Nemzet a sivatagban - a Fidesz politikai kommunkációjáról

2014.10.02. 08:30 Fent és Lent

„Nincs zsidó, sem görög; 

nincs szolga, sem szabad;
nincs férfi, sem nő:
mert mindnyájan egyek vagytok
a Krisztus Jézusban.”

(Gal, 3, 28.)

St.Paul-PhilippeChampaigne.jpg

Borbély András írása

(1) a nemzeti jelölő hegemóniája

A magyar kormánypárt retorikai stratégiájának zsenialitása az, hogy a korábbi vezérjelölőkkel (polgár, középosztály, stb.) szemben univerzális megoldást talált. Mégpedig a nemzeti jelölőben. Persze a szót eddig is használták, de inkább melléknévi hangsúllyal: nemzeti politizálás, nemzeti középosztály, nemzeti oldal, nemzeti érdek, stb. Jelenleg azonban az a szó, hogy „magyar”, nem melléknévként, hanem főnévként, sőt tulajdonnévként funkcionál. Csoda, hogy nem foglalták bele az Alaptörvénybe kötelező nagybetűs írásmódját.
A „magyar” és elvontabb formája, a „nemzeti” a kormány retorikájában nem egy melléknév, egy attribútum a többi között, hanem vezérjelölő. A „magyar” nem pusztán nemzeti hovatartozást, hanem társadalmi és politikai állapotot, sőt álláspontot jelöl. A „magyarság” nem tény, hanem program, sőt mi több: utópia. A kormányfő retorikája szerint jelenleg az ő vezetésével a magyar nemzet emancipációja zajlik.

Ez alatt az egyetlen jelölő alatt a domináns retorika képes egyesíteni egymástól egészen különböző társadalmi igényeket. Még a legkritikusabb értelmiségi sem tudja kivonni magát az alól a „tény” alól, hogy ő magyar. De a cigányok sem képesek ez alól kikülönülni, és a határon túli magyarok sem, és a baloldaliak sem, és a zsidók sem, és a többi más olyan identitás sem, amely nem ellenségesen, kifejezetten a magyarral szemben határozza meg magát. Minden „alternatív” identitás fölé odaírható a „magyar”. Sőt a határon túliak – szemben a cigányokkal – „nemzeti egyenjogúsításként” értik ezt a retorikai stratégiát.

Ezzel a vezérjelölővel az uralkodó hatalom hihetetlen retorikai csapdát állított minden potenciális kritikusának, legyen az baloldali vagy értelmiségi, vagy bárki. Senki sem képes magára vállalni azt, hogy következetesen „magyarellenes”, mivel azt teljes joggal lehet elutasítani, sőt büntetni. Minden kritika csak a vezérjelölő és az azt jelképező többségi uralom programján belül hangozhat el. Nem azért, mert - akár a cenzúra - megtiltja az ellenszólamot, hanem azért, mert mint univerzális metanyelv magába képes foglalni, az érdekei alá tud rendelni minden ellenszólamot.

De mit jelent egészen pontosan az, hogy egy szó vezérjelölővé válik? Egyszerűen azt, hogy ez egy üres jelölő. Hegemóniája abból ered, hogy bármire ráfogható, nincs saját fogalmi tartalma. A „magyar” ezért puszta jelölő, és nem fogalom. Mert lehet „magyar” a kukorica, a dinnye, a paradicsom, a gondolat, a becsület, az erkölcs, az ember, a művészet, a filozófia, a kereszténység, a hajviselet, a nőiesség, a férfiasság, a föld, a tudományos felfedezés, a szellem, a cég, a tőke, az érdek, az akarat, az egység, a humor, az állattenyésztés, az ipar, az oktatás, a történelem, a Holokauszt, a szabadság. Egyszóval: bármi, ami kicsit is számít.

Kár ezen fanyalogni. Minden hatalom alapvetően hasonló populista logikát használ: egy hegemón jelölő alatt egyesíti a különféle igényeket. Aki több igényt egyesít saját jelölője vagy jelölői alatt, az nyeri a választásokat. Minél üresebb, tartalmatlanabb a jelölő, minél több valós igényt lehet vele helyettesíteni, annál hatékonyabban konstruálja a népet, a közösséget. A képzeletbeli, fikcionális karakterű szimbólum valóságos homogenitást: népet konstruál. És éppen a nép megkonstruálása, a nemzet újrakonfigurálása a kormányfő apai álma.

Ilyen jelölő volt a dolgozó vagy a munkás is az államkapitalista rezsimekben. Enélkül a diszkurzív erő nélkül nincsen hatalom. Hogy egy fogalom vezérjelölővé váljon, annak feltétele, hogy kiüresedjen (még ha volt is korábban definiálható tartalma), és bármihez hozzá lehessen kapcsolni. A nemzet jelenleg semmi más, mint végtelenül üres absztrakció, amibe bárki azt képzel bele, amit csak akar. Nem lehet tetten érni, de ott lebeg minden létező, minden tapasztalat, minden eszme, érték, gyakorlat és vágy fölött.

