Budapesten a választások előtt több közteret átadtak a nagyközönségnek, bizonyítva, hogy mennyire emberbarát a rendszer és milyen jó nekünk, hogy a kormány és az önkormányzatok foglalkoznak azzal, hogy a mi közérzetünk jobb legyen. Egy mondat viszont mindig megütötte a fülemet: „kutyát nem lehet bevinni”. Az utolsó csepp volt a pohárban, amikor pénteken azt olvastam a neten: megjelent a Magyar Közlönyben, hogy a frissen átadott Kossuth Lajos térről is kitiltották az ebeket. Elhatároztam, hogy utánajárok annak, hogy egy kutyás pesti lakos merre viheti a jószágát.

Szombaton összeszedtem két havanese-emet és megbeszéltem Vica barátommal, hogy két pulijával körbejárjuk Pest belső parkjait, köztereit, és megvizsgáljuk, mik a lehetőségek egy kutyatartó számára. Kiindulási pontnak a Jászai Mari tér déli parkját jelöltük meg.

Jászai Mari tér

A 76-os trolival érkeztem és a Pozsonyi út felől közelítettem meg a teret. Ott ért az első meglepetés: piros keretes téglalap alakú táblán egy nagytestű, hosszúszőrű, fekete kutya volt egy piros vonallal áthúzva. Természetesen mindenki tudja, hogy ez mit akar jelenteni, de szöveges tiltás híján ez valójában nem jelent semmit, ugyanis ennek a táblának sehol nincs definiálva a jelentése, így sokféleképpen értelmezhető. Ránéztem kutyáimra, akik egyáltalán nem hasonlítottak a képen látható kitiltott fajtára és továbbmentem. Láthatóan ez senki nem zavart, ugyanakkor szembejött velem egy lány, aki kézben hozta kistestű ebét. Gondolom, próbálta betartani a szabályokat, de nem tudom eldönteni, hogy így sikerült-e neki. Ahogy haladtam tovább, feloldótáblával sehol nem találkoztam.

Miután átmentem a híd alatt, már semmilyen tiltásra utaló jelet nem láttam. Találkoztam Vicával, s innentől négy jól nevelt, becsippezett kutyával haladtunk tovább póráz nélkül.

Olimpia park

Következő állomásunk az Olimpia park volt, melynek északi részén egy külön elkerített, viszonylag nagy, jól felszerelt kutyafuttatót alakítottak ki. Ez a futtató viszont eltörpül a mellette kialakított, gyönyörű füves-fás park mellett, mely szerény becsléssel is legalább tízszer akkora, ennek ellenére még „demilitarizált területet” sem alakítottak ki, ahol a kutyás-gyermekes családok élvezhetnék a szabadban töltött együttlétet. A park magas kerítéssel van elkerítve és zárható kapukat alakítottak ki. Minden kapunál jól láthatóan és egyértelműen kiírták, hogy mit nem szabad és ezeket piktogramokkal is jelölték.

A tiltások első sorában az áll, hogy „kutyát és egyéb állatot a parkba vinni tilos”, de a bent látható galambok ezeket a szabályokat határozottan figyelmen kívül hagyták.

Kossuth Lajos tér

Észak felől érkeztünk a Kossuth Lajos térre, és már kerestük a tiltásra utaló jeleket. Sehol semmi. „Megint csak a média torzít” – jegyeztük meg. Megnéztük Károlyi hűlt helyét, ahol Tisza Istvánról fognak szobrot állítani, szemrevételeztük a látogatóközpontot, ami még nem nyitotta meg lépcsőit, majd mellékhelyiség keresésre koncentráltunk, egyelőre sikertelenül.

Közeledve a Kossuth-szobor helyéhez, szembejött velünk egy közteres és egy idősebb úr, akik szemmel láthatóan hozzánk jönnek:

- Jó napot!

- Jó napot!

- Tájékoztatom Önöket, hogy kormányrendelet emlékhelynek minősítette a teret, ezért a térre nem lehet állatot behozni. Kérem, vigyék ki a kutyákat a térről!

- Rendben, de honnan kéne ezt nekünk tudni? Hol vannak a tiltótáblák?

- Megjelent a Magyar Közlönyben, a táblákat három napon belül ki fogják helyezni.

- Értettük. Akkor három nap múlva nem fogjuk behozni a kutyákat.

