A 2018-as kampányban a választói tömeg érzeteit olyan gyorsan alakítja a nyilvánosság, hogy a politikai kalkuláció napok alatt, a szemünk láttára avul el. Eközben feltárul a Fidesz rendszer egyik legféltettebb titka is.

Először Hódmezővásáhelyen szétesett a centrális erőtér. Bebizonyosodott, hogy nem létezik olyan választási rendszer, amely valamely erő győzelmét szavatolhatja, csupán az ezt szavatoló politikai rendszer létezik. Ha a politikai rendszer megváltozik - mint most - értelmetlen lesz a választási rendszer kritikája is. 2010-ben a Fidesz sem a rendszerváltás során kialkudott választási rendszer kritikájával nyert, hanem mert a politikai rendszer összetört.

Ma már az is látszik, hogy paradox módon, az ellenzéki koordinációról szóló beszéd szükségtelenné tette az ellenzéki koordinációt magát. A szavazók fognak koordinálni. De az ellentmondás még élesebb: bár az ellenzéki pártok valójában - a szó pozitív értelmében - nem akarnak nyerni, hiszen nem tudnak kormányozni, a szavazókon és az őket kondicionáló nyilvánosságiparon keresztül rákényszerülhetnek egy olyan pályára, hogy nyerjenek.

Hódmezővásárhely után mindenki várta a fidesz nagy dobását. Ilyen nem volt. De félreértés, hogy a fidesz kampánya azért hatékonytalan, mert negatív, vagy mert a 2014-es kampányhoz képest infrastruktúrában, tartalomban szegényes. Ez ugyanis csak részben döntések következménye, alapvetően szerkezeti oka van, amelyet egyik oldalnak sem áll érdekében beismernie. A fidesz-kormány az elmúlt nyolc évben ugyanis egy pillanatig sem uralta a nyilvánosság, a szimbolikus felépítmény szintjét.

A fidesz ugyanis olyan politikai gépezet, amely éppen a szimbolikus hegemónia hiányának evolúciós nyomása alatt jött létre (2002-2010). Annyira képes csak, hogy a saját bázisáig elérjen. Sem médiatörvény (ki emlékszik már annak heves vitatására) sem lapok és csatornák tulajdonlása nem vezetett oda, hogy a közvélemény legyártásának eszközeit birtokolná. Ezek csupán egy pártsajtó elemei, amelyet az fogyaszt aki a fideszre szavaz, de senkihez nem ér el, aki aztán emiatt fidesz szavazóvá válna. A 2015-ös migrációs kampány azért volt egyedülálló siker, mert azt mutatta be, hogy politikai tervezéssel az ellenséges sajtó is felhasználható a fidesz érdekében. Ezt a sikert a Rogán csapat képtelen megismételni.

Mi várható tehát e hosszú és keserű őrület végén? Talán olyan szoros eredmény, hogy vasárnap este még azt sem fogjuk tudni melyik oldalnak van többsége. Egy ilyen helyzetben minden fel fog értékelődni, a levélszavazatok, a határontúliak szavazatai, az érvénytelen voksok. A vesztesek számos körzet eredményét megtámadják, heteken keresztül fellebbeznek, újraszámolnak.

Nem kétséges, jogi értelemben a folyamat végén tudni fogjuk a mandátumok számát. De ez, a szembenálló választói tömegek felfokozott várakozásával szembeállítva már kevés lesz. A választók már, csak egy egyértelmű és nagyarányú győzelem esetén fogadnák el a többség uralmának a következő kormányzást. Ha egyesek szerint politikai válság lesz, vagy mások ukrán forgatókönyvre készülnek, annak elsősorban ez az alapja.