A politikai közbeszédben a „magyar” mint jelölő a nemzeti valuta: mindent ki lehet rá cserélni, és mindenki mindent ezzel cserél ki, helyettesít be, még azok is, akik ki akarják vonni magukat a hatalom szolgálata alól, akik nem erről beszélnek vagy gondolkodnak. Észrevétlenül és kísértetiesen egyetemes csereszközzé válik, leköveti a pénz mint csereeszköz hegemóniáját. Íme a végtelen diszkurzív szabadság és a diszkurzív gyarmatosítás kapitalista dialektikája, avagy a professzionális politikai metadiskurzus. Egy látszólag tökéletesen szabad és nyitott (mert üres) diszkurzusnak az individuális megnyilatkozásokat mégis hihetetlen erővel beolvasztó, elnyomó logikája.

Persze a kormányzás sikere azon múlik, hogy a nemzeti jelölő diszkurzív hegemóniája mellett megteremtődik-e, megteremtődhet-e a nemzeti gazdaság, a „valóságos” nemzeti valuta hegemóniája, aminek megteremtésére a kormányzás szintén vállalkozott. A jelek arra utalnak, hogy nem, de ehhez én például nem igazán értek.
Ha viszont valaki diszkurzív terepen, a saját terepén akarja legyőzni ezt a hatalmat, hihetetlenül okosnak és találékonynak kell lennie. Ugyanis meg kell törnie a nemzeti jelölő hegemóniáját, méghozzá úgy, hogy ne sértse meg azokat, akik a magyarsághoz tartozónak vallják magukat, vagy akik passzív (értsd: nem feltétlenül melldöngető) odatartozásukat nem akarják megtagadni. Vagyis akik önként vagy önkéntelenül fogalmi, tárgyi, szellemi tartalommal, "élettel" töltik meg ezt az üres jelölőt.

Majdnem olyan nehéz ez, mint szembeszállni a pénz, a tőke univerzális absztrakciójával és logikájával. Hisz mindenki tudja, hogy a pénz csak egy darab papír. Mégis teljes munka-, sőt szabadidejét odaadja azért, hogy megszerezze és birtoklását, elköltését élvezhesse.

A pénz és a nemzet kortárs fetisizmusában ősrégi bálványimádó rítusok, hétköznapi szokásokká, gazdasági, fogyasztói, szimbolikus gyakorlatokká szelídült mágikus kötések, áldozások kísértenek. Hisz minden csere és helyettesítés egy egyenértékűségi láncolatba foglalja a tárgyilag, szellemileg, szubjektíven különbözőt, mérhetővé teszi a mérhetetlent, azaz feláldozza azt, ami más. Ahogy az isteneket „kiengeszteli” (valójában becsapja) az áldozat, úgy a szubjektumokat is „kiengeszteli” (valójában becsapja) a vezérjelölő által felkínált nép egyetemességébe való odatartozás.

(2) a nemzeti állapot

Az értelmiség általában tanácstalanul áll a tény előtt, hogy a fiatalok és a tömegek körében újra váratlan erővel tör fel a nemzet eszméje iránti igény és afféle kortárs divattá, megállíthatatlan folyamattá vált a nemzeti elkötelezettség fölvállalása. Erőtlenül csapkodunk a szavakkal, amikor ezt látjuk. Nacionalizmust, rasszizmust, etnocentrizmust, xenofóbiát, irracionális valláspótlékot vagy modernitás-deficitet emlegetünk a „nemzeti tömegeknél”.

Az egyetemeken általában azt tanítják, hogy a nemzeti gondolat kései, alig kétszáz éves találmány, melynek szavatossága mostanra lejárt, így hát nem érdemes foglalkozni vele. Azt is tanítják továbbá, hogy a nemzet a fiktív, kitalált dolgok, a res fictae-k körébe tartozik. A nemzeti eszme kortárs robbanásában ebből kiindulva többnyire történelmi hibát kellene látnunk, melyet az európai demokráciák fejlődése során már magunk mögött kellett volna hagynunk. Csakhogy – érvelnek a liberálisok és a baloldaliak – a magyar és a román társadalom nem vagy csak csökevényesen polgáriasult, nincsenek demokratikus hagyományai, éppen ezért a civil társadalom gyenge és önvédelemre képtelen a politikai hatalom felől érkező nemzetiesítő manipulációval szemben.Ezzel szemben a tömegek, egészen pontosan a tömegeknek az a része, amelyik elmegy szavazni (és ez nem biztos, hogy a többség) elfogadja, legalábbis nem tiltakozik a politikai hatalom „nemzetegyesítési” törekvéseivel és retorikájával szemben.

Úgy látszik, hogy kétfajta igény szerencsés találkozásáról van szó. Egyrészt a politikai hatalomnak arról az igényéről, hogy egy, a szétszórt és partikuláris identitások gazdagságával, netán anarchiájával, vagy épp a hatalom és a nemzeti gondolat képviselői felől „identitásvesztettnek” érzékelt társadalmi konglomerátummal szemben egy identitásában stabilan rögzíthető társadalmi többséggel legitimálja a hatalmát és stabilizálja a gazdaságot. Így ezt a rögzíthető identitású többséget a nemzeti jelölő hegemonikus működtetése révén megpróbálta és megpróbálja megteremteni. Másrészt a tömegnek arról az igényéről, hogy nyelvi, politikai, etnikai kereteiben ugyancsak stabilan rögzíthető individuumok szolidáris közösségének tudhassa magát.