A közteres rezzenéstelen faarccal, teljesen hivatalos hangnemben beszélgetett velünk. Nem ragaszkodott ahhoz, hogy azonnal távozzunk, ugyanakkor megtudtuk, hogy annak ellenére, hogy a kormányrendeletet visszavonták, egy V. kerületi rendelet kötelezővé teszi a póráz használatát. WTF?! Érdeklődtünk, hogy mely területekre nem szabad az ebünket vinni: a rendelet szerint a tér egész területére kiterjed a tiltás, a tiltótáblák a bevezető utcák torkolatában kerülnek kihelyezésre, miszerint semmilyen állatnak nincs helye a Kossuth téren. Arra a kérdésre, hogy hogyan fognak bejárni a Parlamentben dolgozók, nem kaptunk kielégítő választ.

Búcsúzás előtt még megkérdeztük, hogy hol találunk mellékhelyiséget.

- Az a látogatóközpontban lesz, de egyelőre még nem nyitott meg.

- És addig hova lehet menni?

A közteres egy pillanatra elbizonytalanodik, ezzel együtt megjelennek az első emberi vonások az arcán, de az úr, akivel érkezett gyorsan a segítségére siet:

- A múzeumban van WC, 200 forintért lehet használni.

A mondat végére közterület-felügyelőnk újra felveszi a robotokra jellemző kifejezéstelen tekintetet.

Miután körbementünk a téren, megállapítottunk, hogy a több tonna térkővel történt tereprendezés teljesen turisták számára készült és nemcsak kutyát nem javasolt odavinnie a lakosoknak, hanem célszerű messziről kerülniük a helyet. Nem nekünk készült.

Szabadság tér

A volt TV-székház felől sétáltunk be a Szabadság térre és az úttesten átérve egy fehér téglalapon egyiptomi egyszerűséggel ábrázolt fekete – jó eséllyel – kutya volt áthúzva egy fekete vonallal. A tábla elhelyezéséből egyértelműen adódott, hogy csak a pázsitra vonatkozik a hatálya, bármit is jelentsen. A táblától pár méterre a gyepen egy pontosan ugyanolyan kinézetű kutya kószált, egyértelműen tudomásunkra hozva azt, hogy számára nem egyértelmű az üzenet.

Fidel nevű kutyám ezt az alkalmat találta jónak a „pózolj tiltótáblával” című kép elkészítésére.

A parkon keresztülhaladva több helyen láttunk tiltótáblákat, de az emberek többségét ez nem érdekelte: sokan sétáltattak itt kutyát, és senki nem tartotta fontosnak, hogy rászóljon valakire ezért.

Széchenyi István tér

A volt Roosevelt térről túl sokat nem lehet írni, hiszen szabályosan gyakorlatilag megközelíthetetlen a zöldfelület. Az úttest túloldaláról tiltást nem láttunk, de nem is találtuk alkalmasnak kutyasétáltatásra a helyet. A park körül nagy a forgalom, ilyen helyre még megbízható kutyával sem megy szívesen az ember.

Erzsébet tér

Az Erzsébet tér Duna felőli része igazi közpark. Alkalmas kiülésre, kutyasétáltatásra, illetve bárminemű kis helyigényű foglalatosságra, ugyanis nagyon zsúfolt. Egy frizbivel már könnyen fejbe találhatsz valakit.

A tér másik fele viszont már teljesen más világ. Az Akvárium és a Fröccsterasz közötti sétányon a Deák Ferenc tér felől haladtunk a József Attila utca irányába. Félúton pont azt beszélgettük, hogy ideje egy kicsit pihenni: üljünk ki a fűre, szívjunk el egy cigit, amikor két biztonsági őr srác odalép hozzánk, hogy vagy tegyünk pórázt a kutyákra, vagy hagyjuk el a terület, mert ez magánterület, pontosabban „közforgalom számára megnyitott magánterület”. Udvariasak, lazák voltak. Miután több internetes oldal is foglalkozott ezzel a dologgal, kérdezgettük őket és a következőket tudtuk meg:

• az Erzsébet tér ezen fele „közforgalom számára megnyitott magánterület”;
• a tulajdonos az Állami Vagyonkezelő, ami mellesleg köztulajdonban áll;
• ha nem fogadunk szót, hívják a köztereseket, akik azért intézkedhetnek, mert a „közforgalom számára megnyitott” területről van szó;
• az italozásért és a dohányzásért már tényleg nem szólnak;
• a sétányon kutyák pórázon közlekedhetnek, de a fűre nem mehetnek.

