Akik már másképp nevetnek a Fideszen
2010.07.12. 08:00
Miközben az összes ismerősöm pártszimpátiától függetlenül a Fidesz-KDNP erkölcs- és nemzetcsőszi túlkapásain röhög, a sírva vinnyogás vigadás szomorú magyar élménye mellett egy másik, kellemes meglátás is érik bennem. Az, hogy ez a röhögés már nem a 90-es évek Magyar Narancsa, vagy a 2000-es évek Indexe által beállított „nőjünkmárfelvégre" liberális, illúziótlan, cinikus röhögés.
Az X generáció rendszerváltása
Akkoriban, miután az ellenkultúráról levették a diktatúra födőjét, elég hamar kiderült, hogy a födő emelgetésén túl ez az ellenkultúra amúgy nem igazán szól semmiről. Politikai karrierek, vállalkozói karrierek, ugyanaz-a-brancs-lapogatja-egymás-vállát kulturális karrierek, ez maradt. Meg egy innen visszapillantva praktikus és morális szempontból egyaránt érthetetlen állítása a szétesésnek, a semminek. Mert hogy végre az van. Az menő.
„Mélylétet, egy nagy korszak, egy nagy életformaforradalom utáni kiüresedést, az antiklimax pillanatát. A drogügyi huzakodás, a nyárspolgári elrettentés mellett ez, az antiklimax pillanata az, ami aktualitást adhat Magyarországon ma ennek a filmnek.” – mondta a nagy Vágvölgyi a nagy Félelem és reszketésről, dícsérőleg.
Voltak érdemei annak a generációnak. Köszönjük, hogy értékes energiát fejtettek ki azért, hogy a nyilvános beszéd és napi haveri megszólalás közti, kettősmorállal malterozott álfalat felrobbantsák. Köszönjük, hogy képviselték, hogy a magyar birodalmi felsőbbségtudat újabb, a legvidámabb barakk eljelentéktelenedése fölötti traumáját nem nemzeti faszveréssel, hanem a világban való körülnézéssel kellene orvosolni.
Azon viszont nincs mit köszönni, hogy a felszabadulás első részegsége után a saját lebratyizott pozícióikon kívül nem találtak építenivalót maguknak. Nem köszönjük meg, hogy az új, menő és világi nyilvános beszéd fő kritériumává azt tették meg, hogy ne merjen semmilyen értéket, isten ments közösségi értéket képviselni (lásd „ciki”). S nem köszönjük meg, hogy a magyar provincia felszabadításáért vívott harcukban a legocsmányabb centrum-periféria hierarchiát termelték újra nagy erőkkel, ahol az értelmes helyi élet minimuma ott kezdődik, hogy te tulajdonképpen egy New York éjszakai életéből a poros Budapestre száműzött faszacsávó vagy.
Ez a fajta közösségtagadó individualizmus elég jól illett a több-kevesebb késéssel ugyanakkor beáramló posztmodern életérzéshez. Sehol sem vagy igazán, senki nem vagy igazán, minden relatív, senkire sem számíthatsz. Azzal a különbséggel, hogy nálunk az illúziómentességnek is főpapjai voltak, akik a nagy Nyugat által szentesített szószékről hirdették a relativitás igéjét, körülbelül ugyanazzal az ellentmondást nem tűrő népnevelő lendülettel, mint amivel ma a Fidesz-KDNP operál.
Itt az Y generáció
Az a generáció azonban, amelyik (a Jobbik egykorú fanjaival ellentétben) a rendszerváltás óta relatív jólétben, a beáramló popkultúrában természetesen lubickolva nőtt fel, a kettő közül egyik Igére sem vevő. Leszarja, hogy mit kell gondolni a Nyugat eszméit közvetítő elit szerint, mert túl sok és sokféle saját tapasztalata van már róla. Leszarja, mit kell gondolni a Nyugattal szemben a Hazát védő ellenelit szerint, mert számára nem egy heroikus kompenzáció azt mondani, hogy Magyarországon él.
És ami még ijesztőbb: ezek nem tudják, hogy csak önmagukra számíthatnak. Nem tudják, hogy mekkora veszély a közösségi értékekben hinni, lásd véres huszadik század.
Nem tudják, hogy csak a Vezérre számíthatnak. Hogy mekkora veszély a kívülről rájuk nyomott normáktól eltérni, lásd véres huszadik század.Ezek folyamatosan ott csetelnek és bandáznak tízes csoportokban mindenütt, és mi sem természetesebb nekik, mint közös projekteket kitalálni és közösségi segítségben gondolkozni. A következetes Jellem, a megingathatatlan elvek alapján cselekvő önálló személyiség számukra leginkább csak kötelező olvasmányok témái. A ránk szakadt kapitalizmus elvtelen, jövőtlen káoszában egymással folyamatosan egyeztető és egymásra számító közösségi emberekké értek ehelyett. Liberális rémálom.