Kik azok, akiket kirekeszt a nemzeti jelölő? Egyrészt azok, akik a nemzeti gondolatnál magukat magasabb modernizációs fokozatú identitásoknak tudják, vagyis az értelmiség egy részét. Mivel ezt a réteget és általában a civil erőket a politikai hatalom egyrészt potenciális kritikusának érzékeli, másrészt hatalma fenntartásához nem képviselnek túl magas szavazati erőt, róluk a hatalom – legalábbis retorikájában – lemond, sőt meg is támadja őket, idegen hatalmak „kémeinek” titulálja őket. Úgy látszik, a hatalom a nemzeti gondolatot tartja annyira tartalmas eszmének, hogy vele pótolhatónak véli az értelmiség által kidolgozott és képviselt kortárs emancipációs áramlatok szellemi gazdagságát. Másrészt azokat rekeszti ki a nemzeti jelölő, akik a nemzeti gondolatnál alacsonyabb modernizációs fokozatot képviselnek: a szegényeket, a társadalom perifériáján élőket, a cigányokat, a nemzetileg nem elkötelezett, a hatékonyan kommunikálható politikai öntudattal és képviselettel nem rendelkező dolgozókat, a munkanélkülieket, a hajléktalanokat, a cigányokat, az etnikai kisebbségeket. Mindazokat tehát, akiknek anyagi vagy szociális hiányosságait, illetve szellemi igényeit a nemzeti jelölő nem képes hatékonyan kompenzálni. Hangsúlyozzuk, hogy az identitásoknak ezt a virtuális hierarchiáját a nemzeti jelölő retorikája hozza létre, a valóság ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb, természetesen vannak,  az identitások között természetesen számtalan átfedés lehetséges. 

Ha ez a képlet legalább részben helyes, akkor föltehetjük újra a kérdést: mi a nemzet? Vagy másképpen: milyen igényekre válaszol a nemzeti jelölő? Az értelmiség ismeretelméletileg vélhetően jogos válasza erre az lenne, hogy ez egyfajta fikció vagy illúzió, melyet a történelem termelt ki, aztán meg maga mögött hagyta. Talán hozzátenné, hogy a nemzet mint kulturális konstrukció történetileg meghaladott voltában is értéket képvisel, és mint ilyen, a jelen számára is jelentőséggel bír. 

A nemzeti tömeg, akit nem foglalkoztatnak ismeretelméleti és történelemelméleti kérdések, azt válaszolja, hogy a nemzet egy bizonyos civilizációs szintet és egy bizonyos kulturális tudatosságot/öntudatot képviselő közösség.
A szegények, a cigányok, a hajléktalanok és a többi, a nemzeti jelölő által kirekesztett réteg válasza talán az lenne, hogy a nemzet az a spirituális és anyagi hatalom, amely elnyom engem, amelyet a saját közvetlen valóságomtól idegen, magát felsőbbrendűnek tudó hatalomként érzékelek. Viszonyulhatok úgy hozzá, hogy föl akarok hozzá zárkózni, mintának, programnak tekintem, amennyiben hasznot és vonzerőt látok ebben, fölléphetek vele ellenségesen, mint elnyomó hatalommal szemben, ha veszélyeztetve érzem magam általa, vagy egész egyszerűen figyelmen kívül is hagyhatom, mivel sem pozitívan, sem negatívan nem érzem magam kényszerítve a hozzá való viszonyuláshoz.

Fabrikáljunk most ezekből egy definíciót: a nemzet az a diszkurzív fikció, mely képes megkonstruálni egy népet vagy közösséget, ami kifelé többnyire normaként és/vagy hatalomként nyilvánul meg.

Az ideális, nemzeti bázisú társadalmi keretet (a „nemzetállamot”?), amennyiben lehetséges ilyen, ezek szerint az jellemezné, hogy benne igen magasra értékelik, honorálják és a társadalom érdekében fel tudják használni a nemzetinél magasabb emancipációs fokozatú rétegek kulturális és tudományos termelését, továbbá, hogy a nemzetinél alacsonyabb emancipációs fokozatú rétegek számára kívánatos, ezen kívül anyagilag és szellemileg adott lehetőség a nemzeti keretbe való integráció. Ez a modell gyakorlatilag minden réteg részéről igencsak tudatos szolidaritást követel, ami ha nincs meg, akkor ennek a helyén feltűnik a politikai hatalom ideológiai erőszakgépezete, mely a hatalom és a jog eszközeivel megpróbálja kikényszeríteni céljai elérését: a szolidaritást a jogi gépezet korrekciójával igyekeznek kompenzálni.

Amennyiben az utóbbi eset áll fönn, logikusnak látszik, hogy a politikai hatalom demokratikus bázisa torzulni fog, hiszen nem lehet ideológiával pótolni az emberek valós szociális érzékenységének hiányát. A hatalom így egyszerre nézi le, oktatja ki az embereket, lép fel autoritárius módon és mindeközben nélkülözi a hatalom társadalmi szolidaritásából következő, magában a működésben, az együttélés módjában benne rejlő (tehát nem feltétlenül tüntetéseken megnyilvánuló) civil kontrollját, korrekcióját.

