
"Az LMP az új SZDSZ" - úgy
magoltatták velünk ezt a politika új vastörvényeként, mintha a nemzeti együttműködési alaptanterv sikere múlna rajta. Már sikerülne is bebifláznod, amikor rájössz, hogy valami nem stimmel: ha ez igaz, akkor miért nem bírják a liberálisok a zöldeket?
Adható erre éppenséggel tömör válasz is: mert magukat mégiscsak jobban szeretik, mint a
konkrét másságot. Az LMP-sek meg mégse tisztára olyanok, mint amennyire tiszták vagyunk mi magunk, olvashatjuk a
magvas gondolatokat mérvadó szerzőtől.
Lapos karakterekből azonban semmi igazán ütős nem származott még, se mély dráma, se megrázó bejegyzés, legfeljebb néhány
közepes irányregény. A megoldást ezért inkább máshol keressük.
Az itt már csak megszokott d
emagóg módon utalhatnánk a fránya érdekek szerepére, de még ez is csak félmagyarázat lenne, mivel a kérdésünk: mi bosszantja a liberálisokat annyira a zöldekben? Ahogy Havel írta egykoron, aki mellesleg tisztességben is megöregedhetett volna: a hatalom nélküliek hatalma.
Mijük volt a liberálisoknak? Kulturális tőkéjük?
Értelmiségi elitjük? Ezek például megvoltak. Hogy a hegemónia formájában vagy sem, ezt a perdöntő kérdést talán inkább hagyjuk meg érdekfeszítő disszertációs témának a jövő reményteljes TEK-esei számára. Léteztek továbbá
szimpatizáló hagyományos médiák, garmadával. Kuruckodó, értsd: minimum diszkréten fröcsögő közegben ez alighanem az elérhető maximum. Nemzetközi kapcsolati háló és támogatottság terén meg
óriási fórban voltak a mélyeurópaiak (vigyázat: jól burkolt enyhe akárkizés!) – ennek utórezgései most rázzák meg
egyes jól informált németek deformált lelkivilágát. A kapitalista elithez fűződő libero szálakat pedig aki lazának szeretné nevezni, az ezt lentebb bátorkodhatja – csak jelzem, hogy hazugságszűrönket már működésbe hoztuk.
Pénz, tudás és csatornák a hátszélben. Micsoda egy harmadrangú Western lehetett volna ebből – lett is, egy soha meg nem született Esterházy-darabban, a valóságban.
Lerágott csont, kiáltják a türelmetlenek, pedig most jön a lényeg!
Összevetésül: mivel is rendelkeznek Lehet Másék? Kulturális hegemóniájuk a kapitalista elit fantáziáját enyhén szólva nem mozgatja meg. Nemzetközi támogatottságuk, hogy végre a meggyőző statisztikai adatok terepére tévedjünk, nem mérhető. Bibó István idézésétől a megátalkodott jóindulat esélyeiről, a hitelesség realista utópiájáról meg hasonló vágyképekről most eltekintenék. A laudáció elmarad.
Csak az derül ki, mi oly bosszantó az egykor hatalmasok számára: a hatalom nélküliek hatalma. A hagyományos hatalmi források nélkül űzött sikeres politikai cselekvés.
A liberálisozás és a zöldezés nem tükrözi a szerkesztőség véleményét.