Sztálin sírós hangon kibökte - Igenis vannak tények I.

2010.07.03. 08:00 Fent és Lent

Mivel bloggereink nem csak írni, hanem olvasni is szoktak, új sorozatot indítunk útjára Igenis vannak tények címmel. Kommentelőinknél ugyanis nem csak egészséges indulatokat, hanem a történelmi ismeretek elképesztő hiányát tapasztaljuk, így innentől időnként közreadunk hasznos olvasnivalókat.

Meglepve tapasztaltuk, hogy a Szabadság téri szovjet emlékmű áthelyezését javasló posztunkon kriptokommunista kommentelők siránkoztak, hogy úgymond ezt az emlékművet az egyetemes humanizmusért harcoló szovjet kiskatonáknak emelték.

Mi most átadjuk a szót egy valódi szovjet kiskatonának, Alekszandr Szolzsenyicinnek, aki hősiesen harcolt a nácik ellen, amíg 1945 februárjában (2 hónappal a Harmadik Birodalom bukása előtt) már Németország területén a belső elhárítás egy levél miatt le nem tartóztatatta, és el nem tűnt a sztálini „humanizmus” feneketlen mélységeiben. Hadd mesélje el ő saját szavaival, hogyan történt az „egyetemes humanizmus” és a németek találkozása:

1941. július 3-án a Rjazanyi terület egyik községében összegyülekeztek az emberek a kovácsműhely közelében, és hallgatták a hangszóróból Sztálin beszédét. És amint a mind ez idáig oly vaskemény, a paraszti könnyek iránt oly érzéketlen Apánk tétován és csaknem síró hangon kibökte: „Testvéreim!...” – az egyik paraszt a jól ismert durva orosz gesztussal jobbjával könyökben betörte a balt, és odalengette a fekete papírtölcsér felé:

- Ezt neked, bazmeg!

És az emberekből kitört a röhögés.

Hát ilyen volt a háború elején az orosz falvak hangulata, vagyis azoké a tartalékosoké, akik ott itták az utolsó fél litert a falusi állomáson, és a porban táncoltak a hozzátartozóikkal. Ráadásul nyakunkba zúdult az iszonyú vereség, olyan, amilyenre nem volt példa az orosz nép emlékezetében.

(…)

Ezek az emberek, akik huszonnégy esztendeig a saját bőrükön tapasztalták a kommunista boldogságot, 1941-ben már tudták, amit a világon senki más nem tudott: hogy egész bolygónkon és az egész történelemben soha nem volt gonoszabb, véresebb, egyszersmind ravaszabbul manipuláló rezsim, mint a bolsevikoké, amely önmagát „szovjetnek” nevezte. Hogy sem a halálra gyötörtek számát, sem megkapaszkodásának hosszú időtartamát, sem terveinek nagyralátását, sem mindent átható, egységesítő totalitarizmusát tekintve nem mérhető hozzá egyetlen más rezsim sem, még a kisiskolás hitleri rezsim sem, mely akkoriban teljesen elvakította az egész Nyugatot.

(…)

Mi sem jellemzőbb az időpont szellemére, mint a következő eset: 1941. augusztus 22-én Kononov őrnagy, a 463. lövészezred parancsnoka nyíltan bejelentette ezredének, hogy átáll a németekhez, Sztálin leverésére, és felszólította a katonáit, hogy aki akarja, kövesse. Az őrnagy nem hogy ellenállást nem tapasztalt, az egész ezred csatlakozott hozzá! Alig telt bele három hét, és Kononov felállított amazon oldalon egy önkéntes kozák ezredet (maga is doni kozák volt). Amikor megérkezett a Mogiljov környéki hadifogolytáborba, hogy önkénteseket toborozzon, az ötezer ottani fogoly közül négyezer nyomban kijelentette, hogy kész beállni hozzá, csak éppen ő nem vehette magához valamennyit. A Tilsit környéki lágerben ugyanebben az esztendőben a szovjet hadifoglyok fele – tizenkétezer ember – írta alá a nyilatkozatot, hogy itt az ideje a háborút polgárháborúvá változtatni.