Így tehát azt mondhatjuk, a nemzeti eszme, a nemzeti jelölő hegemóniája gyakorlatilag a hiányzó társadalmi szolidaritás „helyére” íródik be, mintegy erre az igényre válaszol.

Ezt a békés és harmonikus nemzeti idillt továbbá több irányból is az erőszak fenyegeti. Erőszak fenyegeti egyrészt a magasabb emancipációs fokozatú szubjektumok felől, akik az ismeretelméleti és történetfilozófiai igazság, meg a korszerűség jegyében lerombolják magukban, vagy egyszerűen csak elhanyagolják az illuzórikus nemzeti érzést, kitörnek annak determinációs mechanizmusai alól, adott esetben kritizálják annak egyoldalúságát, és a személy különösségét, az individualitás felsőbbrendűségét, a tudás öncélúságát, stb. szembeállítják a nemzeti gondolattal. Ezen kívül a kultúrát egyfajta szükséges fölöslegként, maradékként állítják elő, mely már nem használható közvetlenül a közösségi tudat fenntartására, mivel az a közösségből emancipálódott autonóm szubjektum kifinomult, önkritikus öngondoskodását, aszketikusan vágykielégítő önélvezését, és a nemzetitől eltérő, döntően személyes érzelmi kötődéseken alapuló (osztály)szolidaritását szolgálja. Ezt a tudást vagy kultúrát igen nehezen tudja közvetíteni a tömegek felé, őket inkább lenézi. Ezért filozófiai/ideológiai érdekellentét keletkezik a politikai hatalom birtokosai és a szellemi hatalom (értelmiség) birtokosai között, továbbá a szellemi hatalom birtokosai és a tömegek szellemi igényei között.

De erőszak fenyegetheti a nemzeti idillt a kirekesztett rétegek felől is. Ők vagy úgy akarnak részesülni a nemzeti keret által fölhalmozott anyagi és szellemi javakban, hogy közben fönn akarják tartani életmódbeli, etnikai, kulturális különbözőségüket, kollektív közösségi jogokat követelnek, vagy úgy, hogy anyagi és szellemi lehetőségek hiányában kirekesztettségük érzését erőszakkal kompenzálják, törvénytelen vagyonszerzési eszközökhöz folyamodnak azért, hogy biztosíthassák a fennmaradásukhoz szükséges érzelmi és anyagi javakat, lokális maffiákba szerveződnek, és így tovább. De erőszak fenyegethet úgy is, hogy a kirekesztettek annyira megsokasodnak, hogy többé nem lehet fönntartani a társadalmi egyensúlyt és a nemzeti kirekesztés keretrendszerét, emiatt káosz-közeli állapot alakulhat ki, klánharcok és önbíráskodó szokások kapnak erőre a nemzeti keret látszólag békés, igazságos kereteinek szintje alatt, és elkezdik veszélyeztetni ennek a keretnek az erőszakmentes fenntartását.

Első körben tehát a "Mire jó a nemzet?" kérdésére így válaszolhatunk: a nemzet (mint jelölő) egyrészt a társadalomból hiányzó szolidaritás, másrészt a magasabb emancipációs fokozattal járó (vélt vagy valós) értelmiségi elidegenedés, harmadrészt pedig a hiányzó (vagy igazságtalanul koncentrált) anyagi javak kompenzatórikus pótléka. Emellett látunk egy nagyon fontos tartalmi mozzanatot is, hiszen úgy tűnik, a jelenlegi helyzetben a „nemzeti tudat” egy emancipációs fokozatot is jelent. Ám ezúttal nem pusztán egyfajta történelmi (tehát meghaladott), hanem társadalmi értelemben is. A nemzeti/magyar mint társadalmi állapot és nem mint etnikai identitás a szociális nyomor, az „identitásnélküliség”, kirekesztettség és az autonóm individualitás közti emancipációs fokozatot jelenti ebben a diskurzusban, pontosabban a domináns politikai retorika jelen – jóindulatú – értelmezési kísérletében. 

Látható ugyanakkor, hogy a jelölő megreked ott középen, nem tud kitörni a saját maga által generált ürességből, képtelen kommunikálni a kirekesztettekkel.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr96744323

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Leláncolt gázórák 2014.10.03. 07:57:38

  Leláncolt gázóra, közben megtörtént, eseményekkel vezetném fel Zsuzsa történetét, meg hogy minek rendszeresen a Tigáznak három ember egy állítólagos tisztességes eljáráshoz? A gázórákkal kapcsolatos bárminemű munkát egy ember kb. 5-10 perc alatt el ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"akik a nemzeti gondolatnál magukat magasabb modernizációs fokozatú identitásoknak tudják"

Jó érzés ilyen felsőbbrendű identitásnak lenni?
És mit terveztek, mi lesz a sorsa az alsóbbrendűeknek? Szolgálhatunk titeket bőgatyában táncolva vagy csak simán ki leszünk írtva?
@bunk0:
Már milyen márkújú bőben kívánsz lejteni? Orbánabbik vagy Jobbik?

Merugye annyire ki lett sajátítva ez az amúgy üres fogalom, hogy egyszerre mingyá kettő is belefér. Oszt fészkalódik is egymás ellen rendesen.
Nincsennek kirekesztettek.