Mi lesz, ha ezek a srácok egyszer a politikai akaratukat is úgy kezdik megszervezni, mint a közösségi életüket? Hipergyors közös reakciókkal? Humorérzékkel? A hierarchia rendjében való egyedül boldogulás, a felfele nyalás, lefele taposás elve iránti tisztelet totális hiányával? A kiüresedés lesújtó huszadik századi tanulsága helyett a közösségi értékek naiv, folyamatos termelésével? A közösségi értékek normatív, tizenkilencedik századi sulykolása fölötti felszabadult röhögéssel?
A bejegyzés trackback címe:
https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr252138508
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Ágyra, magyar! 2010.07.29. 13:46:32
Ki látta az „Állítsuk meg a népességfogyást” installációt a Bajcsy Zsilinszky úton…? Én igen. Az első pajzán gondolatok után eltűnődtem, mi a valós értelme a kb. 130 négyzetméteres táblának. Az installációt a Nagycsaládosok...
Trackback: A Fidesz nem szeletel a humor táncparkettjén 2010.07.13. 09:17:26
Az első, arcomra igazi mosolyt csaló Fidesz akció az volt, amikor Hoffmann Rózsa titkársága helyreigazította a Hírcsárda állnév mögé bujtatott vicc lapot. Akkor teljesen világos volt, hogy a Hírcsárda a hibás, hiszen nem írta ki, hogy ez egy vicc lap. ...
Trackback: Hogyan ágyazzunk meg a korrupciónak? (I. lecke) 2010.07.13. 02:53:03
Kezdjük a mellékessel ma is! A Tisztelt Ház kétharmada egyszer sem hagyja magára holdudvarának nagyjait. Hál' Istennek! Szegény Zsigájuknak (a Járainak) nem kell kinyögnie a bankadót, amivel sanyargatnák, ha túl régen alapította volna bizto...
Trackback: Ez egy ellenzéki ország 2010.07.12. 12:41:31
A jeleit annak a történelmi hagyománynak, hogy a magyar egy olyan nép, amelyik folyamatosan lázad a mindenkori államhatalom ellen (amire persze a mindenkori államhatalom sajnos általában rá is szolgált), most már a saját blogomon is láthatom. A magam r...
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nagyon tetszik, de azért a röhögés szót én kicserélném a végén nevetésre. Meg azért nem ártana itt-ott tisztázni, hogy messze vagyunk attól, hogy tökéletesen és olajozottan működjön minden, hiszen a mai gyerekek is hozzák a szüleik neurózisait, rögeszméit. Közülü(n)k is sokan buknak majd el.
(Gyáli úr után:) Továbbá, csak akkor röhöghetnek a végén, ha az ország nem válik Nigériává = hűbérurak fegyveres bandái által irányított senkiföldjévé. Mert ez a lehetőség is ott van. A nem jól megbuktatott diktatúra után. (Gy.k.: diktatúra lesz, népfelháborodás lesz, népfelkelés lesz, diktatúra ellehetetlenül, de nem termelődik ki elég erős utód => Nigéria.)
Jó ez csak sajnálom, hogy csak a 4K-ról akar szólni /:
nagyon-nagyon sok ilyen fiatal van és nagyon-nagyon sok ilyen csoport már szerencsére, persze még mindig kevés.
nagyon-nagyon sok ilyen fiatal van és nagyon-nagyon sok ilyen csoport már szerencsére, persze még mindig kevés.
úgy seggbek*rja majd ezt a drágalátos generációt Orbán Viktor, hogy képviselőit Y-alakú koporsóban fogják eltemetni.
Azt hiszem, az, hogy a csoportban, közösségben működés a most huszon-harmincéveseknek talán egy kicsit könnyebben jön, kevésbé megbélyegzett, mint az öregebbeknek, igaz lehet.
De az együttműködés nem "liberális rémálom", ha autonóm emberek vesznek benne részt. ( Ha meg nem, ***hatjuk.) Ez teljes félreértése a liberalizmusnak, szerintem a szerző az individualizmusra gondolhatott, bár annak is van jónéhány válfaja.
De az együttműködés nem "liberális rémálom", ha autonóm emberek vesznek benne részt. ( Ha meg nem, ***hatjuk.) Ez teljes félreértése a liberalizmusnak, szerintem a szerző az individualizmusra gondolhatott, bár annak is van jónéhány válfaja.
@weisz manfréd huba: nem csak a 4K!-ról akar szólni, hanem arról, hogy nagyon-nagyon sok ilyen fiatal van és nagyon-nagyon sok ilyen csoport már szerencsére, persze még mindig kevés.
ezt az írást jól meglájkoltam. végre valaki világvége helyett világkezdetet vízionál. érzek persze bizonyos szkepszist -- a technológia vezérli ezt a folyamatot (gyorsuló kommunikáció és tudás alapú társadalom), és az emberi természettel, amelynek a falkaszellem kétségtelenül része, de csak addig, ameddig az egyéni érdekei ezt kívánják. ezt a paradoxont fel lehet talán azzal odlani, hogy az egész világ ugyanannak a falkának a része, és az "ellenség" mondjuk a környezetszennyezés és egyéb katasztrófák. remélem, hogy ez lesz a trend, és nem egymással hadakozó, "közepes" (értsd, kontines vagy kultúrkör alapján szerveződő) közösségek egymás elleni harca lesz a végszó.
