Az utóbbi idők fejleményeiből:

Bayer bazmegol, Pörzse szarházizik, Vona likudol, Orbán önmagával szövetséget köt, az MDF önmagát tökön szúrja, az LMP elvileg – azaz sehol sem – kilenc százalékon áll, az MSZP elfér egy Nokiás dobozban.

Közben meg a Vona szexel – legalábbis a Magyar Hírlap szerint (és ezzel mindent elmondtunk) –, a Barikád szerint pedig – de ők legalább kiírták, hogy hamisítanak – a Viktor parancsolgat a Zsocának. 

Vona feltört iwiw-adatlapjánál mindenképp elidőznénk egy kicsit. Hogy ő levelezett-e, nem tudni, nem is érdekes. Annyiban gratula az esetleges hamisítóknak, hogy igen, valahogy tényleg így képzeljük el a magyargárdás berkeken belüli szerelmet. Ilyen lakótelepijóskás, letolt gatyás, magyartalan mondatos, képzavaros, ilyen „fokhagymamártásos” lehet ott minden. Ám nem gondoljuk, hogy Széles úrnak szebb, költőibb fogalmazása, ízlése és étvágya volna.

A Magyar Hírlap betámadása azonban tényleg mérföldkő. Eddig egyetlen napilap sem mert ellenőrizetlen forrást címlapra tenni. A Hírlap megtette. Eddig a Fidesz és a Jobbik között nem volt nyílt harc. Most már közelharc indult. Eddig a Magyar Hírlap a szélsőjobboldal napilapja volt. Most a Fidesz harci kutyája lett.

A Fidesz-Jobbik csörte egyik szép példánya Zsoca és Sanyi szétválása. Két jó barát, azonos színvonal, azonos ízlés, azonos erkölcsi érzék. És tessék! Sanyi felhívja Zsocát, hogy közölje vele: szarházi vagy. Zsoca meg – egy politikai napilap vezércikkében (!!!) – „prosztólila zakósnak” nevezi Sanyit. Túl a barátságon. Gyönyörű, ahogy két megtermett legény utcai késelése válik a választási kampány legizgalmasabb felvonásává. Zsoca prolizza Sanyit, Sanyi szarházizza Zsocát. Ah.

Ám mondok valamit.

Ma is a villamoson egy fogatlan nő rikitozott arról, mennyire nem bírja ő „az emberi butaságot”. Hát igen. Amikor azt látjuk, hogy a Magyar Hírlap arról ír, hogy mennyire nem bírja a szélsőségességet, valahogy hasonlóan kínosan érezzük magunkat. Visszakérdeznénk szívesen. Ti? Akik tavaly még címlapon cigányoztatok? Ti? Akiknél Bayer Zsolt akkorát zsidózott, hogy Los Angelesig szólt? Ti? Akik egykori FPÖ-tagból lett Zoltai Gusztáv-szóvivőket, Tasnádi Péter-tanácsadókat, valahai nyakkendőárusokat alkalmaztok vezető publicistaként? Ti? Akik Pörzse Sanyit adtátok a jobboldalnak? Ti? Akik egy vezércikkben képesek voltatok a geci szót leírni? Ti? Akik vérrel írjátok a cikkeiteket? Ti neveztek bárkit szélsőségnek? Bayer Zsolt nevez bárkit erkölcstelennek? Szentesi Zöldi nevez bárkit is butának? Annyira kínos ez, gyerekek.

Mert tudjátok, ha a Heti Válasz bunkózza le a tőle jobbrább állókat, akkor értjük mire vélni a dolgot. Már csak azért is, mert a Heti Választól tényleg vannak jobbrább álló lapok. Ám Ti, Zsoca, ti kikhez képest akartok mérsékeltnek tűnni? A Ti vitátok a Pörzse Sanyival olyan, mintha egy lehányt zakójú és egy összevizelt gatyájú részeg veszekedne arról, ki is a szalonképesebb. Zsoca, Sanyi, megsúgom: mindketten vállalhatatlanok vagytok. Ahogy egymással – oh, két jó barát! – bántok, már az is mutatja, milyen anyagból lettetek Ti gyúrva. Ilyen nyilvános, ordibálós, ajtócsapkodós, bazmegolós szakításra a Józsefváros legmélyén is csak ritkán kerül sor.

De legalább a Pörzse nem akarja eljátszani a szarukeretes szemüveges, konzervatív öregurat. Ő legalább tényleg vagány srác, és a késelők galerijába áll. De a Bayer most konzervatívat játszik. Nyolc éve zsidózik, komenistázik, nyolc éve beleböfög a magyar közéletbe, és most átvonulna a polgári szalonba. 

Hát, Zsoca, nem! 

Mert a polgári Magyarország Zsoca és Sanyi barátságon túl kezdődik.