(…)

Emlékeznek-e az Észak-Kaukázus lakosságának nagy exodusára 1943 januárjában? Ki emlékszik hasonló példára a világtörténelemben? Hogy a lakosság, különösen a falusi lakosság, tömegesen meneküljön a szétvert ellenséggel, az idegenekkel – csak hogy ne maradjon a győztes sajátjai uralma alatt?

(…)

Amikor elkezdődött a szovjet-német háború – tíz esztendővel a gyilkos kollektiviziáció után, nyolc esztendővel a nagy ukrajnai éhínség után (hatmillió halott – és a szomszédos Európa még csak észre sem vette!), négy esztendővel az NKVD pokoli garázdálkodása után, amikor tizenötmillióan voltak lágerbe zárva az országban, s amikor az idősebb lakosság emlékezetében még tisztán élt a forradalom előtti élet, a nép legtermészetesebb megmozdulása volt, hogy fellélegezzék és felszabaduljon, a legtermészetesebb érzése pedig, hogy utálattal forduljon el a honi hatalomtól.

És nem a "váratlan támadás", nem is "a repülők és a harckocsik számbeli fölénye" (mellesleg a Vörös Hadsereg minden téren számbeli fölényben volt) zárta össze oly könnyedén a katasztrofális katlanokat (Belosztok, Szmolenszk) meg hatszázötvenezer (Brjanszk, Kijev) fegyveres férfi rekedt ott, nem az roppantott össze egész frontokat, és hömpölyögtette oly sebesen és oly mélyen visszafelé a hadseregeket, amihez hasonlót nem ismert Oroszország ezeréves történelme, s bizonyára egyetlen ország és egyetlen háború történelme sem, hanem ama hitvány hatalom villámgyors megbénulása, melytől úgy hőköltek vissza alattvalói, mint az akasztott ember hullájától. (A járási pártbizottságokat, a városi pártbizottságokat öt perc alatt mintha elfúják volna, és Sztálin gigája elszorult.)

(…)

1943 májusában, még a német megszállás idején Vinnyicában, a Podlesznaja utcában, egy kertben (melyet 1939-ben a városi tanács magas kerítéssel vett körül, és kinevezett a "Honvédelmi Népbiztosság Tiltott Zónájának") véletlenül kiástak néhány alig észrevehető, dús fűvel benőtt sírt. Kiderült, hogy valójában harminckilenc, három és fél méter mély, háromszor négyméteres tömegsír rejlik ezen a helyen. Minden sírban először egy réteg felsőruhát találtak, aztán következtek a "fejtől-lábtól" fektetett holttestek. A keze valamennyinek össze volt kötve, valamennyit kis kaliberű pisztollyal lőtték tarkón. Egyeseknél maradtak bizonyos iratok, ezek alapján felismertek közülük olyanokat, akiket 1938-ban ítéltek el, "húsz évre, a levelezés engedélyezése nélkül".

De ez csak a kezdet. Júniusban ásni kezdtek az ortodox temető környékén, a Pirogov-kórháznál, és további negyvenkét sírt tártak fel. Aztán következett a "Gorkij kultúr- és pihenőpark" - és a körhinták és egyéb mutatványosbódék, az "elvarázsolt kastély" meg a játék- és táncterek alatt kiástak további tizenegy tömegsírt. Összesen kilencvenöt sírban kilencezer-négyszázharminckilenc holttestet. S csupán Vinnyicában, ahol véletlenül bukkantak rájuk. Vajon a többi városban hány van elrejtve?

(...)

Egyáltalán nem volt könnyű elhinni – a szovjet propaganda harsogásában, a hitleri hadsereg vastag falain innen –, hogy a nyugati szövetségesek egyáltalán nem az általában vett szabadságért léptek be ebbe a háborúba, hanem a saját nyugat-európai szabadságukért, csak a nácizmus ellen, azzal a szándékkal, hogy minél jobban kihasználják a szovjet hadsereget – s azzal vége.

(Alekszandr Szolzsenyicin: A GULAG szigetvilág 1918-1956, V-VI-VII, Európa, Bp, 1993. 21-22, 30-35.)