A nemzetből nem lehet kirekesztődni csak önként.

Aki viszont önként kirekeszti magát, nem tartja magát nemzetinek, valamilyen rejtéjes okból ezt elvárja mindenkitől.
@bunk0:

Ezen a mondaton én is csodálkoztam.

Hogy valaki ennyire felsőbbrendűnek gondolja magát, és a mindenki mást, aki élből rosszul van a nemzeti szó olvasásától, kimodásától, meghallásától, az furcsa.

A szerző önmagát emeli piedesztára, kisajátítja magának és társainak az értelmiségi jelzőt, és erre az egyetlen leírt oka az az, hogy herótja van a nemzeti dolgokbból.
Figyelj, te magasabb modernizációs fokozatú identitás: menj a kurva anyádba.
@bunk0:
Nem erről szól a dolog. Ez az állapot pont arról szól, hogy ahhoz, hogy teljes értékű embernek érezd magad, nem kell se bele, se alá, se fölé rendelned magad semmiféle csoportba/nak. Egy stabil, de független állapot.Biztonságos szabadság. Önállóság, önbizalom, ilyesmi. De megpóbálhatod azt is elképzelni, ha már ilyen élénk a fantáziád, hogy nem csak a magyar nemzet része vagy, hanem az egész univerzumé. A kettő közt helyezkedik el egyébként pl az EU vagy a Föld.
"A magyar kormánypárt retorikai stratégiájának zsenialitása az"

Már az indítás is téves. Egyáltalán nem zseniális amit az orbánék művelnek. Nem kell tőle hasra és főleg nem végtelen ciklusba esni. Ezért nem kell lemenni a szintjükre. Mára egy egész ország esett csapdába az ócska trükkjüktől.
Igen, attól amit talán egy kissé túl hosszan fejtegetsz. A történelem során már nagyon sokszor bedőltek ugyanennek a trükknek.
Nem megmagyarázni kell mit miért tesznek hanem elzavarni őket a francba!
De ha mégis magyarázatot akarsz a viselkedésükre akkor talán legjobban a csalókra hasonlítanak. Egy csaló sem fog azzal törődni mi neked a jó, egyedül arra koncentrál, hogy azt mondja amit hallani akarsz. Arra apellál ami neki hiányzik, a lelkiismeretre és az erkölcsre. Még fel se ocsúdtál és már a javaidat el is szedte. Nem erőszakkal, bedőlsz a trükkjének és önként adod oda.
Aztán amikor reklamálnál jön a fidesz következő barbatrükkje. Terelnek, rákenik másra a lopást, a lehető legbődlibb magyarázattal jönnek. Nagyon vigyázni kell az ilyenekkel...
Szerintem a zsidók (legalábbis egy jó részük) nagyon is képesek elkülönülni a "magyar"-tól. Ezért is agitálnak, prüszkölnek ezerrel a nemzeti kormány ellen, mert ez a retorika nagyon idegen számukra. Valós érdekeiket nem igazán sérti ez a rendszer. Nehéz lenne az egykulcsos adót, a holokauszt-iparba beölt állami milliárdokat antiszemitának bélyegezni. És mégis...
Amúgy tényleg helyes volt a "polgári"-ról átállni a "nemzetire" a retorikában: sajnos a magyar társadalom jó réze (jogosan) nem képes még magát polgárként definiálni, és ezt jogosan teszi, túl kevés ehhez a vagyona, a megtakarítása, túl magas a függősége (akár az államtól, akár az aktuális munkaadójától). A "nemzeti" Fidesz sokkal több szavazatot kapott, mint annak idején a "polgári".

1998: 28%
2010: 52% (És kb most is ekkora a támogatottsága)

Persze ehhez a konkurencia összeomlása is hozzájárult.
@IGAZI_kovi1970: "Egyáltalán nem zseniális amit az orbánék művelnek. " Az eredmények magukért beszélnek. Mutassál nekem még egy országot kétszer egymás után 2/3-ot tudott szerezni a kormánypárt. Vagy másképp: Ha a 2008-as népszavazást és a mostani (szintén győzelmet sejtető) önkormányzati választást is belevesszük, akkor 6 év alatt sorban a 7. választást nyerik meg nagy fölénnyel, miközben azért az eurózóna leghosszabb válsága (2012-2013) tombolt mellettünk. Ez példátlan, szinte értehetlen siker.
@Blogger Géza: Persze ha sunyin mazsoalzol akkor persze igen.

Mi is Orban eddighi eredemenye?

____
1990 VESZTETT
1994 VESZTETT (majdnem kiejtette a fideszt)

1998 Nyert (de csak To0rgyan visszaleptetesevel)

2002 VESZTETT
2006 VESZTETT

2010 Nyert (hatalmasat)
2012 Nyert (EBESZ altal is elitelve)
___

1, Hat ezzel az 50% eredménnyel aztán nagyon lehet dicsekedni ;-)) Nem is meglepő miért irja at a szabályokat, hiszen látható egyébként tehetségtelen, csak maffia módszerekkel tud hatalmon maradni.
@Blogger Géza: "Mutassál nekem még egy országot kétszer egymás után 2/3-ot tudott szerezni a kormánypárt. "

1, Del-ázsiai es közel-keleti egyparti "demokráciák"
2, Fehéroroszország

3, De te is mutass egy országot ahol 2x is egymásután kétszeri (1990-1998, 2002-2010) veszteség után meg mindig szektavezérként vezető maradhat!

