Furcsa levelet találtunk a Jókai tér magasságában, az Andrássy úton egy villanyoszlopon: Stinky kutya üzent nekünk az égből, hogy jobban figyeljünk egymásra és a forgalomra.

A 16 hónapos beagle kiskutyát május 9-én gázolták el az Andrássy úton. Éjjel a teljesen kihalt sugárúton a gazdája pórázon vezette, így le tudott maradni néhány métert. Egy gyorshajtó elszáguldott az emberek mögött, de a kutyuson áthajtva tovasuhant az éjszakában. A gázoló a semmibe tűnt, de mély fájdalmat hagyott maga után, ezt mutatja az oszlop körül gyújtott sok mécses, és Stinky levele is (a képre kattintva teljes méretben).

Nincs statisztikánk arról, hogy hány baleset történik évente Budapest legszebb sugárútján. De megfigyelhető, hogy a nappal dugótól zsúfolt út éjszaka gyorsulási egyenessé változik. Hangos motorokkal, menő sportkocsikkal, vagy tuningolt tragacsokkal hajtanak jóval száz fölött. Az Andrássy már kialakításával is gyorsaságra invitál: nyílegyenes, szépen kivilágítva, mint egy pálya, mindenhol előnyt élvez az itt haladó, még a lámpákat is kikapcsolják éjfél után. A villogó sárga villanyrendőr nem ösztönöz a kereszteződésekben lassításra. Talán épp a monotonitás, ami miatt a sofőr úgy érzi itt aztán semmilyen váratlan esemény nem történhet, akár egy teljesen zárt autópályán. De most a belváros közepén vagyunk.

Érdekes, emberi utca

Muszáj lenne megtörni az út egyhangúságát, a vezető ne érezze hogy itt úgysem történhet semmi, hanem itt akár átmehet az úton egy ember vagy egy kutya. Persze a telepített forgalomlassító eszközök (pl. fekvőrendőr) egy ilyen forgalmas úton nem tudnak működni és nincs is rájuk szükség, ahogy elvileg a kis utcákban sem. Érzékeltetni kell, hogy ezen a helyen emberek élnek, itt történnek dolgok. Érdekes dolgok, amik akár egy sofőr számára is érdekesek lehetnek. Amiket meg akar nézni, de nem láthat, ha elszáguld mellettük. Figyelemfelkeltő üzletportálok, kávézók, amik a belső Andrássyn meg is teszik a lassító hatásukat, bár kissé eltakarják őket a parkoló autók.

Emlékezzünk, amikor végighajtunk a rakparton, a szépen kivilágított Lánchídnál mindig lelassítunk, hogy megcsodáljuk. Mintha az Andrássyn is lassabban haladnának a kocsik, amikor fel van díszítve karácsonykor. Egyszerűen emberivé kellene tenni ezt az utcát jelezve, hogy itt élünk. Dél-Amerikában több városban alkalmazzák azt a módszert, hogy érdekes aszfaltfestéseket készítenek helyi közösségek. Mire megszoknák az autósok 3-4 hónap alatt, már le is kopik, és jöhet a következő, ami előtt szintén lassítani fognak.

Másik módszer a „kapu” alkalmazása. Egy felül kifeszített molinó vagy virágláda jelezheti, hogy te beléptél valahová, beléptél a mi utcánkba. Ez Magyarországon is működik: a falvakban melyekbe beérve szívélyesen köszöntenek minket, érzékeltetve hogy itt élet lakozik. Ha ez a tábla kitűnik a többi hasonlóból egyediségével, akkor működik is. Ezekre és hasonló a forgalomlassító módszerekre több kötetnyi példát találunk a világban. Budapesten csak a problémákat kell felfedezniük a döntéshozóknak, a megoldások már készen állnak. Az csak tüneti kezelés, ha traffipaxot teszünk az útra és néhány autóst megbüntetünk. Az alapprobléma nem változik, a megoldás az, ha az emberek szemlélete változik meg. Ehhez előremutató a közgondolkodást megváltoztató intézkedésekre van szükség, ami nem valami ellen, hanem valami mellett teszi le a voksát. Ami nem az autósokat regulázza, hanem az embereknek enged nagyobb beleszólást életterük alakításába, ösztönzi őket a cselekvésre.

Az otthonosság és a bizalom felmutatásával a közösség veszi rá az autóst a morális változásra, a városvezetés támogatásával. Talán Stinky szomorú levele felnyit néhány szemet, és élhetőbbé válik városunk.