A felelősség polgári lózungja, és ami mögötte van

2010.09.13. 08:00 nurker

Most, hogy a közoktatás átszervezésétől a hajléktalanok utcáról való kitiltásán keresztül Sarkozy cigánypolitikájának bólogató kommenteléséig zeng a ’juttatás helyett felelősségrevonás’ nemzeti szólama, emlékezzünk meg kicsit e szólam hátteréről.

Guess what: az ötlet nemhogy nem Orbánék licensze, de eredetében a magyar nemzetiként megfogalmazott problémakörhöz se sok köze van. Ahhoz a strukturális változáshoz van köze, ami a 80-as évek óta washington-konszenzus néven fut, s amelynek kényszerű kórusában a Fidesz nemzeti szólama csak egy elhaló szoprán cirkalom.
 
Bár a válság által feltáplált Keynes-nosztalgia Orbán beszédeiben is előtűnik, egy dolgot szögezzünk le: Magyarország ma a Reagan-Thatcher éra által fixált elvek alkalmazása utáni állapotban van.
 
Költségvetési megszorítások, adócsökkentés, közkiadások korlátozása, tőkejáradékok privatizációja és megerősítése, pénz- és cserepiacok megnyitása, a bérmunka rugalmassá tétele és a társadalombiztosítás beszűkítése – ismerős? Ebben a rendszerben az erőforrások nyíltan, tehát fölfelé áramolnak, a tőke menekül a bérmunka fordi alkukon alapuló biztosítékaitól, s a középosztály, új ’rugalmas’ munkahelyein és ’megreformált’ társadalombiztosításával egyre inkább parázik, hogy lesüllyed azok közé, akik számára ebben a rendszerben már nincsen hely.
 
A Fidesznek erre az állapotra két lényegi válasza van. Az egyik a hazai tőke előnyben részesítése a külföldivel szemben, amivel azt ígéri, hogy fékezni fogja a középosztály státusának elbizonytalanodását - egyben pedig olyan szimbolikus megjelenéseket biztosít magának, ahol a ’nemzeti egység’ szimbolikus kiterjesztése révén minden magyar érdekképviselőjeként mutathatja fel magát azzal a globális rendszerrel szemben, amelynek helyi működtetésére gyakorlatilag elszerződött.
 
A másik válasz azokra vonatkozik, akik számára mindegy, hogy a tőke nemzeti vagy nemzetközi csatorákon áramlik éppen fölfele: azokra, akik számára a posztindusztriális termelés rendszere nem tartalmaz munkalehetőséget. Őket felelősségre kell vonni, és felterelni a büntetésvégrehajtás szociális kukásautójára.
 
Ez a mechanizmus nem a nemzeti kormány vagy a magyarországi ’cigánykérdés’ sajátja. A szabadság hazájában találták ki, a helyi ipar leépülésével és a szociális háló leépítésével előállt ’söpredék’ kezelésére. Első végrehajtója William Bratton rendőrfőnök volt Rudolph Giuliani New York-i polgármestersége idején, aki a 90-es évek elején a ’zéró tolerancia’ bevezetésével az apró rendbontások elleni háború jegyében szervezte át a rendőrséget. Mire a rendőri zaklatások New Yorkban odáig fajultak, hogy a ’zéró tolerancia’ rohamcsapatát agresszív módszerei miatt vizsgálatoknak kezdték alávetni, a zéró tolerancia elve már teljes gőzzel hajózott a neoliberális politika nemzetközi vizein.
 
 
Elméleti kitérő: a felelősségduma
 
Egy olyan világban ugyanis, ahol „nincs társadalom, csak emberek”, az életminőség személyes teljesítmény, és nem társadalmi kontextus kérdése. A brit szociális segélyek reformjának amerikai ihletője, Lawrence Mead Túl a jogokon: Az állampolgár társadalmi kötelességei c. 1986-os könyvében kifejti, miért nem tudta az amerikai állam gondviselő modellje megszüntetni a szegénységet. Nem azért, mert a gazdaság rendszerében nem jutott nekik hely, hanem mert a segélyek nem állítottak elég szigorú magatartásbeli követelményeket azok elé, akik kapták őket. Ugyanis manapság már, írja Mead a neoliberalizmus ígéretes hajnalán, „a munkanélküliség nem a gazdasági feltételektől függ elsősorban, hanem a munkanélküliek személyes viselkedésétől”. A „nem dolgozás” így „politikai tett”, amellyel szemben állami „tekintélyhez kell folyamodni”. A „társadalmi reformot” fel kell váltania egy „új individuális magatartás-politikának”, amelyet megtisztítottunk a „szociologizmus” maradványaitól, amely a nyomort társadalmi okokra vezette vissza. Az állam a szociálpolitika kompenzáló oldala helyett a rendfenntartásra és az erkölcsi gyámkodásra kell hogy koncentráljon.
 
