2009 november 28-án immár kilencedik alkalommal tartják meg Magyarországon  a nemzetközi Ne Vásárolj Semmit Napot (Buy Nothing Day). Egy civil kezdeményezés már most szerdán készül egy akcióval.

A kezdeményezés célja felhívni a fejlett, környezetszennyezésben és felesleges túlfogyasztásban leginkább földünket terhelő országok lakosságának figyelmét, hogy legalább ezen a napon próbáljanak meg úgy élni, mintha nem a fogyasztás növelése lenne gazdaságunk és személyünk legfőbb célja.

A Ne Vásárolj Semmit Nap a személy felelősségén túl, a kormányok érzéketlenségére mutat rá, hiszen óriási veszélyeket rejt magában, ha majd a most még kevésbé fogyasztó, de gazdaságilag ébredő nagy populációjú országok is normaként követik a mostani trendeket. Ha a feleslegesen fogyasztók globálisan 50 százalékkal többen lesznek, drámaian lecsökkenek a Föld túlélési esélyei.

Sajnos azt kell gondolnunk késő ezt a folyamatot megállítani, nem csak, hogy a most erős országok népe sem lesz hajlandó a saját hülyeségeiről lemondani, de az öntudatra rácsodálkozó, a fejlettségért küzdő országok polgárai sem fogják majd vissza magukat, ha végre nekik is elérhető lesz az addig csak elképzelt életminőség.

Persze nem akarunk itt nihilista prédikációt tartani, jó hogy van akciózás, legalább azok lelkiismerete maradjon tiszta, akik részt vesznek benne. Az lenne optimális, ha nem csak egy adott nap szólna erről, hanem lehetőleg minél többen napi rutinná tennék a tudatos fogyasztást.

A kérdés csak az, mennyi értelme van minden évben ugyanazon a napon tiltakozni? Nem tűnik ettől egy kicsit öncélúnak? A demonstrációk ritualizálásnak akkor van értelme, ha ez egy identitás pozitív kifejezésére van - mint manapság a Critical Mass, vagy a munkásmozgalmak hőskorában a május elsejék.  De a tiltakozás - aminek naprakésznek és forrónak kéne lennie - ritualizálása nem vezet pont ahhoz, hogy sokak számára nehezen komolyan vehető?