Mikor bementem ma reggel a közelebbről meg nem nevezett téglagyárba, ahol a napi nyolc órámat szoktam elüldögélni, már benn volt a postaládámban a céges hírlevél a kolontári ökológiai katasztrófáról. Na mondom fasza, megmondják a sok rabszolgának, hogyan lehet segíteni szegény károsultakon, önkénteskedni szigorúan munkaidőn kívül, pénzt küldeni, ilyesmik, elvégre ha már a nemzetközi sajtó is címoldalon foglalkozik a sajnálatos eseményekkel, akkor az már megüti a cég ingerküszöbét is.

De nem. A következőt bírták kiküldeni többezer embernek:

Angolul nem tudóknak röviden: leírják a katasztrófa mibenlétét (nem hagyva ki azt a ziccert sem, hogy az egyik halott egy hároméves gyerek volt), majd a következő információkat nyújtják az esettel kapcsolatban:

1. Mivel a hely jó messze van Budapesttől, ezért sem a dolgozókat, sem a céget nem érte kár.

2. Nem tudnak róla, hogy céges dolgozónak baja esett volna.

3. Az események nincsenek kihatással a cég munkájára.

4. Kérnek mindenkit, hogy ne menjen a hely közelébe, mert baja lehet.

Még rövidebben: a kolontáriak nyugodtan megdögölhetnek, mi ugyanis szerencsére jól vagyunk!

Ember, az a tározó nagyobb, mint az egész falu...

No komment. (További képek, itt, hogy lássuk, miről is beszélünk.)