Angliában már egy bukás után (mint 1994 és pláne 2002) repült volna!
@ "egyrészt a társadalomból hiányzó szolidaritás, másrészt a magasabb emancipációs fokozattal járó (vélt vagy valós) értelmiségi elidegenedés, harmadrészt pedig a hiányzó (vagy igazságtalanul koncentrált) anyagi javak kompenzatórikus pótléka."

Egyszerűbben is le lehet ezt írni (igaz hétköznapian durvábban hangzik):

___
A nemzeti eszme azon réteg lelki szükséglete akik semmit nem értek el az életben, nincs egyéni eredményük se esélyük tovább/fentebb lepni és ezen frusztrációjukat, kisebbségi érzésüket azzal vezethetik le vele.
___

lásd:

De 6-3ra verte a világhírű aranycsapat az angolokat 50 éve

A magyar védte egész Európát a törököktől

Mi nekünk van a legtöbb Nobel-dijasunk (akik ilyenkor persze mind magyarok és nem zsidók)

Hosszabb történelmünk van mint a semmi tótoknak.

Fényesebb történelmünk van mint a dákó-románoknak. Igaz az egész 1848 Március 15-i nemzeti ünnepünk egy romantikus mese, kitalál legenda de akkor is nem olyan hazugság mint az oláhoké)

stb.
Hogy meri valaki felsőbbrendűnek képzelni magát nálunk? Csak a rohadt libsik!!!
@a Ténytár: Nem sunyin mazsolázok, hanem az elmúlt 6 évet elemeztem. A közeljövőt nyilván a közelmúlt határozza meg, nem az, hogy mi történt 20-30 éve. Egyébként is hülyeség pl 1990-et "vesztésnek" nevezni, egy aprócska szervezetként bejutott a parlamentbe, ez akkor inkább siker volt.
@a Ténytár: Nem foglalkozom szektákkal, te ebben biztosan járatosabb vagy.
@Blogger Géza: "Szerintem a zsidók (legalábbis egy jó részük) nagyon is képesek elkülönülni a "magyar"-tól. Ezért is agitálnak, prüszkölnek ezerrel a nemzeti kormány ellen, mert ez a retorika nagyon idegen számukra.".
Kezd a szöveged hasonlítani a fasizmus ideológiájához! Talán kötelező olvasmány a a fideszben a Mein Kampf?
@csababácsi: Nem, de ezek tények, amiket kár tagadni. Max nem polkorrekt, de én köpök a polkorrektségre. :)
@Blogger Géza: "Az eredmények magukért beszélnek."

Vakok között félszemű a király.
Szomorú, de ez van. Szóval a helyett, hogy ennyire büszkék lennétek magatokra, kicsit magatokba kéne szállni, fideszesek! Tudom ez csak falra hányt borsó, mert eszetek az nincs hozzá, önkritikátok meg még annyira se.

Ja, és ne gyere nekem maszoppal meg libsikkel, meg nemlétező bal oldallal. Nincs közöm egyikhez se. Még akkor se ha ez neked még szarabb, hogy valaki elfogultság nélkül a szemetekbe mondja a hibáitokat. De mint említettem ahhoz túl ostobák vagytok, hogy elgondolkozzatok rajta. Ez fogja majd a veszteteket is okozni. Én szóltam balfasz fideszes...
@IGAZI_kovi1970: A politikában mindig a legkisebb rosszat kell választani. Szóval ha a politikai helyzetet elemzed, akkor bizony a teljes választékot kell elemezned.
@a Ténytár:
2006-ban Orbánt erősen fúrták a Fideszben. Aztán jött Gyurcsány a nagy dobásával. A többit ismered.
@Blogger Géza: De te is mutass egy országot ahol 2x is egymásután kétszeri (1990-1998, 2002-2010) veszteség után meg mindig szektavezérként vezető maradhat!

Angliában már egy bukás után (mint 1994 és pláne 2002) repült volna!

Ebben Tenytarnak maximalisan igaza, sot ez egy bizonyitek Orban diktatorsagara! Ne probalj mellette elmenni...
@a Ténytár:

Igen, Belarusz jó példa. A nép 80 %-a Lukasenkát akarja, s van 10 % izgága alak. A nyugat szerint az a demokrácia, ha ez a 10 % kerül hatalomra.

Persze, Belaruszban valóban van sok korlátozás, de a választások szabadak.

Viszont összehasonlításod egypárti államokkal abszurd.
@Blogger Géza: 44% = 2/3
Át lesz itt írva még a matematika is.
@Tudományos libsizmus: Tévedés! Jött Simicska és megkérdezte:
-Fijjúk, nektek van pénzetek?
És aztán szépen mindenki kussolt.
@saci02: Mitől lenne már egy ellenzékben lévő vezető diktátor?? Ne röhögtesd ki magad.

Egyébként sok ország (pl. Izrael, Franciaország) politikai életét dominálta néhány vezető politikus hosszú időn át, és ha épp nem kerültek kormányra, akkor is maradtak az elitben.