Nos, igaz, hogy mi csak a 2000-es évek bohém ifjúsága vagyunk, mégis azt üzenjük azoknak az elborult kommentelőknek, akik az emberiség eddigi legtökéletesebb diktatúrájának hódító hadseregét ünneplik, akik még 2010-ben is idehányják a Fent és lentre, hogy „a Szabadságot egy vörös csillag uralja”, hogy igenis van egy egyetemes erkölcsi mérce, ami előtt ti nem álljátok meg a helyeteket.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr932126457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"kriptokommunista kommentelők" :DDDD Bazzeg, ez mekkora duma!!!!
Szolzsenyicint sajnos nem divat olvasni.
Így van ez. Magyarország erkölcsileg jól tette, hogy hadat üzent ennek a tömeggyilkos szovjet rezsimnek és Amerikának, hasonlóan tömeggyilkos szövetségesének, aki saját indiánjait mészárolta le. Ugyanakkor Németországnak is hadat kellett volna üzennünk, azért amit a zsidókkal csinált. Franciaországnak és Angliának pedig Trianonért. Japán is megérdemelte volna a hadüzenetet, kelet-ázsiai tombolásáért. Tulajdonképpen csak rokonainknak, az anomáloknak nem kellett volna hadat üzennünk, akiket a felfedezőjük, Ano Dacumál még a múlt században fedezett fel Ausztrália és Genitália között, a tengerben.
Rühellem Szolzsenyicint, egy Nyugat-s.nyaló baromnak tartom. Nem értem, mi az hogy kriptokommunista?Mert ha az,aki még mindig a kommunistákat díjazza, akkor inkább az leszek, mint a pedofil egyház vagy az arab terroristák pénzéből létrehozott domoszlói szjobbos csürhevezér f...szopója!Ezek a lumpenproletár, dolgozni nem akaró csorda tagjai, akiknek majd Ojszósz mindent megold? Majd jön a hosszú kések éjszakája és megtudják, mi a valóság...
@Jacko__: 2010.07.03. 23:04:01
Na az ilyeneknek lesz jó az AVH mint te is. Mehetsz és telefonálhatsz a kormányhivatalba.

Vigyázzatok a kommentekkel mert meglátja Alkirályunk Pinté bátyánk és küldi rátok az új AVH-t. De szó lehet a terrorelhárító osztag bevetéséről is.
Ez volt a cáfolat az előző posztban kommentelők érveire? Gratulálok, ezentúl sem fogom olvasni ezt a szart.
Akiket úgy neveltek, hogy éljen a hősi felszabadító Vörös Hadsereg (vagy a szüleiket, és azok ezt adták nekik tovább) azoktól nem lehet mást várni. A többség nem volt olyan szerencsés, hogy otthon elmeséljék neki, hogy nem egészen így volt... Nincs hát miért csodálkozni.
Ha a tengelyhatalmak győztek volna, akkor a bolsevizmust emlegetnék a történelem legelvetemültebb rezsimjeként, és nem a nácizmust. De hát a szövetségesek győztek, és a mértékadó nyugati értelmiség bálványozta Sztálint, sőt a mai utódaik is titkon csodálják, ez van.
A fekete farkas egy masik farkasnak terelte az egesz magyar hadsereget. Erre a voros farkasok begyalogoltak ide, es mellesleg szetrugtak a feketeket is. 40 evig itt voltak a vorosok (es vegig azt szajkoztak, hogy csak a feketek a fenevadak), aztan szinte maguktol eltakarodtak. Azota nehanyan ugy gondoljak, hogy a fekete az nem is farkas volt.

Elmentek a farkasok, maradtak a begeto birkak.
Sohasem fogom megérteni,hogy egy magyar miért tartja előrébb valónak egy idegen hatalom /legyen az szovjet vagy német/ védelmét saját érdekeinél. Fogadatlan prókátorok.
@wip:

Azt rühellesz akit akarsz, de amit beszélsz tudatlanság.

