Alacsony részvétellel zárultak a 2010-es Önkormányzati Választások. Ez nagyjából várható volt, ismerve a választói szokásokat. Nemzeti minimumnak kellene elfogadni, hogy az a politikai erő képviselője, aki nem volt képes aktivizálni a szavazókat, és alulmaradt a választáson, ennek ellenére a győztes legitimációját firtatja, az legyen megvetés tárgya.

De ez csak maradjon zárójeles megjegyzésnek, röviden foglaljuk össze mi a választás igazi tétje. Két dolog dőlhet el nagyon egyértelműen.

-    Amennyiben a nagyobb megyeszékhelyeken, és a stratégiailag fontos fővárosban akár Jobbik (keleti országrész), akár az LMP (Budapest) megelőzi az MSZP-t. Ráadásul a talányos baloldali értékeket képviselő posztkommunista utódpárt minimális helyen tud polgármestert delegálni, akkor felgyorsul a párt szétesése. Tegyük hozzá Ferenc valószínű erre vár, hogy friss gondolatokkal, megmentőként visszatérjen.

-    Ha a Fidesz-KDNP az előzetesen mért közvéleménykutatások ellenére nem hozza a várt nagyarányú győzelmet, teret nyerhetnek a kritikusabb, a tavaszi Parlamenti választások óta ködben lebegő ellenvélemények a FASZ-szal (Forradalom a Szavazófülkékben) szemben. Megbomolhat az a hamisnak tetsző retorika, hogy az összmagyarság a Fideszt akarta, kiderülhet, hogy csak a gyurcsányizmustól kaptunk agylobot.

Hosszan tudnánk még elemezni a konkrét helyzeteket, de ilyenkor úgy sincs ideje a közélettel foglalkozó sokaságnak olvasgatni. Akinek igénye van rá, csüngjön a politikusok, és politológusok frappáns nyilatkozatain.