Ennyi erővel akkor Gyurcsány, Bokros is egy diktátor, merte nem akar visszavonulni.
@sas70: 45% szavazatból lehet 2/3 a parlamentben. Ez a választási rendszer sajátossága. Nem újdonság, 1994-ben is 33% szavazott az MSZP-re és 54%-a lett a parlamentben. Akkor valahogy nem kritizálták baloldalról a rendszert... Aki akkor hallgatott, annak bizony most is ezt illik tennie.
A britek nem kérnek a strasbourgi bíróságból

www.napigazdasag.hu/cikk/24630/

Remélem, ezt a Fideszben is figyelik, felhasználják a kommunikációban, és Magyarország is követni fogja a brit példát. Elég abszurd ítéletek jönnek Strassburgból (pl a vörös csillagos)
@Blogger Géza: Ennyi erővel akkor Gyurcsány, Bokros is egy diktátor, merte nem akar visszavonulni.

Egy szavam se lenne, ha Orbant a bukasai utan kiraktak volna a fideszbol, aztan uj partot alapitott volna, uj iranyzattal, mert azert a liberelizmustol az illiberalizmusig jutni egy part elen az csak diktatorikus eszkozokkel sikerulhetett...
@saci02:
Ez súlyos tévedés - a Fidesz már nagyon rég a konkrét zsákmányszerzés eszköze, és Orbán benne az az orr, ami kiszagolja, hogy merre lehet a legtöbb ELVMENTES szavazóbirkát találni.
@panelburzsuj: Ezek szerint Orbannak van gazdaja, o csak egy vadaszkutya. Es megis ki a fidesz igazi gazdija???
@saci02:
Nem kutya, hanem orr.

A "gazdi" meg a szervezet egésze.

Népmesei szintű konteókkal jól el lehet szórakozni - ki-kinek kije - de a Fidesz azért ennél összetettebb játék.
Azert mert osszetett, azert nem ertem, hogy 2002-ben a Fidesz miert nem rugta seggbe Orbant, hiszen nem szuperalt az orr.
Az hogy a helyen maradhatott, azt mutatja, hogy Orban tobb mint egy orr.
@saci02:
Hajszálon múlt. Nem volt súlyos, és nem volt megalázó vereség. És minden, ami azóta történt, azokat igazolta, akik adtak neki még egy sanszot - pont a hajszálra tekintettel.

Mindez nyilván a saját szemszögükből.
@panelburzsuj: es 2006-ban megint. Nagyon turelmesek ott a Fidesznel...
@saci02:
Eddig bejött nekik, hogy egy tekintélyelvű pártot olyan ember vezessen, akinek tekintélye van.

Tucatnyi ilyen "elvű" párt indult (márhogy tekintély) - és mind széthullott, mert súlytalan emberkék fölfújt próbálkozásai voltak. És a maradékaikat mind Fidesz csipegette fel.
@panelburzsuj: A tekintelyelvuseggel azt akarod mondani, hogy Orban nem nagyon tavolithato el a Fidesz elerol?
@saci02:
De miért távolítanák el - már belülről -, amikor rengeteg mindent köszönhetnek a személyének?
@panelburzsuj: 2002-2010-ig mit koszontek? Vagy meg regebben 1990-1998-ig, hisz akkor Orban volt a heteves nyeretlen...
@saci02:
Ugyanazt becsülték benne végig: hogy akit saját emberének tartott, azt megvédte, jutalmazta, kiállt érte.
@panelburzsuj: es ennyi eleg, hogy valaki ket vesztes valasztas utan egy part elen maradjon?
Felek, hogy nem csak jutalmazas volt...
@saci02:
Nem vagyok távgyógyász, úgyhogy innentől fordulj máshoz a félelmeiddel.
@panelburzsuj: Ertelek, csak igy nem mutattal ra a 'sulyos tevedesemre'...
Vagyis fenntartom, hogy Orban nemcsak orr a fidesz elen, hanem diktator is.
@saci02:
Na, akkor most meghallgatom a te változatodat arról, hogy ha Orbánt a sikertelensége ellenére sem lehetett leváltani a párt éléről - akkor mi a fenének maradt bárki is körülötte? Miért nem léptek ki a csalódottak, miért nem léptek át egy másikba a karrieristák? Merő mazochizmusból, csupán azért, mert máshol nem kapták meg a betevő diktálás-adagjukat?
@panelburzsuj: pont erre akartam ramutatni, hogy - amint irtad - nemcsak a jutalmazassal (biztos voltak hivei is), de kezben tartotta az embereit (nem olyan kvalitasu emberek vannak mellette akiknek ne lenne valami a fule mogott). Akikre nagyon nem volt szuksege, vagy nem volt zsarolhato, azt eltavolitotta. (lasd Fodor) Egy diktatort nem csak a 'diktatortol valo felelem' emeli a magasba, hanem vannak hivei is. De ahhoz, hogy sokaig ott is maradjon nem eleg hogy jo orra van ahhoz, hogy merrol fuj a szel, raadasul pont ugy, hogy tobbszor nem is sikerult.
A masik: ha teljesen demokratikus berendezkedesu, gondolkodasu lenne a Fidesz (es csak jo orr vezetne), akkor ket vesztes valasztas utan AUTOMATIKUSAN fel kellett volna ajanlani a lemondasat. Akarmilyen kicsivel is buktak el. Aztan ujra valaszthattak volna , de esely lett volna mas iranyba is elindulni. Ez tudomasom szerint egyszer sem tortent meg...
@saci02:
Sejtem én a beszégetésünk kezdete óta, hogy az a bajod, hogy a Fidesz nevű párt nem úgy működik, ahogy szerinted működnie kéne - de hát ez "kívülről" tényleg nem több kutyaugatásnál.