Szolzsenyicin, nemhogy nem volt a Nyugat seggnyalója, mint tipikus magyar informálatlansággal, tények ismerete helyett személyes elképzelésekkel, mint valósággal operálva állítod, hanem nagyon kemény kritikusa, orosz nacionalistaként lényegileg az ellensége volt. De a dolgokat szájalas előtt megismerni persze túl fárasztó lenne, igaz? Inkább lököd a tartalmatlan sódert. Intellektuális értelemben az ilyen hozzáállás züllöttség.
@csoko20:

A kisnépek legfőbb átka sajnos a provinciális fafejűség és a szervilizmus keveréke. :(
@wip: "akiknek majd Ojszósz mindent megold?"

Ezt egyértelmű rasszista utalásnak tekintjük, ezért egy hónapra kitiltunk!
Ahhoz, hogy megszabaduljunk a fasizmustol, sajnos szukseg volt a Szovjetuniora. Mas kerdes, hogy azok is megszallokent viselkedtek.
Az emlekmu NEM a szovjet kommunizmus emlekmuve, hanem azoke a katonake, akik elkergettek innen a fasisztakat.

Ezt Becsben mar felfogtak, pedig onnan is 1955-ben vonultak ki az oroszok.
www.zoomvienna.com/archives/images/jun24_vienna-thumb.jpg
--------------------
Torok sirokat a budai varban vajon miert nem akarod dontogetni? A nemet katonai sirokat sem bantja senki:
www.utisugo.hu/_Images/ismertetok/latnivalok/000972402_katonai_tem.jpg.jpg

Nem kell felni kimondani, hogy a kommunizmus tobb embert olt meg mint a fasizmus, de szerencsere mindketto kimult a kornyekunkon.
@escaper:
"Ezt Becsben mar felfogtak, pedig onnan is 1955-ben vonultak ki az oroszok."

Ha innen is 1955-ben vonultak volna,akkor talán nem érezném úgy, hogy 40 évet elvettek tőlünk.

Ami még rosszabb, hogy itt hagyták nekünk a kommunista berögződéseket, azoknak minden kártékony utóhatásásval. Amelyek miatt még most is szívunk, pedig 20 éve elmentek.

A halottaknak meg a temetően a helyük, hovatartozástól függetlenül.
@escaper:

Az ahogy mondod emlékű, nem sírhely és ráadául megalázó ("szimbolikus") módon az egykori ereklyés országzászló helyére emelték. Lehet, hogy van helye a városban de nem ott ahol most. Az osztrákok valószínűleg éppen azért hagyták meg az emlékművet, mert nem jutott ki nekik 40 évnyi szovjet-csatlósi diktatúra (meg javítsanak ki ha tévedek, de a "felszabadítás" sem volt olyan... krhm.. kellemetlenül kivitelezve, mint számunkra).

Amúgy az orosz diplomácia elég határozottnak és hajthatatlannak tűnik ilyen ügyekben, szóval ez a vita gyanús, hogy erősen akadémikus.
@csoko20: "miatt még most is szívunk, pedig 20 éve elmentek."

Erre mar elore valaszoltam ;)
"Elmentek a farkasok, maradtak a begeto birkak."
Csak egy kérdés: ha 41-42ben ilyen könnyen összeomlott volna minden, akkor mitől fordult a kocka Sztálingrádnál? Mitől "gondolta meg" magát a lakosság?
Bátorkodom megkérdezni,hogy a Hitlerékről is írtok majd?
Szeretném egyszer még a Szabadság téren látni a Trianon emlékművet... majd ha szabadok leszünk.
Komcsizás, fasisztázás mellett ne felejtsük el nyugati "barátainkat" sem, akik a legkétszínűbb, leggerinctelenebb viselkedést produkálták. Mindenki tudja , hogy a bolsik sokkal több embert nyírtak ki, csak hát ők a "jó" oldalon mészároltak.
@Csigorin: olvass utána, hogy a bekerített 6. hadseregben hány fő harcolt a németek oldalán, akik előtte a VH-ben.

"Sztálingrádnál a német 6. hadsereg harcoló hadosztályaiban több mint 50.000 német egyenruhát viselő szovjet állampolgár szolgált."
(ANTONY BEEVOR: Sztálingrád)
@korcoló: "Bátorkodom megkérdezni,hogy a Hitlerékről is írtok majd?"

