A m(e)ssive attack és a prodedzsáj, VOLT fesztivál Sopron
Beroppantják a műanyagpoharamat, visszaroppantom a műanyagpoharamat. A színpadon a PRODEDZSÁJ! hasogat aprófát a szívemből, csináljuk és nyeljük a port, csikorog a fog alatt, ha csókolózol sárrá lehet dagasztani, azt hallom, hogy azt mondják: faszogányos a zene.
Legalább tizenhétféle prodezsájos pólót számoltam meg rajtuk. A legtöbb fiatal nem az, akivel a Sirályban vagy Kapolcson összefutsz: vidékiek is, egyetem, főiskola, és sokan dolgozó emberek, szintén vidéki késő huszonéves kismesterek Skoda 120 L-el, meg a „tinik”. A VOLT a legkevésbé sem a pesti élet újratermelése pesti díszletek nélkül. Saját logikája van: ötven színpad egymásra zsúfolva, egyértelmű és kiszámítható minőségű előadók. Persze tudjuk miért érkeztünk, tudjuk mi a jó, és azt is, hogy véletlen társakkal, csempészett baglyas borral igazán vidám dolog tud lenni az unos únt Csík/Péterfy Boriska/Kispál is. A Kispál egyenesen megindító volt, pedig csak szentimentális búcsút képzeltek a szervezők.
Véletlen társ a sárga tengeri moszattelepként szétterülő sátortáborban melléd kisorsolt szomszéd is. Már kora délben tudatja a szerencsésekkel: nem csak, hogy nyertek a hollandok, de ő meg is baszott egyet. Lassan elérhetővé válik a látvány is: mint a kagylóból Vénusz mint mitológiai szörny a barlangjából kilendül a napfényre, fekete (pókos) prodedzsájpóló, vaskereszt és biliárdgolyó a nyakban, lila, pisztrángozó műlégy színű haj, elhiszed: ez tényleg megbaszta. „Pistám igyál má’ velem egyet tököm tele van, vagy te piros rozi, agyam eldobom igyál már velem egyet, pofámleszakadkomolyanmondom, mit iszol? hát mit nem?" A zalalövői gimnazista lány negyven percen keresztül kitartóan kiabál. Benyúlok az előremelegített csempészpiámért, belenyalok, elmorzsolok egy röpimát, a leleplezéstől tartva visszadugom, nem iszom vele asszem mégsem.
Pontyszem mellbimbójú kismenyasszonyom visszatér, átlapozza a naponta tízszer elveszített, ezért tízszer fölöslegesen bejelölgetett műsorfüzetet. Ma TÁP, egy akár felére is húzható előadás (Színek háborúja) a trágár részeknél nevetek, ezt várhatják tőlem, mert olyankor ők is jobban belelendülnek. Katona László, Természetes Vészek Kollektíva színekben szektát alapít (Fixa Idea Felekezet), szektametált játszik, jobbik énünkké válik, delejes szemmel távozom különben „leszedi az arcomat”.
A sárgára égett füvön laza frizbi, a sárga fű és az állandó here-csikiző basszus miatt úgy billegek át a terepen, mint haditudósító egy amerikai katonai táboron Vietnámban, nap, szél, rotordübögés. A hetiválasz stand szélén a legolcsóbb soproni pince csodáira lelhetsz, 5/5 arányban porciózzák a theodoraquellés palackba, jéggel (maflásfröccs?), páratlan lapszámmal is gazdagodsz, mert az e heti Heti Válasz macskaköröm rovatában blogunkat idézi, nagyon helyénvalóan. Üzembiztos magyar népzene (Fajkusz) másnap Maszkura rapben magyarkodik. A HV kert jó hely.
Kolin-on színpadtechnikai traverzek alá érkezik a nap, támadóállásban másodszor is napszúrást kapok, lejövök a fröccsről és visszaszokom a sörre, a VOLT az az, hogy nem látod Sopront (a Pohncichter belenyugszik, elfogadja). Az első órában ingyenesen bérelhető Csepel divat-singlespeeddel járható be a fesztivál – kisbolt - strand bermudaháromszöge. A kemping előtt a véderdő tele van levél alá rejtett vodkás pancsokkal, a pontyszem-mellbimbójú alkoholdetektorával könnyen felderíthetem (lábát fogva, talicskázva kell a terepet átfésülni, a kincs fölött megdobban a mája).
Visszatérünk tévézni, megkockáztatom a szóviccemet, hogy mi lesz ma? Hát Messi-ve Attack! Azt mondják rá: ezdeszar, meghúzom magam, a lesnél se merem mondani, hogy les, mindig minden partjelzővel egyetértek, Messi egy nagy nulla, Maradona fürdőskurva, a németeket háborús metaforákkal dicsérem, epikus(?) argentin döntődöntőt vizionálok alfában, de nem.
A Massive Attack annyira jó, hogy tökéletesen józanon lebegek rá, nemtudom mire számítsak, jók a fények, vállat keresek a fejemnek, vállat találok a fejemnek, offszpringdiszkó hajnalig.
Beroppantom a műanyagpoharamat.
Jövőre mégis inkább Lengyelország, Szlovákia, vagy Szerbia, az döfősebb és olcsóbb.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ugy egeszeben nem vilagos, hogy mi a posztiro problemaja (de az biztos, hogy folotte all az atlagos fesztivallatogatonak), de remelem, hogy a pontyszem mellbimboju kismenyasszony csak mint "az a ferdefaszu csavo, akinek tul szoros a bal hereje" emlegeti ot nyilvanossag elott, a szimmetria meg az egyenloseg kedveert.
boe...
plusz: "megbasztam egy hollandot" -> a holland csaj szerinted ronda -> elhiszed, h megbaszta => miert, olyan, hogy egy no csak ugy szexel, mert kedve van, nincs? minden csak statusjatszma, es minden akcioval a csaj pontot veszit (el a kurvasagig), a tag meg pontot nyer (az alfahimig)? mar csak praktikus okokbol is le kene allni ezzel a dumaval (ha szerinted egy urinonek lealacsonyito, hogy lefekudjek veled, akkor nem is fog).
en nem ereztem volna jol magam egy ilyen fesztivalon, de akkor a megoldas az, h el se megyek, es nem az, hogy abbol epitek identitast, amennyivel fennebb allok. De legalabb megtudtuk, hogy csak amiert a nyari Budapest vagany (l. poszt), meg nem engedhetjuk el magunkat / erezhetjuk magunkat jol, ahol vagyunk.
de a posztírónak nincs problémája az ér?
én nagyon jól éreztem magam és szívesen figyeltem, ez nincs föjjebb, csak egy szenvtelen de személyes elbeszélői pozíció, mindenkit szeretve tiszteltünk.
nincsen holland csaj.
nincsen ronda holland csaj.
magyar csaj van.
ronda? izé. nem fontos...
a pontyszemmellbimbó szép (piytke)
minden fasz ferde a szimmetria kedvéért.
minden fesztiválra el kell menni.
minden budapest.
de nem minden rovarbogár.
www.collegehostels.hu/