Ami meg a "foghatóságot" illeti - mintha mondtam volna olyat közben, hogy Fidesz - zsákmányszerző párt.

(Egyébként többé-kevésbé mindegyik az, hiszen megette a fene az olyan pártot, ami például nem akarja a hatalmat megszerezni, csak ólálkodni meg sopánkodni körülötte... )
@Tudományos libsizmus: A KISZ titkár úr milyen tájékozott!
@bunk0:
Helló!
A kérdéseidre azt mondanám, hogy,
1. nem, sztem nem jó ez, az értelmiség elitizmusa bullshit. Arról, hogy az értelmiség mennyire képtelen megértetni magát, pl. itt írtam: ujnautilus.info/tortenelem-angyala-es-ciganyoduszeia

Könnyen lehet, hogy ezzel én is így vagyok, s mindazért, ami a cikkben félreérthető, elnézést is kérek. Szeretném ugyanakkor leszögezni, hogy nem tartom magam felsőbbrendűnek senkinél, sőt az értelmiségi elkülönülést is kritikával kezelem a cikkben, mivel az sokszor csak egy steril homokozó.

2. A második felvetésedre azt válaszolnám, hogy szerintem az egyetlen lehetőség arra, hogy ne mélyüljön el a szakadék az individualista értelmiségi réteg és a "nemzeti tömeg" között, egy átfogó pedagógiai reformra lenne szükség.

Azt, hogy a "magasabb modernizációs fokozatú identitás" kifejezést használtam, valóban félreérthető, és sajnálom. Amire gondoltam:egy értelmiséginek jó esetben nagyobb az esélye arra, hogy önállóan alkosson véleményt a körülötte zajló folyamatokról, tehát ilyen értelemben kevésbé kiszolgáltatottja egy hatalmi retorikának/manipulációnak. Ez persze egy kiváltságos helyzet azokkal szemben, akiknek erre nincsen lehetőségük. Emellett az értelmiség nagyon sokszor még mindig azt hiszi, hogy ők a "véleményformáló elit". Szerintem ennek régóta vége, le kellene menni az elefántcsonttoronyból az emberek közé és megismerni őket.

Vagyis szerintem az értelmiség önkritikájára lenne szükség: egyrészt a szellemi kiváltságokat valahogy lebontani vagy kiterjeszteni, közössé tenni valamilyen radikális pedagógia révén, másrészt az elittudat helyett szolidaritást vállalni azokkal is, akikkel nem biztos, hogy rögtön szót tudnak érteni.

Köszi a megjegyzéseket.

A.
@Trompf:

Szia!

Sajnálom, ha úgy tűnt, piedesztálra emelem magam.

A dolgot szerintem egy kicsit félreérted, talán ezért is a szöveg félreérthetősége a hibás, ezt elismerem.

De: nekem személy szerint nincsen herótom a nemzeti szótól, a magyartól sem.

Amitől herótom van, az, éppen ellenkezőleg, a nemzeti és a magyar szavak kiüresítése, tartalmatlanná válása a politikai retorikában.

Magyarként kisebbségi helyzetben nőttem föl és élek jelenleg is, így egészen pragmatikus tapasztalataim vannak arról, hogy mennyire fontos a nemzeti identitás, ugyanakkor mennyire fontos emellett az, hogy a saját nemzeti identitásommal párhuzamosan elismerjek más nemzeti, vallási, stb. identitásokat is. Vagyis hogy a nemzeti identitás az egyik fontos összetevő, de nem lehet kizárólagos.

Tehát pusztán a nemzeti jelölő hegemóniáját, azaz legfontosabbnak és kizárólagosnak beállítását kritizálom, magát a nemzeti identitást elismerem és fontosnak tartom. Ezért zavar, ha kiüresítik.

A szöveg második részéből talán ez is ki fog derülni.

Köszi megjegyzést,
A.
@J.László:

Kedves László!

Az anyám nem kurva, felteszem, a tiéd sem, ha meg igen, az sem zavar. Van ugyanakkor egy nagybátyám, nagyon nem értelmiségi, de jól megértjük egymást, ült már börtönben is, és erre a beszólásodra kábé azzal válaszolna, hogy kihúzná a manduláidat az orrodon keresztül. Ha már kivették, akkor a heréidet.

Peace :),
A.
@Blogger Géza: Ez a hülye fideszes duma, csak nem igaz, mert az első fordulóban 31% volt, a másodikban meg 45% amikor a tényleges mandátumok jó része eldőlt. És egy kétfordulós szavazást, ilyen módon nem lehet összehasonlítani egy egyfordulóssal. De a tények ne zavarjanak. És az akkori kétharmadhoz az mszp-szdsz-nek 73,6% kellett, ami akkor 3155 ezer szavazat volt a második fordulóban.