Az erkölcsi gyámkodás (= büntetés) megfelelője az ’okok’ oldalán a munkanélküliek rossz kultúrája. Mert hogy lehet, hogy a jól felfogott érdekek közjavat termelő neoliberális csatája akkorára növeli az egyenlőtlenségeket, hogy a népesség komoly szegmenseinek abban nem marad hely? Úgy, hogy az ő életstratégiáikat és életesélyeiket a kultúrájuk/mentalitásuk alakítja rosszul. Mert nem tudják, mi a jó nekik: nem törekszenek a szépre, jóra (ahogy Vona Gábor szokta mondani). Ezt a kultúrát kell megváltoztatni karhatalommal. „A mai, új politikában az emberek legfőbb tulajdonsága a személyiség, nem pedig a jövedelem vagy a társadalmi hovatartozás. Társadalmunk legmélyebb törésvonala nem a gazdagokat választja el a kevésbé gazdagoktól, hanem azok között húzódik, akik képesek, illetve nem képesek önmagukért felelősséget vállalni” – foglalja össze a szitut Mead.
 
 
A vesztesek eltakarítása
 
Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Egyrészt úgy, hogy a szociális juttatások és büntetésvégrehajtás kontinuumában eltoljuk a munkanélküli népességet a börtön felé. Ez jó: növeli a lecsúszottakkal összezárt még nem lecsúszottak biztonságérzetét, és csökkenti a munkanélküliség hivatalos számadatait. Kellemetlen mellékhatás, hogy a bíróságok és börtönök agyonterhelődnek, továbbá hogy a börtönből kikerültek munkavállalási esélyei súlyosan csökkennek, ami növeli a feketemunka és illegális kereskedelem (kábítószer, prostitúció, orgazdaság) piacát.
 
Szerencsére van megoldás: a büntetőrendszer folyamatos növelése. Ezzel a kihívással a visszavonuló állam a fejlett világban természetesen a piac segítségével birkózott meg: privatizálta a börtönöket
 
Vajon hogyan fog lépést tartani Magyarország ezzel a nemzetközi haladással? Csányi Sándor első nemzeti magánbörtönével? Egy a közös európai úton haladó kisebb konszern révén? Vagy esetleg a racionalitás által diktált lépéssel a globális piac felé? Ezek a jövő igazi kérdései.
 
Beszéljünk tisztán. A Fidesz rendteremtő intézkedéseit alapvetően nem a nemzeti együttműködés erkölcse, s nem is a cigány kultúrába kódolt felelőtlenség motiválja. A Fidesz azt teszi, amit minden mai vezetés, jobb- és baloldalon egyaránt: a neoliberális átalakulás strukturális következményeinek (a munkahelyek megszűnésének-elbizonytalanodásának és a gondoskodó állam leépítésének) szükségszerűen mocskos kezelését: a csata veszteseinek eltakarítását a büntető állam eszközeivel. Az eltakarítás elkerülhetetlen, hiszen a vesztesek agresszíven viselkednek.
 
Hagyni, hogy a ’személyes felelősség’ és ’állampolgári morál’ lózungjai eltakarják ezt a strukturális kényszert a ’cigánykérdés’ rendfenntartás révén való megoldásának ügyében:  undorító morális gyávaság. Ugyanakkora, mint asszisztálni azoknak a pártoknak a ’másság-tolerancia’ lózungjaihoz és fasisztázásához, amelyek az ezt a réteget ellehetetlenítő strukturális változásokat a gyakorlatban levezényelték. Tessék bátran szembenézni, ha már a realitás talaján állunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr652288857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nemrég azon gondolkoztunk, hogy meg tudnák oldani barterbe is a harmadik világgal. Technológiáért cserébe odaszállítanák a bűnözőket, az lenne a kemény.
nyugi, par ev, es Kina meg India a sajt belso piacara fog termelni, a sajat belso fogyasztasat fogja kielegiteni, nem fog exportalni nekunk semmit, megint magunknak kell mindent eloallitani, lesz megint gyar, meg munkahely melosnak.