Minket leginkább a kutyákat érintő szabályozások érdekeltek. Kértük, hogy mutassa meg a táblát, ami a szabályokról tájékoztat minket. Az őr a József Attila utca felé mutat: „ott ki van írva.”

- De mi nem arról jöttünk, hanem a másik irányból. Ott nem láttunk semmit.

A srác tekintetéből látszik, hogy hirtelen nem tudja, mit feleljen, de a másik segít neki:

- Azért jöttünk szólni!

Távoznak, de mi maradunk, mert közben hosszas beszélgetésbe elegyedünk egy vidéki sráccal a pulikról, közben jön két másik őr: ők is elküldenek minket, de letudjuk annyival, hogy „mindjárt megyünk.” Egy fél óra csacsogás után indulunk tovább, de előbb egy mosdót keresünk. Elindulunk a József Attila utca irányába, amikor odalép hozzánk a harmadik páros, a nála lévő rádióban üvölt a diszpécser, hogy most már tényleg ránk hívják a köztereseket és azok istenbizony megbüntetnek minket.

- Éppen kifelé megyünk – látom, hogy megkönnyebbül –, de előbb egy mondja meg, hogy hol van a mosdó!

Eligazít minket, miközben a rádióban még mindig kiabál a diszpécser.

Klauzál tér

A Klauzál téren van egy – a tér méretéhez viszonyítva – nagy, sóderrel leszórt kutyafuttató. Ezt a fajta kialakítást az én kistermetű kutyáim nem szeretik, nem is viszem ilyen helyre őket. Továbbhaladva tapasztaljuk, hogy a téren nincs semmilyen tiltás. Itt a játszóterek vannak lekerítve, oda evidens, hogy nem megyünk be. A tér lepukkant, szocreál stílusa ellenére olyan kialakítású, mint amilyennek lennie kell. Az egészet körbefogja egy alacsony kerítés, így nincs börtönérzete az embernek, van külön kutyafuttató, egy park, ahonnan nincsenek kitiltva a kutyák, és lekerített pályák, játszóterek.

Ezt érdemes lenne rendbe tenni, de félek, hogy a felújítással megszüntetnék ezt az elrendezést – túl lakosságbarát.

Kéthly Anna tér

Itt is van egy kutyafuttató, ha egyáltalán annak lehet nevezni, hogy egy keskeny, nem túl hosszú szakaszt leválasztottak a térről. A baj az, hogy olyan rövid ez a futtatónak nevezett rész, hogy hosszában ki lehet dobni egy labdát a területről. Ide biztos nem hoznék semmilyen kutyát.

A park itt is magas kerítéssel van elkerítve. A bejáratnál két táblát találhatunk. Az egyik arról tájékoztat minket, hogy Erzsébetváros önkormányzata feltalálta a „nemdohányzó közterületet”, és ez a park az. A másik egy piros keretes, kör alakú tábla, ami fehér háttéren fekete kutyát ábrázol piros átlós vonallal áthúzva. Ezt rebellis kutyáink nem tudták értelmezni.

Tapasztalat

Az embereket nem zavarják a kutyák. Háromórás utunk alatt senki nem szólt, hogy négy kutya póráz nélkül szaladgál a gazdája körül. A turisták kifejezetten csodálták a pulikat, a gyermekek pedig jöttek megsimogatni a jószágokat. Mindenki elégedett volt.

A rendeletek és szabályok kitalálóin kívül csak azokat zavarják az ebek, akiket arra kényszerít a rendszer, hogy szóvá tegyék a szabálytalanságot.

A szabályoknak, tiltótábláknak köszönhetően Pest belső része nem alkalmas a több órás kutyasétáltatásra, ha gyermeked is van, akkor pedig pláne nem. Ha ilyet szeretnél, tulajdonképpen három megoldás maradt előtted:

1. Átmész Budára vagy a Margitszigetre;
2. Kiutazol valamelyik külső kerületbe;
3. Kimész a Városligetbe.

A Városligetet, mint tudjuk, múzeumnegyeddé akarják alakítani. Ha ez megtörténik, jó eséllyel innen is kitiltják az állatokat.