Építs be egymillió négyzetmétert, vond körbe üveggel, add ki minden centijét drágán, vegyél fel egy rakat biztonsági őrt, találd ki a rendet. Mondd rá azt, hogy közösségi tér, de nem köztér, s rakj oda zenét, hogy ne zavarjon a Gruen-transzfer senkit. Told meg a marketinget, csili-vili designképet százat meg ezret, költs hozzá bullshittet, hogy ez más, mint a többi, mert bár ugyanúgy beton és emelet, úgysem tudják meg, hogy mi a baszott nagy homlokzat imperativusa.

Fogyassz paraszt!

Plázáink vannak, arrogánsan a képünkbe tolva, ott van a sarkon, persze a te érdekedben, ez egy társadalmi szolgálat, vásárolni, vásárolni, vásárolni, nem kényszer ez, csak lassan úgy sincs hova menni máshova. Merev szabályrendszer, de ez jár a légkondi meg a fűtés mellé, meg a néha becsődölő mozgólépcső, ami felett a fogyasztó archetípusa Bálám szamaraként néz bután, mert eszébe már nem jut, hogy így is lehet használni.

Aztán az ember vagy hápog, vagy reagál.

Mi az utóbbit szoktuk tenni.

Végy pár száz embert, annyi épp elég is. Mondd el nekik a szabályokat, aztán ereszd be őket az üvegpalotába.

A többi már megy magától.

A fogyasztó archetípusa nem érti, a biztonsági őr meg rádiózik, ez a standard reakció. A gyengébb idegrendszerűek pánikba esnek, rendőrrel fenyegetnek, meg amúgy is, kitiltással. Sokan kíváncsiskodnak, tippelgetnek, kérdezgetnek. Hogy egy kávézót reklámozunk-e, hogy mi is a szaladgálókkal vagyunk, vagy nem-e, nemmegmondtamhogynegyereidebe negyere erre el? Mihaszna kölyke, miért nem csinálsz hasznosabbat, mit jelképez rajtad ez a szalag? Mit, mit bazdmeg, a Mindenható Portások és Orkok Kurva Anyját párt nyilaskeresztje, az.

Így megy egy plázafoglalás, alap recept szerint. Mert a mi szabályaink jobbak mint a tiétek, mert a tér nekünk jár, nem nektek. Mert nekünk van, nem nektek.

Aztán mindig van pár csavar. Cinkos vigyorok, néha az őrökkel is, némelyik érdeklődik, meg feszül azért a közröhej olyankor, amikor az akció vége előtt két perccel sikerül lefújniuk. Hogy utána még kíséretet is adnak a csapatnak, az már egészen groteszk. Köszönjük Allee.

Űrlények vagyunk abban a valóságban, ahol nem emberek vannak, csak fogyasztók. Ha azok nem, akkor reklámok, újkori gerilla-szendvicsemberek. Biztosan, mert másnak nem osztanak lapot.

Mi azért vitatkoznánk.