Kedves Barátaim, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mégsem csak dísznek kellett a Fidesznek a kétharmad. Nem csak azért kellett, hogy csökkentse az Országgyűlés és az önkormányzatok létszámát. Nem csak a bélyeggyűjteményét akarta megmutatni ez a szimpatikus fiatalember. Orbán Viktor egyértelművé tette a helyzetet, 2012-re nagy változás lesz.

"Új alkotmány lesz természetesen, kétharmados fölénnyel rendelkező parlamenti erő nem teheti meg, hogy hatályban hagy egy 1949-es keltezésű alkotmányt."

"Természetesen." Mindaz alapján, amit a választási kampányban mondtak… Új alkotmány…

„Felelőtlenség ki nem használni egy ilyen forradalom kínálta lehetőséget, ahogy felelőtlenség nem élni a kétharmados többséggel.”

Mi kérünk elnézést. Csak csöndesen jegyezzük meg, hogy volt már arra példa, hogy valaki mert nyílt sisakkal küzdeni egy új alkotmányért. De Gaulle például egy évtizeden át ezt tette, és ezért került az algériai válság pillanatában Franciaország élére. Hugo Chávez is új alkotmányért kampányolt 1998-ban, ezért választották meg. Itthon pedig a Jobbik tette egyértelművé, hogyha megnyerné a választást, a történelem szemétdombján fog landolni a jelenlegi tákolmány. Nem így Orbán. Ő mélyen hallgatott. Tegye fel a kezét, aki a Fideszre szavazáskor egy új alkotmányra szavazott!

Ne legyen félreértés, nem arról van szó, hogy egy könnycseppet is elmorzsolnánk a jelenlegi alkotmányért. Mehet a picsába. Csak hát van itt egy kis legitimitási probléma.

Kétféle legitimitás van ugyanis, ahogy az 2006 óta már mindenki számára kínosan nyilvánvalóvá vált. Van a formális, jogi legitimitás, ami Gyurcsányak az Őszödi beszéd után is megmaradt. És van az a jogászok számára megfoghatatlan, mégis nagyon valóságos népi, érzelmi legitimitás, amire egy működő demokrácia felépül. Az, amit Gyurcsány elvesztett. Az MSZP belekapaszkodott a formális legitimitásába, és kitartott az utolsó utáni pillanatig. Mivel nem értették, milyen finom kötőanyagból épül fel egy demokrácia, olyan pofont kaptak a választóktól, amiből nem biztos, hogy valaha is felállnak.

Most úgy tűnik, mintha Orbán sem tudna különbséget tenni a kétféle legitimitás között.

A jog szerint azt csinál, amit akar. Akár egy aranyhörcsögöt is választhat köztársasági elnöknek, ahogy arról a diadalmámorukban kissé elszállt neokonok tájékoztatták az akadékoskodókat. Csakhogy ahogy Gyurcsány sem a „reformokra” kapott felhatalmazást a választóitól, úgy Orbán sem kapott megbízást senkitől egy új alkotmány megírására.

Egy új Alkotmánynak, amire nagy szüksége van Magyarországnak, a megfelelő legitimitással kell rendelkeznie. Ez történhet úgy, hogy egy direkt erre választott alkotmányozó gyűlés írja meg. A 2010-ben megválasztott Országgyűlés, bármit is képzelnek egyes fideszesek, nem az. A másik lehetőség, hogy egy kis élcsapat összerakja az alkotmányt, és aztán a nép elé tárja, elfogadásra. Ez is működik, a már emlegetett De Gaulle így hozta össze a most már fél évszázada stabilan kitartó rendszert.

Mivel a Fidesz a választóktól nem kapott felhatalmazást egy új alkotmány megalkotására, az csak akkor lehet legitim, ha 2012-ben népszavazás fogadja el.

Ez nem csak a széplelkű demokrata törekvések miatt fontos. Ha Orbán évtizedekig kitartó alkotmányt akar, muszáj konszenzust teremtenie körülötte. Ellenkező esetben azoknak, akik egy nap átveszik tőle a hatalmat, az első dolga lesz, hogy szétdúlják a művét.

Orbán alkotmányozási törekvéseinek alapvetően két kimenetele lehetséges:

a) Lesz egy Orbán-alkotmány, amit a saját hívein kívül senki sem fogad el a szuverén magyar nemzet önrendelkezésére alkotott szabályrendszernek. Ezt az alkotmányt a Fidesz ellenfelei minden lehetséges eszközzel megpróbálják majd megváltoztatni. Egy így készült alkotmány a következő évtizedekben olyan politikai harcnak fog utat nyitni, ami még a harmadik köztársaság két évtizedénél is mérgezőbb lesz, ugyanis most már a játékszabályokban és a demokratikus keretek mibenlétében sem lesz megegyezés a felek között.

b) Magyarország a történelme során először fogadhatja el népszavazással az alaptörvényét. Egy ilyen alkotmányt nem kérdőjelezhetnek meg azok sem, akik Orbán Viktort egy nap majd felváltják a hatalomban. Egy így elfogadott alaptörvény egy olyan hosszabb távú politikai stabilitásnak lehet az alapja, amire régóta vágyik Magyarország.

Orbán Viktor azelőtt a választás előtt áll, hogy úgy emlékeznek-e majd rá, mint egy akarnok Napóleonra, aki sok mindent rákényszerített sokmindenkire, de életműve kártyavárként dőlt össze nélküle, vagy úgy kerül a történelembe, mint De Gaulle, aki az első stabil politikai rendszert teremtette meg a Forradalom óta Franciaországban.

A labda Orbánnál van, de mivel a mi jövőnkkel játszik, azért bekiabáljuk:

Népszavazás nélkül az új Alkotmány illegitim lesz.