Közeledik a nyár vége, a nap egyre bágyadtabban süt, az uborka leérett, a választási kampány indul. Az augusztus 20-i hosszú hétvégén Kazincbarcika felé vezetett az utam, ahol már javában folyik, sőt gőzerővel tombol a kampány. Természetesen „Kis-Moszkvában” és környékén az Mszp (és a Jobbik is) jóval aktívabbnak tűnik mint a Fidesz (az LMP vajon mi?), hiszen úgy gondolják itt még van mozgósítható tömegbázisuk.

 

Ennek megfelelően az Mszp tele is vágta a köztereket jobbnál jobb óriásplakátokkal, amiken a Fidesz rémuralmának, és súlyosan dilettáns, immár négy hónapos ámokfutásának mérhetetlen rombolásával szembesítik a választókat. Mi lesz így a törlesztőrészletekkel, mi lesz a nyugdíjjal, mi lesz az ingyen söröddel – teszik fel a kérdést az egymondatos, fekete hátterű plakátok. Hisz a Fidesz semmit sem tanult és semmit sem felejtett – hirdeti egy másik.

Ezt az utóbbit nem értettem, de gondoltam írok egy köszönetet Szanyi kapitánynak, hogy pártja semmit sem felejtett és nem tanulta meg, hogy nyolc év valóban súlyosan dilettáns ámokfutás után még mindig kizárólag a Fideszt fikázni kontraproduktív. Azonban a plakátokon közzétett kampány-honlapot, a zseniálisan kifundált megismileszebbol.mszp.hu címet sehogy sem találtam.

Visszatérve Budapestre, be is bringáztam a Jókai utcai pártházba egy kis segítséget kérni. Minden színészi képességemet összeszedve, egész komoly fejjel érdeklődtem a portásnál, aki felszólt a piros telefonon, majd mondta, hogy várjak. Húsz perc múlva felbukkant a felsőbb szintekre – és minden bizonnyal a nyolcvanas évekbe – vezető lépcső tetején egy dauerolt hajú, egyébként nagyon készséges, ügyfélszolgálatos néni, aki szintén teljesen tanácstalan volt, és újabb várakozásra biztatva eltűnt megkonzultálni a kollégáival, hol is lehet a kampány az interneten. Megígérte hogy visszajön, vagy küld valakit aki jobban tudja.

További húsz perc múlva, mivel ugye ebben a pártban a kudarcot nem szokás arccal vállalni, leszólt telefonon, hogy nem jutottak semmire de adjam meg az email címem, majd elküldik ha megvan.
 

Mivel azóta is küldik, bátran levonom a következtetést, hogy az Mszp-ben óriási a káosz és a tanácstalanság. Nincs program, nincs ötlet, nincs terv, nincs egység. Ha ehhez a történethez hozzátesszük, hogy Horváth Csabánál nem találtak jobb főpolgármester jelöltet, Molnár Csaba pedig egyszemélyben képviseli a markáns feltörekvő fiatalságot, lassan elgondolkodhatunk miyen csinnadrattával búcsúzzunk e pártmaradványtól, midőn majd az utolsó Népszava előfizető műborkalapos bácsi is átadja a lelkét a temetőnek.