a poszt egyebkent kemeny es jo, gratula. en kb. 1994 ota mondom magamban, hogy Magyarorszag nem ugy fog csatlakozni az EU-hoz, hogy szep lassan mindenki, hanem ugy, hogy akinek megvan a kepzettsege, tudasa, az rogton Eu-s allast es bert kap, a tobbi meg ehenhal. es ez tortenik, eddig kihalasos alapon, de Orban lehet, hogy most besegit. viszont ez csak kozeptavon jo,. hosszutavon pont karos, ahogy a poszt is irja, es ezert szerintem elbaltazott dolog belevagni.
fél óra és le is szedték blogketrecből.....
az indító összefüggés nekem mondhatni új volt, és azt hiszem, hiányzott. tetszik hogy nem békasegge rálátással gondolkozik, nekem is szükséges hogy rágódjam a felvetésen. az azonban látszik, hogy ami jó, az sem saját, ami saját, az nem jó: a következtetések helytállóságát kétlem.
az utolsó két bekezdés teljes félreértelmezése a valóságnak.
"azzal a globális rendszerrel szemben, amelynek helyi működtetésére gyakorlatilag elszerződött."
minthogy az alany a Fidesz, kezdésként pozicionáltad is. a magam részéről úgy vélem, a Fidesz az ország végrehajtó-hatalmára szerződött, egy picit vénebbi beosztásra, mint az a bizonyos globális rendszer. azt gondolom, ez a pozicionálás több mint tévedés, erős csúsztatás. mintha ferdinándot és zápolyát egyszerre neveznéd a török szerértolójának.
ezek után a Fidesz rendteremtő intézkedéseit a vesztesek eltakarításának céljával magyarázod, immár érthetően a globálrendszer kiszolgálójaként.
valóban így van?
kérdés először, hogy a vesztesek eltakarítása vagy kiemelése szempontjából értelmezhető-e a rendteremtés.
másodrészt a rendteremtés elsősorban a vesztesek helyzetében vagy egész társadalmi szinten a jelentősebb.
a magam részéről inkább tartom a nincstelenek szempontjából hosszútávon visszahúzó erőnek a megélhetési bűnözés eltűrését-elfogadását, mint nem; illetve a rendteremtés veszteseket eltakarító aspektusánál erősebbnek vélem a szolidarítást amortizáló tényezőinek csökkentését.
és ha már a rendteremtést a vesztesek eltakarításának véled, legalább ne kizárólagos velük kapcsolatos kormányzati eljárásnak mutasd, mint jobb- és baloldali megoldási javaslat: így össze is mosod a különbségeket.
ha már a vesztesekről van szó, és a velük való tervekről. ha már ilyen erős vádakat fogalmazol meg, akkor nem ártott volna abba belegondolni, mi más eszköz lehet? a csökkenő állami erőforrások mellett megállapított szociális juttatások szintje? a szegényebb régiók oktatási helyzetének le- vagy újraépítése? az állam és közszolgáltatások kivonása a jelenleg nehezen boldoguló vidékekről?
hát nem tudom, lelked rajta nurker, én azt hiszem, mellélőttél.
@a sötétség seregeinek vezénylő tábornoka: a betört ablak elmélet természetesen működik. A cikk nem azt vitatja, hogy módszertanilag helyesen üldözték-e a bűnözést Giuliani-ék, hanem arról beszél, hogy mitől állt elő ez a helyzet, és hogy jó megoldás-e a fölösleges lakosságtól való ilyen olyan módon való megszabadulás.

A "fejlett világban" ez nem csak bullshit, Anglia a kapitalizmus születésekor megszabadult a munkaerőfölöslegétől, nem csak a kivándorlással, hanem ezerszámra ölte a karhatalom a "csavargókat" (=elűzött földműveseket).

Azóta szerencsére történt egy-két dolog az emberi jogok terén, de a strukturális probléma ugyanaz: olyan gazdasági berendezkedést építettek ki, aminek nincs szüksége a populáció egy jelentős részére, és ha nem akarják a gazdasági rendszert úgy módosítani, hogy nekik is jusson hely, akkor valahogy kénytelenek megszabadulni ezektől az emberektől.