafent szisztematikusan kijátsszák a törvényeket (amelyeket elvileg ők hoznak), úgy a hétköznapi élet is olyan szabályokkal van tele, amikről mindenki tudja, hogy betarthatatlanok. Egy olyan ország felé, ahol csalás nélkül is lehet élni, az egyik lépés a marihuána legalizációja.

A kapitányság aulájában való hosszas és eseménytelen várakozás után (ami a spangli miatt pont tökéletes kedélyállapotban telt), végül átszállítottak a Gyorskocsi utcába vizeletvételre. Miután megvolt, és aláírtam a papírokat, hogy nem vertek meg, szabadon is engedtek. Utána még az utcán hangsúlyozottan magánemberként beszélgettek velem egy kicsit a rendőrök a legalizációról, és hogy mennyi esély van arra, hogy kövessük Washington és Colorado államokat, ahol január 1-től teljesen legális a fű.

Az ügyemben pedig a következő lépés az lesz, hogy ha az orvosszakértő kimutatja a füvet a leletből, akkor jön a kihallgatás. Aztán megyek elterelésre. Amiről be fogok számolni.