A vasárnap tartott venezuelai parlamenti választásokat az utóbbi évek gazdasági nehézségei ellenére meggyőző fölénnyel nyerte meg Chávez pártja, a PSUV (Venezuelai Egyesült Szocialista Párt). A PSUV eddig 95, a közös ellenzéki lista 60 helyet szerzett a parlamentben. A mandátumok kiosztása még nem zárult le, vannak eldöntetlen helyek, de az eredmény már nem fordulhat meg.

Caracasban élő Camburpinton blogger társunk tegnap ezt írta: „Ma vannak a választások. Nótával és tűzijátékkal ébresztettek, hogy menjünk szavazni. A Nemzeti Gárda védi a körzeteket, és a PSUV (úgy ejtik "peszu") ingyen kamioneta járatokat járat ma. De ezen kívül minden normálisan zajlik.”

Bár az amerikai média nagy ellenzéki áttörésben reménykedett, de a 23-ból csak 3 államban sikerült győzniük. Venezuelában továbbra sem létezik olyan földrajzi elkülönülés a két tábor között, mint ami instabillá teszi Bolíviát.

Venezuela elnöki rendszer, a köztársaság vezetőjét közvetlenül választják hat évre, az legközelebb 2012-ben lesz. A parlamenti választás tétje az volt, hogy a chavista tábor meg tudja-e tartani a törvényhozó hatalmát, vagy patthelyzet alakul ki az elnök és a parlament között. Ha az ellenzék megnyerte volna a vasárnapi választást, jelöltjük jó eséllyel indult volna két év múlva Chávez ellen.

A romló közhangulat ellenére

A chavisták nagy aggodalommal tekintettek erre a választásra, mert az utóbbi másfél-két évben a bolivári forradalom elvesztette a lendületét. A gazdasági válság keményen érintette Venezuelát, a kormánynak vissza kellett vennie a szociális projectjeiből, ráadásul a lakosság hangulatát súlyosan rontották az alacsony vízállás miatt fellépő áramkimaradások (Venezuela elektromosságigényének nagy részét saját vízerőműveiből fedezi), és a városi bűnözés egyre betegesebb méreteket öltése.

A bűnözésért a nyomornegyedek felelnek, amelyek egyébként Chávez hű támogatói. Chávez hosszú ideig nem kezdett semmit a helyzettel, bízva abban, hogy a javuló életkörülmények hatására majd magától csökken az erőszak. Tévedett, miközben a mélyszegénység a kormány projectjeinek hatására drámaian csökkent, az erőszakspirál egyre vadabb méreteket öltött. Chávez a választások előtt végre elkezdte feloszlatni a korrupt, megbízhatatlan és helyi politikai érdekeket szolgáló helyi rendőrségeket, és egységes, országos szervet hozni létre. (Bárkinek, aki a magyar rendőrség decentralizálása, és önkormányzati szintre helyezése mellett érvel, ajánlott egy tanulmányút Venezuelába.)

Camburpinton pár hete így írta le a caracasi utcákon uralkodó helyzetet: „A Policia Metropolitanát felszámolják. Túl korrupt volt talán. Helyettük van egy új rendőrség, a Policia Nacional Bolivariana. Emberibben néz ki a ruhájuk: felül barna rövidujjas ing, alul fekete nadrág piros csíkkal és bézbol sapka. Olyanok mint a közlekedési rendőrök voltak régen is, nem úgy, mint a terminátorok, és bár nekik is golyóálló van az ing alatt, de csupa fiatal srácok. Mostanában ott vannak mindenhol, még a metróban is állandóan, de még soha nem volt velük gondom.

Aztán persze ott van még a Guardia Nacional is az utcákon sokszor. A mercalitót [alapélelmiszereket nyomott áron áruló supermarket] a barrioban egy-két GN védi egész nap! Egy hete meg volt egy leszámolás a háztunkól két sarokra. Az egyik banda 3 tagja szitává lőtt egy PM és egy GN tagot, akik nem voltak éppen szolgálatban, hanem hajnalban piáért indultak. Elvették a fegyvereiket és a motorjaikat. Mi éppen máshol voltunk, de ez is közrejátszott, hogy ilyen gyorsan elköltöztünk.”

A romló közhangulat ellenére tehát az ellenzéknek továbbra sem sikerült az áttörés, Chávez jó eséllyel vághat neki a 2012-es elnökválasztásnak.