Ha lesz egy olyan kommentelő hullám, ami olyanokat magyaráz, hogy a németek nem birodalmi törekvésekből, hanem humanista okokból rohanták le a Szovjetúniót, hogy felszabadítsák a bolsevikok uralma alól, és bár történtek sajnálatos események, de "sajnos szükség volt a németekre, hogy az oroszok megszabaduljanak a bolsevikoktól" - akkor igen, akkor ki fogjuk ide rakni Hitler összes megnyilatkozását arról, hogy hogyan fogják rabszolgasorba dönteni, félállati szinten tartani és államalkotó népként megsemmisíteni az oroszokat.

de jelenleg a 40 évnyi kommunista történelemoktatás örökségeként errefelé inkább a Vörös Hadsereg szerepéről élnek a fejekben bájos elképzelések
@istvanffy: Rosszul olvasod amit irok! :)
(*) Nincs szine a farkasoknak.

Aki nem latja az embereket, csak a zaszlot ami alatt vonulnak az eppugy a totalitarius rendszerekben hisz, mint a ket betegagyu bajszos diktator.

"de jelenleg a 40 évnyi kommunista történelemoktatás örökségeként"
Az egyoldalusag is a rossz oktatas kovetkezmenye... ;) l. (*)
------------------
De vigyuk mar vegig a gondolatot: mondjuk eltuntetik az emlekmuvet. Es mondjuk az oroszok nem ragnak be erte (most szolok: be fognak) - tudod, akik ha elzarjak a gazt lefagy az orszag. Es akkor jobb lesz?
Az egesz elmult 20 (vagy 70) ev a szimbolikus cselekvesekrol szolt (szobrok, utcanevek, alkotmanyok, tortenelem magyarazasok, pozicioharcok), mikozben az orszag szetrohadt (oktatas, kozigazgatas, igazsagugy, torvenyhozas, egeszsegugy). Kozben Kina vilaghatalom lett, Irorszag felemelkedett, szetesett a SZU stb. ezekre kene reagalni nem a multba revedni.
XIX.sz.-i gondolkodas egy XX.sz.-i esemenyrol...
@istvanffy:
Valóban,rendet kell tenni a fejekben...
Egyébiránt - az általad leírt feltételeknek megfelelően - nem kizárt,hogy Hitlerről is írtok egyszer... :)
@escaper:
a második linkeden található kép egyből gyanús volt:
www.youtube.com/watch?v=--Vaz9jW054

Itt forgatott Speak :)

ez a kép még ide kívánkozik a kerepesi temetőből:
napibudapest.blog.hu/2010/06/01/meglepo_sirfelirat
Néhány apróbb kiigazítás nem árthat a cikk szellemiségének: Szolzsenyicin nem kiskatona volt, hanem tiszt, igaz, annak nem igazán magas rangú; nem egy levél miatt tartóztatták le, hanem egy meglehetősen kiterjedt szervezkedés miatt; a hősiességnek pedig legfeljebb az volt az alternatívája,hogy a szemből jövő német, vagy a hátulról jövő "baráti" tűz (lásd. Sztálin 227-es hadparancsa)közül választhatott. Nem mellesleg: akkoriban a Vörös Hadsereg frontkatonáinak átlagéletkora két hét volt. Kb. két évvel ezelőtt, Szolzsenyicin halálakor írtam egy nekrológ-félét, amely a fiatal író elítéléséhez vezető - és egyáltalán nem közismert -eseményekről szól. Ha valakit érdekel, szóljon, és mondja meg, hova töltsem fel.
Coronel
@Csigorin:
A Kocka valójában Kurszknál fordult 1943 nyarán Sztálingrád az első erkölcsi vereség volt de kiheverhető, míg Kurszk már nem volt az.
Meg persze a nyugati front megnyitása 1944-ben se volt egy kifejezetten nagy nyalálnkság, de az orosozok akkor már enélkül is győztek volna csak még nagyobb vérádozattal.
süti beállítások módosítása